Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-08-30 / 35. szám

Augusztu s 16 . 1883. Vadás z- és Ver seny-Lap. 311 ezred tisztjei és hadapródjai lovainak, ezek által lova­golva. Teher 75 kilo, 4éveseknek 5 kilo leengedés ; telivérekre 3 kiloval többet. Egy vagy több 300 frtos vagy azon felüli értékű verseny nyertesére 2 kilo kü­lön, de nem halmozva. 1000 frtos vagy azon felüli értékű verseny nyertesére 2 kilo külön, de nem hal­mozva. 1000 frtos vagy azon felüli verseny győzte­sei kizárvák. Táv kb. 4000 meter. Akadályok egy meternél nem magasabbak, bárom meternél nem szé­lesebbek. (11 aláirás.) Nassaui hg alezredes Angliából imp id p k Mid­night 75 k. Reimer százados 1 Br. Hügel ezr. id p h Krach ap Carnival a Fényes 82 kilo Sényi százados 2 Ebersberg főhdn. id f h Sátán Merhal hadn. 3 Nyolcz ló indult. A mezőny, — kivéve Baar főhdn. Nikicza 6é p h, Illés főhdn. Hony p h, melyek lovasaiktól megváltak — és Sényi százados'id sg h Ra-aszt, mely az állványugrás után a versenynyel fölhagyott — az akadályokat igen szé­pen vette s heves küzdelem fejlődött ki Midnight és Krach közt, mely az elébb nevezettnek diadalával végződött, nyervén az ezüst thea- és kávé-servicet, mig Krach­nak a második tiszteletdíj : aranyozott ezüst mocca service jutott; Sátán a tavalyi győztes, teljesen kilo­vagolva, harmadiknak érkezett be. Kevéssel hat óra előtt a versenyeknek vége lett s a körülbelől 6000 főre rúgott néző közönség ez él­vezetes délután okozta elégültséggel hullámzott haza­felé, Brassó városába. És: „last but not least." Az ezred tisztikara azzal fejezte be e sport-ünnepélyt, hogy a Brassóban idő­zött arisztokracziának s a ezölönk-falkatársaság tag­jainak a tiszteletére 120 teritékű banketet rendezett, mely világos reggelig tartott tánczmulatsággal végző­dött. A jelen voltakból legyenek itt megeralitve gr. Bethlen András, nejével (ki egyszersmind lady patro­ness volt), gr. Nemes János, Zsuzsika comtesse-el, gr. Pálffy Geyza, özv. gr. Mikes Benedekné Elise comtes­se-el; gr. Mikes Miklós nejével és Janka comtesse-el; gr. Kálnoky Felix nejével, gr. Crenueville és neje Bukarestből; gr. Béldi Tivadar, gr. Kálnoky Imre, gr. Bethlen Sándor, gr. Béldi Istvánné, br. Aporné, irma és Lídia baronesse-ekkel, br. Szentkereszty Béla nejével, br. Beck altábornagy, vezérkari főnök, br. Hügel ezredes, Albory ezredes, Herz lovag, nejével szül. Ghyka herczegnővel, Ratky őrnagy családjával, Döpfner ezredes, Sényi százados családjával sat. sat. Ha most még megemlékezem a kitűnő konyháról, mely özvegy Tief Zsuzsanna asszonynak, a „Zöld fa" fogadó tulajdonosnőjének az érdeme, s ama tapinta­tos és minden tekintetben sikerült rendezésről, mely­nek élén Sényi százados ur állt, akkor, — azt hi­szem — eleget tettem ezúttal különösen kellemes re­porteri kötelességemnek. Harczos Béla. vadászat és lövészet, A megnyílt fogoly-idényt sok helyütt fel sem használják a vadászok, miután némely határokban az első fészek-ülés — a májusi víz-áradások alkalmával megsemmisülvén,a ké­sői kelések még alig fürj-nagyságúak. — Ily dicséretes kivételt tesz a pesti vadásztársaság is, melynek igazg. tanácsa elhatározta, hogy a foglyokra csak aug. 15-től kezdve szabad vadászni. — Fogoly általában azon a vidéke­ken, hol mindig szokott lenni (a hol tudniil­lik oly változatos a mezei cultura, hogy ara­tás után is marad a fogolynak miből élni, s mi­ben megbújni, aztán források és csermelyek is vannak) az idén is sok a fogoly, különö­sen a dunántuli vidékeken Vas, Sopron, Vesz­prém, Tolna és Zala megyékben . .. keve­sebb a Dunán innen . . . * * * A Monostor szigete tartott első korona­uradalmi vadászat, szokás szerint, szép volt. Több vadász kb. 4 órai stráfolás alatt 75 db foglyot és fürjet lőtt. Maradt azonban elég, hogy a szept. 8-án itt tartandó vizsla-verseny­ben a pályázók szűkében ne legyenek e szár­nyasnak. * * * Feltűnően rosz azonban az idén a veres­egyházi határ (a Sportegyesület területe), hol tavaly az első társas-vadászaton 50—60 db, s egy hétre reá ismét 25— 30 lövetett, az idén majd semmi sem. Az első társasvadá­szaton mindössze csak két foltot talált s 9-et lőtt 8 puskás. — E lapok szerkesztője s fő­munkatársa pedig mult vasárnap — csábitva a közelség által, — s két fiatal ebüket akar­ván előbb bevezetni, mielőtt fogolyban fürj­ben gazdagabb, de távolabbi — dunántuli barátjaikhoz rándulnának, a veresegyházi ha tárba mentek ki, s daczára a két helybeli csősz kalauzolásának, s telivér-vizsláik nagy­szerű revirozásainak, (melytől mi sem marad­hatott volna nyugton), egyetlen foltot sem bír­tak kiröpíteni. — Egy szép példány réti-ölyv volt a zsákmány. — Különös, hogy a szom­szédos szadai és kerepesi határ már sokkal gazdagabb fogolyban — pedig kevesebb cultura alatti földje van. Kárpótlásul az alkonyati órákban a gödöllői királyi vadas-erdők szarvas­állományába pillantottak be Pettera főva­dász-rendező szívességéből. A mártonbereki pagonyokon át tett kocsizás alatt láthatták egyrészét ama nagyszámú szarvasoknak, me­lyek e királyi vadászterületek főékességei. — Gyönyörű csapatokban jártak az agancsárok, néha 10 — 12 egy falkában, s köztük a nyár­sastól kezdve egész 12—14 ágasok is (ket­ten-hárman), mig a suták — többnyire bor­jaikkal — egyenkint forogtak ki és be a le­gelőre és sűrűbe. Gyönyörű látvány a pom­pás esthajnalban . . . Két órai kocsizás alatt, s a királyi szarvasok területének csak egy hatodrészén — közel 200 db őz- és gim va­dat láttunk. Az agancsárok szépen felrakod­tak az idén, de jövő évre még erősebbet vár a vadász személyzet, mert tömérdek makk ter­mett az idén. * * * A magas Tátrán (a Kastenberg-féle csú­csokon) aug. 6-án volt, az első vadászat az idén zergékre; mint igen t. ores barátunk Blási bácsi irja: Dr. Szontagh Miklós ren­dezte és vezette azt, kevés hajtóval és pus­kással (a háziuron kivül Blaskovics István, Bernát Géza és Vancsó Gyula), de tekintve a rövid kis hajtást, igen szép eredménynyel, 4 zergebak jutván teritékre . . A szerencse is­tennője Vancsó Gyula urnák kedvezett, ki há­rom zergét lőhetett, Bernát Gézának is jutott egy, de Blaskovics István nem került lövés­hez. — Az érdekes leírást és egy másik őz­vadászatot (csal-sippal) jövő számunkban hoz­zuk. Blásy barátunk egészséges, és horgász; mult napokban pár óra alatt 19 szép példányt fogott, köztük közel egy kilogramm sulyua­kat is. * * * Gróf Cziráky Béla vasmegyei rumi és koltai vadászterületein f. hó 17 és 18-án meg­tartott fogoly-vadászatokon esett 333 drb fo­goly, 27 fürj. Gróf Cziráky Antal dénesfai és kenyeri vadászterületein pedig f. hó 21 és 22-én esett 279 drb fogoly 6 drb fürj; igy tehát össze­sen 612drb fogoly és 33 drb fürj; a mi te­kintve hogy csupán 4 órán át vadásztatott, igen szép eredménynek mondható. Jelen vol­tak a házi urakon kivül: Inkey István, An­tal és László, gróf Esterházy Béla és László, gr. Keglevich Gyula, br. Jeszenszky István, gróf Almássy Dénes, Förster és dr. Fekete urak. R. erd. * * * Jankovich Gyula öreglaki és szomszédos vadászterületein az őzbak-cserkészet igen si­keres volt; maga a tulajdonos 46 drb 6-os bakot hozott teritékre. * * * Egy ritka szép lövést, — melynek két túzok lett áldozata — tett Blaskovics Antal tápió-szt.-mártoni nagybirtokos (és jó lövész) az ottani határban, egy rövid kis „tripp" alatt, mely alig 2 óráig tartott. Ez idő alatt a va­dászatban résztvevők (Luka orsz. képv., Drá­vetzky Aurél és e lapok szerkesztője) 35— 40 db túzokot láttak három csapatban. Két körülkerítés elől lövés nélkül mentek ki az óvatos madarak; a harmadikban Blaskovics A. urnák kocsin (ki mint házigazda a hajtó szerepét volt szives elvállalni) sikerült hármat kb. 200 lépésnyire belopni, — s megvárni mig a továbblábalók közül kettő egymást fedi; — e pillanatban lőtt, s egy golyó által találva mindkét túzok elesett . .. Bizonyára igen ritka es et. — Az egyiknek vastag busán egészen átment a vontcső (de nem Express) golyója, a másikba pedig behatolt. A harmadik túzo­kot is meg akarta lőni a szerencsés vadász, de másik csöve csötörtököt mondott. A fenti hár­mon kivül még 7 —8 d'o volt e körítésben, s há­rom db Dr.A. ésL.urak közt ment ki,de magasan. A vadak szállítása körül követendő el­járás tárgyában — az „Orsz. m. vad. véd­egylet" igazgatóságának initiativájára — a vasúti magyar kir. felügyelőség 6718. szám alatt a következő körrendeletet bocsátotta ki az állomásokhoz: „A vadászatról szóló 1883. évi XX. t. cz. 9. §-ban megállapított tilalmak ellené­ben elkövethető visszaélések meggátlása czél­jából a magyar kir. belügyminiszter ur azon intézkedést léptette életbe, hogy a szarvas, dámvad és őz csak ugy szállíthatók, ha azo­kon a nemző részek láthatólag meghagyat­tak, továbbá, hogy a tilalmi időszakban a vadnak a fentebbi törvényczikk 10. §-a sze­rint az első 14 napot kivéve tiltott adásve­vési és nyilvános étlapra való jegyzésén ki­vül, szállítása is szigorúan tiltatik. E ren­delkezés ellenére szállitott vadak lefoglalan­dók és a helyi szegények javára elkobzandók. Jelen rendelet azonban nem vonatkozik az 1883. évi XX. törvényczikk 18-dik §-a ha­tározmányának megfelelően kerítéssel elzárt helyeken, bármikor lőhető vadak szállítására, de lehető visszaélések meggátolása végett el­rendelte, hogy az ily helyeken lőtt vadak szál­lítása a 9. és 10. §-ban megállapított tilalmi időkben igazolványok mellett történjék. Ily igazolványul szolgálnak az illető vadászati terület tulajdonosának vagy bérlőjének, vagy ezek megbízottjainak, az illetékes községi elöl­járóság által láttamozott bizonyítványa. — A bizonyítványon vagy szállító levélen megjelö­lendő a vad neme és mennyisége. Minthogy ezen intézkedés hatálya részben attól is felté­teleztetik, ha annak pontos betartása a vasúti és posta közegek részéről ellenőriztetik: a közmunka- és közlekedési magy. kir. miniszter urnák folyó hó 13-án 23429 szám alatt kelt rendelete alapján felhívjuk t. czimet, hogy il­lető közegeit fentebbiekről körözvényileg ér­tesítvén, azokat egyúttal szigorúan utasítani sziveskedjék, hogy a rendelkezés ellenére ne­tán feladni kivánt vadszállitmányok felvételét és továbbítását határozottan tagadják meg. Körültekintés a budapesti vadaspiaczon. Julius 15, augusztus 15. Tudtunk szerint, daczára annak, hogy a szarvas-vadászat törvényileg julius kezdete óta megnyílt, eddig a fővárosba semmiféle uradalomból ily fajta vad nem szállíttatott, — ami a localis viszonyoknál fogva nem gá­tolta a vendéglők hiveit, hogy szarvas és szarvasból készített őz-pecsenyében ne bővel­kedjenek, mert: a Budapesthez szomszédos nagy szarvas-állományokból a professionalis orvvadászok naponta szállították és szállítják ma is kocsi-számra a lopott vadat ama vadhá­zaló és búvó helyekbe, melyeket mindenki, csak a rendőrség nem méltóztatik ismerni. Különös különben, hogy a megyei hatóságok, névleg a szolgabirák, nem járnak el e tekintet­ben szoros kötelességük szerint, avagy nem is­merik kerületjeik ama községeit, hol az orv­vadászat nyíltan, mint legális (?) mesterség űzetik. Hogy messze ne menjünk, csak a szomszédos Szaár, Páty, Etyek, Csákvár, Kör­nye stb. községekre utalunk, mely közsé­gek némely lakosai régóta olyként ismert egyéniségek, kik a budai, székesfehérvári és komáromi hetivásárokon, és kivált Budapes­ten, a vár- és krisztinavárosi piaczokon a lo­pott fővadat szekér-számra adják el. De erről sem a nevezett községek érdemes elöljárói, sem a kerületi hatóság, sem megye, sem rendőrség nem tud semmit sem, tehát a va­dászati védegylet ügybuzgó tagjait szólitjuk fel, hogy tegyék kötelességüket és védjék a védendőket.

Next

/
Thumbnails
Contents