Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-03-22 / 12. szám
Márczius 29. 1883. Vadász- és Versen y-L ap. 91 megtörtént, mindig az eredmény legyen mérvadó s akkor a két másik tényező, — a Bzár mazás és külső — nem jő többé tekintetbe, csak épen ama képesség, melyet a kísérletben kitüntet. A legsilányabb külsejű is lehet hitvány gebe, s e körülményeket soha sem szabad szem elől tévesztenünk. A néhai Anglessey őrgróf azt szokta volt mondani: „Fődolog, fölfedezni a jó lovat s aztán következik a második dolog: a rosz ló fölfedezése." Mi teljesen osztozunk eme nézetben. Meg kell tennünk a kísérletet, mihelyt lehetséges, hogy mellőzve a rosszakat, csupán a jókat nevezzük s nagyon fukarok legyünk lovaink nevezésénél, mielőtt a kísérletet velők megtehettük. Beszéltünk immár ama módok felől, miképen kell a lovakat bevásárolni s miképen kell azokat ama conditióba hozni, melyet turfnyelven imígy fejezünk ki: „ fit to run u s most áttérünk a trialekre, melyek egyedüli criterium gyanánt szolgálnak arra, mily képességgel birnak lovaink. Mi sem lehet érdekesebb ránk nézve, mint annak megtudása, vájjon mit érnek a birtokainkban levő lovak, mert a kísérlet eredménye szerint nevezzük és bocsátjuk azokat a versenypályára s nyerhetünk esetleg velők nagy összegeket, a szerint, a mint az illető idomár helyesen vagy balul itélt valamely ló felől. Azt lehetne hinni, hogy mi, midőn értekezésünkben e ponthoz eljutottunk, már túlestünk a legnagyobb nehézségeken. Korántsem. Sokan azt képzelik, hogy könnyű dolog egy már versenykész lovat valódi becse szerint tökéletesen megítélni; azonban az avatottak nagyon jól tudják, hogy ez nemcsak nehéz, de gyakran lehetetlenség is. Gyakran hallunk beszélni rendkívül pontos magán trialekről, de ezeket a nyilvánosságban ritkán látjuk igazolva. Ez anomaliának okát a kö vetkezőkben iparkodunk megvilágitani. Mindenelőtt, a trialekből határozott körn egelégedés sei léptetett vissza az istálló felé, s a kerítésen át ama pillanatban ugratott be az udvarba, midőn Tibb, ki szemét Kismetrói egy pillanatig sem vevé le, nyeregbe ülni készült, hogy fiatal lovainak egyikét gyakorolja. — Hatalmas kancza, — mondá elragadtatással ; — szépen megy, s bátran ugrik; jó vadászló lesz, s mondhatom már is kész. — Örülök, hogy tetszik önnek, — s Tibb titkos csodálkozására még egy répát adott neki. Ez, mint gyakorlott idomár, azonnal látta, hogy vendége kitűnő lovas, s azonnal felszólitá, hogy együtt lovagolva, fiatal lovaikat együtt gyakorolják, kijelentvén, miszerint szívesen vár addig, mig Kismet jól lepokróczozva istállóba, Fortune pedig nyereg alá kerül. Egymás mellett vágtatva, az első akadályon szerencsésen kei észtül jutottak; de a mint Percy a szántáson levő kettős akadálynak tartott, Tibb figyelmeztető, hogy ezt vezető nélkül meg nem kisérleni tanácsosabb lesz ; ha lova kitör, — a mitől igen tart, — a másikat is elbolonditja. Percy azonban a jó tanács daczára a gátnak hajtott, s csak akkor vevé észre, hogy Tibbnek igazsága volt, midőn ingadozó lova rövidet ugrott, a mocsárral telt árokba esett, s abból ugyanazon az oldalon vánszorgott ki, a melyről elugrott. Tibb lova az akadálynak nekimenni épen nem akarván, ostornak és sarkantyúnak egyformán ellene szegült. Belátván végre, hogy a dolog igy nem megy, Bartlettet szóliták elő, hogy Land Leagen vezessen; ez nyugodtan vágtatva, az akadályon habozás nélkül keresztülment; utána Fortune jól ugrott, s Tibb lova is keresztülért ugyan, de fölbukott; a farmer azonban gyorsan megint nyeregbe szö kött, s egy pár irgalmatlan sarkantyú-vágás közben, sárral födött arczczal csak azt mormogá : „jövőre majd jobban ugrol! menjünk a duplának!"; de Percy mngállt, s lovát elébb vetkeztetést vonnunk nem szabad, mert ezek eredményeinek helyes megítéléséhez még mindig férhet némi kétség s csak is kiváló értelem segélyével lehet némileg megközelitő helyes Ítéletet hoznunk a megkisérlett lovak képességének értéke felől. Rövid trialekbeu gyakran azt kívánják a jockeyktól, hogy a lovakat, különösen az idősbeket, az ebő ötven yardon ne zaklassák nagyon, mig jól lábra nem kaphattak. Ez az utasítás nagyon hasznos és gyakran jó eredményt von maga után; azonban sajnos, gyakran megtörténik, hogy túlságos óvatosságból nemcsak 50, de gyakran 150 yardot is tesznek lassú paceben; ily tévfogás által aztán az eredmény az, hogy a futam rendkivül megrövidül. Másfelől az is megtörténik, bogy a fiatal ló lovasa elveszti uralmát a fölött s akkor az idősb ló kezdettől fogva tulsebes tempóba jőve, végre úgyszólván mindent kiad magából ; mipd a két esetben, az ily kísérlet következése: teljes eredménytelenség. Csaknem ugyanezt lehet mondani a hosszú távolságú trialekről. Egy kétmérttöldes futamnál gyakran az első félmértföld lassú paceben történik, hogy a lovak jól együtt iramodjanak el; magaslatról lefelé és a fordulatoknál még ily paceben tartatnak s aztán a táv hátralevő részét a legnagyobb gyorsasággal futják meg. Az ekképen végzett triallel aztán sokan meg vannak elégedve s ha a versenyt elvesztik, szörnyen csodálkoznak ama különbség fölött, mely a lovaiknál a trialben és a verseny alkalmával mutatkozott. A ló ilyenkor többnyire nrogue a nek tartatik, különösen, ha még egyszer hasonló eredményű trialuek vettetik alá. Ily módon már igen gyakran megtörtént, hogy oly lovak, melyek később különböző távokban kitüntették magokat, egyelőre roszaknak tartatván, eladattak. Ily njgativ eredmények aztán némelyek előtt megfoghatatlanoknak láfszanak, holott egy sárga répával jutalmazá meg. Tibb az idomitás e szokatlan módjának gúnyosan mosolygott, s lovát ezalatt mégegyszer összesarkantyúzta. Land Leage vezetése mellett nemcsak Fortune, de Tibb lova is a kettős akadályon szépen átugrott, s visszafelé fordulva már egyik sem habozott, minek természetes következménye az volt, hogy Fortune a kabát legmélyebb zsebébe rejtett utolsó sárga répát is megkapta, s hogy Tibbnek e miatt a kaczagásra még egyszer alkalma nyilt. Ezalatt az idő annyira haladt, hogy Percynek, nehogy Fieldingék ebédjéről elkéssék, hazafelé kellett sietni. Mire Percy estélyi öltözetben a lépcsőn lesietett, Omnibus már be volt fogva. Elegáns megjelenése máshol nem tünt volna fel, de Drayboroban, a hol mindenki csak veres frakkban vagy pongyolán járt, a fekete frakk és fehér nyakkendő mindenkinek, de főleg Pollynak, kivel néhány szót váltott, szemébe ötlött, s nem egy megjegyzésre adott alkalmat. Crays-íootba érve, a veres selyemruhába öltözött, éppen nem bájos benyomású háziasszony grandezzával fogadta, de amint férje is a társalgó-szobába bolépett, feszelgésével alább hagyva, egészben kedélyes öreg aszszonynak nyilvánult. — Szép, hogy eljött, — mondá a bankár, szivélyes kézszorítással. — Hargrowe s fiam, kik mindketten vadászok, a vidék és társaság minden viszonyával megismertetik önt. A falusi módra rendezett ebéd jó volt, s ha az edény, üveg s ezüstkészlet utolsó divat szerinti nem is volt, a terjedelmes virágcsokrok közé mint oltárra helyezett nagy ágas gyertyatartókkal együtt, határozott jólétre mutattak. Étkezés közben jó pezsgő, ebéd után pedig Claret és Porter állt az asztalon. Percy, a háziasszony és egy öreg kisasszony közé kerülvén, mindent elkövetett, hogy ezek tetszését megnyerje s a társalgást, mindenféle tárgyra fordítva, oly ügyesen vitte, hogy mire némi gondolkozás eloszlatja a homályt s a dolgok megvilágítva tűnnek elő. Tény az, hogy a kétmértföldes trial hamis paceben végeztetett, mig a versenyben a ló a valódi távolságot erős paceben kényszerült megfutni; szóval, a kétmértföldes versenynél a másfél mértföldes trial volt a számitás alapjául fölvéve, mert minden körülményt tekintetbe véve, a fentemiitett trial nem becsülhető nagyobb távúra — s igy a kudarczon tulajdonképen csodálkozni sem lehet. Igen sok versenynek az eredményéből, — ha ugyan jelentékeny tévedések nem csúsztak a számításba — lehet ily esetet észlelnünk ; mert vájjon nem tapasztaljuk-e igen gyakran, hogy oly lovak, melyeket kiváló szakértők vettek kisérlet alá, kevéssel a czél előtt még biztos nyerőknek látszanak s aztán egyszerre megbénúlnak és megveretnek ? A számítási hibának ekkor sem lehet egyéb oka, mint ama hamis pace, mely a trial első részében vétetett; mert igen gyakran látjuk ugyanezeket a lovakat később eléggé szívósaknak, melyek rövid távú versenyekben mint nyerők érkeznek be. Bármily távolságra legyen is azonban szabva a trial, — legyen az félmértföldes avagy kétmértföldes, — szabályunkúl kell megállapítanunk, hogy minden abban futó lónak minden esélyt megadjunk a nyerésre. Ha előnyösebb az idősb lovat várásra lovagolni vagy a nehezebb terhet vivő ló számára a versenyt csinálni, akkor engedjük mindeniket ugy lovagolni, a mint rájok nézve legüdvöse'obnek látszik, csupán azt őrizzük meg alapelv gyanánt, hogy minden trialben, kezdettől végig, a legjobb pacet tartsuk meg. Oly trialek, melyek a megjelölt alapelvekkel ellenkezőleg intéztetnek, tévedést és csalódást idézDek elő. Soha sem lehetünk eléggé óvatosak. Ha a legcsekélyebb kételyünk merül föl valamely trial megbízhatósága fölött, akkor másnap újra ismételni kell a trialt, s annak lefolyását az előbbinél még nagyobb figyeFielding úr az ebéd utáni rövid imát elmondá, azt is tudta, hogy mindkettő buzgó, s az egyházi szertartások pontos megtartására nagy súlyt fektető anglicum. Ebéd után Claretre kerülvén a sor, midőn a nők az asztalt elhagyák, Mr. Fielding kegyes mosolylyal Percy felé fordult: — Plébánosunkat Mr. Vestment várjuk; igen óhajtanám, hogy vele megismerkedjék; — ugy-e nem fog sokáig poharazni? Claret mellett lóról és sportról folyt a beszéd, s főtárgyainak egyikét Percy istállója képezé. Lord Sevenoaks is szóba került; mindenki a legnagyobb tisztelettel nyilatkozott róla; de midőn lady Maudra került a szó, Hargrowe miodinkább elcsendesült, Fielding junior pedig határozottan kijelenté, hogy ez a vidék legszebb leánya, s hogy Wenthworth csakugyan nem bolond, hogy utáoa jár, s a menyegző napját is tudni szeretné. — Talán nem is megy hozzá, —- viszonzá atyja. — Meglehet; de én mint érdeknélküli fél, ugy látom, hogy Wenthworthon kivül, hozzá senki sem közeledik. Igaz, hogy szép, vig, a szegények iránt épen oly jó, mint atyja, s hogy gyönyörűen lovagol, de mégsem hódoltam neki; jobb is igy, mint viszonzás nélküli szerelembe esni, mint jó barátaink egyike. Hargrowe fülig pirult, s Percy a beszédet Wentworthra forditá. — Igen kedves s nagyon tiszteséges ember, — vágott közbe Fielding papa. — De a lord, ha Wentwortb nagy kegyeiben áll is, leányát szegény embernek odaadni alig fogja. A leányok mindegyikének negyvenezer fontja s azonfelül szép birtoka van. — Talán valami kalandor nem viszi el őket ? — Már alig; mert lady Maud maga is, de más is vigyáz reá. — Ha nem iszunk többet, menjünk át a nőkhöz, — mondá Fielding papa. *
