Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-07-24 / 30. szám

286 Vadász- es Versen

v-Lap. szempontjából egyátaljában számbavehető, — sincs kizárólag telivér anyagunk s belföldi tenyésztőink számára biztosítva Ez égető hiányunk érzetében. a legélénkebb örömmel olvasom Doncaster megszerzésének meglepő hirét. s mondhatom hogv soha segély még jobb időben nem érkezett, mint éppen ez esetben. — Okulva azonban az eddig tapasztaltakon, tartok tőle, hogy e kincs sem leend anyagunk és tenyésztőink javára oly mérvben kihasználható, mint a mily mérvben becsénél fogva lehetne s lennie kellene. A nélkül hogy állami tenyészdéink — bála Isten a legjobb kezekben levő — fedeztetési intézkedéseit s beosztását föltétlenül rosszalnám. s e tenyészdék szembeötlő s nagyszerű eredményeit tagadni akarnám, — tisztán a versenyezed s eladásra utalt telivér tenyésztő álláspontjából fogva föl a dolgot, s fölvetve a kérdést, hogy váljon a birtokunkban lévő nagybecsű, de fájdalom még csekély számú mén-anyag, rendeltetéséhez képest, s értékéhez méltóan használtatik-e ki jelenleg vagy sem ?, ama szerény, noha lehet téves nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy tőkénkkel talán kissé pazarabbul bánunk, sem mint kellene. Véleményem szerint ugyanis mindaddig, mig oly ínéneink mint Verneuil, Doncaster, Craig Millar, Buccaneer, — sőt tán még Gunnersbury s Ruperra — számára is van telivér ki mezünk elég, (melyek jelenleg fájdalom, kénytelenek csekélyebb értékű ménekkel is beérni), addig ily ménekkel s a telivérek mellőzésével, félvér kanezák fedeztetése pazarlás. Távol legyen tőlem a félvér anyag, mint t ulaj dónképeni végezel, jogosultságát tagadni akarni ; de hát csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy kizárólag telivér kanczáinkra használva föl törzsméneink legalább legjavát, félvér anyagunk érdekeit nemcsak hogy nem veszélyeztetjük, de előmozdítjuk, a mennyiben a tön jelzett mének által fedezett s igy nagyobb számban érvényre hozott telivér kanczáinkból, mindenesetre több alkalmas teuyészméut nevelhetünk, mint jelenleg. — S bogy e mének félvér anyagunk czéljainak csak ugy, sőt — tekintve az egészen más követelményeket — esetleg jobban is felelhetnek meg, mint maga Doncaster vagy Verneuil, az tény. Kizárólag telivér kanczáink számára ге- ст serválva tehát, legalább törzsméneink legjavát, ezzel is enybithetnők némileg kancza és ménanyagunk kedvezőtlen arányát, s mig gy kancza-anyagunk teljesb számban lenne értékesíthető, méneink is bizonyára rendeltetésük s becsükhöz méltóbban lennének kihasználva. * * * Ezen kivül egyébiránt nem bagyjiató még szó nélkül amaz eljárás sem, mely állami méneseinkben a fedeztetési előjegyzések elosztásánál követtetik. A nélkül, hogy magok a tökéletesen egyenjogosult, belföldi tenyésztők közt minden arány nélkül fölosztott előjegvzések fényére hivatkoznám, bátorkodom érdeklett társaimat egy más, ennél még sérelmesb körülményre figyelmeztetni. Nem tudom ugyan,hogy lajthán-túli szomszédaink miben s mennyiben egyenjogosultak velünk magyarokkal — kisbéri törzsanyagunk kihasználásában : de ugy hiszem, liogy ez intézetünk föntartásának terhei teljesen lajthán-inneni adózóink vállain nyugoszuak, s igy sérelmesnek kell tartanom, hogy mellőztetésüukkel és rovásunkra, szomszédaink veszik igénybe a kapható előjegyzések tetemes részét. De lia e föltevéseim tévesek is, vagy ha különben sem tartatnék méltányosnak, hogy magunk s lajthán-túli, velünk utóvégre is egy czélért küzdő, bajtársaink között ily önző válaszfalat vonjunk, — az mindenesetre sérelmes marad, hogv magyar, — vagy lia mint mondám a jogosultság ily szűk körre nem szorítható — hogy belföldi tenyésztőinkkel egyidejűleg, sőt azok hátrányára, külföldiek is pályázhatnak előjegyzéseikkel, mint az például ez évben is megtörtént. E sérelmeink orvoslása ugyan még elég távol maradna összes bajaink gyökeres orvoslása mögött, de ha ez uton évenként csak 30 40 előjegyzéssel is több esik magyar vagy belföldi tenyésztők telivér anyagának javára, ezzel is baladunk főczéhmk, a telivér anyag szaporítása, javítása s szélesb körökre való terjesztése felé, a mennyiben tenyésztőinknek kétségkívül tetemesen megkönnyitnők kancza-anyaguk jelenleg oly nehéz értékesithetését. * * Szólhatnánk talán még egyetmást a fedeztetést dijak tálmagassága s esetleges leszállításáról is ; nehogy ebből azonban az ügy kárára következtetés vonassék, s nagyértékü mének az állam általi importja azzal látszassák gátoltnak, hogy nincs közönség, mely kellő számú s magasságú előjegyzések alakjában biztosítsa az állam nagymérvű befektetéseinek kamatjait, — inkább hallgatok, sőt részemről kijelentem, hogy szívesen megfizetem az állam által belátása szerint szabott dijakat, minden leszállítás nélkül, lia csak ama helyzetbe jöhetek, hogy legalább kanczáim javát Ízlésem s a verő közönség igényei szerint fedeztethessem s e tekintetben, ugy hiszem, találkoznak nézeteim összes tenyésztő társaim nézeteivel. Állítson csak föl az állam, versenyző s tenyésztő közönségünk igényeinek minden tekintetben megfelelő, s knneza-anyagunkhoz иду számban, mint qualitásban kellő arányban álló méneket, hagyjon csak föl a yearling eladással, s ne nyomja csak azzal a magán kézben levő anyagot, s majd meglátjuk nem lesz-e rövid idő alatt szakemberünk s anyagunk elég. hogy telivér tenyésztésünk jövője teljesen biztosítottnak tekintethessék. De hát, mint mondám, hagyjuk ezt egyelőre, s ba mindez, mint talán állíttatik, még kivibetlen s időelőtti lenne, ám nyugodjunk meg egy jobb jövő reményében s a ina tudatunkban, hogy nézeteink s óhajainknak annak idejében kifejezést adva, mulasztás s indolentiával nem leszünk vádolhatók. — Méneink czélirányosabb kihasználtatását, s a fedeztetési előjegyzéseknél követett, s előjogainkat sértő eljárás orvoslását czélzó igénytelen észrevételeimet azonban ismételten ajánlom tenyésztőtársaim becses figyelmébe, kérve s fölhiva őket, hogy azokat — ba ugyan illetékes s indokoltaknak tartandják — általad, mint vezetőnk által, illető helyen érvényre juttassák. S ezzel közös ügyünket továbbra is bölcs vezetésed s hathatós támogatásodra bizva, vagyok őszinte tisztelő liived Gróf Forgárh Sándor. Hibaigazítások. Ugyan e czikk első részébe (távollétünkben) több értelemzavaró hiba csúszott be, miket ezennel következőleg helyreigazítunk. Szerk. Az első hasáb 3-dik sorában : Kezdeményezések helyett, helyesen ,.kezdeményezésed"-nek kell állani. Az első liasáb 23-ik sorában: a „közönség" szó után kimaradt e szó „körében", helyesen tehát e mondatnak következőleg kell fogalmazva lenni : „a tenyésztő közönség kövében még nem kellő mérvben etc. etc. A második hasáb 5-dik sorában : nem „hét" de „két"-nek kell állani. A 3-dik liasáb 37-ik sorában : az értelmet teljesen elferditőleg az áll „tehát nagyobb „változatosságban" helyesen ennek kell állani „tehát nagyobb választékban". A 4-dik hasáb 26-dik sorában kimaradt az „a" szócska, az illető mondatnak igy kell szólani : s ez a kellő minőségű ménanyag beszerzése etc. etc. TÁRCZA. A kumisz. A mi az angol inyenezuek az old slievry, a francziának a champagnei, az amerikainak a brandy és whyskey, s a magyarnak Tokaj arany nedűje, — az a kalmük inyeneznek a kumisz, eme specziális kalmuk-ital. Mielőtt a kumisz ismertetéséhez íognánk, érdekesnek tartjuk, rövid rajzot adni magoknak a kalmukoknak a földéről, szokásaikról, e'letökről. A kalmükök vagyis nyugati mongolok, az Altai és Ubsa tavától nyugatra a kirgizek sivatagáig s Oroszország határaitól délre egész a Himalayaig laknak. Az altaii vag}' „fekete" kalmükök a tomski kormányzóságban élnek s egész a kbinai határokig kiterjeszkednek. A legújabb adatok szerint jelenleg 1500 Q mértföldnyi a teriiletök, s számukat az astrakbani kormányzóságban 130000-re teszik. A nyugati kalmükök kliánja jelenleg a Wolga melletti Krasni-Jar városban székel. A kalmükök természetökre nézve vidámak, kíváncsiak, gondtalanok, vendégszeretők, szolgálatkészek, de szenyesek és többnyire iszákosak. A szegény együtt él a gazdaggal. Lakásuk kupalakú nemez-sátorból áll, melynek tetején nyilas van. Minthogy pedig e nép nomád-életet él, a sátort fölszedik a tovább költözéskor, hogy uj telepedési helyökön újra fölüssék. Főfoglalkozásuk az állattenyésztés, vadászat, lovakkal való versenyfutás stb. A földműveléssel azonban csak nagyon kevesen folgalkoznak. A nyugati kalmukoknak. Jean Moerder szerint, körülbelül 500000 lovuk, 150000 szarvasmarhájuk, 800000 juhuk s 23000 tevéjük és kecskéjök van. Orosz történetírók adatai szerint azonban a kalmukoknak a XVII. és XVIII. században sokkal több lovuk volt, mint jelenleg s csak 1771 óta csökkent a számuk. Több egymásután következett rendkivül szigorú tél megtizedelte azokat s azonkivül a marliatenyészte'st kezdték nagyobb mérvben fölkarolni némely törzsek. Azt is állítják még, hogy a doni kozákok és tatárok, eme hires lócsiszárok, a jámbor kalmükök legjobb tenyész-anyagait vásárolgatták össze, melyek hiányát aztán a kalmükök az utóbbi időkben nagyon megérezték. A régibb bippolog irók ama véleményben voltak, liogy a kalmuk-lovak a szibériai, altai és wolgamelléki lovakkal egyeredetűek ; ujabb észlelődések azonban e hiedelmet tévesnek tartották. A szibériai lovak a hegyi lovak csoportjához, ellenben a wolgamellékiek a sivatag lovaihoz tartoznak. Az altai hegyi lovak és a wolgamelléki síkföldi lovak közt, portréjaikban semmi más hasonlatosság nincs, mint az, hogy miudkettőnek szarvas-nyakuk van s rendkivül kifejlődött farkizmaik, s ez magyarázza meg, hogy farkukat oly magasan hordják. A kalmük lovak középnagyságúak, körülbelöl 145—

Г47 meter magasak; nehéz fejők hosszúkás alakú, mérsékelten széles. Elénk szemök heves véralkatokat igazolja. Nyáron rövid, fényes szőrök van, télen ellenben hosszú és bozontos. E lovak többnyire szilaj, vad és félénk természettel birnak, melynek magyaráztatát