Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-01-31 / 5. szám

34 lül egy fél tuczat) nem oly régen volt még a ménesben, hogy tenyészképességökről Ítéletet lehetne mondani. Ezeken kivül csak egy pár Scottish-Chiefkancza létezik, melyről el lehet mondani hogy jók, és pedig Highland Fling és Lady ot Lyons, иду hogy a telivér-tenyésztők jól teszik, ha őrizkednek e csalddbeli kanczáktól (so that breeders of thorougbbreed stock will do well to fight shy of mares of this family.) — Érdekes lesz nézni a legközelebbi méneskönyvben — végzi értekezését az emiitett lap — hogy mutatkozni fog-e némi javulás ez elitélő adatok ellen?" * * * I A nizzai versenyek harmadik Dapja is oly érdekesen folyt le, mint a másik kettő; minden futamban nagy mezőnyök voltak. A harmadik nap fődi ját a „Grand Prix de Nice"-t (10,000 frnk) Oehlschlüger ur 6é Halmi kanczája nyerte meg, Mr. Moore ügyes lovaglása alatt. Második Mr. Robinson 5éves St-Queen ménje, mely tekintve azt, hogy 10 kilóval kevesebbet vitt Halminál, főkedvencz volt, annál inkább, mert Halmi első nap elbukott, Oehbchlüger ur kanczája (Halmi) álnév alatt j futott (Mr. Stripp), mert a francziák még mindig nagy ellenszenvvel vannak minden iránt, a mi egykori győztes ellenfeleikre emlékeztet. Inaiaman, mely az első két napi nagy dijakat nyerte, azelőtt Mr. Macevoy tulajdona, kitől Goddard trainer még az első verseny előtt megvette 20,000 frankért, s az első napi esetleges győzelem dijáért, s igy Mr. Macevoy Buccaneerünk unokájáért összesen 45000 frankot kapott. * * Angliának nevezetesebb tavaszi versenyeiben a jelentékenyebb futamokra történt nevezések közt ott látjuk gr. Festetics Tassilo, gr. Kinsky Károly és gr. Erdődy Gy. lovait. Gr. Festetics Tassilo Berzenczét a „Four Oaks National Handicap Hurdle Plate

u-be, úgyszintén a Devonshire Handicap-Hurdle Race-re nevezte, mely utóbbira gr. Kinsky Károly is nevezte Kilworthot, s egyszersmind a „Derby- shire Handicap Steeplechase"-ben, mig Zoedonet a „Sandown-Park Grand International Steeplechase"-beii ; gr. Erdődy pedig Too Good-ot a „Liverpool Spring Cup"-re kötelezte. Ezeken kivül a gr. Festetics Tassilo istállóját képviselve látjuk még Addy által a „North Metropolitan Handicap"-ben, — és a „Wbitsunside-Plate" 2000 guineás versenyében jun. 6-án Olivier és Wahrsagerin által. Németország részéről Glocke a „Chester Cup "-ben van nevezve, Brocken pedig (a baden-badeni tavalyi Jubileum-dij nyertese) ugyancsak a Chester Cupre s ezenkívül a „Nottingham Spring Handicap"-re van kötelezve, mig Ger- not a „North Metropolitan Handicap "-ben fogja megkísérelni szerencséjét. Oehlschlüger ur istállóját az akadályversenyeken Halmi, Idea és Lady of the Lake fogják képviselni, Frerichs hadnagynak nem rég vett Lilyje és Woodcock-)& szintén majd minden jelentékenyebb akadályversenyre nevezve van. * * * A francziaországi gyepek nagy versenyeire átalában szép számmal történtek a nevezések. Igy a franczia Oaks (Prix de Diana) 170 nevezéssel záratott el s 88 maradt állva, ezek közt Yorande, Kiss, Directrice, Frégate, Infidèle, Carmélite, Genève; a „Prix du Jockey- club" (franczia Derby) 126 nevezéséből állva maradt 107 ló, köztök Archiduc is, melynek kötelezettsége Lagrange gróf halálával nem szűnt meg; a „Grand Prix de Parisában 338 nevezésből csak 70 tizetett bánatpénzt, úgyhogy még mindig 268 pályajogosult ló maradt fenn. A franczia tenyésztés elitején kívül az angol képviselve van a többi közt Kincardine (a See Saw), Wickham (a Wild Tommy), Eastern Emperor (a Strathconan), Saint Medard (a Hermit), Loch Ranza (a Wild Tommy), Poetry (a Petrarch), Rajfaello \ (a Hermit), Legacy (a Westminster), Brest (a Ethus), Condor (a Kisbér), Fritz (a Georg Frederick) Silver Sea (a Silvester), Solitair j (a Hermit) sat. által; mind oly lovak, melyek tavaly a nyilvánosság előtt mái jó nevet vív- tak ki. Yisszapülantás a tavalyi versenyévszakban pályázott lovainkra. A tavalyi háromévesek. Ama 60—75 hároméves közül, mely a j mult év kezdetén idomítás alatt állt, a lefolyt i versenyidény alatt igazán jónak vajmi kevés i vált be. Tartar, Kéthely, Cambrian, Kortes, [ Frangepan és Vienna azok, melyek első sorban említendők, s valójában ezek is küzdték ki ugy az év nagy classicus versenyeit, mint más nagyobb versenyeket egymás között. Az 1882-dik év legjobb kétévesei La Ronssotte és a Németországban nevelt Morteratsch pedig szerencsétlanűl jártak ; előbbeni a mult évben egyáltalában nem volt kihozható, s ezáltal bároméves korában nem igazolhatta be kortársai felett való ama fölényét, melyet mint kétéves felettük gyakorolt, в ugylátszik, kétéves korai fényes carrierejével | örökre búcsút kellett mondania a versenypá- \ lyának, melyen oly sok szép babér várakozott reája ; de meg vagyunk győződve, miszerint a ménesben való szereplésével bőven fogja kárpótolni ama csalatkozásokat, melyeket tulajdonosainak szerzett. Morteratsch pe- ' dig, melyet, — Németországban elletvén — magunkénak egyáltalában nem nevezhetünk, csak egyetlenegyszer jelent meg nyilvánosan a mult évben, áprilisben, Bécsben a másodosztályú államdijban, melyet istállótársa Tar- | tar, a harmadiknak beérkező Vienna, továbbá Vitéz, Kengyel és Incognito ellenében oly szépen s oly SZÍVÓS verseny után nyert meg ; e mén aztán anélkül, hogy nyilvánosságra hozatott volna többé, a Derby előtti héten az erős munkában letört s nem is jelent meg többé nyilvánosan az egész idő alatt. Midőn az 1882-dik évi versenyidény vége felé járva, Pesten az őszi meeting alatt a Kladrubi dijért indult lovakat elereszté az inditó, (e dijat La Rous&otte nyert meg könynyen Vitéz ellenében) akkor a kis Tartar csak a harmadik helyre bírt beérkezni, maga után hagyva az akkor bároméves Parsifalt, akkor valójában nagyon kevesen lehettek, : kik e ménnek ama fényes carrierrejét előre ! jósolták volna meg, melyet mult évi szerep- ' lésével felmutatni bírt, s meg vagyunk győ- ' ződve, miszerint idomárja Reeves, ki oly nagy előszeretettel viseltetik növendékei iránt, ski talán idomárjaink között a legjobban tudja mindig majdnem egy fontig lovainak képességét, mondjuk, még talán ő sem álmodta volna azt a versenyidény elején, miszerint e ménnel ugy a Nemzetit mint a bécsi és hamburgi Derbyt, s hozzá még a berlini Uniont is meg fogja nyerhetni. E kis, de aczél izomzatú Digby GrandNeudau mén, melynek leírását itt ismételni nem akarjuk, miután az ugy e lapok, mint a külföld sportlapjai által már bőven volt ismertetve többször, mult évben megtette azt, mit előtte még ló soha ugy nálunk mint Németországban nem birt véghez vinni, s talán csakis a győzhetetlen Kincsem lett volna reá képes, ha ugy az Unionban mint a hamburgi Der'oyben nevezve lett volna, miszerint sorra nyerte úgy a mi, mint Németország nagy classicus versenyeit. De ha e ménnek a nálunk futott öt versenyén végig nézünk higgadtan, nem tagadhatjuk meg, miszerint lónak ritkán volt nagyobb szerencséje, mint éppen e ménnek. A Derby előtt legveszedelmesebb ellenfele La Roussotte letört; egy másik nagyság, Milon, melyet otthon oly jónak próbáltak ki, miszerint egészen biztosan képzelték vele a Derbyt megnyerhetni, pár nappal a verseny előtt orrában véredény-szakadást szenvedvén, abban részt nem vehetett ; egy harmadik veszélyes ellenfele a Fair Star-kancza (mely csak pár nappal a verseny előtt az oly jónak mutatkozó Grossvezirrol egy oly fényes triait szaladt, miszerint az istálló és annak barátjai e kanczát kandidálták Derby-favoritjokká) a versenyben a legsebesebb iramban vezetve azt, az utolsó előtti fordulónál egyszerre elesett s lábát tőré, s végtére Vienna pedig, e legveszedelmesebb ellenfele, mely a Derbyt a legerősebb küzdelem után csakis egy fejjel veszté el ellenében, a közvélemény szerint Maddentől el lett lovagolva, s hozzá a versenyben, midőn a Fair Star-kancza elesett, ez utána nyomban jővén, hogy belé ne botoljon s szintén ne essék el, lovasától visszavétetett, s ezáltal iramából jött ki s oly sok tért vesztett, mit egy oly sebes versenyben minő tavaly a Darby volt helyre hozni alig lehet, s ha igen, az a lóból sokkal több erőt vesz ki, mintsem hogy az a verseny további folyamára az illető lóra nézve káros behatással ne legyen ; megnyerte volna-e tehát Tartar a Derbyt, ha mindez közbe nem jön? mi alig hiszszük azt. A hamburgi Derbyben pedig egyetlen egy veszedelmes ellenfele vo't: s az Cambrian, mely addigi futásaival oly formát mutatott, miszerint bátran lehetett őt Tartarnál jobbnak tartani pár fonttal. E kancza pedig külföldre utazása előtt két hét héttel a Freudenauban megbetegszik, s ezzel együtt a legszebb reményeket, melylyel irányában lehettek, eloszlatja, — s itt a második szerencse, mert újból bátrau kérdhetjük: megnyerte volna-e Tartar a hamburgi Derbyt, ha Cambrian egészen egészségesen indult volna abban? Újból reá az a feleletünk : alig hiszszük. De mindegy akármint van, tények bizonyítanak, e ménnek versenypályáinkon való győzelme a 23,000 forintot felülhaladja, mig Németországban az Union és az ottani Derby megnyerésével tulajdonosának 49,800 márknyi tekintélyes összeggel számolt be. Első szereplése már kora tavaszra esik, midőn is ápril 8-án Prágában megnyerte az 1000 forintos államdijat a 4éves Pierrot, Arbenne és más két ló ellen e'ég könnyen másfél hoszszal. Tartar e nyereségével nem elégedett meg ottan, s mindjárt másnap reá megnyerte я kétezer-forintos államdijat is Ho- henau, Engelsburg és istállótársa Boccaccio II. (mely az indulópontnál állva maradt) ellenében. Legközelebbi futása aztán Bécsben a második osztályú államdijban volt, melyben vereséget csskis istállótársától Morteratschtól szenvedett, mig a második helyért az akkortájban körömtájós Vienndt hagyta maga után, és Vitéz, Incognito és Kengyel az arriergardát képezték. Pes're jőve, a mén aztán egy elkeseredett küzdelmet vivott a Nemzeti dij elnyeréséért, az akkor conditiójának fénypontján lévő Bucca- neer—Metalique-ménnel Minerrel, mely egy hossz előnynyel végtére is az б előnyére dőlt el. E versenyében mutatta meg e kis mén roppant szivósságáüak képességét a legjobban, midőn egész a távoszloptól a czélpontig oly roppant kitartással újított egyre lovasa Busby erős ostorcsapásai alatt. Legközelebbi versenye a bécsi Derby volt, melyet egy fejboszszal nyert meg Vienna ellenében, mig a conditióban akkor tájban még hátralevő Kortes három hoszszal utána érkezett be. Ez volt Tartarnak nálunk utolsó versenye. Egy hétro reá Németországba Boroszlóba kivitetve, a gradilzi méues hároméves Glockeja verte őt meg egy fejboszszal a tenyészversenyben. Ha versenycarriereje alatt emennek szerencséjéről tettünk feutebb említést, nem lehetüuk igazságosak irányában anélkül, hogy meg ne jegyezzük, miszerint bogy e versenyét clveszté, azt ama körülménynek kö-