Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-09-13 / 37. szám

332 Vadász- és Verseny-Lap. Szeptember 6. 1883. Elcsépelt szalma biz az az expansiv golyó kérdése, mindamellett megengedi t. Szerk. ur, hogy kapcsolatban eme tudósításommal, én is hozzá szóljak, nemannyira feleletül a „Vadászlap

"-ban juiiusban megjelent czikkre, mely azt annyira kárhoztatja, mint inkább vadásztársaim figyelmét annak egy nemére felhívni. Sokban osztozom czikkiró ur nézetében, s amaz expansiv golyót, melyet rendesen puskamüvesünk küld, magam is rövid használat után félretettem, mert szakított és roncsolt; voltak azonban oly előnyei is, melyek arra késztettek, vájjon nem lehetne-e eme baján segíteni? Mindenek előtt a golyó áttörését kellett megakadályoznom, mi sikerűit is mihamar a lőpor-mennyiség csökkentésével, mig azonban ezt elértem, elvesztém a golyó vízszintes röptét nagyobb távokra, s igy más módhoz kelle folyamodnom. Ugyanis a projectil anyagát törékenynyé s porlóssá kelle tennem, s belsejében az üreget fokozatosan annyira nagyobbítanom, mig a lövedék falai oly véknyak lettek, hogy azok minden esetben s körülmény között széjjel máljanak, mihelyst a testbe fúródnak. Az ón törékenységét 15°/

0 czin hozzátételével értem el, mig hogy mennyire kellett mennem az ür nagyításával, azt mutatja rajzom, mely a golyót természetes nagyságában mutatja. Ennyire csökkentve az anélkül is könnyű lövedék auya gát, féltem tőle, hogy vájjon marad-e még elég ereje p. o. egy szarvas vállapját áttörve bent eléggé hatni? Kételyeim azonban mihamar eloszlának. En már 3 éve, hogy kizárólagosan eme golyót használom, ide s tova vagy 130 db vadat lőttem vele, köztük nem egy erős szarvast, vadkant, mint vézna őzvadat, anélkül hogy csak egyet is szétroncsoltam volna. A golyó sohasem üt át a vadon, legyen az bár béllövés is, s annyira szétmálik, hogy abból nagynehezen lelhető egyes szikáncs; a félig-meddig jól talált vad ritkán megy tovább 50—100 lépésnél, s a rosszul talált vad utáu könnyen mehetünk; ugyanis a golyó tömérdek szikáncsokra repedvén szét, sok véredényt szakit, s bő vérzést okoz. Ama tulajdonsága, hogy át nem hatol: nagy előnyünkre van, midőn csapatokból akarunk egyes darabot kilőni, s nem fordul elő amaz eset, hogy egy vérnyom helyett nagy ijedelmünkre 3—4-et látunk. Én, mint emlitém, már több ideje csakis eme golyót használom, még pedig főleg azért, mert vadam jóléte nagyon is szivemen fekszik, s mi sem bánt anynyira, mint egy döggé lőtt vad, mi sajnos, nem oly nagy ritkaság a teljes golyók használata mellett. Elenyésző csekély ama vadak száma, mely — ide nem számítva a horzslövéseket — ugy heverné ki a kapott golyót, hogy erdeink díszére válnék; sokszor rámondjuk, s szeretjük magunkat elhitetni „hiszen pár nap alatt kiheveri azt" midőn a vérnyom megszűnt, s követni nem tudjuk; pedig tudja azt a lelkiismeretes vadász, hogy legtöbb esetben mily sors vár az ily szegény vadra! ! ! A nézetek különbözők persze, s nevezzenek bárminek, én az expansiv golyónak, higgadt vadász kezeiben, nagy barátja maradok. Gr. Forgácli István. 27 Br. Mecklenburg K. 123456789 I. 29 Schawel J. ur 123456780 II. 27'/

2 Trautmansdorff Kár. 0123456 III. 23

1/

2 Br. Springer Alfr. 1200 Tiszteletdíj és 20 frt az elsőnek, ugyanaz a 2-diknak és 50 frt a 3-diknak. II Handicap. 5 galamb, tét 10 frt. 25 Gr. Potocki Józs. 1234567 I. 27

Hg Trautmansd. K. 1234560 II. 27. Br. Mecklenburg K. 12340 Lőttek még: br. Springer Alfréd és Schawel ur. Versenyérték 46 frt az elsőnek. Az erre következő 3. sz. handicapben (1 galamb) hg Trautmansdorff lőtt 4 galambot hiba nélkül, 2-dik gr. Potocki 3 galambbal; azutáu Schawel, Mecklenburg, Springer és marquis du Chastelar. A IV. sz. handicapen (7 galamb. Tét 20 frt; a második tételét menti.) Schawel (28'/s m.) és br. Mecklenburg (27 m.) 7—7 hiba nélküli lövés után megosztoztak; lőttek még Chastelar (26 m.), Trautmansdorff (27'/» in.), Springer (23'/» m.),. Schawel lőtt legtávolabbról, 28

1/.j meternyiről. — Érték 45 frt mindegyiknek a két első közül. Az V , VI. és VII. számú handicapek ép ugy mint a IV-dik számú, mindegyik 7 galambra szólt. — A távolság is valamennyi résztvevőnek ugyanaz volt mint abban ; és mind a háromban Schawel részint első lett, részint megosztozott Cbastelarral és Trauttmansdorffal az első helyért. Ezek voltak a nagyobb lövészetek, melyekben még résztvettek br. Mecklenburg, gr. Eitz stb. Schawel bár amúgy is a legkitűnőbb lövők egyike, de eznap roppant szerencsében volt, s a következő VlII-tól XHI-ig tartó „matchokat" hg Trautmansdorff és marquis du Chastelar ellen (csak ez a bárom versenyzett már) mind megnyerte, (22 meterről mind a három) kivéve a XI-dik számút, egy double-riset (azaz hol mindenik csővel egy-egy galambot kell találni az egyszerre feleresztett két galamb küziii); Scüawel kettőt nyert ilyet, kettőn pedig osztozott Cbastelarral: e coup-double lövések galamboknál igen gyors és erős lövést kivánnak. A használt fegyverek igen különbözők, a töltények is, és többnyire titokban tartott saját combinatio után készültek. A bécsi őszi galamb-lőversenyek. A continens minden tájáról a bécsi nagy ünnepélyre (Bécs 200 év előtti felszabadítása a törökök ostroma alól) a hazaérkezett sportvilág igen heves lőversenyt vivott a mai napon nem kevesebb, mint XIII. különböző versenyben. Az idő borongós és néha esős, hideg volt;] a galambok egyenetlenül repültek, lm a főbb versenyek eredményei: Első nap. Hétfő, szept. 10. I. Rövid handicap. Tiszteletdijak: 200 frt értékben az elsőnek, 50 írtban a másodiknak. 7 galamb. Tét 25 írt. Az első és 2-dik megosztoznak a téteken, levonván előbb a 3-dik számára kétszeres tételt. Me -J9í Az idei vizsla-versenyek a monostorszigeten. A mult szombaton (szept. 8-án) tartatott meg a Il-dik ilynemű pályázat hazánkban, br. Podmanitzky Géza ő méltósága rendezősége és számos tenyésztő és versenyző jelenlétében, s elmondhatjuk: hogy az, mind a kiállított anyag minőségére, mind a vizslák idomitására és vezetésére nézve szép haladást mutat a tavalyi ellenében. — Különösen kitűntek a Báfczy István ur kenneljéből származó Llewellyn-setterek, a legnemesb vér, mi Angliában kapható; — ugy szintén Szalatsy Sándor ur veres irish setter kölyökje, Triton, mely 13 hónapos létére — mindenki csodálkozását vonta magára ama szép, sza bályos modorért, melylyel keresett, s az ap pell ama tökéletes fokáért — melylyel a vad megszimato ására (mint ha villám ütötte volna) földre bukott. De mindenek felett nagyszerű volt Hanvay ur pointer dogja Sylce, egy nagyra termett, fehér alapon barna foltokkal tarkázott, erőteljes kan, mély tüzű szemekkel és nagyszabású orral; — melynek már járása, tekintete elárulta a grand-doggot; — különösen azonban az a nagyszerű és határozott modor, melylyel revierez. — Syke, (ap Drake a Blanche) hosszú, egyenlően szabályos, hullámzó galoppban, magasra tartott fejjel, nyitott orrlyukakkal (melyek, ugy látszik, egy szérűskert nagyságú terület összes illatát egyszerre fel bir ják szi vni) — s mindent látó szemekkel — röpül inkább mint szalad a talaj felett, sa legsebesb tempóból egyszerre —mintha kővé meredt volna: áll a megszimatolt vad előtt. — Vetélytársai felett ez nagy előnyt biztosit neki, mert a 200—300 lépésnyire jobbra balra terjedő körcsinálások alatt — előlök is elállja a vadat; pedig azok se utolsók a sebességben, az angol telivér vizslának e sokak által csodált mások által neheztelt sajátságában, — s mind Ruthwen mind Rash-Dash, — különösen az előbbi revierozásához képest a közönséges cseh-vizsla keresési sebessége csak ugy arányul, mint valami csiga biga-járása. — Pedig az a nagy sebesség — különösen vadban szegény terrenumon — nagy előny, — csak fel ne verje a vadat a vizsla, mi azonban, örömmel constatáljuk, hogy az épen vázolt versenyeknél, daczára a kedvezőtlen szeles időnek, alig történt. A pályázatok délelőtt 9 órakor, borongós és szeles időben kezdettek meg, néha-néha egy kevéssé az eső is szemzett, de ismét elállt, s délután 1/

2l-ig még is meglehetős idő volt; ekkor azonban tartós sűrű eső állt be, s a kölyök-versenyt csak épp hogy be lehetett végezni. — A mi a terrenumot illeti, a sziget nyugati partja, hol a keresés kezdődött, száraz fűvel benőtt, homokos dombok és völgyekből áll, miben a kedvezőtlen szeles időben kevés vad volt künn, s melyek a kilátást is sokszor akadályozták. A hiányzó vad miatt a kereső vizsláknak igen sok idő és nagy terület bejárása szükségeltetett, mi alatt a nagyobb körben és sebesen revierozó vizslák előnyben voltak, hamarabb találhatván és állhatván a vadat. Pálya-rendező volt: (t. i. bogy a szél iránya és a talaj culturája szerint — mily irányban haladjon a vadászat) br. Podmaniczky Géza. — Birák: Pohl György a siléziai Nimród-egylet titkárja, Világhy Nándor és Szalacsy Sándor urak, az első verseny alatt; a másodiknál az utóbbi (mint érdeklett fél) kilépett, s helyét Keleti Károly úr foglalta el. — Jegyző Tankó János úr, a vizslászati osztály titkárja. Áz egyes versenyek következő rendben folytak le: i. Telivér vizslák versenye. Nyitva bármily korú és fajú telivér vizslák számára; tét 10 frt, fele bánat. — I. Dij. Tiszteletdíj az „Orsz. magy. vad. védegylet" részéről (100 frt értékű ezüst kupa) és 100 frank arany Hanvay Zoltán úr részéről, és a tétek és bánatok fele. A Il. diknak a tétek és bánatok fele. — Pályáztak : Daschíng-Ruthwen, Llewellin angol setter, kan, V. E. T. K. (Véd-egyl. törzs-könyv) 52. sz. Született 1879. Tenyésztő: Mr. Purcell Llewellin, Alfordon (az 1882. szept. 3-án Monostoron tartott telivér versenyen az 1. dij nyertese). — Tulajdonos: Bárczy István úr, Budapest. Rojt, Llewellin angol setter, az előbbinek fia, V. E. T. K. 61 sz. született 1881. okt. 20-án. Tenyésztő: Bárczy István, tulajdonos: Keleti Károly úr, Budapest. Rasch-Dasch, Llewellin angol, setter, Dashin» Ruthwen fia, és Rojt testvérje. V. E. T. K. 58.sz. Született 1881. okt. 20. Tenyésztő: Bárczy István, tulajdonos: Tankó János úr, Rákos Csaba. Syke, barna-fehér pointer-kan, K. C. S. B. (Kennel Club Stud Book) 13388. Szül. 1881. január. Tenyésztő: Mr. Mawson. (A Shrewsbury 1882. Pointer-Puppy-Stakes 3-ik, és a grossstrelitzi 1882. engl. Suche II. dijának nyertese). Tulajdonos: Hanvay Zoltán úr, Hanván, u. p. Bánréve. Az első összevetések és a döntő verseny következőleg alakultak az I-ső dijért: Dashing Ruthwenlp Ruthw

en Rojt \ f Syke Rash-Dash 1„ , Syke |

S?

k

e D. Ruthwen II. Összekerültek a II-dik dijért. D. Ruthwen Rash-Dash Az első összevetésnél Dashing Ruthwen és Rojt (apa és fiu) kerültek össze, tulajdonosaik maguk vezették, és erős fél-széllel, sőt néha szél után menve kellett keresniök, száraz füves dombokon és vadban ritka terepen, miután az a nyilt térségről a kukoriczába és cserjesekbe húzódott. A pálya-intéző kiadta ugyan Schauschek erdésznek az utasit&st, hogy a kukoriczásokból és erdőkből az e czélra