Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-11 / 2. szám

212 Vadász- és Verseny-Lap. ^Májua 29. 1884. conditiójuk legmagasabb fokát, semmint, liogy „fit"-en hozzuk ki, kettőnek a munkáját követeljük tőlök. Azonban, azt is meg kell je••»gyeznüuk, hogy vannak esetek, midőn az utóbbit tennünk kell, mert ez mégis jobb, mint valamely lovat, tudva, hiányos conditioban bocsátani versenyre. Egyetlenegy lovat sem szabad annyira túlságosan munkába fogni, hogy az elveszítse étvágyát, mert ennek ótalában véve soha sem szabad hiányozni, mivelhogy az étvágytalanság gyöngit s az idomitásnak a föltétele erősbit.és. Ha azonban étvágyhiány mutatkozik, a nyugalom az egyetlen gyógyszer. Ezalatt egyébiránt nem értjük a munkának teljes megszakítását, hanem csak kevesbitését, mig az étvágy vissza nem tér, a mikor aztán a szükséges munkát, bármennyi legyen is az, megköveteljük. A lovak lábait és patáit, az idomítás alatt, mint már az istálózásról szólva megjegyeztük, a leggondosabban meg kell vizsgálnunk. Ha valamely rendetlenség észlelhető azokon, a lovat minden munkától el kell 'vonni. Az egészségesek azonban, a melyeknek lábai semmi kifogás alá nem eshetnek, a mi jelenkori kiméletes idomitási módszerünk keretében alig tehetnek sok munkát; — oly lovak, melyeknek már a munka alatt nem kellett eléggé kinyúlniok, ezt a versenyben sem fogják tudni; igy történik aztán gyakran, hogy közel a czéllioz, midőn a versenyben látszólag még benne vannak, hiányos conditiójuk miatt, rosszabb lovak által megveretnek. Rendkívüli befolyással van a két utolsó bét s ép ekkor nem szabad kimélnünk az állatokat, hanem egész határozottsággal galoppoztassuk azokat. Igen gyakran az utolsó galopok valóságos csodát művelnek, úgyhogy azoknak derekasan alkalmazása vagy elhanyagolása által, valamely lónak előkészítése kifogástalan vagy nagyon hiányos lehet. S ezt minden idomárnak szem előtt kell tartania. Meg kell említenünk azt is, hogy ha a lovakat tavaszszal szeles és hideg időben jártatjuk, gondos pokróczózás vagy gyors lépés által kell melegen tartanunk; ha pedig ez nem lenne elégséges, akkor, a galop előtt, rövid időközökben, kis távolságra cantereztetjük; ép ugy, a galop után még egyenletes cantert kell alkalmaznunk. Ha ez nem történik, a lovak nagyon könnyen meghűlhetnek s ez esetben a nyár legnagyobb részén tétlenségre vannak kárhoztatva. Ugyanily elővigyázattal kell élnünk nedves időben is. Ha a lovakat rosz időben nem ácsorogtatjuk és késleltetjük, hanem gyors mozgás által eléggé melegen tartjuk s aztán újra istállóba viszszük, akkor rosz időben is ritkán kapnak megbülési vagy akármely más bajt. Ellenben, La a lovat lassú lépésben jártatjuk, vagy a mi még rosszabb, ácsorogtatjuk s valamely sövény vagy ültetvény képzelt védelme alatt állni engedjük fölborzolt szőrrel és dideregve, mig a rosz idő elmubk, bizonyára köhögéssel s egyéb bajjal térnek haza az igy sanyargatott lovak. Hogy ilyesmi ne történjék, szigorúan kell ügyelnünk, ha kénytelenek vagyunk, a lovakat rosz időben is munkában tartani. Bizonyitékul arra nézve, hogy ez, a szükséges fölvigyázat mellett jól intézhető, a nélkül bogy a lóban kár történhetnék, a következő esetet hozhatjuk föl. Joe Miller három hétig tartott folytonos esős időben rendeson végezte munkáját, anélkül hogy egyetlenegy galoppot is elmulasztott volna s azzal igazolta, hogy mindez neki nem ártott, hogy az Ascot Cupöt nevetséges könnyedséggel nyerte meg, noha a pálya alacsonyabb része vizben állt. E győzelme, mint ez a korábbi és későbbi verseny carriérejéből kitűnt, nem jobb minőségének, hanem versenytársai készületlenségének volt tulaj donitható. Mi, átalában mindama lovakat, melyeknek mihamarabb futniok kell, a legrosszabb időben is — az erős ködöt kivéve, — folyvást munkában tartjuk. Csak azokat pihentetjük, de soha sem tovább két napnál, a melyeknek engagementjök ideje még messze van. A ködös idő nagyon veszedelmes s emlékezünk esetekre, midőn jockeyk sűrű ködben galoppoztatták a lovakat, de a pályából kitérve, korlátba és egyéb akadályokba ütköztek s nehéz sérülést szenvedtek mind az állatok mind a jockeyk. A vasárnapi nyugalmat mindenesetre figyelemben kell tartanunk, nem csupán vallási szempontból, de mert hatnapi erős munka után egy nyugalmas nap a versenylóra is jótékonyan hat. Egy újításról kell itt még megemlékeznünk, moly, szerencsére, nagyon rövid ideig tartá fönn magát, s már ismét teljesen elenyészett, midőn még alig került át az uj világból. Ez, a török fürdő, melyet akkor hoztak alkalmazásba, midőn az izzasztást, mint nagyon megerőltetőt, abbahagyták. Persze ez annyi volt, mint cseberből vederbe jutni s több ló lett áldozatává ez uj rendszer gyöngítő hatásának, mielőtt ezzel újra fölhagytak voina. De ez csak akkor történhetett, mikor különböző versenyistállók lóftírdőkké alakultak át vagy épen külön oly helyiségek alakíttattak, melyekben a mesterséges izzasztás a legnagyobb pontossággal eszközöltetett, anélkül, hogy kedvező siker lett volna az eredmény. (Folyt, köv.) Fogadások Ausztriai Derby 1883-ra. 6:1 8:1 8:1 10:1 12:1 12:1 16:1 16:1 La Itoussotte Maria Morteratseh Vitéz Architekt Mi Ion Kortes Frangepan A többi 20:1 20:1 20:1 20:1 20:1 20:1 20;1 20:1 Albert Kengyel Antinomy Himmelblau Árva Wagner Tarter, Hohenau. ellen 25 egész 100:1. Ausztriai Derby 1884-re. (Nevezési sorozatuk a Vad. és Vers. 1882. 45. szám.) 30:1 a mezőnyre. Norddeutsche Derby 1883-ra. 7:1 Niklot 12:1 Albert 8:1 La Roussotte 15:1 Wagner 8:1 Maria 20:1 Kengyel 9:1 Architekt 20:1 Buccacio 10:1 Morteratseh 20:1 Kortes 25 egész 100:1 a többi ellen. Norddeutsche Derby 1884-re. 100:3 a mezőnyre. Nevezési zárnapok 1883-ben. 1883. Január. 31. Budapest Csikóverseny 1884. 5000 frt. Nevezés. Magyar lovai-egylet titkársága. Nemzeti Casino II. em. Budapesten. (Versenyföltétel e lap 1-ső számában). T Á R C Z A. Egy nap Berlin istállóiban. II. Ködös, kellemetlen deczembpri reggelt találtunk, midőn hotelünk kapuján kilépve, nyakunkba vettük a várost. Nem mertünk egyenesen a császári istállókba, vagy valamely más oly helyiségbe hajtatni, hol a bennem úgy, mint útitársamban leselkedő hyppologikus kíváncsiság tápot találhat; mert attól tartottunk, hogy akkor napestig egyik istállóból a másikba törekedvén, utóbb is elhagyjuk este Berlint a nélkül, hogy a világvárosnak még csak külső silhouettejét is láttuk volna. Körülkocsiztunk tehát a „Spree melletti Athenben", mint azt a poroszok nevezni szeretik. Hogy egy országnak jó administratiója (takarékosság, a hol szükséges, és bőkezűség a hol hasznos) és főleg a külpolitikai befolyás óriási növekedése rövid idő alatt milyenné fejlesztheti a fővárost, annak ritka példádáját nyújtja Berlin. A tizenharmadik században még apró halászfalu, mely még csak Nagy Frigyes alatt kezdett igazi várossá válni, és a reá következő Il-ik és III-ik Frigyes Vilmos királyok bőkezű gondoskodása által nyerte nagyvárosi jellegét, s a még 1840-ben is csak mintegy 300,000 lakossal birt, ma már 1 millió 2 százezer lakóssal biró világváros, s a 3-ik helyet foglalja el Európában, London és Pária után. Általános benyomásként elmondhatom, hogy Berlin nem az, amit „szép városnak" szoktam nevezni. Párist vagy Bécset, nemcsak szebb fekvésükkel, de historikus fejlődésüknek sok helyen látható változatos jellegükkel sokkal érdekesebbnek, szebbnek találom. Budapestnek dunasori képét pedig Európa bármely városában hiába keressük. Nem igényelhetek én különben magamnak e téren illetékes bírálatot. Elmaradt ósdi Ízlésű ember vagyok, ki a szépfekvésű érdekes régi épületekkel és históriai reminiscentiákkal biró jelentéktelenebb városokat, mint pl. Prágát, Salzburgot, Turint vagy Drezdát érdekesebbeknek, szebbeknek találom, mint akár Párist, ha még tizszer akkora volna, és százszor annyi nép hullámzanék a boulevardok fényes kirakatai előtt. Berlinnek kisebb terjedelmű régi városrészei (Alt-Köln — Alt-Berlin-Friedrichswerdcr stb.) emlékeztetnek a régi halászfalura, piszkos, keskeny utczáival, bűzös, ronda, bár magas házaival, s a szenyes vizű, ronda partú Spree folyóval. Az uj városrészek (Friedrichstadt, Dorotheastadt stb.) szabályos széles derékszögben egymásra nyiló bosszú, rendkivül tiszta utczáikkal, palotaszerű, de igen egyforma uj házaikkal a nagyszerűség, az óriási méretek benyomását teszik a szemlélőre. S ilyen Berlin legnagyobb része. Van változatosság is utezáin és terein, van városszerte vagy 40 szobor felállítva, számos diszes, de inkább kaszárnya stylusban tartott középülete; a kocsis itt is ott is száz szép dologra figyelmeztet; és mégis — mintha unalom nebezkednék az emberre már másfélórai kocsizás alatt is. Kiragad azonban e hangulatból az „ Unter den Linden" nevű gyönyörű széleses lioszszú sétányszerű érdekes utcza. Ennek középső részében alig vau bolt; többnyire régibb aristokratikusabb szinezotű középületek és paloták. Itt van a német császár szép uj palotája (a régi királyi „Schloss"; a hidon túl most lakatlan, és dísztermei csak ünnepélyekre nyílnak meg), az egyetem, az operaház, az akadémia stb. Ez érdekes utczának párját hiába keresem emlékezetemben. Közepén Nagy Frigyesnek felséges stylű és kivitelű lovag-szobra. A nagy király oly gyönyörűen mintázott, és oly élethű kivitelű nemes alakú lovon ül, a melyhez hasonlót érezbe öntve még sehol, élő állapotban pedig, Berlin utezáin bizonyára egyet sem láttam. A talapzatával együtt lfrfa méter magas szobor Raueb szobrásznak mesterműve. Az „Unter den Linden "végét képezi egyrészt a régi „Schlossbrücke a Spree folyón", másrészt a „Brandenburger Thor",melyen túl a