Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-11-08 / 45. szám
Októb er 25. 1883. lenni szoktak; az egész állat a hátsó lábakig tökéletes s nem hagy kivánni valót, de azok kardállásúak, csánkban nem egészen tiszták s menés közben — különösen lépésben lehel észrevenni — az egyenes vonaltól néha el is tántorcdnak ; különben ügetése szabályos és bámulatosan gyors, semmit nem brillíroz, az egész ló gurul, mint egy meredek lejtőn lelökött gömb. Lucille és Fullertou ismét nagy, erős, tagos lovak, az előbbit) még látszik a nemes vér, de az utóbbi egészen goromba, épen nem szép, csupa csontból álló, hozzá még rosz bordájú, lelbuzott hasú állat, de az első felett, lónál eléggé soha nem becsülhető előnye van: jók a lábai, mig amazén hátul, a csánkok diszitményeitől eltekintve, olyan kapták éktelenkednek, hogy bámulni kell azon az aránylag elég nagy sebességen, melyet ennek daczára is ki bir fejteni; azonbau a kettő közül itt mégis csak a sárga Fullerton a mester ; erélyes, nemanuyira gyors, mint nagyot haladó ügetésével. Alice egy nyughatatlan, rúgkapáló, kis, vékony pej kancza; jukker, mint a milyen nálunk akárhány van; menni ugy, mint a pá. lyán kell, nem tud. A magyarországi teli vérek közül a két Waisenknabe-ivadék : Dilettant és Andal, korrect szép lovak ; az előbbi közép nagyságú, telivérben igen erős csontú sárga herélt, az utóbbi kisebb, s figyelembe véve ugyan, hogy csak hároméves, amannál mégis jóval vékonyabb, könnyebb, de ba lehet aczélosabb sötét sárga kancza; mozgása mindkettőnek feltűnően jó, szabályos, ügetésüket öröm nézni.Talány (ap Búbánat a. Brown Katie)az előbbieknél magasabban álló, kocsiba tulfinom ló, ügetése, minden mozdulata kezdetben merev, s csak később, mikor nekimelegszik, nyúlik ki s halad szebb, egyenletesebb iramban. Hohenau talán még nagyobb s ámbár szinte magasan áll, mégis több csontú, inkább a könnyebb hintós-ló formájával, most — mint emlitcttük — biczegett, de ennek daczára elég jól mozgott. Az angol felvétek, de egyáltalán a hazai származású ügetők között — a sebességet és kitartást tekintve — határozottan első helyet elfoglaló Gazsi mintegy 16 marok magsa, elég szép és szabályos alkatú, jó Csontú, arányos weggypej herélt, ügetése — meglehetős magassága daczára is — igen sebes, és nagyon haladó, ha szoritják, hátsó lábaival azt a sajátságosan kaszáló, félig trab, félig galop moz- j gást teszi, melyet jobb ügetőinknél hason kö- j rülmények közt gyakran tapasztalunk, s mely- j ugylátszik, a rendes ügetésnél nagyobb sebességet tudnak kitejtenj. Krétás emennél csak valamivel lehet kisebb, szép, széles, arányos, jól megtermett, éplábú tarka kancza, jó kemény, sebes járással. Elma igen csinos, kifogástalan alkatú pej kancza, s nagy kitartásra mutató, igen sok, nagyon gyakori szereplései alig hagytak rajta nyomot bátra. Hanem és Etelka nagyobb szabásúak, de az előbbiekkel sem szabályos alakra, sem egyenletes, jó járásra nem mérkőzhetnek. Dandy nem rosz, de egy irányban sem feltűnő kis sárga. A két fiatal, bároméves radautzi angol télvér ménnek szintén nincsenek valami brillians formái, a pejnek különösen hátuljához Jgen sok szó fér, de meglehetősen üget, a sárga igen sok csonttal, aránylag nagy tömeggel rendelkezik, menésében azonban igen kevés az erély s teljesen hiányzik a szabályosság és gyorsaság.*) Keleti származású lovaink alakjához, termetük szabályosságához, csontjaik tisztaságához alig férhet szó, hozzá még az arab vért legkitűnőbben feltüntető Gaslan, Narciss és Módi oly gyönyörű szép és magas actióval járó állatok, hogy bármily fényes fogat diszére vál*) Ezek még fiatal lovak az ügető-pályán, s actiójukról majd esak jövő évben lehet helyesen szólni. Szerk. "Vadász- és Verseny-Lap. hatnak ; Rójjits, Madár s végre a bizonyosan sok kitűnő szolgálatot teljesített Gatyó pompásan megtermett, kifogástalan parlagi lovacskák, melyek jobban baladnak, mint ahogy azt az ember igénytelen, de nagyon szapora ügetésükből következtetné. « * Ezek előrebocsátása után, és szem előtt tartása mellett, a tapasztaltak által megvilágítva, vizsgáljuk egyenkint a vádakat, melyeket az ügetőversenyek ellenzői ez intézmény ellen emelni szoktak. Felhozzák első sorban azt, hogy „az ügetőverseny nem a jó ló próbája; ott rosszul alkotott, határozottan hibás, nem ritkán hibás lábú lovak is elviszik a dijat minden tekintetben korrekt, kifogástalan versenytársaik elől, sőt a legrégibb, leghíresebb és legelterjedtebb ügető-faj: az orloff ügetők fajához tartozó állatok az ismert hibáknak egész nagy gyűjteményét egyesitik magukon, úgy hogy még a szépség sem igen biztoaitván őket, ha még oly jól ügetnek is, kevés ember tudna beléjük szeretni." Ily ügetők — az érintett hibák és fogyatkozásokkal — olyan lovak felett is győznek, melyek minden lényegesebb hibától mentek, tagadni nem lehet; de a lovat soha sem egyes része, még nem is csupán külleme után, hanem egészében, még származását, felnevelését, vérmérsékletét, szivét, gyakorlatát, conditióját is ideértve, kell megbirálni, s nem lehet azon cseppet sem csodálkozni, ha valamely, talán nagyon szembeötlő hibában szenvedő, de e mellett számos kitűnő parthie és tulajdonsággal dicsekvő ló, melynek még hozzá mindkét ágon sok őse jeles ügető volt, legyőz olyan lovat, melyen igaz, hogy nagy hiba, de valami nagyon megdicsérendő tulajdonság sincs; de továbbá a valódi nagy hibában szenvedő ló győzelme, csak némileg jobb társaságban is, mindig igen kivételes lehet, ez alkalommal legalább ezt tapasztaltuk; s még az orloffok is, hosszú idők folyamán, szerencsés körülmények és sok értelem, sok gond és áldozat segélyével, bármily fölényt vivcak is ki magliknak az ügető-pályán, nálunk még is azok voltak közülök az elsők, csak azok tudtak a más származású jó lovakkal eredménynyel mérkőzni, melyeken tudva levő hibáikból legkevesebbet, ellenben fényes, ez irányban különösen előnyös tulajdonságaikból legtöbbet lehetett látni. A másik az előbbivel összefüggő, rész ben abból folyó ellenvetés az, hogy „az ügetés a lónak nem legsebesebb, nem a legnagyobb erőmegfeszitést igénybe vevő mozgása, hogy az ott elért legnagyobb sebesség is még jóval kisebb, mint a mit ugyanazon, vagy hozzá hasonló jó lóval, ba vágtatásban gyakoroljuk, ez utóbbi menetnemben el lehet érni, hogy az ügetésnél inkább a kitartás, mint a gyorsaság a keresett kellék, s ez irányban rövid néhány perczig tartó ügetőversanyeink a ló próbatételeinek nem tekinthetők." Ezt is megczáfolják a gyakorlat, meg a jelen alkalommel, az egyes távolságok beügetésére szükséges időnél tett, fentebb szintén közölt tapasztalatok, melyek azt mutatják, bogy a két idő közti különbség az ügetés hátrányára nem épen olyan nagy, s csaknem elenyészik, ba tekintetbe veszszük, bogy a bármily könnyű kocsi húzására is jóval nagyobb erőfeszítés szükséges, az az állatot haladásában gátolja, mintha a kocsin lévő terhet a hátára teszsziik, kivált ba az a teher egy könnyű jó lovas, aki paripáját sokkal jobban képes kezében tartani, czombja szorításával, sarkantyúval előrevinni, mint a legjobb kocsis bármily mesteri fogásokkal is ezt tenni birja; — hogy a vágtatásnál a ló és kormányzója tehetségének csak egy irányban, a legnagyobb sebesség kifejtésére kell működni, mig az ügetésnél e mellett attól is kell óvakodni, , hogy vágtába át ne menjen, s magát az eb- ( bői származó veszteségeknek ki ne tegye. > 417 Hogy e próbatétel maga aránylag rövid tavolságra, rövid ideig tart, az igaz; de — s itt ismét tapasztalatainkra hivatkozunk — nincs ló, mely ennél bosszú, kemény gyakorlat, előkészítés nélkül, helyét — úgy a hogy kell — megállni tudná, s ha ezeken a gyakorlatokon épen, jó lábakkal ment keresztül, s a versenynél és utána tehetségei használatának teljében volt, kellő biztosítékot nyújt az iránt, hogy a bosszú utakat is igen kielégítő, minden tekintetben kitűnő eredmény Dyel fogja elbírni. „De — hozzák fel továbbá ez intézmény ellen — a mi lovaink, egyéb kitűnő tulajdonságaik mellett, melyek miatt mi is, vevőink is igen meg vannak velők elégedve, mostani alakjukban az ügetésben a külföldi, különösen az orosz ügetőkkel nem tudnak versenyezni, azokat pedig olyanokká változtatni, eltekintve attól, hogy az lehetséges-e, s ha igen : mily idő alatt, s mennyi áldozattal? a fentebb erintett okokból semmi kedvünk sincs." Ez állitást meg épen megezáfolták — annak daczára, hogy nálunk ez intézmény még újnak mondható — az események, meg Gazsi fényes győzelmei, Dilettant, Andal, Elma. de Krétás, Talány eredményes szereplései is. Pedig azt hiszszük, bogy e czélra még ezeknél is vannak angol telivér és félvér méneseinkben, tenyésztőink kezében, főleg a nagyobb szabású, kellő erély, tűz és gyorsaság mellett, hosszabb lépésre képes lovak között jobbak, melyek jó választás, helyesen vezetett gyakorlat és előkészítés után, e téren a versenyt a világ bármely lófajával felvehetik S ha valaki ennek daczára bármi okból keresztezés, már kipróbált ügető-faj vérének hozzákeverésével akarna czélhoz jutni, akkor sincs szüksége az orloffokra, és — ámbár köztük is található elég szép, korrect példány — óvakodjék is mindenki e viszonyaink közt idegen és lóanyaguukhoz nem hasonló, vele nem rokon vér használatától, hanem forduljon az amerikaiakhoz, melyek ellen kifogás nem emelhető, s melyek ujabb időben, mint mond ják mindenütt, de a mi pályánkon is, az oroszszal a versenyt bátran kiállják, sőt el lehet mondani, hogy ezeket felül is múlják. Csak keleti származású apróbb lovaink nem látszanak képeseknek arra ,hogy e téren a siker reményével lépjenek a sorompók közé; azonban Röpits és Madár aránylag elég jó eredményei még itt is buzdításul szolgálhatnak at/a, bogy a további kísérletezéssel fel no hagyjunk. E czélra a nagyobb arabok és keresztezéseik, vagy még inkább a lipiczaiak volnának alkalmasak, ámbár ez utóbbiaknál attól lehet tartani, hogy igen magas, nagyon szép járásukkal sok időt és tért veszítenek. Az utolsó érv, melyet az ügetőversenyek ellen felhozni szoktak, az, hogy „feleslegesek, mert a galopversenyeken elég alkalmunk van lovaink jóságát kipróbálni; azok, melyek it' megállották helyüket, eléggé fedezik a tenyésttők szükségletét. Mi ez érv előtt sem hajolhatunk meg. Nem, mert a világ egész lóállománya legalább kilencz-tizedrészének az a feladata, hogy ügetve, a kocsi előtt teljesítse szolgálatát s legfelebb csak egy tizedrészét használják nyereg alatt, mely esetben sokszor vágtatniok is kell, s igy nagyon indokoltnak kell tartanunk, bogy a leendő tenyész-, különösen apa-állatok legjavát az előbbi használati ág és menetnemben való munkaképességük tekin tetében is erős kísérletezés alá vessük. De továbbá senki sem vonhatja kétségbe, hogy a tenyésztésnél mily nagy kárát tapasztaljuk annak, hogy a félvéreket, különösen a félvér méneket alapos kipróbálás nélkül, csupán küllemük, legfölebb még származásuk után Ítélve vagyunk kénytelenek a tenyésztésre alkalmazni, pedig ezek a galopversenyeken a teli vérrel nem birnak sikerrel küzdeni, s részükre az ügetőpálya kinálkozik ama legjobb helynek, hol őket, a költségek megtérülésének
