Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-09-20 / 38. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- ÉSIEHSEHT-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. előfizetés: egész évre 12 forint, félévre 6 forint a SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 38. sz. Budapest, 1883. szeptember 20. XXVII. évfolyam. teliverek es versenyekA bécsi őszi lóversenyek. Ha az ez évi ötnapi bécsi őszi lóversenyek sorozatán végignézünk, lehetetlen, miszerint minden igazán gondolkozó sportsman keblét az öröm s megelégedésnek egy neme ne lepje el, észlelve s látva amaz eredményeket, melyeket telivér-tenyésztésünk kiváltképen ez évben felmutatni bir, s bizonyságául annak, miszerint telivér-tenyésztésünk épen ez évben mutathat fel ily nagy előhaladást : csak végig kell néznünk ezévi kétéveseink hosszú során s azok jósága s minőségére nézve a legszigorúbb kritikus is a legnagyobb méltánylással lesz kénytelen nyilatkozni. Más években az idény végén, ha az öszszes kétévesek közül két-három csikó vált ki first cla&8á a többiek közül, azt már mint nagy eseményt voltunk kénytelenek elfogadni s az évi felnevelést igen jónak tartani; ez évben azonban egy Pásztor, Cambus, Czimer, Enzesjeld, Stronzian, Misa, Ready Money első sorban, Sunrise, Flory, Metallist, Donna Elvira, Művész és a Bimbó-mén a második sorban, mind oly nagyszerű és nagyreményű kétévesek, melyek mindegyike az előbbi években bizonyosan jóval felülállott volna kortársai felett, s melyek közül ma a jövő évi nagy itemre, a Derbyre, a favoritot meglelni alig lehetne. Ily sok első és egyenlő classisu kétévest egy évben bírhatni tehát valóban nagy előmenetel, de a tenyésztésben felmutatható eme szorgalmat, fáradságot bőven kárpótolhatja ama siker, mit a versenyző vagy tenyésztő elérhet ama számos különböző szép versenydijak elnyerhetésével, melyek — köszönet a Jockey-club s annak directóriuma fáradbatlan buzgalmának — kivált a bécsi gyepen vannak kiirva, s melyek ama gyepet a világ első versenypályái közé méltán sorolják. Igy ez évben a bécsi őszi meeting öt napot számlált már, s azok mindegyikén nagy, tekintélyes dijak voltak kiirva, melyekért igen szép nagy mezőnyök indultak is. Midőn a bécsi directorium ezévi versenyei programmját közölte, igen sokakban ama kétely támadt: ősz felé fordulva, a nagy tavaszi s nyári campagne után, lesz-e elég ép s egészséges lovunk, melyek eme nagydijakra elegendő nagy mezőnyt is szolgáltassanak? Az eredmény ellenök tanúskodott, mert ha az előbbi bécsi őszi versenyek statisztikáján végig lapozunk, az, egy évet sem fog felmutathatni, mely oly nagymezőnyű, s érdekfeszítő versenyeket eredményezett volna, mint épen az ezévi. Az ottani lovaregylet pedig anélkül, miszerint emez ujitása által cassájának deficitet szerzett volna — elérte ama morális elégtételt, hogy bŐ alkalmat szolgáltatott az egyes versenyistállóknak ugy anyagjok kellő kipróbálására egymás ellen, mint az ugy is nagy költségekkel járó kiadások fedezhetésére. A meeting főérdekességét természetesen ugy az első oszt. államdij, mint a kétéveseknek szánt Kladrubi dij és a Trial Stakes (melyben első izben volnának, már a dij nagyságánál fogva is, legjobb kétéveseink legsebesebb idősb lovainkkal hivatva mérkőzni) képezték, s mind e három verseny valóban a legérdekfeszitőbb küzdelmek között is lett végig futva. Az annak idejében 81 aláírással elzárt első osztályú államdijra összesen csak hat ló jelentkezett az indulópontnál, s lehet mondani, közülök csak kettő egészségesen. Cambrianon a hosszú campagno, nagy utak fáradalmai voltak észlelhetők, mi aztán futásában világosan meg is látszott, mert ama kancza, mely — igaz, hogy négy kiloval előnyö8ebb teher alatt — az augusztusban futott Budapesti dijban Körtestül a szó szoros értelmében meg tudott futni, itt már Körtestül könynyen lett megverve a második helyért; s eme fáradalmai még inkább meglátszottak későbbi futásaiban. Tavalyi hároméveseink herosa, Taurus, s az ezévi nagy államdijak nyertese Economy, mindennek inkább látszottak, mint kész versenylovaknak ; előbbi egy szép fedező ménnek, utóbbi az anyakanczák idealjának képét tünteté elénkbe, s igy természetesen futási képességéknek még csak szinét sem tüntetheték fel. E themánál nem állhatjuk meg, miszerint ama szomorúan észlelt tapasztalatunknak ne adjunk kifejezést, miszerint ha versenyanyagunk valóban sokkal jobb is német szomszédainkénál, azok az egyensúlyt, hogy egyáltalában vélünk tartani képesek, csakis idomárjaik nagy fölényének a mieink felett, köszönhetik. Mi tagadás benne, odaát sokkal jobb idomárokkal rendelkeznek, mint nálunk, minek legfeltűnőbb bizonyítéka a száraz statistika. Oly lovak, minők Taurus, Economy, Veronica, Lehetetlen, Balaton, Kisbaba Parsifal stb. mind harczképtelenekké vannak téve, s nagyrészük hozzá még a versenyidény kezdetén, mig odaát az idősb versenylovak majdnem mindegyike szalad, s némelyike még hozzá minő jó conditióban: példa reá Brocken. Idősb lovainkat illetőleg, két évjáradékból , őszre fordulva, mi maradt nekünk ? Az egyedüli Theorist, mely erős csontozatánál és vastermészeténél fogva elpusztitbatatlannak látszik. Mily nagy veszteség, mily nagy kár ez versenyanyagunkra nézve! Mit mivelhettek volna e matadorok, ha épen maradnak? Megnyerte volna-e akkor Brocken a baden-badeni nagydijat? s megnyerhette volna-e Kaiser most a bécsi nagy államdijat ? Lehetetlen, melyet ugy Taurus mint Veronica és Economynál több kiloval rosszabbnak tarthattunk tavalyi futásai után, tavaly Baden-Badenben meg tudott szaladni Kaisertöl, s kiszámithatlan kilókkal kezében verte őt meg, ama Kaüert, mely nálunk megnyeri az államdijat s megver benne egy Taurust, egy Economyt. Mi természetesebb tehát, mint hogy eme két ló egyáltalában unfiten jelent meg az indulópontnál, s mi csak csodálkozunk egy oly öreg idomáron, minő Osborne, miszerint kész a megveretés esélyeinek kitenni ily elsőrendű lovakat, minő Veronica, Economy és Taurus. Tehát Kaiser megnyerte a nagy államdijat; de lónak talán soha nagyobb szerencséje egy versenyben sem volt, mint nékie emebben. Jockeynk egyik legjobbika Bushby mesteri vezetése alatt, az egész verseny alatt — dac zára annak, hogy mindenki ellene lovagolt — ugy tudta abban helyét tartani, miszerint mindig akadt valami, mi őt vezesse, (tudva azt, hogy a mén magában előlmenni nem szeret), igy aztán a verseny hol igen lassú, hol pedig sebes volt; a végküzdelemnél pedig, midőn még csak az egyedüli ép ló kívüle Kortes volt, még a versenyben meg nem verve, ez lovasának lassúsága miatt későn hozatott be a küzdelembe. Igy történhetett aztán Kaiser győzelme. Alig volt alkalmunk még szebb kétéves mezőnyt együtt láthatni,mint a minő a Kladrubi dijért lett felnyergelve. Sunrise kissé izgatottan nézett ki s kissé könnyebben is mint BadenBadenben ; a versenyben aztán nem is ama formában szaladt, mint azt badeoi formája után tőle várni reméltük. Vagy talán Pásztor javult volna utolsó találkozásuk óta oly sokat? Mi ez utóbbit vagyuok hajlandók hinni s valóban e mén a versenylovak egyik legszebb képét tünteti is most élénk; szép, hoszszú, egyenletes galop, erő, hatalom, párosulva a nagy versenylovat jellemző nyugodtsággal, jellemzik őt — s ama stilus, melyben versenyét társai felett megnyerte: a jövő nagy lovát sejtik benne rejleni. Enzesjeld, mely Pásztornak két és fél kilót adott e versenyben, szintén nagyon szépen szaladt, s Sunrise dl holt versenyt birt a második helyért futni: valószinüleg ő benne is egy nagy ló rejlik, melyről nagyobb felvilágosítást a küszöbön lévő soprony i Polgárok dijának kimenetele fog nyújthatni. — A másodnapi Trial Stakesben Pásztornak erős ellenfele akadt gr. Henckel Cambus ában, 8 habár e Cambuscan- Gaiety mén öt fontot kapott is tőle : az utolsó kétszáz méteren oly érdekfeszítő és szép versenyt futott vele, a milyent látni csak nagy ritkán lehet. Ama kitartás, párosulva sebességével, benne is a jövő év egyik Derby-favoritját rejleui sejteti Valóban mén egy évben nagyobb eredményt a tenyésztménybeu ivadékaival alig érhetett el valaha, mint feledhetetlen Cambuscarc-nünk, ez évi kétéves csikaival: egy Pásztor, Ready Money, Cambus és Czimer is fényes emlékeztető jelek e vér megbecsülése és tovább fejlesztésére ; szebb s hasznosabb emléket alig hagyhatott volna reánk szegény Cambuscan-ünk, s ha nálunk való működése alatt hébe-hóba ama gyenge szemrehányásban részesült is, miszerint épen méucsikai nem váltak be jóknak, működésének utolsó évében mintha csak eme szemrehányást megdönteni s megbazud-