Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-12-04 / 49. szám

49. sz. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- ÉS VERSEN!-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS : EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 forint A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET). KÜLDENDŐ. Budapest, 1884- deczember 4. ^уутАвК^ ' XXVIII. évfolyam. HIVATALOS. Vonatkozással az e lapok mult számában közzétett hirdetményre, mel.yszerint a „Magyar-Lovaregylet" választmányának november 22-én tartott ülésében a döntőbírósági póttagságáról lemondott Blaskovics Miklós ur helyében Mayer Arthur őrnagy ur választatott meg uj tagnak, — nevezett Mayer Arthur ur m. h. 28-ról kelt és a„Magy.-Lovaregyl." Elnökségéhez intézett átiratában kijelentette, hogy ezen reá esett választást el nem fogadhatja — ami ezennel oly megjegyzéssel hozatik nyilvánosságra, liogy a szabályszerű uj választás a választmány legközelebbi ülésében lesz foganatosítandó. Budapest, 1884. deczember 2-án. Elnöki megbízásból : Masjon versenytitkár. Birtokváltozás. Mr. Prince megvette „Lili" stp к ell. 1383-ban ap Remény a Miss Lumley (O. G. В Vol. II. Suppl. II. pag. 51.) Dőry Lajos úrtól. Ugyanaz megvette : világos s. m ell. 1883-ban ap Remény a Parva И. (0. G. В. Vol. II. Suppl. II. pag. 56.) ugyanattól. Budapest, 1884. deczember 2-án. A „Magy.-Lovaregylet" versenytitkársága. Nevezési zárlat az 1886-diki Csikó-versenyre (5000 forint) folyó évi deczember 31-ikéig. — (A propositiók szövege e lapok 37. számában olvasható.) Budapest, 1884. szeptember 8-án. A „Magyar Lovaregylet" versenytitkársága. Masjon. TELIYEREK és YERSENYEK. Tisztelt Szerkesztő A verseny-ügyekben , ur ' által azzal lettem vádolva. Döntő bogy birőság" bánattal tartozók jegyzékében szerepeltem, és mint ilyennek, nevezéseim érvényteleneknek lettek declarálva. Miután a „Vadász- és VersenyLap "-ban is közzé lett téve a döntő biróság Ítélete, felkérem tiszt. Szerkesztő urat, legyen szives becses lapjában alábbi „Nyilatkozatomnak" helyet adni, melyet ugyan hivatalos uton beadtam a „Döntő bírósághoz", de a mellett kívánom magamat nyilvánosan is igazolni e váddal szemben, mely 20 év óta hogy tételeket és bánatokat fizetek, most először lett szemembe mondva, még pedig jogtalanul. A tiszt. Szerkesztő urnák kész szolgája Mándok, 1884. november 24-én Br. Wesselényi Béla. A t. cz. „Döntő biróság"-hoz ! Jékey Albert urnák a kolozsvári vitabiróság ítélete elleni felebbezésére hozott döntő bírósági határozatot magamra nézve kötelezőnek nem ismerhetem el, miután az alap, melyből az kiindult, nem létezik; biLapunk telesen ki tudván mutatni, hogy én a Sarolta ügyben nem felehbeztem. A versenyszabályok 76-dik czikke azt kívánja : „Ily felebbezések az illető versenytitkárságnál, az igazgatóság határozatának kézbesitésétől számítandó 14 nap lefolyása előtt, Írásban nyújtandók be, s ez által a Döntő biróság elnökének azonnal tudomására juttataudók." Határozottan tagadom, hogy a Döntő biróság ily értelmű — a kolozsvári lovaregylet titkárságához általam beadott — Írásbeli felebbezést előmutatni tudna, miután ilyen beadvány nem is létezett soha. — Hanem igenis megszemlélhető a kolozsvári о ~ lovaregylet levéltárában 1883. ápril 6-kán kelt levelem, melyben kinyilatkoztatom, bogy a kolozsvári vitabiróságnak a Sarolta-ügyben bozott határozatába belenyugszom. Egész tisztelettel bátor vagyok kérdezni a t. cz. Döntő biróságot, minő jognál fogva itélt felettem a Sarolta-ügyben akkor, a mikor a verseny-szabályok 76-dik czikke értelmében arra hivatva nem volt? Hogy kinek a hibájából történt, hogy a Sarolta-ügyet mint felebbezést tárgyalta a Döntő biróság, az reám nem tartozik ; mások tévedéseért én felelős nem vagyok. A nevezések alkalmával tebát köteles nem voltam a kérdéses 100 frtot megfizetni; annyival is kevésbbé, mivel a General Secretariat 214. számú hivatalos átiratában elismeri, hogy a Döntő biróság tévedésből vette elé a Sarolta-ügyet, és igéri annak elintézését, hivatkozván az elnök gróf Apponyi Ígéretére. Miután a nevezések zárnapjáig e tárgyban a/ Döntő biróság végleges határozatot még nem hozott, mint elintézetlen ügy a junius 2-diki határozat jogerőre nem emelkedett ; és hogy én mégis deponáltam a kérdéses 100 frtot я versenyek előtt, az csak túlzott óvatosságból történt, és ez által koránt sem ismertem el a biróság jogos voltát, miután csak fentartással — a Döntő biróság érdemleges határozatáig — deponáltam, jog fentartással. Egészen eltekintve a fentebbiektől, nélkülözi a jogi alapot a t. cz. Döntő biróság azon érvelése, miszerint én köteles levén a bírságot a nevezések alkalmával, tebát augusztus l-jén befizetni, de ezt nem tettem, tehát mint a bánattal hátralékosok jegyzékén levő : illetéktelen voltam nevezni. A 28-dik czikk, mely a bánattal adósok jegyzékét definiálja, igy szól: „a bánattal tartozók jegyzéke minden félévben — jan. 1-től számítva — a lovaregylet hivatalos közlönyében közzéteendő, és az egylet helyiségeiben kifüggesztendő." Miután az én nevem, mint bánattal tartozóé, sem a hivatalos közlönyben kitéve, sem a kolozsvári, pesti vagy bécsi lovaregyletek hivatalos helyiségeiben kifüggesztve nem volt, következésképen ilyennek tekinthető se volmai száma 13 tam, és nem is lehettem, a kérdéses birság ügye a nevezési batáridő elteltekor még eldöntetlen lévén. Megjegyezni kívánom még itt azon körülményt is, miszerint a kolozsvári lovaregylet titkárságánál már évek óta állandóan pár száz forint javamra van irva. Tehát még azon esetben is, ba a Döntő biróság 100 frtnyi követelése jogos lett volna, az kellő fedezetéül szolgált volna ezen összegnek ; miutáu én ezen esetben a kérdéses 100 forintot Kolozsvártt lettem volna köteles befizetni ; és tényleg meg is lett bizva a kolozsvári egylet ezen összegnek behajtásával. Teljes tisztelettel felkérem tebát a t. cz. Döntő biróságot, méltóztassék az október 29-diki határozatot visszavonni, úgyszintén a junius 2-kán keltet is, és elrendelni, hogy a depositumban levő 100 frt, melyet befizetni köteles nem vagyok, nekem kiadassák. Miután ez ügy tovább igy nem maradhat, felkérem a t. cz. Döntő biróságot, azt mielébb tanácskozás tárgyává tenni. Mándok, 1884. november 24-én. Br. Wesselényi Béla. Verseny-istállóink lovai és eredményeik 1884-ben. A mily mérvben hazai lóversenyeink évről-évre nagyobb lendületet nyernek, épp oly mérvben fokozódik az érdekeltség is a versenysport iránt, még pedig üzleti szempontból is. Ezelőtt még csak pár évtizeddel is, sok jó módban levő ur, ki elég jövedelemmel birt arra, bogy a versenysportnak is áldozhasson, visszariadt ennek még a gon• dolatától is, ama bitben élvén, hogy egy versenyistálló tartása egyértelmű a tönkrejutással. Igaz, hogy pár évtizeddel ezelőtt sokkal kevesebb esélye nyilt versenyistállóinknak arra, bogy a versenyistállóval együtt járó költségeket nyeremények által ne csak fedezhessék, de némi hasznot is láthassanak. Mert akkor még sem oly nagyszámú, sem oly nagy dijakkal dotált versenyeink nem voltak, sem telivértenyésztésünk nein volt oly állapotban, hogy lovaink a külföld crackjaival átalában mindig biztosan mérkőzhessenek, s nagy dijainkat nem egyszer vitték el németországi lovak. Mai napság azonban előnyünkre fordult a koczka. Hála az irányodé körök n^emes törekvéseinek, fáradhatatlan buzgalmának, versenyügyünk már az utóbbi évtizedben is roppant lendületet nyert, telivértenyésztésünk pedig, a németországaival szemben, határozott fölényben áll s nemcsak nem kell félnünk lovainknak a németországi crackokkal való mérkőzésétől, hanem — mint az utóbbi évek fényes példái igazolják — ezek nagyobbrészt háttérbe szorultak mindenütt, a hol lovainkkal versenyeztek. Egy okszerűen berendezett versenyistálló tebát nálunk immár nemcsak nem holt-tőke vagy éppen tönkrejutással fényéoldal.