Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-12-20 / 51. szám

Deczember 13. 1883. Vadász- és Verseny-Lap. 469 Ellenkezőleg a szökcsontvégeknek bátrafelé való erős hajlásánál, még egy valóban létező exostosenál is a hátsó izületeken, egy nyultetem vagy sérült vonal nem képződnék, mihelyt a dag a pata és pártacsont izmáig Dem ér. I aS ábra. (Jobb esánk külső oldala.) 1. Felczombceont. 2. Pórtac8onthajtóizom. 3 Forgócsont (térdkalács.) C- —.4 4. (Alczombcsont. 5. Szökcsont. 6. Sark- ragy bengercsont, 7. Felső hajócsODt. . Alsó hajócsont. . Köbcsont vagy koczkacsont. 10. Külső kapocscsont. 11. Szárcsont vagy sipkoncz. 12. Külső lencsecsont (zezám-csont-) 13. Csiidcsont. j, 14. Pártacsont. — is 1». Patacsont. Ha azonban a páita- és patacsont bajtóizmai, a csülöktől a bokáig, nem feküsznek szabadon, hanem oly domborúlatra súrlódnak, mely, niDCs védve mint a szökcsont vége, a természet által nyáktűszővel e súrlódástól, minélfogva, természetesen könnyen lob támadhat. Ez azonban nem a csontban képződik, hanem az inakban, nevezetesen az intokokban s az utóbbiakban rendszerint egy külsőleg észlelhető megvastagodást idéz elő. Önkint érthetőleg, nem szükséges azonban, bogy oly képződmény, mint a fentebb leirt, lobot avagy vastagodást idézzen elő, nevezetesen ha az illető állat akkor lesz megerőltetve, mikor már tökéletesen kifejlődött. Az angol ennélfogva nem is igen veszi figyelembe az ily képződményt, mihelyt a ló a használatban bebizonyította, hogy ott lob nem képződik. Ha a lob, a nyultetem első jelenkezésekor magukat az inakat lepi meg, néha koronkinti sántaság van azzal kapcsolatban; ha csupán az intokok vagy oldalszalagok támadvák meg, akkor a vastagodá. rendesen előtűnik, anélkül hogy ugyanakkor sántaság állana be. Erős bedörzsölések, égetések, kiváltképen pedig a nyugalom, szokták a pillanatnyi sántaságot épugy, mint annak visszatérését elhárítani. A nyultetem ennélfogva átalánosságban, különösen nemes vérű, feszes szövetű lovaknál, a használatra nézve nem oly szörnyű hiba, mint a minőnek azt gyakran tartják. NÍDCS is ország, melyben attól annyira megijednének, mint épen Németországban. Az úgynevezett öztetem az alsó hátsó lábtőrészeknek kívülről a párta- és patacsont hajtóizmai mellett fekvő abnormális vastagodása, a legtöbb iró által mint teljesen ártalmatlan szépséghiba jeleztetik. Sok esetben áll is ez, nevezetesen ha a ló nem előbb, csak teljes korában használtatik; azonban bizonyos körülmények közt aggadalomra adhat okot. különösen, ha már másodévbe forduló egyéveseket veszünk, az őztetemet nem lehet minden figyelmen kivül hagynunk. Többnyire attól függ minden, vájjon a külső kapocscsontnak elmozdulása vagy cpak annak feje erős kifejlődésének oka-e e jelenség? Utóbbi esetben az őztetem nagyon kiülő, nem érinti a hajtóizmokat s tökéletesen veszélytelen. Előbbi esetben azonban egészen máskép áll a dolog. Ha a kapocscsont nagyon bátrafelé van tolódva, akkor nem nyomul ugyan voltaképen rendszerint a hajtóizmokra, de a szárcsont fejétől mindenik kapocscsonttal szemben egy kis csont-növekedés terjeszkedik, mely simára csiszolt fejével egy az ennek átellenébe eső kapocscsontfő hasonló felülegéhez tapad. A szárcsontfőtől kifutó csont-toldvány, mely a külső, erősebb kapocscsont felé nyúlik, lényegesen erősebb, mint a belső, és a kapocsonttal korrespondeáló eltolódás következtében nagyon bátra esik, minélfogva, széles alapja által egy a csűdcsont hajtóizma alatt fekvő egyenetlenség képződik, miáltal a megerőltetés esetében igen könnyen előállhatnak a rángások illetőleg a kötszalag és a legközelebb fekvő bajtóizom lobjai. Ha egy megölt ló csánkjáról eltávolítjuk a pártaés patacsont hajtóizmait s ujjainkkal erősen tapogatózunk a csűdcsont hajtóizmának a hoszszában, akkor az efféle képződményeknél a fentebb irt egyenetlenség, az inon át, tisztán érezhető. Az, hogy a szökcsont állása által a ezomb épugy mint a csánk szélesnek látszik, nagyon könnyen érthető (lásd 1. ábrát) mert mennél inkább hátrahajlik a szökcsont hegye, annál messzebb emelődik meg a pártacsont hajtóizma ugy az alczombtól mint a szárcsonttól. Ha némely iró*) azt állítja is, hogy a rövid, előrehajló szökcsont előmozditja a legnagyobb gyorsaság kifejlesztését, én ezt a gyakorlatban nem találtam igazolva. Épen korunk leggyorsabb lovainál, miDt Friponnier, Lady Elisabeth, Prince Charlie, Lollypop és Lowlandernél határozottan szabályos állásúak, a szökc80ntok, mig ellenkezőleg, például aMonarque ivadékainál, melyek inkább szívósságuk semmint sebességük által tűntek ki, többnyire keskeny csánkkal és rövid, tömör szökcsonttal birtak. Mindig bajos marad a ló testalkatából némely képességekre nézve következtést vonva, oly theoriákat állítani föl, melyek oly kérlelhetlen kritikus előtt, mint a versenynaptár, érvényre juthassanak ; mert inak, izmok, a lelki tulajdonságok (vérmérséklet, bátorság vagy félénkség) és kiváltképen a szilárd egészség gyakran döntőbbek a képességre nézve, mint a csontállomány. S mind ama theoretikusokat, kik azt képzelik, hogy a küllemből a képességre biztosan következtetést vonhatnak, nagyon szeretném meghíni, hogy magoknak egyéveseket vásároljanak s versenyistállót alakítsanak; hiszen mi sem hiányzik akkor arra nézve, hogy briliáns nyereségre tehessenek szert. Minden kétkedésem daczára is bátorkodnám afféle elméletet állítani föl, melyet a gyakorlatban érvényesülni láttam. Értem ugyanis, hogy hoporjas (überbaute) lovak, (mint pl. bizonyos fokig Kincsem is) átalában jobban mennek hegyre föl, mint hegyről lefelé; ellenben a hátsó részben alacsonyabbak (mint pl. Rayon d'Or) talajemelkedéseken nehezen boldogulnak s jobban mennek a sik talajon avagy hegyről lefele. Természetesen, a viszonylag a többinél nagyóbb képességgel biró lovak, az alkat eme sajátságai miatt, a győzelemben nincsenek gátolva. Ily kérdések csak akkor jönnek tekintetbe, ha megközelithetőleg egyenlő jóságú ellenfelek mérkőznek. *) Schwarznecker : „Die Pferdezucht nach ihrem j'etzigen rationellen Standpunkt", pag. 302. különben konyhák, mosoda stb. a mire még a disznóbőr (nyereg) lovagjainak és a szénaportió-szellemeknek (lovászfiúk) szükségük lenne, mindaz teljes mértékben megvan. Az egész telep légszeszszel van ellátva, a viz bőségben s kitűnően van berendezve tűzvész ellen. Kis távolságban a lakbáztól, és a Limekiln pályához közel, van Dawson urnák egy nagykiterjedésű lovagló, idomitó és betanító pályája, kizárólag privát; de természetes, hogy ő is használja a newmarketi pályát, mikor az alkalom megkívánja. * * * Dawson Józsefnek három fivére van: Tamás, Mátyás és János; — mind a három testvér— pályájuknak megfelelő nevelést nyertek, s együtt tanulták ki az állatorvosi és lovagló-iskolát Brecongellben, hol a bárom fivér jó bosszú ideig maradt, ahol számtalan hiraeves tenyésztőket láthattak az istállókban és az idomitó-pályán; ehez járult még a vágy „lenni valami"; mindez hozzájárult, hogy ők tökéletesek lettek hivatásukban. Minekutána Dawson József elhagyta volt az intézetet, nyilvános idomár lett East Ilsleyben, hol 7 —8 évig számos kisebb tenyésztő és sportsman lovait idomitá, köztük Sir G. Beresfordét is. Erre átköltözött Newmarketbe, és fivére János, ki egy ideig Kemptonban Ilsley mellett volt, szintén idomitva számos lovat, most ama telepitvényt vette át, melyet fivére József hagyott el. Ez amaz időre esik (1860) midőn ez utóbbi mint magánidomitó Lord Stamford számtalan telivér lova mellett volt Heat Houseban. Noha sok jó nyerőt idomított Ilsleyben, én nem ismertem őt, sem lovait amaz időben, s igy nem vagyok képes hiteles adatokkal szolgálni pályájának sikeréről, csak az utolsó 16 vagy 17 évről. Diophantus*) volt az első jó nyerő, melyet Dawson ur kihozott Earl Stamford számára. E lóval és a hires Ladyval (Camballo anyja) sok versenyt nyert, annyit, hogy képtelenek vagyunk azokat itt felemlíteni. E csikó elnyerte az egyévesek diját, az úgynevezett „Anglesey Stakes"-t Shrewsburyban, és idomitója, ki hires a mai napig arról, hogy oly korán hozta ki a kétéveseket, elküldötte Nottinghambe, hol igen könnyen legyőzött 11 suhanezot; a bookmakerek csak ötöt adva négyre ellene. Egyre-másra, mint kétéves, gazdájának nyolez versenyt nyert. Diophantus öt futásból hármat nyert, szintén mint kétéves. Eme győzelmek egyike volt az Ascot Biennial, melyben mint főkedvencz ellen a fogadások 5:2 álltak, tizenkét lóval szemben, és ő négy lóhoszszal nyert Lupees ellen. A „Molecomb Stakes"-t Goodwoodon szintén ő nyerte meg, és a „Mottisfant Stakes"-t Stockbridgeben. „Diophantus" és „Little Lady", mind a kettő „Orlando"-fól származtak, mely annyi gyors és valóban jó lovat adott a maga idejében. *) A később Kisbéren levő apaló. Szerk. „Imaus", Newminster fia, szintén Lord Stamford meglehetős jó kétévese, résztvett egy izgatott versenyben „Touch-me-not" és „Copernieus"-sal a „Chesterfieldi Stakes"-ben, a melyben harmadik volt, a második helyet egy fejboszszal elvesztette, s igy „Touch-nienot" volt a nyerő; Cynik volt a negyedik, ez ismét egy tejjel Imaus megett. Ez utóbbi szintén „Falkston" után harmadik volt a „Clearwell Stakes"-ben, és ismét elfoglalta ama helyet „Sweet Hawthorn" után, a Houghton Meeting (1600 £ értékű) „Shweepstakes"-ében, melyben utoljára versenyzett mint kétéves; és a melyben ellenfele oly nagy távolsággal verte meg, hogy minden ember csodálta, hogy miért volt eme ló gazdájának mint idomárjának nagyobb kegyében, mint Diophantus. Az utóbbi azonban nem állt ki elébb a nyilvánosság elé mint 3éves, csak midőn a 2000 guineáért futott, ellenben Imaus kint volt ötször és nyert négyszer. Ezek közül l-ső a „Northamptoni Whittlebury Stakes" (két és háromévesekkel), a melyben egy holtversenyben (dead beat) 11 ellenfelet levert, ebbe értve a hires repülőt „Nutbush"-t (3é), „Deerfoot" (3é), „Ivanhoe" (3é), „Manniks" (akkor kétévest); mint kedvencz 9:2 állt a fogadásokban ; a startnál 5:4 ellen, s két lóhoszszal nyert. „Bas Blue" (Blue Gown anyja) — mely igen gyorsan tudott galopozni — volt a harmadik e versenyben, három hoszszal a dead heattől, úgy, hogy nem maradt a legcsekélyebb érdem sem Imausra nézve,