Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-11-20 / 47. szám

November 20. 1884. 459 bokrosodott meg az akadály előtt, bolott még ezelőtt néhány évvel számos ily esetet láttunk. Nagyon kívánatos lenne, ba jövő alkalommal a tiszteknek megeugedtetnék, hogy esetleg tulajdon lovaikon is kivonulhassanak a nagyobb gyakorlatokra, magától értetődvén, miszerint ez mindenkinek szabad tetszésére bizassék. A mi az ágyús és szekerész-fogatokat illeti, melyek minősége az utóbbi tiz év lefolyása alatt jogos aggodalmakra szolgáltatott okot, sajnálattal ki kell jelentenünk, hogy e részben sok jót most sem mondhatunk. A tüzérség fogatai közt még elvétve sem láttunk jobb vérű lovakat, minek oka abban rejlik leginkább, bogy nehezebb vontatásra alkalmas és egyúttal jóvérű lovak nevelésére nagyon kevés gond fordittatik. Az állam által tenyésztésre kitett ménlovak, leginkább könnyii kocsilovak és paripák nevelésére valók ; minthogy azonban a tüzérség fogataiba nemcsak erős csontú, hanem egyúttal SZÍVÓS természetű lovak kellenek, mely utóbbi. tulajdonság kizárólag a jó vért teszi szükségessé, fölötte kívánatos leune, ba e cze'lra a kormány bannoverai méneket és kauczákat mérsékelt árakon a lótenyésztők számára hozatna. — Ez eszme keresztülvitelével a miként tudjuk, a lovassági főfelügyelőség köreiben már komolyan foglalkoznak **) A bonvéd lovasság lóanyagáról több izben kifejtett nézetünk, ez alkalommal is helyesnek bizonyult, mert a lovakon édes kevés kivétellel maglátszottak az eke meg о о a trágyás szekér nyomai. A magyar huszárság kivételével minden más lovas alatt, ugyancsak lamentábilis látványt nyújtott volna a Körmendről Blumenauig menetelt ezred. Ideje volna már, bogy a szerencsétlen bérbeadási rendszer, melynek életrevalóságát most már pártolói is komolyan kétségbe vonják, minél előbb véget érne. A legénység kike'peztetését a lovaglás, lóápolás különösen pedig a kiváló fontossággal biró nyergelés dolgában csakis a legnagyobb elismeréssel kell kiemelnünk. A tömeges mozdulatoknál mindenütt azt a nyugalmat vettük észre, melyet csakis a biztos ülés s a ló fölötti teljes uralom eredményezhetnek. Szemtanúi voltunk egy huszár ezred nagy gyorsasággal történt századonkénti fejlődésének oly szük helyen, bol rendes körülmények között bárom század is alig fért volna el, de azért szorongások vagy éppen elmaradások nem fordultak elő. A Morva vizén való átkelést a dragonyosok óvatosan és lassan, a lengyel dzsidások kissé gyorsabban, a buszárok pedig fele idő alatt úgyszólván rohamosan tették meg, a legkisebb fennakadás nélkül. Különös távlovaglások tömegekben nem о о fordultak elő, de annál több örvendetes kitartást és leleményességet mutattak egyes •őrjáratok és biztonsági szolgálatra kirendelt közemberek, mi azonban e lapok keretébe nem tartozván, azzal fejezem be rövid közleményemet, bogy a fennjelzett egészben kedvező viszonyok, ezentúl is bizonyára nagyobb kitartásra birandják lótenyésztő köjeinket. Nemo. AGARÁSZAT és KOPÂSZAT. Â kis-kartali „beaglek". Öröm nézni, hogyan gurulnak ezek a kis-kopók a Kartal körüli dombosokon lefelé, s minő teli hanggal űzik néha napján **) Meglehet, hogy az ausztriai, úgynevezett Fohlenhofokha vásárolnak ilyen csikókat, — de nálunk a Noniusok és a többi angol félvér mellett — felesleges kísérlet lenne az. Szerk. Bencze-komát, ba ez völgynek veszi irányát, s hogy ki tudják tartani szusszal e kis állatok ellenkező esetben — lia a nyul, mint leginkább szeret — dombhátnak fölfelé baktat . . . Néha egy két határon át elviszi magával a tapsi a kis csaholó társaságot, melynek eleinte csak fittyet hányt, végre azonban mégis bőrével adózik. A kartali fnlka most már 6—7-dik éve vadászik rendesen, s a 4—5 kopóból — melyet gr. Esterházy Miklóstól kapott a master, egész szép falka nőtte ki magát, mely egészen egyforma (10 —12 pár) mind nagyságra, mind szőrre és sebességre. Időközben már másfelé is ajándékozott el belőlek br. Podmaniczkv Géza, ki valóban érti, hogyan kell kis kezdetből a kitartás és gondozás által jelentékeny eredményre jutni. Az ő kastélya a Mátra aljában a sportkedvelő gentry központja, hol a kedves házi asszony szivélyessége fogadja őket. A falka hetenként rendesen 3-szor vadászik, mig a közbeeső napokon az uraknak a lővadászat (vaddisznókra, róka stb) a közeli erdőkben nyújt szórakozást. Részt veszDek e vadászatokon rendesen a mastereu kivül a környékből, br Podmaniczky Levente, Benitzky Ádám. gr. Teleky József, Fáy Béla, Fáy-Halász Gida, báró Radvánszky János, Isaak István. Dessewffy Ödön, Karsay Vilmos, s aztán Henneberg altábornagy s Bobory őrnagy (s nélia ennek neje) a jászberényi honvéd tisztikarral és equitatióval, mely utóbbiak tisztjei egyrészt az állam-ménesekből belovaglásra és kipróbálásra küldött méneket és kauczákat használják e vadászatokon, — s igy e jövendőbeli tenyész-anyag képességéről az Orsz. lótenyésztés intézőjének kettős elassificátiót szolgáltatnak. Az egyes rüuök 18—20 perczig tartanak, de vannak hosszabbak is ; különösen érdekes volt a Hubertus napi, midőn a Zagyva folyamon is átlovagolt a csaholó kopók után az egész társaság. Az egyes vadászatok közt alig múlik egy, bogy hallalival ne végződnék, néha egy nap kettő is van, oly jól kézben tartja a master — egy saját maga által begyakorolt ostorászával — a falkát. Hubertus napját a sikerült vadászat után Fenyőharaszton, br. Podmauitzky Leventénél ülte meg a vig társaság. Hubertus. Rákosi falkavadászat. Utóbbi tudósításunk óta a vadászatokban ujabb résztvevők voltak Baltazzi Hector ur nejével. Lady Tatten Sykes (ki tavaly már Budapesten rövid ideig időzött) fivérével Sir Bentinckel, gr. Almássy Tassilo, gr. Wolkenstein Antal ; az angol követ Sir I Paget s a franczia követ gr. Foucher de Careil. Igen érdekesen folyt le

n a f. hó 10-iki vadásznap, melyre király Ö felsége s egy negyvenöt úrból és úrhölgyből álló társaság gyűlt össze Káposztás-Megyeren, honnan a 8-as rejthez indultak ki. Miután a Dunakesz közelében levő nagy coverből kiugrasztott két róka csakhamar lyukba menekült, senki sem hitte, bogy a vadásznap oly hamar bevégződhessék, annál kevésbé pedig, mert a kis coverből kizavart róka csakhamar a megyeri erdőcskében keresett menedéket. Azonban végre is sikerült ezt újra a szabad térre kiszorítani s ekkor a ravaszdi a csomádi begyek felé iramodott el. Noha az idő már dél felé járt, a falka még folyvást tartotta a szimatot s minden check nélkül követte a menekülőt egészen a begyekig, liol szemre vette s „kill" gyönyörében részesité a társaságot. E run szabad mezőn 42 perczig tartott, s az egész vadászat ötnegyed órát. 11-én harrierekkel vadászott a szépszámú társaság, mely e czélból Megyeren gyűlt össze. E vadászat ritka szép runt nyújtott. Egy Dunakesz közelében fölvert nyul a csomádi begyek felé iramodott, hol 30 perczig tartott run után nyomát vesztette a falka. A 12-én Vecsésnél tartott vadászatról már megemlékeztünk lapunk mult számában, melyen a run 30 perczne'l tovább tartott s melyen király Ö felsége is jelen volt. Párdubitzi falkavadászat. A Stadion grófnak lapunk mult számában emiitett hirtelen halála fölött való gyász miatt néhány napig szünet állt be a vadászatban, s csak akkor kezdődött meg ismét, midőn Slatinanbau a boldogultnak a végtisztességet magadták. November 10-én Poliranovnál volt a találkozás. Jelen voltak a masteren kivül, a nassaui berezeg és berezegné. Kinsky Fer- dinand. Auerspcrg Ferencz, Hohenlohe herczegek, Vecsera báróné, Kaunitz Albert, id. Kinsky Rudolf. Kinsky Zdenko, Stockau György, Clam-Gallas Ferencz, ifj. Wilczek János. Kinsky Károly és Kinsky R grófok, Breidback, Aerentbal, Türkbeim bárók, s a párdubitzi garnison tisztjei. Egy szarvasüsző volt a vadászatra kijelölve. Ez gyors tempóban futott az erdőszélen, átment a mocsáros réten s a völgyerdőbe váltott át. Mihelyt a falka fölverte a vadat, erős galoppban folyt a vadászat 20 perczig az ostrowi erdőig, hol check állt be; a szimat a lombok közt nagyon rossz volt. Sok keresés után végre megtalálták az állatot kifáradt»u egy gödörbe rejtőzve. Aztán egy tartalékban levő hat ágast bocsátottak el Pohranownál, mely 30 perczig tartott runre adott alkalmat, a midőn Hradistnál az Elbébe vetette magát s az e napi vadászat itt végződölt. November 11-én Pardubicekuél volt a meet. Egy szarvastebenet bocsátottak el, ruelv 45 perczig tartó élvezetes runt nyújtott" November 12-én ismét szarvastehén lett kijelölve, melyet Kolodéjnél bocsátottak el, mely azonban rossz vadászatot nyújtott. A lani szántóföldeken átfutva a Lovena vizébe vetette magát, honnan kiűzetve, nem akart tovább menekülni, ugy, bogy a falka azonnal rábocsáttatott s rögtön curée következett be. Szt.-Hubert napja Mándokon. A mándoki liarrier-falka fennállásának 13-dik évében ismét megkezdette, szeretett háziurunk és falkanagyunk gróf Forgóéit László vezetése alatt, működését; az ez éii saisonban a falka után vadásztak mint vendégek: gr. Forgácb Sándor, gr. Forgácb István. Bottka Béla, Draveczky Aurél, Czobel István, br. Wesselényi Béla, br. Sennyei István cs. kir. busz. hadnagy, br. Sennvei Miklós, Jármy Ödön, Jármy Imre, Jármy Miklós^ Jármy András, Jármy József, Újhelyi Ábris, gr. Vay Gábor cs. kir. tüzér hadnagy és gr. Vay Tibor. A Hubertus vadászat a f. hó 3-dikára általtett kegyelet napja következtében f. hó 4-én tartatott meg: a „field" 17 urlovasból állott, mig a hölgy-társaság bárom kocsi kíséretében vett részt. A vadászat kedvező időben és talajon ejtetett meg, de fájdalom, daczára két szép 24, illetve 18 perczes erős „runnek" killhez nem vezetett. A szép vadásznap, mely a jelenlevőket teljesen kielégítette, kedélyes dinerben végződött, melynél a társaság szeretete és hálája örök zálogául szeretett falkanagyjának és barátjának egy ezüst Hubertus-kürtöt nyújtott át, melyhez br Wesselényi Béla fényes és alkalmi pohár-köszöntőt mondott. Ebéd utáu nem soká birtak a kedélyek önmagoknak pa-