Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-08 / 6. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN VÁDÁSZ- ésTERSEHI-LÁP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 6. sz. Budapest, 1883. február 8. XXVII. évfolyam. t Tolnai id. gr. Festetics Tasziló, a Magyar Lovaregylet tagja, es. kir. lovass. tábornok, cs. kir. kamarás, az arany-gyapjas rend-, és sok más jeles bel- és külföldi lovag-rendek vitéze, a 2-dik dragonyos ezred tulajdonosa stb. — elhunyt 1883. február 5 én Bécsben, 70 éves korában. A megboldogult, békében a hazának s a gazdászatDak, háborús időkben az uralkodó háznak egyik legvitézebb katonája és vezére volt Atyja tolnai gr. Festetics László, anyja Hohenzollern-PIechingen Jozefa hgnő volt. — Oly családból származván, melynek ősei Magyarország és a birodalom nagy barczaiban már a mult századokban vezéri szerepet vittek (nevezetesbbek 1. Pál 1040., és I. József, Mária Theresia királyné idejében; ez utóbbi mint önálló hadsei-eg-parancsnok s fővezéri helyettes több csatát nyert) — ő is a katonai pályának szentelte életét. — Iskolái végezte után, fiatal éveiben a R-uss-liuss-ároknál szolgált s kitűnő lovas hírében állt, — de 1840ban, atyja halála után, disponibilltásba lépett s hazajött, hogy terjedelmes jószágainak igazgatását átvegye, miközben a már nagyatyja által a mult század vége felé a'apitolt fenékkeszthelyi ménes javítása egyik főteendője lett. Mint lovassági tiszt eleget tapasztalá, hogy az addig a tenyésztés javitására használt spanyol és arab mének nem elégiték ki a hadsereget, s hogy különösen a lovasság tiszti karának erősb és menősb lóra van szüksége, s feltett czélja lett, hogy az eredetileg jóvérű és kitartó (mintegy 300 lóból álló) de kis termetű ménest fokonkiut oly nagyságig emeli, mely mind a nemesb katonai, mind a kiválóbb kocsiló kellékeivel bírni fog. É végből a kiválogatott erősb kanczákhoz ő hozatá a keszthelyi ménesbe 1847-ben az első angol telivér csődört, Spotled Boyt, mely keresztezésnek meglehetős eredmény e is lett. — Nem dobá el azonban e mellett a keletről már korábban (atyja idejében br. Fechtig által hozott) igen derék és kitűnő Mandzort, Kalifet stb., melyek, különösen az első mint Pepinier csődör után 1833-tól 1857-ig számos derék ivadék maradt. Az 1848-ban kiütött olasz háború hirére ismét aciivitásba lépett, s végig küzdé a nehéz időket Radeezky táborában a véggyőzelemig, s a háboiú végén mint huszár-alezredes hagyá el bajtársait, s ismét hazajött gazdálkodni. Működése e téren is kitűnő volt; kedvencz foglalkozása azonban ménesének javítása volt; az általa követett eljárás (a fokonkint i javítás) kissé lassan ment ugyaD, de kö- I vetkezetesen haladt; a kisebb kancza-anyagra az 50-es években ismét két arab-esődürt szerzett; az egyiket, IIa dzsi-Derwisht, báró Schönberg hozta az arab_sivatagból (a Nedjid-törzstői), a másikat (Merjan Komse) Garger ur hozta Kis-Ázsiából; az előbbi, egy igen remek-alkatú, erős csontozató, s mindamellett a legnemesb formákkal biró sötét pej mén volt, mely igen sokat javitott. 1860-ban a gróf Angliában volt, s annak lótenyésztésén nézett körül, ugyanekkor vásárlá meg és liozá baza Aleppo angol telivér-csődört (ap. Alarm, anyja Palmyra, Sultantól) ; ez egy 16 markos, sok nemességgel és szép alkattal, de kevés fundamentummal biró inén volt, ivadékai azonban meglehetősek lettek. — 1862-ben a bábolnai ménesből szerezte VII. Achill Agát, — s 1865ben Angliából ismét egy teíivér-mént: Lord Chesterfieldet, a Voltigeur és Touchstone családból; ez is 16 markos, igen erős alkatú és csontos világos pej ló volt, de kevés nemessséggel s a keszthelyi ménesnek — szép formákban generatiókon át megállapitott re- 1 nomméját nem igen emelte. Annyi azonban láttszott, houy a két utóbb vásárolt angol csődör után a ménes egy része 15^2 —16 markokra emelkedett, s menési képességben is nyert. — A ménes akkortájban a fenéki, körtvélyesi, hidegkúti pusztákon volt elhelyezve, az évjáratok egymástól és az anyakanczáktól elkülönítve; mig az évenkinti felállítás (30—35 paripa és kocsis-lónak való 4éves) a keszthelyi kastély istállóiban volt, — melynek lovardájában azok, részint a grófnak személyes iskolázása mellett, részint lovászmester által lovagoltattak és hajtattak be. Ö maga, mint a legkitűnőbb lovasok és vivók egyike volt ismeretes a hadseregben. Időközben, az 1859-ki olasz-franczia háború kitörésekor, sietett kardját felajánlani az uralkodónak, s mint tábornok egy dandárt vezetett az V-dik hadtestnél; résztvevén a magentai és solferinoi ci-atákban, s ez utóbbiban megsebesülvén, — 1866-ban, a birodalmat két oldalról fenyegető ellenség ellen ismét táborba szállt, s régi bajtársaihoz (Benedek, Edclsheim, Gablenz,) Csehországba sietett, hol már mint altábornagy egy hadtestet (a IV-dik) vezényelt. A königgiiltzi csatában súlyosan megsebesült, egy golyó lábfejét sodrá el, s képtelenné tevé őt tovább az activ szol- ; gálatra. — Elhalmozva az uralkodó kegyei- j vei, felgyógyulása után ismét jószágaira utazott, s még inkább a gazdászathoz s állattenyésztéshez látott; uradalmai minta-gazdaságok voltak a környék részére. Aíz időbe (1869) esik a régi pesti verseny-egyletnek ujjá szeriezése, s a bécsi Jockey-Club alakitása; mindkettőhöz csatlakozott. Az utóbbinál elnökké vá'asztatott, a pestinél az igazgató-tanács tagjává. Néha pár lova is jelent meg a gyepen (I870 ben Al'igator és Vagabund), de az e téren va'ó nagyobb tevékenységet unokaöcscsének (Festetics Tasziló gr. II.) engedé át, ki már akkor kezdett szerepelni, s ki (mint á'talánosan ismeretes) nemsokára jelentékeuy eredményeket ért el, az utóbbi időkben már saját tenyésztésű lovaival ugy itthon, mint Németországban és Angliában, s kinek hivatása lesz majd valószínűleg az öreg tábornok kedvencz eszméjét, a félvér-tenyésztést is méne.-eiben oly magas tokra vinn

;, mint azt az utolsó bécsi ló-kiábitáson (1882 máius) Nightwach ivadékaiban már nagybátyja maga is látá; e sorok irója tanuja volt, mint jött ki betegágyából az öreg tábornok, a régi lovas tiszt, hogy láthassa unokaöcscse kiváló productumait, mikről a hir hozzá is eljutott, s mivégből (két cselédjére támaszkodva) járá be a lókiállitást. — Pár év óta sokat betegeskedett, s feltörő sebei (különösen lába) miatt csak kézi bot segítségével járhatott. Gr. Ha ler elhalálozása után ő felsége, megemlékezve annyi hű szolgálatáról, lovassági tábornokká s a magyar testőr gárda kapitányává nevezte ki; oly nagy megtiszteltetés, mi csak ritka szerencsést érhet; de ő, kit az, mind személyes érdemei, mind fényes családjának magas összeköttetései folytán leginkább megilletett volna, megköszönte ez utóbbit s nem fogadá el. Temetése febr. 7-kén Bécsben történt, s oly nagyszerű volt, minőt a császárváros rég nem látott . . . Sok is volt az ismerőse, fiatalságának, férfi korának legszebb idejéből, miket többnyire a birodalmi fővárosban töltött. — Az összes magyar, osztrák és csehfőnemesség és katonaság, az uralkodó ház tőherczegjei és maga O Felsége is megjelent az elhunyt derék hős végtisztességére Hült tetemei Keszthelyre, a családi sirboltba szállíttattak. — Alig végezzük e sorokat, s talán már egy más, szintily érdemes élet kialvását kell jeleznünk; a meghalt tábornok öcscse, tolnai gr. Festetics György, (a volt magyar kir. miniszter, korona-őr és a magy. kir. főudvarmester) szintén halálos beteg<-n fekszik. Az ég könyörüljön rajta. S.J.F.