Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-11-01 / 44. szám

Vadász- jés Versmy-Lap

. D

e

cze

mber 6. 1883. eme visszaéléseknek. Voltak versenyek, melyek szerenesésen elnyomattak, mint pl. Bayswateeben és Harrowban, hol a rendőrség nem volt képes fegyelmet tartani, sőt élete is veszélyben forgott. Akinek némi pénze volt, meglopták, kirabolták nyilvánosan. Mi csak egyszer voltunk ott, de nem is mentünk többé. Nem tartozunk amaz optimisták közé, a a kik azt hiszik, hogy a versenytéreket meg lehet tisztogatni a gyanús egyénektől, mert ismerjük ama példabeszédet, hogy: minden tömegben akad egy tolvaj." Minden esetre sokat nyerne az által a turf, ha az efféle roszhiszemű versenyek teljesen elnyomatnának. Azt is meg kellene szabni, hogy minden oly helyen, a hol versenyeket tartanak, bizonyos hely legyen a bookmakerek számára ki jelölve, hogy ne foglaljanak el kényök-kedvök szerint bármely helyet — s szabályozni a pénzbeli fogadásokat és büntetni azokat, a kik nem fizetnek; a fogadást törvény védi ugyan, azonban a kicsiny összegekben fogadók, kiknek a védelemre nagyobb szükségök volna mint a nagyban fogadóknak, sokkal inkább ki vannak téve a kárvallásnak s nincs hová folyamodniok; oly baj ez, melyen segiteni kellene. Átalában a turfon mindenféle sajnálatra méltó dolog előfordul s mi nem látjuk át, miért kellene a versenytéreken kevesebb fölvigyázat, mint a színházakban és egyéb nyilvános helyeken. A szeszes italok árulása, bizonyos órák után, mindenütt el van tiltva; de a hippodromeokban egész éjjel árulják ; ép igy, egy-egy versenynap után gyakran történnek groteszk és erkölcstelen jelenetek. Mi nem akarjuk a versenybizottságokat felelősekké tenni mind e visszaélésekért, mert meg vagyunk győződve, hogy hatáskörük határán belől igen sokat tesznek a felmerülő bajok elhárítására nézve. Azt sem hiszszük, hogy a meetingeken kevesebb rend uralkodnék, mint hajdanában; de ez nem gátol minket abban, hogy a bajokat ne jelezzük. 1819-ben a „ Morning Herald" azt irta hogy „az epsomi versenyek oly rosz hirbe jutottak az ott megjelenő közönség helytelen magaviselete miatt, hogy azt hiszik, hogy e meeting a Derby lord balála után egészen elhomályosúl." Ugyanabból az időből olvasbatók még a következő sorok: „Ez évben nemT Á R C Z A. Tanulmány a lépésben és ügetésben haladás összeállításának legjobb módja felett, hogy a lehető legcsekélyebb erőfeszítéssel, a tehető legnagyobb menési gyorsaság éressék el.*) Több lovas-csapat egy és ugyanazon utat, ugyanannyi idő alatt megtehet, azonban a kifáradás igen különböző mértékével. Minden a lépésben és ügetésben haladás változtatásának módjától függ. E két menetnem összeállításának számos módja lehet, s a tapasztalás és megfigyelés megtanítanak reá, hogy melyek a legjobbak. Az összeállitás, mely ma leginkább el van fogadva, a következő: 2 kilometer ügetésben 1 kilometer lépesben. Azonban a harczmezőn néha nagyobb gyorsaság szükséges. Miképen lehet ezt elérni ? Vegyünk fel például két távolságot, egy kisebbet, 12 kilometert (1% mfld), és egy nagyobbat, 40 kilometert (5% mfld). Az első távolságot egy óra alatt kell megtenni. Vegyük alapul a Lunevilhhen megállapított sebességeket: ügetésben 1 kilome*) Theophil Bonie franczia alezredes ily czimű müvéből: „Lovassági csapatok képessége és gyorsasága hadjáratban." E jeles miiből 3-4 év előtt már közöltünk pár érdekes fejezetet. csak fogadás tekintetéből voltak a versenyek veszedelmesek, hanem azért is, mert a tolvajok egyik hírhedt bandája rendesen látogatta azokat, mely mindenfélekép űzte gonoszságait. Mr. Boltont harmincz ember fogta körül s mindenétől megfosztották." Egy másik néző, kinek a zsebét kimetszették, policeman után kiáltott; ez rögtön megcsípte a tolvajt, de egyszerre vagy kétszáz gazember fogta körül, kik a rendőrt földre teperve, meg is botozták.*) Az olvasótól bocsánatot kell kérnünk e fejezetért, mivelhogy nekünk a lóidomitásról kell Írnunk, nem pedig az erkölcsiség fölött elmélkednünk. De tettük azt a versenyügy érdekében, fődolog lévén a versenyektől minden olyast eltávolítani, mely azok jó hirét elhomályosíthatja s becsét alááshatja a közvélemény előtt. * . * Gyakran vádolják a turfot azzal, hogy az corruptióra, az erkölcsök megmételyezésére vezet, minélfogva kötelességünknek véljük, mielőtt e művünket befejezDŐk, néhány szót szólni erre vonatkozólag, hogy megczáfoljuk ez állítást s kellő értékére szállítsuk alá. Nem szándékozunk védelmezni vagy mentegetni foglalkozási körünket, melyben minden határozottan meg van jelölve; ha ezt tennők, annyi lenne, mint beismerése annak, hogy a fent emiitett vádnak alapja van, holott egyátalában nincs. Czélunk, egyszerűen kimutatni, mennyivel többet ér a turfon való sport üzése, sok más foglalkozásnál. Igaz, hogy lehetnek idomárok és jockeyk közt olyanok, kik becstelenségeket követnek el, mint ez bármily társadalmi osztályban megtörténhetik. Vájjon nem történik-e ez meg naponkint minden foglalkozási körben? Vannak becstelen bankáraink, váltóügynökeink, ügyvédeink, kereskedőink, kik sokkal galádabb dolgokat követtek e), mint esetleg némely lótulajdonos, idomár vagy jockey elkövethetett. A nélkül hogy neveket idéznénk, megemlíthetjük pl. a glascowi bankot, melynek emberei csupán a saját hasznokat nézték — s a kiskereskedéseknél mennyi csalás fordul olykor elé. Vájjon a turf évkönyveiben fordul-e elé annyi szembeszökő becstelenség ! *) Szerző hoszszasan kiterjeszkedik ama botrányokra, melyek Anglia gyepein egyszer-máskor fölmerültek; de rnivsl ez a könyv tulajdonképi czéljától eltér, fölöslegesnek tartjuk mindannyinak a közlését. terre 8 perczet**) a mi azonban csak az első órára alkalmazható, — ez esetben a kitűzött utat 2 kilometer ügetés és 1 kilometer lépés váltakozással 64 perez alatt lehelne megtenni. De ha nagyobb távolságról pl. 10 lieuről (oVc mfld) van szó, a menetnemek ez egymás mollé állitása (még pihenés nélkül is, a minek pedig megvannak a maga nehézségei) nem eredményezné a megkivántató sebességet, hogy 40 kilométernyi utat 4 óra alatt megteszünk. A hadi lónak, melynek több órán át mennie kell, 1 kilométernyi Ugetésre legalább 4 perezre és 15 másodperezre, s 1 kilométernyi lépésben haladásra legalább 10 perezre van szüksége. Ennélfogva pihenés nélkül már csak 39 kilóm, is 4 órát és 30 mdperezet igényelne. Legyen a távolság nagyobb vagy kisebb, ez összeállitás, a mint látjuk, nem felel meg a menet kívánalmainak, melyet táblázatunkban felállítottunk. Ezt tehát mellőzni kell. Két módon lehet nagyobb gyorsaságot elérni. Az egyik abban áll, hogy az ügetés tartamát növeljük, a mrsik pedig abban, hogy azt csökkentsük, de ugyanabban a mértékben csökkentsük a lépésben baladás tartamát is. Ezt a következőkben bővebben megmagyarázzuk. Az ügetés tartaminak meghosszabbítása. Világos, hogy gyorsabban lehet haladni, ha 2 kilome**) Ez német mértföldenkint ügetésben 30, lépésben G0 perczet tenne. A német reglement egy mértföldre ügetésben 33 perczet és 20 másodperezét, s lépésben 80 perczet enged. De hagyjuk e tárgyat átalános szempontból s nézzük, mint intézik egyesek a turf ellen támadásaikat. Low tanár ily czimű munkájában: „A házi állatok Nagy-Britanniában", kissé talán részrehajló és peseimista az ő nézeteiben, úgyhogy ő sportügyben épen nem tekinthető megczáfolhatatlan tekintélynek. Vele ildomosán vitázni nem igen lehet. Miután ő néhány nevezetes embernek a nevét idézi, a kik a versenyekkel foglalkoztak I. Jakabtól Cromwell Olivérig, beszél magáról a .sportról s bevallja — és e tekintetben osztozunk nézetében —hogy nem ösztöDöz az erősebben a játékra,, mint a kártya s egyéb pénzkoezkáztató játéknem ; sem többet nem játszanak nálunk, mint amaz országokban, hol a versenyeket csak legfelebb hirökből ismerik. De midőn a részletekbe bocsátkozik, látható, mily kevés alappal birnak következtetései s mennyire hiányzik azokból a tapasztalás és a logika. „A legalábbrendelt egyének, a kik versenyistállóknál alkalmazvák — mondja, — a lovászfiuk, a kiknek gondozására s jártatására egy-egy ló van bizva." íme mindjárt egy tévedés, a mennyiben egy fiúra bét ló esik. Aztán szintén tévesen azt mondja: „e fiúk nyáron éjfél után két órakor kelnek föl." A joekeykról beszélve, kik magokat soványitják, azt mondja, hogy ama rendszer után a melyet ő ismer, egy nap alatt egy vagy több fontot fogyasztanak le magokról, a nélkül hogy az káros befolyással volna egészségökre. „A mi a fiatal lovakat illeti — teszi utána — ezeket, jövőbeli carriérejük előkészítése végett, mihelyt anyjok emlőit elhagyják, oly mesterséges táplálékra és idomitásra szorítják, mely a kínzással határos." „Nem engednek nekik időt arra, hogy a legelőkön futkossanak, holott ezt a természet törvénye parancsolja; nem is engedik meg, hogy szabad levegőn táplálkozzanak, pedig mindenki tudhatja, hogy ez a legjobb mód, egészségök feutartására." „Nem ! — mondja, — idomitani kell, eret vágni rajta, tisztitót adni be, izzasztani, erőtetni a természetét, még oly időszakban is, midőn a természet megköveteli, hogy szabadon működhessék." íme ezek az ő határozott állításai. Mindamellett bátorkodunk megjegyezni, hogy a tanár ur minden pontban tévedésben van. ter helyett 3 kilometert teszünk meg ügetve. De minő feltételek mellett vihető ez ki. A sor-és a tartalék-lovasságnál már 1600—1800 méter távolság után néhány lónál összeszokott csapódni a patkó, a mi a kifáradásnak olyan jele, mely soha sem csal. 2000—3000 méter távolság után az ilyen lovak száma tetemesen növekszik. Ily körülmények közt a patkók összecsapódásának elkészülése végett szükséges lenne a lovakat serkentgetni, de ez erőfeszitésüket csak növelné, vagy is a menctnemet röviditeni, ez pedig a gyorsaságnak lenDe hátrányára. Bármit tegyünk, az ügelésnek ilynemű kiterjesztése által hasztalanul pazarolnék el a ló erejét, s végtére is, még kevesebb távolságig bírna eljutni ; ennélfogva helytelen lenne a czélból, hogy a menetnek egyenlő gyorsasága eléressék, az ügetés tartamát hosszabbítani meg. Az ügetésben és lépésben haladás tartamának csökkentése. A kevés vérű lónál a menetnemeket gyakrabban kell válltoztatni, mert ezáltal az izmok és a tüdő gyakoribb pihenést nyernek, a ló nyugodtan és csaknem izzadás nélkül mozog. Nem szabad azonban ama szélsőségbe sem esni, hogy a menetnemet minden pillanatban változtassuk. Az igen gyakori átmenet lépésből iigetésbe és ügetésből lépésbe, a lovat és lovast egyaránt idegessé tenné. A két szélsőség közt van egy arany középút, melyet a tapasztalás utján találtunk meg.