Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-08-30 / 35. szám

306 Vadász- és Verseny-Lap. Augusztus 16. 1883. kéletesen jogosult. Itt mi némi tanácsokat akarunk adni a fogadást kedvelőknek, melyek hasznokra válhatnak. A bookmakerek nagyon jövedelmező üzletet gyakorolnak. Nagy szerepet játszanak ők a turfon s szükséges rosszaknak lehet őket tartani. Vannak köztök sokan, kik igen jó hírnévnek örvendenek s teljes biztossággal lehet velők fogadni. Meg lehet győződve a fogadó, hogy megkapja pénzét, ha az lesz a győztes, a melyik lóra fogadott. De óvakodni kell mindenesetre azoktól, a kik a pénzt a verseny előtt veszik föl; mert az ilyenek nagyobb részben csak azért szedik föl előre a pénzt, hogy odább álljanak veszteségük esetében. Másik lényeges dölog, hogy soha se engedje magát senki valamely kém vagy bárki által is befolyásoltatni. Ezek jobban ismerik az embereket, mint a lovakat s hizelegnek a világnak, csak azért hogy megcsalhassák. Inkább a saját szemének higyjen az ember, semmint azután induljon, a mit mások mondanak, kivéve, ha az a jó barát, a ki nekünk a tanácsot adja, maga ama lónak a gazdája, a mely futni fog. Ha igy cselekszünk, nyerhetünk, csakhogy kisebb összegeket koczkáztassunk, mint maga a tulajdonos, ha csak meg nem vagyunk győződve, hogy a koczkáztatott összeggel a nyerésre nagy esélyünk nyilik. Jóllehet a fogadások, mint már említtettük, tízszerte több embert tettek tökre, mint maguk a versenyek, esztelenség volna azoknak a tanácsát követni, a kik azt ajánlják, hogy nem kell fogadni; azt azonban ajánlhatni, hogy ne tartsunk sok lovat s ezekre ogadjunk. Igy aztán a versenyben is örö münk lehet s pénzt is nyerhetünk. Es legyen az egyedüli mód, melyet a fogadásnál szem előtt tartunk. Egy igen csattanós példát idézhetünk itt arról, hogy a tanácsadók mennyire tévútra vezethetik barátjaikat és a közönséget. Nagyon ismeretes e tekintetben a Madame de Goncourt*) esete. Biztosan állíthatjuk, hogy *) W. Kurr, F. Kurr és Bunson megkísérelték, egy franczia asszonyságot, nagyon rövid idő alatt, vagy 200 ezer frankig kizsebelni. Valószínűleg a közönséget is legalább vagy 300 ezer fontig szipolyozták ki. E czápák falánksága azonban saját vésztőkét idézte elő. Madame Goncourt, midőn újra 50,000 frankot zsaroltak rajta, elutasitva őket, bankárjához ment tanácsot kérni, ki a csalásról az asszonyságot fölvilágosította. A pör, melyet egy hires ügyvéd inditott a gazok ellen az illető asszonyság érdekében, kiderité a gonosz üzelmet s a csalók mint rablók elitéltetvén, gályarabságra küldettek. T Á R C Z A. A magy, kir. honvéd-lovasság lóanyaga és harczi képzettsége. Egyelőre nincs kilátás arra, hogy bonvéd lovasságunk benső értéke a tettek mezején kipróbáltassék, s igy ez időben még egy megoldatlan feladat — vagyis inkább kísérlet — előtt állunk, mely amaz esetre — ha a várakozásoknak meg nem felelne, komoly és nagy bajokat vonna maga után. Ugyanis midőn a magyar honvéd-lovasságnál a lovak bérbeadásának rendszere behozatott, az összes bel- és külföldi katonai és sport-körök feszült figyelemmel kisérték az ügyet. Az intézmény látszólagos genialitása és egyszerű voltánál fogva, egy uj találmány minden érdekével, kedvező benyomást tett, különösen ott, hol a katonai budget magassága miatt minden megtakarítási kisérlet örömmel fogadtatott. Sport-körökben mindenki kivánesi volt arra, mily conditióban kerülend vissza az eke esetleg a trágyás szekér mellől a huszár-ló; a hadsereg lovassági köreiben pedig, hol az hasonló csalási esetek naponkint előfordulnak, habár kisebb mérvben. Látni lehet az elmondottak után, menynyire veszedelmesek az afféle emberek. Vannak még a fogadóknak bizonyos osztályai, melyek sokat ártanak különösen a lótulajdonnosoknak. Ezek vesznek minden lovat közvetlen a terhek közlése után ; átalában azon kezdik, hogy fogadnak tiz vagy husz lóra á, «••/

I0

> 100

0/ao, 30, s aztán várják a terhek elfogadását. A közönstg nézi a fogadási jegyzéket, azt hiszi, hogy a tulajdonosok már fogadtak ; az illető ló kedvenczczé válik s a bookmaker fedezi és biztosítja magát a veszteség ellen. A szerencsétlen tulajdonos, ki később érkezik, nem fogadhatván többé, boszszuságból gyakran bánatot fizet. A terhek elfogadása után vannak még oly lovak mindig, melyeknek esélyét várhatni; ilyenekre fogadva, keveset, de gyakran nyerhetni; igaz hogy egyszersmind sokat is veszthetünk esetleg. Itt egy adomát beszélünk el, mely velünk történt még gyermekkorunkban s mely arról tanúskodik, hogy egy professionátus tolvaj mily tekintettel viseltetik egy megnyert verseny dicsősége iránt. Az abingdoni versenyeken voltunk, hogy ott Mr. Sadlernek egyik lovát lovagoljuk. A futtatás előtt megkértük Mr. Montgomery Gullyt, legyen szíves, tárczánkat és erszényünket megőrizDi. A verseny után ő azt mondta nekünk, hogy 80 fonttal terhelt erszényünket ellopták. Fölszólítottunk egy jól ismert tolvajfőnököt, igyekezzék az elveszett tárgyat viszszakeriteni; ő minden tőle telhetőt ígért, noha kifejezte abbeli aggályát előttünk, hogy aligha arathat sikert s találkát tűzött ki nekünk a Lamb Hotel-ben, hogy számot adhasson kutatásainak eredménye felől. A kijelölt órára megjelent s jelenté, hogy az ellopott tárgy nincs az ő embereinek a kezei közt. Kérdeztük tőle, nem ismer-e más oly uri embereket, a kiknél az ellopott erszény lehet? Azt felelte, majd utána néz s másnap ugyanabban az órában újra jelentkezett, magával hozva az elbódított tárgyat, anélkül hogy egy fillérünk hiányzott volna. Nem akart elfogadni fáradságdijául semmit s csupán két aranyat kért, hogy emberei ihassanak a mi egészségünkre. „Mégis csak szörnyűség az, — tevé utána — hogy egy verseny nyertesét meg akartak lopni!" Az ügynök fontos tényező a jelenkori fogadásoknál, a mennyiben a lótulajdonosok igen gyakran fordulnak hozzájuk. Kevesen vannak olyanok, a kik csupán azért tartanának versenylovakat, hogy egyedül eszme a gyakorlattal többnyire szoros összeiüggésben áll, a kíváncsiság tetőpontját érte el. A budapesti, kassai és czeglédi fegyvergyakorlatok után minden elfogulatlanul gondolkozó lovas embernek ama meggyőződéshez kellett jutnia, hogy holmi ártatlan 3—3 hétig tartó manővereknél a bérlőtől az ezredhez visszakerült ló valahogy csak kibírja a munkát, de egy hadjárat esetére a lóanyag 8/

1

0-e már a harmadik héten mulbatlanul beadná a kulcsot. A honvéd-lovasság lóanyaga könnyű szerkezetű nyers lovakból Állíttatik össze, s te kintettel a pót-ló beszerzési árára, nagyon természetes, hogy a termesztő, illetőleg a beszerzést közvetitő lókereskedő, iobbvérű anyagát a jobban fizető vevőnek fogja eladni. A mi tehát a tiz honvéd lovasezredhez jut, az — mi tagadás benne — vajmi silány, vékonydongájú anyag. A magyar ló — SZÍVÓS természeténél fogva, a nélkülözés dolgában sokat elbir, a nyerget époly szivesen elviseli, mint a nehéz fuvar szerszámát, de azért ne kívánjuk tőle, hogy egy szusz alatt huszár-paripa meg igás ló is legyen! A lovassági szolgálat ez idő szerint oly komplikált, oly nehéz és sokféle, hogy a lófutásaikban gyönyörködjenek. Némelyek megelégesznek ha a verseny dij at megnyerik, de a többség előnyösebbnek tartja, fogadni a lovaira. Nehezen állhatni ellene ama vágynak, hogy a verseny értékét fogadások által is ne fokozzuk ; a lovak bevásárlása oly sok pénzbe kerül, az azokra forditott kiadások oly nagyok, mikép nem mindenki eléggé gazdag arra, hogy ne iparkodjék magát a fogadások utján is kárpótolni. Ezért vannak a fogadások oly nagy mérvben elterjedve és pedig ügynökök utján, kiket teljesen nélkülözni lehetne. Az első dolog, a mit a lótulajdonos tenni szokott, ha azt hiszi hogy jó lova van, az, hogy a lóra szeretne 1000 vagy 2000 font erejéig fogadást kötni. E fogadás rendesen rosszúl van megkötve s ilyenkor az idomár vagy a jockey, ki a lovat lovagolta a trialben, azzal vádoltatik, hogy fecsegett, holott ezek mit sem szóltak az ügynöknek vagy segédjének, kik egyedül a hibásak. Az efféle ügynökség ritkán arat sikert. Mielőtt dolgában eljárhatna, a ló a fogadási fokozatban emelkedik, kedvenczczé válik s csak nagyon hátrányosan lehet a fogadást megkötni. A fogadási átlag aztán ilyenkor rosz. Mi a tapasztalásból több esetet tudnánk fölemliteni. Ha azonban az illető ügynök kevésbbé körültekintő, a fogadás még rosszabbúl is üthet ki. Mentsége mindig elfogadható. A bookmaker — úgymond — nem akart fogadni, oly nagy volt lovunknak az esélye; ekkor tehát, nehogy hoppon maradjuk, rögtön elfogadtam, bármily árt ajánlott. Ez a végtelen becsületesség aztán méltánylásban részesül. E meggyőző szavak megteszik a hatásukat s a lótulajdonos elhiszi, a mit neki mondanak. Nem akarjuk azt állitani, hogy valamennyi ügynök igy jár el, de hogy sokan vannak ilyenek, az bizonyos, és ez nagyon sajnálatos dolog. 1855-ben, midőn sokan fogadtak a Metropolitan-re s igen előnyös fogadásokat lehetett kötni, fölszólítottunk egy j >1 ismert ügynököt, fogadjon Pharsalusra 400 fontig a részünkre, mindjárt a teherközlés után; akkor a lovat 50:1-től 7:1 ig adták. O a pénzünket 8:1 helyezte el, holott mi, az ő közbenjárása nélkül, 16:1 helyezhettük volna el. Csak nagy összegekben való fogadások által fedezhettük volna magunkat s e lisztában a tulajdonos neve nem is szerepelt. Mondanunk is felesleges, hogy az ügynök óvatosan járt el. anyag gondos kiképeztetése és idomítása nélkül, eredményre számitani nem lehet. A német hadsereg 1870-ben nagyszerű sikereit csakis a lovasság kiváló tevékenységének köszöni, mely a csapatok mozdulatait sűrű fátyolként mindaddig eltakarta, mig a mindenkor a lovassággal előreszáguldozó tüzérség dörgése a meglepett ellenséget fel nem riasztotta. Ugyan mivé lett volna a magyar honvéd lovasság, árendált lovaival, ha 1870-ben Frigyes Károly porosz herczeg hadtestében hat hónapon át, naponta 9—10 órát a legsebesebb ütemben kellett volna menetelnie, hogy azután még a franczia lovasság ellen intézze rohamait, és a vert ellenséget üldözze?I Ily működéseknél a lóanyag minősége és idomitottsága döntő befolyással bir, s valamint a rosszul alkalmazott takarékosság a közéletben is mindig csak kárt okoz, ugy biztosak lehetünk arról, hogy egy hadjárat legszebb esélyeit semmi sem veszélyezteti annyira, mint a helytelen megtakarításokból eredő visszás és természetellenes intézkedések. A német kormány, illetőleg porosz vezérkar, bizonyára már régen magáévá tette volna a lovak bérbeadásának rendszerét, ha ennek czélszerűsége mellett csak egyetlenegy érv, katonai szempontból, felhozható lenne, de igy sokkal czélszerűbbnek véli ama milliókra