Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-07-17 / 29. szám

278 Mig az állami kancza-anyag fönáll, sőt az évenkiut 40—50000 frtnyi befektetés erejéig gvarapittatik. addig magántenyésztő részéről badarság lenne saját anyagát a fentiekkel lépést tartó befektetések utján versenyképessé tenni akarni, mert a mellett, hogy e befektetések arányában utóvégre sem concurrálhat az állammal, ezenkívül is mindaddig, mig az állam évenkint 25—30 drb csikót hoz a piaczra. magántenyésztóink a csekély szükséglet mellett nem remélhetik saját tenyésztményeik oly áron való értékesithetését, hogy igy biztositva látván befektetéseiket, nagyobb mérvűekre is elszánhassák magukat. Maradnak tehát a régi mellett, tengődnek, a mint tudnak, s természetesen óvakodnak minden nagyobb mérvű, s ily viszonyok között végre is meddő befektetésektől. Lenne csak azonban az összes kanczaanyag magán kezekben — ne fedezné csak az állam vevőink úgyis csekély szükségletét majdnem teljesen, számithatna tehát csak a tenyésztő legalább némi biztossággal teendő befektetése kellő gyiimölesözésére : hiszem, sőt bizton állítom, hogy lenne s van is tenyésztőnk elég, ki e tekintetben nem rettenne vissza valójában nagymérvű befektetésektől sem, s csakhamar megszűnnék a telivér és mind az, mi körébe tartozik is, ama rettegett luxus bélyegét viselni, melytől ma tulóvatos szülők kötelességüknek tartják leendő örököseiket jó eleve elriasztani. Vevőink pedig ép ugy meg lehetnek győződve arról, hogy mihamar csak oly anyag állana rendelkezésükre, mint m-i, még pedig valószínűleg jutânyosb áron, mivel nagyobb számban, tehát nagyobb változatosságban. A rosz csakúgy mint most, s mindig, akkor sem találand vevőre — s ez helyes is ; vagy javulna tehát, vagy pedig csakhamar eltűnni lenne kénytelen a szintérről ; ma azonban, az állam fölállításával szemben, a jó sem talál kellő méltánylásra, részint mivel az ép ecsetelt viszonyok folytán, értékben, egyes példányokat kivéve, valóban el sem érheti teljesen versenytársát, részint pedig tisztán előítéletből. Hogy jelenlegi nehánj' számbavebető tenyésztőnk a meglevő súlyos viszonyok között is iparkodni fog a birtokában levő anyagot fontai tani, sőt amennyire telik, javítani is, azt nem tagadom, — de kiben nincs meg a kellő szenvedély, mely elfeledteti a hozott s hozandó áldozatokat, s ki nem elégszik meg hozott áldozatai jövedelmének fejében csakis szenvedélye kielégithetésével ; az bizonv aligha sokáig állja meg a küzdelmet mai viszonyainkkal. — már pedig oly ügy, melv ily alapokra s tisztán egyesek áldozatkészsége s szenvedélyére vau utalva, hogy létezzen, az tengődhet ugyan, de semmi esetre sem bírhat, már csak e szűk köre s ingatag alapja folytán sem. ama jelentőséggel, melylvel ugy az állam, mint egyesre nézve, bírnia kellene. Igenis, az állam föladata, e fontos nemzetgazdászati ág fentartását. a közjó s alattvalói javára biztosítani, s hiányaiban gyámolitanu de az ág közvetlen basznának az alattvalóktól való elbalászása nem lehet föladata. Legyen az állam, a mennyire kellőnek tartja, vezetőnk s gyámolitónk, de nem concurrensünk. Mint vezetőnk, s főleg mint gyámolitónk, végtelen sok jót, mint concurrensünk azonban, csakis kárt tehet. * * * Egy körülmény teszi főleg nehézzé, sőt lehetetlenné, a telivér anyag állami támogatás nélküli föntartását s ez kellő minőségű mén-anyag beszerzése. — E téren érvényesitheti az állam befolyását, s a rendelkezésére álló tökét, a lehető legjobban s egg csapással véget vethet anyagunk legégetőbb bajának, mely a kellő számú s minőségű mén-anyag hiányában rejlik. — Kancza-anyagunk megvan s annak föntartása, s időnkénti kellő fölfrisitése, teljesen arányban áll telivértenyésztőink túlnyomó részének anyagi képességével ; a föladat e része tehát minden aggály nélkül bizható magánkezekre, — a mén-anyag hézagainak méltó kitöltése azonban csakis az állam által s annak nagy tőkéivel, létesíthető. Gondoskodjék az állam tehát kellő számú s minőségű ménekről, bocsássa azokat méltányos dijak mellett a tenyésztő közönség rendelkezesére, hogy szép kanczaanvagunk, melynek ma fele sem jöhet kellő érvényre, teljesebb számban s könyebben értékesíttethessék, hagyjon föl önmaga a telivér „tenyésztés" s az ezzel való káros coucurreutiával — s föladatának, ügyünk javára, méltóbban s jobban felelend meg. mint jelenleg. Hogy nálunk, merőben különböző viszonyainknál fogva, a telivér tenyésztés, oly széles alapokra fektetve, s annyira általánosítva. miud például Angliában, soha sem leend. az kétségtelen — de ez nem is szükséges, s nem is ezéloztatik. — Egyelőre elég lia legalább meglevő szép anyagunk főhiányán lendítve, könnyebben, teljesb számban s becséhez méltóbban hozhatjuk érvényre azt ; mozgásba hozza s terjesztendi ez ügyünket mihamar. Gr. Forgách Sándor. (Vége következik.) Versenyföltételek. Párdubitzi lóversenyek 1S84. Vasárnap, október 26-án. I. Pánlnbitzi nagy akadályverseny. Handi- cap. Dij eddig 6000 frt. (Aláirás nyitva.) Adva sportkedvelök áltai. Minden ország- és korbeli lovak. Urlovasok. Jockeyk 2'/

2 kiloval többet. Tét 100 frt, bánat 50 frt, de csak 25 trt, lia október 15-ig jelentetik. A terhek október 9-én fognak közöltetni. Teherközlés után minden 1000—1500 frtig nyert akadályversenyért 2 kilo, 1500—2000 frtig 3 kilo, azon fölül 4 kilo több. Táv körülbelöl 6400 meter. A második ló a téteket és bánatokat 1000 frtig l^apja, levonva azokból kettős tétet a harmadik részére ; a maradvány az elsőt illeti. Walkover vagy comp- romise esetében, csak a fél-dij adatik ki. Nevezés augusztus l-ig. II. Asszonyságok dija. Akadályverseny. Vadászlovaknak. Tiszteletdíj. Urlovasok. Táv körülbelöl 4000 meter. Tét 25 frt, bánat 10 frt. Rendes teher 75 kilo. Fél vérnél 5 kilo leengedés. Tétek éi bánatok fele a második lóé. Három bona fide különböző tulajdonos lovának kell indulni, különben nincs verseny. Nevezés október 15-ig. III. Akadályverseny. Handicap. Dij 1500 írt. Adva sportkedvelők által. Belföldi és német lovak. Táv kb. 4000 meter. Urlovasok. 2^2 kilo leengedés. Teherközlés után minden 1000 — 1500 frtig nyert akadályversenyért 2 kilo, 1500—2000 frtig 3 kilo, azon fölül 4 kilo több. Tét 50 frt, bánat 25 frt, de csak 10 frt, lia október 15-ig jelentetik. A terhek október 9-én tétetnek közzé. Az első ló osztozik a tétek és bánatokban a második lóval, a harmadik tételét menti. Walkover vagy compromise esetében csak a fél-dij adatik ki. Nevezés augusztus l-ig. IV. Reiter-club eladó akadályverseny. Érték : 800 frt. Minden országbeli lovaknak, melyek clubtagok birtokában vannak, ilyenek által színekben vagy egyenruhában lovagolva. Táv kb. 4000 me- ter. Teher 4é 75 kilo, 5é és idősb 80'/

2 kilo. A győztes 1500 frton eladó, a hány 100 írttal kevesebbért, annyi l'/

2 kilo leengedés. 500 frton alul egy ló sem adható el. A győztes árverés utján ada. tik el ; valamennyi többi pályázott ló a versenyszabályzat 56. §-a szerint követelhető. Az árverés bői befolyt többlet fele részben a második lovat fele részben a versenypénztárt illeti. Három külön TÁRCZA. A századik „Derby". (A „Racecourse and Covert Side" után közli T. G.) „Többnyire esni szokott, ha szép időt óhajtunk. — Ha igy marad, a századik Derby napján inkább az nszásra, mint a galoppra kell gondolnunk." Ilyen és ebez hasonló expectoratiók nyilvánultak azok ajkairól, kik a „nagy nap" előestéjén illető clubjaikból hazafelé indulva, legott különféle bansotn, cab-ok és más továbbító eszközök után nézni kénytelenek voltak, mivel a szakadó eső a gyalogolást határozottan a lehetetlenségek közé szoritotta. Pontban reggeli kilencz órakor százmeg százezrek szemei fürkészték az égbolt színezetét e's a melegítő planéta azt mutatta: hogy tán még hajlandó lenne functióit teljesíteni : ba a felbők sűrű tömege csak némi helvt engedne. Es a jó szándék csakugyan győzött, mert egy erős légáramlat néhány perez alatt az anélkül is meggyérült és a sok esőzést megunt felbőket széjjelkergetvén, a nap teljes uralmát határozottan visszaállította. Most azonban egy más kérdés merült fel, mely a sportvilág minden részében már régóta élénk viták tárgyát képezte: „Kilesz a győztes?" Ezer meg ezer útszéli vidéki korcsmákban a szomszédbeli ,

crack" egészségére számtalan poharakat ürítettek, mert tudni való dolog : hogy minden vidéknek megvan a maga „Derby" kedvencze, melyet jó eleve e czélra idomit a jó falusiak tere-feréje. A párisi boulevardokon épp ugy, mint Londonban, a most emiitett kérdés behatóan tárgyaltatik és nincs e két világvárosban club, melynek legalább tizenkét érdemes tagja szintén tizenkét különféle kedvenczet ne proklamált volna. „Ruff" legújabb kiadásával jókora „brandy and soda* készlettel, nem különben kellő számú szivarokkal ellátva, az illető club-beli próféták „magán és bizalmas" uton szerzett iüformatiók alapján taglalják a bámulatos trial-ek eredményét és többnyire azzal fejezik be előadásaikat: liogy ily „formájú" lóval a győzelem több mint biztos ! A szép idő tehát, mely a nagy naphoz mulhatlanul szükséges, csakugyan megvan és mire megindulunk az óriási város minden utczáit a kíváncsiak százezrei már régen ellepték, kik minden sportingüké jármüvet és a benne ülőket mint valami csodaállatokat megbámulnak. Egy már távol baladó waggonetten ülő és pipacs-piros fátyolos kalapokkal ellátott hölgykoszorú valóságos mozgó rhododendroncsoporthoz hasonlít; itt egy niggerekkel megrakott tax-eart azt mutatja, hogy minstrelek dolgában nem lesz hiány, és ba még egy gentleman-kocsissal is találkozunk, ki egy útszéli korcsmában nagyon bőven bereggelizvén, vendégeit a legnagyobb lelki nyugalommal az árokba boritja, csakugyan bizonyosak lehetünk benne, hogy utbau vagyunk a „Derby" felé. Egész családok kocsira kaptak, és az illető mamák, ugy látszik, becsületbeli dolognak tartották, hogy ez alkalommal minél több pólyás baby-kkel vonuljanak ki a nemzeti ünnepélyre. A suvrey-i ut viruló kertjei meglepő látványt nyújtanak. Az ut mindkét felén levő nőnevelő-intézetek ablakaiból vidáman csevegő missek örömmel szemlélik a népvándorlást. Tanulásról ilyenkor szó sincsen és nevezetes, hogy még a legkomolyabb school- mistress is elmosolyogja magát, lia az Epsoniba induló sportman-ek feléje kacsingatnak. Most azonban a kocsik tömege minduntalan megakad és csak nagy nehezen tud előre jutni. Sok ló világos jeleit adja annak, hogy terhével ennél tovább nem mehet, de minthogy a nagy állvány már innen szemlélhető, valamiképpen odáig csak elvánszorog. Előttünk fekszik az epsomi gyep egész nagyszerűségében ! — A „riug* lármája már tisz-