Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-01-17 / 3. szám

Január 17. 1884. IV. Lajtáni.meni tenyészkocsizás. Áilamdij 600 frt. Az osztr. bír. tanács által képviselt tartományokban 1878., 1879., 1880. ós 1881-ben elletett oly mének és kanczák számára, melyeknek tulajdonosai a lajtáninneni tartományokban laknak. Teher (kocsis és kocsi) '.'é 85 kilo, 4é 100 kilo, 5é 109 kilo, Cé és id. 115 kilo. Mének 2 kiloval több. Táv 2400 meter. 350 írt az elsőnek, 150 frt a másodiknak, 100 frt a harmadiknak. Tét 20 frt, egész bánat. V. Eladó kocsizás. Dij 400 frt. Minden országbeli lovak számára. Táv 3600 meter Teherkiegyenlités nélkül. 250 frt az elsőnek, 100 frt a másodiknak, 5o frt a harmadiknak. Győztes 1(00 frton eladó, a hány 100 írttal kevesebb, annyi 25 meter térelőny, a hány 100 frttal több, annyi 2 s meter térhátrány. Tét 15 frt egész bánat. VI. Nemzetközi vigaszverseny, Dij l'OO frank ar. Minden országbeli lovak számára, melyek aznap indulva, első dijat nem nyertek. Táv 24<i0 meter. Te- I herkiegyenlitès nélkül. 7u0 frank az elsőnek, 300 frk a másodiknak. Tét 35 frank, egész bánat. VII. Kétfogatú kocsizás. Nemzetközi dij 1200 frk aranyban. Minden országbeli lovak számára. Táv 3600 meter. Teherkiegj enlités nélkül. 8 0 frank az elsőnek, 400 frank a másodiknak. Tét 50 frank, egész bánat. A versenynapok, úgymint a nevezési zárlatok és bánatjeleutések határideje legkésőbb tebruár elejéig tétetik közzé. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A „holt kéz" ménesei. I. Holt kéz birtokainak szokás nevezni ama jószágokat, melyek az államnak, alapítványoknak és egyéb jogi testületnek valamint első i sorban a főpapságunknak tulajdonát képezi. Emez elnevezés jogtalansága mindenki előtt világos, ki csak kissé ismeri országunk múltját és tudja, bogy a főpapság keze mily elecen volt mindenütt Magyarországon, hol nemzeti intézeteket, culturális törekvéseket, iskolákat, jótékony czélokat és még számos más közügyet kellett segélyezni, vagy előmozdítani. Igaz, hogy a nagyterjedelmű jószágok főleg ily czélokra adományoztattak a magas Clerus nak évszázadok folyamán, de ez nem csökkentheti elismerésünket ama főpapjaink iránt, I kik e morális kötelezettségünknek oly liiven megfeleltek, hogy némelykor magáról felejtkezett meg az a „holt kéz" ; oly „eleven" volt a közügyek előmozdításában. Emez „eleven kéz" jótékony közreműködését óhajtanók mi megnyerni az országos lótenyésztés ügyének ! Magyarország lótenyésztésének legna- j gyobb hiánya az, hogy nincs elegendő jó apalovunk. Az állami telepekben van körülbelől 2000 mén, melyeken kivül, alig hiszszük, hogy legyen több mint 5—600 jó minőségű olyan apaló, mely akár miDt községi, akár mint magántulajdonban levő mén közrendelkezésre volna bocsátva. Eme 2500 jó apaló helyett kellene azonban legalább 5000 darab, mert évenkint mintegy 250—300 ezer kaneza kerül országszerte fedezésre. Végtelen nagy szolgálatot tesz tehát országom lótenyésztésünk ügyének minden oly uradalom vagy birtok, mely biztos vérű ménesi tartva, a jó méncsikókat nem herélted, hanem apalovakká felneveli. Erre pedig — nézetünk szerint — első sorban a főpapi uradalmak volnának hivatva; mint a melyek gazdát nem — hanem csak haszonélvezőt cserélve, s egyszer-mindenkor. a kitűzött czélszerű tenyésztési elveket tűzvén ki a ménesek kezelésénél, leginkább biztosithatnák amaz állandóságot és constantiát, mely minden — apalovak nevelésére hivatott ménesnek létalapja. Rendszeres és biztos véren alapuló lótenyésztést kellene tehát folytatni minden oly főpapi uradalomban, melynek természeti és gazdasági viszonyai ezt megengedik. Nem azt kérjük mi az ügy érdekében főpapjainktól, káptalanainktól és nagyobb földbirtokkal rendelkező rend- és szerzeteinktől, hogy állandóan vagy csak hosszabb ideig is pénzbeli áldozatokat hozzanak országos lótenyésztésünknek. A világért sem ! Csak azt óhajtjuk, csak azt javasoljuk, hogy mint oly egyházi főméltóságok és testületek, melyek nem а pillanatnyi nagyobb gazdasági jövedelemre szoritvák, hanem a jövő érdekében gyümölcsöző befektetéseket is tehetnek birtokaikon, alakitsanak ott hol lebet, oly méneseket, melyek a jövőben szép jövedelmet is biztosithatnak, de egyúttal s talán épen e«zel kapcsolatosan, az országos lótenyésztés alapforrásaivá is válhatnak. A mely egyházi birtokon pedig már jelenleg is léteznek ménesek, ott emeltessenek ezek ama niveaura, mely ugy jövedelmezőségüket, mint üdvös befolyásukat az országos lótenyésztésre egjmttal biztositaná. Nem lehetetlen az a mai viszonyok között. Igaz, hogy nem könnyű, de annál szebb feladat ! Hiszen van már ma is egyes főpapi ménes, mely azon az uton halad; s lia még nincs is egészen közel a czélhoz, ki lehetne illetékesebb a helyes ut nehézségeinek kitartó leküzdésére, mint épen a „holt kéz", mely gazdát nem cserél, s igy állandóságot biztosit a kitűzött czél felé való küzdelemben ? Foglalkozzunk tehát kissé ama feltételekkel, melyek teljesitése — nézetünk szerint — szükséges volna arra nézve, hogy a lótenyésztés s ebből kifolyólag az apalovak felnevelése némi befektetések alapján idővel nemcsak anyagi áldozatok nélkül, de sőt jövedelmezőleg volna űzhető a papi birtokokon. Mielőtt azonban azt tennők, vegyük elébb számba ama méneseket, melyek jelenleg már léteznek, habár az részben aDyagunk minősé gével, részben a méncsikók herélésénél fogva ez idő szerint — egynek kivételével — alig gyakorolnak befolyást az országos lótenyésztésre. Tudomásunk szerint papi ménesek jelenleg a következők : 1. A pannonhalmi főapátság ölbői ménese Komárom - megyében. Alapittatott 18 I 6 ban tárkányi parasztoktól vett keleti jellegű kanczákkal. Az első két évtizedben arab, spanyol és magyar fajtájú mének használtattak elég jó eredménynyel, miután akkor a spanyol Toscanello, az arab Manipo és Lengyel nevű mének után származott ölbői lovak igen jó nirűek voltak. 1837-től 1857-ig semmi gond nem fordíttatott a ménesre, s a túlságos takarékosság annyira vitetett, hogy még apalovak sem vásároltattak a koplalva tartott ménes számára, hanem folytonos beltenyésztés űzetett rossz ménekkel. 1857-től kezdve 1865 ig a Nonius fajtából származó mének használtattak tulnyomólag e ménesben, de közben „Tseleby" nevű arab, és Carthago nevű angol fajú apalovak is működtek. 1865-től 1875-ig a bábolnai származású Nadir, Aghil Aga és Koreisan nevű mének használtattak. Azután 3 évig egy mezőhegyesi Gidran, utána egy terezováczi Jankovich-féle mén, 1881-től mai napig pedig arab és Gidrán-fajtájú állami mének. Eme különböző vérkeverékből igen használható szivós, aczélos lovak kerülnek ki. Határozott jelleggel és egységes iránynyal azonban eddig nem birt e ménes. A gyengébb tartás folytán általában nem igen nagyra nőnek e lovak. Jelenleg 40 anyakanczából áll az ölbői ménes. Apalovak felnevelésével Ölbőn rendesen nem foglalkoznak ; a méncsikók — egyesek kivételével — kiheréltetnek. 2. A pannonhalmi főapátság füssi ménese a Csallóközben, a gönyői gőzhajó-állomástól fél mértföldre. Alapittatott 1802-ben erdélyi fajtájú kanczákkal. Az apalov^k 1863-ig részint gr. Hunyady ürményi arab méneséből helyeztettek át. 1863 tói 1870-ig egy Appel Gusztáv salgócskai méneséből származott Schagya nevű mén, 1870-től 1875 ig a gróf Waldstein Jánostól vett Flyng Cloud nevű norfolki mén, és egy ölbői Nonius ivadék használtatott fedezésre. 1875 tői 1881-ig egy Ölbőről áthozott Aghil Aga arab-ivadék használtatott; jelenleg pedig egy Előszállásról vett Gidran fajtájú apaló működik a ménesben Ebből látható, hogy e ménes is kevert fajtájú. Jelenleg 28 anyakancza tartatik a fücsi ménesben. Apalovak felnevelésével e ménes sem foglalkozik. 3. A zalavári apátságnak zalavári ménese C/j órányira Keszthelytől. Alapittatott 1855 ben keleti siármazású, többnyire Erdélyben vásárolt kanczákkal. Eleintén keszthelyi arab mének, később angol félvérek sőt telivérek is használtattak. A ménes jellegét leginkább egy Keszthelyről származott Aleppo nevű arab mén alapi otta meg. Az angol félvér-mének emelték a ménes tömegét, nagyságát. 1875-től 1879 ig egy Nonius vétetett bérbe a székesfehérvári telepből, mely kitűnő, igen csontos és erős ivadékokat nemzett; utána mai napig egy Jakson angol telivértől, s egy Nonius kanczától származó állami mén használtatott, s ez nemesebbé tette a ménes jellegét. A zalavári ménesben jelenleg 20 anyakancza van. Apalovakat e ménes sem nevel. A méncsikók vagy egyéves korukban adatnak el, vagy kiherélve neveltetDek fel. 4 A csornai apátság ménese Jánoshidán JászKun Szolnokmegyében 1

1I

2 órányira Jászberénytől. E ménes mintegy 20 drb angol félvér jellegű igen nemes kanczából áll. Eredete részben szintén erdélyi anyagra vezethető vissza. A hatvanas években egy eredetileg Kladrubról odakerült „Lismore" nevű igen jó angol mén fedezett e ménesben, azután „Bán

к bán" angol telivér után is neveltek, további sajátnevelésű mének is fedeztek. Négy év óta az ország félvértenyésztésére oly korán elhunyt Ostreger telivérmén nek egy mezőhegyesi Nonius kaneza fia használtatik e jó minőségű ménesben. Ez majd j talán meghozza e tenyészdének a részben hiányzó erősebb alapzatot, mire annál több j lebet a reménység, miután azóta a csikókat igen megfelelő erősebb tartásban is részesitik. A jánoshidai ménesből kikerülő lovak igen szivós középnagyságú jukkerek és tiszti lovak. E ménesnek jó kezelés mellett szép jövője lehet. A lovak jellege eme tenyészdében meglehetősen egyöntetű, s a legnagyobb baj az, hogy nem a legjobb kanczák tartattak addig vissza tenyésztésre, hanem többnyire csak azok, melyek vagy jó áron eladhatók nem voltak, vagy az apátság által Csornára el nem vitettek. A méncsikók itt is, mint a többi eddig emiitett ménesben, kiheréltetnek s igy e ménes sem nevel méneket az országos lótenyésztés részére. 5. A jezsuita rend kapornaki ménese. Kisebb tenyészde, melynek eredete szintén spanyol erdélyi vérre vezethető vissza. E ménest személyesen nem ösmervén, nem szólhatunk róla részletesebben. Azt halljuk, hogy időnkint jó lovak kerülnek ki belőle. Apalovak felnevelését ez a ménes sem űzi. 6. A tihanyi apátság szántódi ménése, mely hajdanában igen jó spanyol arab jellegű lovakat adott, az utóbbi időkben feloszlattatoti. Ménneveléssel azonban fénykorában sem foglalkozott. Szintúgy a győri káptalannak vegyes I fajtájú kossi ménese sem, mely 1878-ban még fenállott, de ez idő szerint semmi hirt sem tudunk róla. 7. A primatialis landori most már bajcsi ménes főleg a pallini Inkey-féle ménes anyagából alapittatott hajdanában. Eme régibb kanczaanyag kitűnő angel félvér jelleggel birt, melyet egyes példányokban még most is irigyeli о I szemlél a lókedvelő szem. Több alkalmatlan mén felhasználása folytán e ménes ivadékai I decadenceba estek, különösen az annyira kedvben állott „Thekla" család szép világos-