Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-22 / 12. szám

Vadász- és Verseny-Lap. kísérletet teDni s addig nem nyugodni, mig a tévedés oka ki nem világlik, hogy aztán igy ugyanannak ismétlődése ellen biztositva legyünk. E tételek megvilágositásáui néhány trialről akarunk emlékezni, melyek szemünk láttára folytak le. Az első eset ime ez: Egy kiváló szakférfiú jelenlétében General Hesse, e nagyon gyors idős ló és egy félvér arab közt tartatott kísérlet a kétéves pályán. Az arab, melyen csupán lovászfiú ült, könnyen megverte az idős lovat, melyet pedig egyik legtapasztaltabb jockey lovagolt. Egy vagy más indokból, talán csupán azért, mert a győzelem nagyon könnyű volt, nem akartunk hinni eme kísérletben. A tulajdonos elégültségét nyilvánította s a jockey semmi mentséget nem tudott fölhozni. Azonban a tulajdonos, kérésünkre megengedte, hogy még egy kísérletet tehessünk, a jockeyk változtatása mellett. Mi tehát akként cselekedtünk s az idős ló vagy tiz hoszszal győzött, noha ezt most csak egyszerű lovászfiú lovagolta. Ezáltal igazolva lett, hogy az első kísérletben nem lehetett megbízni. Mert az képzelhetetlen, hogy ily rendkiviili különbség, ily hirtelen, valamely ló conditiójában előfordulhasson. Valószínű, hogy General Hess az első kísérletnél keresztbe galopozott s időt vesztett. Elég az hozzá, ugy a tulajdonos, mint a jockey az első kísérletben biztak jobban s az arab ló futott s utolsó lett a versenyben, s mi ezen épen nem csodálkoztunk. Hasonló eset fordult elő Crucifixuél a newmarketi Chesterfieldben. Hibás indulás daczára futtatott a versenyben s Iris által megveretett, holott ennek 2 stonet sőt többet is adhatott volna. Midőn aztán újra futották a versenyt, Crucifix a legnagyobb könynyedséggel nyert. Még egy példát. Miután Petra a StewardsCupöt a Chesterben megnyerte, Mr. Copper— Mindegy ! nálunk minden Filzclarence szivesen látott vendég. Mielőtt a vadászat megindult, már mindenki tudta, hogy a derék feketén az ős Filzclarence család egyik ivadéka, Fielding londoni barátja ül. Ámbár Mr. Fielding a drayboroi legutolsó hetivásáron mindenkinek elm< ndá, liogy Percy nemcsak a legjobb ajánlatokkal jött hozzá, de családi ékszereit a Drayborobank őrizetére bizta, alig gondolta volna, hogy hősünk az ő szárnyain emelkedik. Missis Trotter, a rector érdemes neje, a vásári újságok alapján barátnőinek thea közben már azt is elbeszélte, hogy a nehéz arany ékszerek mogyorónagyságú gyémántokkal, s egyéb drágakövekkel ékitvék. Sőt Biggs is például hozta fel fiának. — Bár te is olyan volnál, mint Percy, ki az öregek iránt tisztelettel viseltetik, s egyik korcsmából a másikba nem hányódik. A covert felé baladva, Biggs junior viszszanéz, s felkiált: — Itt van ő is! — Kicsoda? — kérdezé Percy. — Lady Maud! Anglia legszebb leánya, ki daczára annak, hogy Lord Sevenoaks leánJ'

a> 1 gy csipetet sem kevély. — S még egy áldozat! — gondolá magában Percy, midőn az adott irány felé tekintve, a pony-fogatbaD két nőt pillantott meg. Mig a fiatalabb, kinek kucsma volt fejében, hajtani látszók, a kalapban és a lovagló-ruhában levő idősbik leszállt, hogy készen tartott lovára üljön. Percy megfordit'á lovát, s mintegy elbűvölten állt ott, hogy a gyönyörű termetű, sötét szemű szép hölgyet, kinek bájos mosolyú szép arcza mégis komoly és szilárd jellemet árult el, bámulhassa. — Minő szép! — Vigyázzon,Sir! hogy ugy ne járjon, mint a többi; — mindnyájan belészerettek; -- de hiába, mert Wentworth kapitányhoz megy. Jobb lesz, ne is közeledjék hozzá. A mult évben Hargrowe, Smets, s én is a bolondját járwaithe azt kérdezte tőlünk, nem mérhetné-e össze egy kisérletben e ló tehetségét Rising Swn-ncl a Derbyre; megjegyezte ugyanekkor, hogy e ló, az ő idős Twilight-jét egyenlő teher alatt történt kisérletben megverte. Mi azt feleltük, hogy a ménnek nagyon jónak kell lennie, ha erre képes volt s nekünk e próba ellen semmi kifogásunk, csakhogy a lovak ne egyenlő teher alatt fussanak, hanem 7 font leengedéssel a fiatalabb javára. A kísérlet megtörtént s Rising Sun megveretett. Anynyi bizonyos, hogy még egész stone teherleengedéssel sem lehetett volna ezt Twilighttel összehozni, melyet pedig egyenlő teher mellett és ugyanazon a távon megvert. Itt tehát az első trial volt a tökéletesen hibás, és a második a helyes, mint ez, ismételt trialeknél többnyire lenni szokott. Ä fiatal ló épen az erős pace által veretett meg, melyet elejétől végig meg kellett tartania; egy mértföldnyire nagyon jól ment, de aztán kimerülvén, megveretett. Sokkal lassúbb paceben a mén, meglehet, nyert volna, mint ahogy az első trialt megnyerte. Látható ezekből is, mennyire fontossággal bir egy második kísérlet, ha valamely kétely forog fenn. Azonban, ha lehetséges, a két trial közt több napi időköz legyen. Sokan a többszöri trialt eröfeszitőnek tartják ; nem kell hinni; mi igy cselekedtünk legjobb lovainkkal is és soha sem bántuk meg. Mindenki tudja, hogy a lovaknak galopozniok kell; azonban különbség van egy jó galopp közt közvetlen a versenyidő előtt és egy nagyon jelentéktelen trialé közt. A dolog tulajdonképen ugy áll, hogy amannál nem ismerjük pontosan a terhet, melyet a ló a nyeregben levő lovászfiúval visz, mig ezt a trialnél pontosan meghatározhatjuk. Nem szabad tehát a többszöri kísérletet kárhoztatnunk, főleg ha azt a tulajdonos érdeke ugy kívánja; ez nyújthat csak tökéletes tájékozást. (Folyt, köv.) tuk; de fölhagytam vele, mert ha atyám gyámja is, magamfélére nem tekint. — Hagyjuk őket! — Melyik Wentworth kapitány ? az, a ki nyeregbe segíti ? — Nem. Az testvére, Lord Algernon Joscelyn. — Wentworth az a veres bajszú, nagy, erős ember, ott hátúi. Kitűnő lovas, de különben, .... no . . . épen nem hozzávaló! — Halloh! halloh! menjünk! a rókát, ugylátszik, kiugratták! A falka hangos csaholására az egész társaság megindul. A lovasok egy része, hogy a mastert közvetlenül követhesse, az erdőnek tart, mások árkon-bokron keresztül az erdő szélén akarnák megelőzni, néhányan pedig, ezek között Biggs éa Percy is, hogy a veendő irányt meglássák, egy kis emelkedésre sietnek. — Merre szokott a róka kitörni? — Ki tudja? Alig hiszem, hogy ma átalában kitörjön; az erdő körül igen sok ember vau. Biggsnek ezúttal igaza volt. A gyorsan megindult falka egyszerre visszafelé hajt, — elhallgat, — s csak a whipperiDgek kiáltozása hallatszik, a mint a falkát a rókáról lekorbácsolják. A társaság más coverthoz indul. Percy időközben Lord Algernonnak bemutattatván, a szokásos üdvözlet után ismét vadászatról folyt a beszéd. — Slogum falkája a pytehleyihez képest gyenge ugyan, de azért mégis jól hajt; ugy-e Fielding? ' — Jól bizony ! Ecnlékszik-e még iordságod a mult évi 25 pereznyi runre ? — Hogyne; ilyenhez most alig jutunk; korán van még. — A pitchleyi falkával nem vadásztam ugyan, — szólt közbe Percy, — de ugyhiszern, hogy lovamnak ez is elég gyors. Nevezések. Prágai versenyek 1883. Első nap. Vasárnap, ápr. 8. I. Államdij. 1000 frt. Táv 2000 meter (6 aláirás.) 1. Br. Bethmann S. 4é p m Pierrot. 2. Hg Esterházy Pál 4é p m Parsifal. 3. Gr. Henckel H. 3é p m Digby, ap Digby Grand a Hungaria. 4. Ugyanannak 3é sp m Tartar. 5. Mayer Arthur ur 3é p k Arbenne. 6. Gr. Thun Lipót 3é p k Dubia Causa ap O'Weh a Lotterie. II. Asszonyságok dija. Tiszteletdíj. Táv 2000 met. Későbbi nevezések kettős tét. (12 aláirás). 1. Baltazzi Henrik hadnagy ur (5. huszár ezr.) id. p. her. Kihuorlli (fv.) 2. Ellinger T. lovag ur 4é p m Schottlander ap King of Scots a Coupon. 3. Gr. Lariseh Gy. id p k Kitiy-.ua/ie ap Speculum a Kitty (I'v.) 4. Ugyanannak 4é p m Inspector ap Speculum a Robbin Around. 5. Mayer A. ur 3é p k Arbenne. 6. Ugyanannak 3é p k Fiddle. 7. Hg Poninski Leander főhadn. (13 dzsid. ezr.) 4é sga k Stokrutka ap Zlotolity a Palatine. 8. Gr. Schlik Ervin 3é p k Radieschen. 9. Hg Taxis S. id P m Good Morning. 10. Ugyanannak id p k Humming Bee. 11. Gr. Thun Lipót 5é p k Aspasia. 12. Gr. Thun Miksa hadn. (14. drag, ezr.) id sg h Pa,. Copák ap Starke a Catalane (ív.) IV. Tiszti verseny. Tiszt, dij és 150 frt, Táv 2000 meter. (10 aiáirás). 1. Adlerfels F. lovag hadn. (l-ső drag, ezr.) 6é sga h Labancz ap Labancz a Rebecca. 2. Hg Auersperg E. hadn. (13. drag, ezr.) id s k Alles Eins ap Comforter (fv.) 3. Ugyanaz nev. br. Dahlen F. főh. (13. drag, ezr.) id p h Uhriel (fv.). 4. Ugyanaz, nev. ugyanannak id p k Aber Nein ap Comforter (fv.) 5. Hg Esterházy Lajos őrnagy (5. husz. ezr.) id p h Stanley ap Knowsley a Windhouná k. (fv.) 6. Ugyanannak 6é sg k Ilonka ap Northcountryman a Purchase. 7. Goldstein E. hadn. (1. drag, ezr.) id sg Ii Munkács*) *) Munkács mint telivér neveztetett, azonban a pedigree megjelölése nélkül. — Hol szokott vadászni? — kérdé a lord. — Itt is, ott is. A Kerry, Roscommon, South Dewon s néhány másodrendű falkával; de mindenkor csak oly rövid ideig, hogy lovaimat sem vivém magammal. — Kerryben kinél volt? E vidéket jól ismerem. — Delaneynél. - mondá Percy csak ugy találomra. — De pár hét múlva mindketten eljöttünk KerrySől. Ujabb zaklatástól tartva, e kitérő válasz után a társalgást ismét a vadászatra forditá. — Vájjon rókát lalálunk-e itt? Azalatt, hogy Fieldínggel s Biggssel a covertról s a vadászat eshetőségeiről folyt a beszéd, a lord kissé gondolkozó lett ; Delaney nevét Kerryben emliteni soha sem hallván, a dolog szeget szúrt fejébe. — Hol lakott Delaney? Percy egy kissé megzavarodott ugyan, de feleletével nem késett, Western Hallban, igen csinos kis farm. — Csinosnak már ugyan nem csinos; a mult héten ott vadásztam. Közel van Bolliroggehoz. — Nem épen; mintegy husz mértföldnyire ; — s Kerryt Delaneyval együtt pokolba kívánta. Hősünk már nem tudta, a kelepczéből hogy menekül. De túlsó oldalról áthangzott „gone away ! gone away ! és sípszóra a vadászat megindulván, az ő lelke is felszabadúlt. Az első akadályon keresztülugratva azonban, keserű szemrehányást tett magának, hogy miért nem emlité inkább Kentet vagy Sussexet, melynek vidékét jól s lakosait legalább névről ismeri. A lord, Percy zavarát nagyon is észrevette, de a falka megindulása s a bekövetkezett gyors futam mindenki figyelmét a vadászatra forditá. Mig lord Algernon nővérének mintegy vezetőül szolgált, Wentworth egy kis