Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-07-19 / 29. szám

250 Vadász- és Verseny-Lap. Márczi

us 29. 1883. egy fej-hoszszal vesztett a legerősb küzdés között. Most Tristant pihenni hagyják a goodwoodi versenyekig, hogy az eddig legyőzetlen Barcaldine-nel sikra szállhasson a Goodwood Cupben, m-lyet egykor Kincsem nyert meg. Azután — mint mondják — hátat fordít a versenypályának s haza megy Francziaországba a ménesbe. * * Az Alexandra-parki Steward-Plateben Mr. Eberhard (gr. Festetics Tasziló) 5é Spurs kanczája (ap Speculum a Persuasion) szintén szép versenyt nyert The Squire, Beatrice és más 8 ló ellen. Spurs pár nap múlva ismét futott és 2-dik lett. A newmarketi héten Berzencze és Nuntius (egy 2é) is futottak ugyanazon istálóból, de nem kaptak helyet. Ellenben gr. Erdó'dy György 3é pej ménie Eyrefild's Bride (ap Umpire, a Lucy) a Curragh Jury-meeting l

x/

2 mfdes Welter handicapjében 10 stone 8 fontnyi nagy teher alatt könnyen győzött három vetélytárs ellen. A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.» XXIII. Az idomitáesal kapcsolatos bajok. — Az idomárok állítólagos tudatlansága. — Nyilvános rágalmazás. •— Barátok beavatkozása. — Eredmény. — Lovak viszszavásárlása. — Példák. — Idomár által adott tanácsok és jó barátok tanácsai. — Avatatlan lótulajdonosok műveletei. — Mi történt a Palmers tori lord istállójában ? — Idomár-számla megállapítása; a kellő időben nem fizetés hátránya. — Generozitás példája. — Lovaknak idomitó-intézetekből elvonása. — Idomárok és jockeyk hitelének csökkenése. Mind ama vesződség, fáradozás, kellemetlenség mellett, mely az idomár foglalkozásával kapcsolatban áll, van még egy nehézség, mely megérdemli, hogy némileg szellőztessük. Csak tartózkodva teszünk erről emlitést, a mennyiben ez minket közelről érdekel; de mivel nem mi vagyunk egyedül érdekeltek, hanem ugy a lótulajdonosok mint a jockeyk szintén elevenen érzik a bajt, pár szót koezkáztalni akarunk, remélve hogy az olvasó legalább, mint érdektelen fél, elfogulatlanul itél a fölött, a mit irunk. a legnagyobb kellemetlenségeket idézi elő, kétségkívül, a lótulajdonosok változékony, ingatag gondolkozása. T Á R^C Z A. Irlandi vadászlovak. „Biz' annak a patkója soh'se lett sáros!" — mondá nekem egy 4éves kancza tulajdonosa a limericki mezőn, midőn lovának jó tulajdonságait dicsérte, mely többi vetélytársa előtt repült át minden kőfalat, földhányást és árkot. Azoknak, kik még nem vadásztak Irlandban, legyen szabad itt pár szóval az ottani vidéket lefesteni. Minden előtt legyen megemlítve, hogy a mezőség nagyobb része 1—2 hold nagyságra osztott gabonaföldek vagy legelőkből áll, s azokat laza kőkerítések vagy földhányások környezik. A bekerítés e neme nem oly költséges itt, mint első pillanatra gondolná az ember, s legfeljebb egy munkást (itt BoyDak = legénynek nevezik) kiván, mely szájában az elmaradhatlan kurta pipával, és egy ásóval van fölfegyverezve. Ez a jókedvű, de ritkán jókedvből dolgozó fiú, úgy csinálja a kerítést, hogy az árokból a földet sáneznak hányja föl; közbe-közbe átjárást hagy va . . . Ennél olcsóbb kerítést nehéz kigondolni, kivéve azt a másik módot, *) Kivonat a nagy vadász-iró és költő Mr. WhyteMelville Reflections ot a Rider" czimű miivéből, ki maga igen jó házból való, s szenvedélyes lovas volt. s kinek poemjai és novellái a sport életből („Cate Craigh" stb.) feiejtetlen szépségüek. Mr. Whyte-Mellville pár év előtt — lovával elbukván — halt el. Szerk. A szó szoros értelmében alig van háládatlanabb szakkör, mint a minő az idomáré. Alig vannak egyének, a kik a közvélemény előtt annyi rágalomnak volnának kitéve, ugy testületileg, mint egyedileg. S honnan származik ez? Nem akarjuk ezt feszegetni, de tény, hogy igy van: meglehet, ez a meghiúsult remények kifolyása, melyeket némelyek, eléggé balgán, táplálgatnak. De ez még hagyján. A közvélemény hatást gyakorol a lótulajdonosokra s némelyeknek tudatlansága, másoknak az agyrémével egyesülve, gyanúba ejtik az idomár hűségét, csupán azért, mert nem tudta érvényesíteni az ábrándokra alapitott reményeket. A közönség rosz játékos. Ha valamely lóra fogad, szükségkép megkívánja, hogy nyerjen; ha nem nyer, ezt az idomár hibájául rójja fül, ki, szerinte, nem érti hivatását, vagy, a mi még rosszabb, szándékosan intézte ugy a dolgot. Szerencsére, ez nem mindig történik igy. A fogadók közt mindig vannak számosan oly urak, kik soha sem panaszkodnak; vannak azonban olyanok, kik csak azt hiszik, a mit látnak; pedig hibásan látnak, mert érdekeik hályogot vonnak a szemökre. Vannak emberek, kik védve vannak a rágalmak ellen s ezek nekik mit sem árthatnak; az idomárra azonban sokáig tartó árnyat vetnek azok. A megcsökkent bizalom tönkre teheti s elvonhatja tőle a megélhetés lehetőségét. Egy másik baj a tulajdonosok ingatagságában rejlik, kiknek a fejét telebeszélik a jó barátok, ha pillanatra a jó törekvést óhajtott siker nem követi. És ez állításunkat nem csupán amúgy könnyelműen, meggondolatlanul vetjük papírra; számos tényt idézhetünk e tekintetben. Egy izben mi egyik legjobb pártfogó urunkat vesztettük el, egy hadseregi tiszt miatt, ki miután szándéka sikerült, nem is palástolgatta czélját, melyet elérni ohajtott. Néhány évvel ezelőtt egy uri ember két igen szép yearlinget küldött hozzánk idomitásba; ez a két ló, mint az igen gyakran megtörténik a legszebb példányoknál is, mit sem ért. A tulajdonost értesítettük is erről ; de ő nem akart állításunknak hitelt adni. Folyvást erőltette a dolgot s mindannyiszor nemleges eredménynyel. Végre gondolkozni kezdett. „Mitévők legyünk ezekkel ?" — kér dé. — „El kell adni!" — volt a válaszunk. — Aztán kísérletet tettünk a jobbikkal « egy hogy ahol köves a határ, ezt a mesgyékre hordják, s ott egymásra rakogatva — ilyenolyan falat csinálnak belőle. Némely birtokosok ugyan vasrács-kapukat is építtetnek a bejárásokhoz, melyek többnyire elzárvák ; hogy azonban minek verik magukat ily költségbe, azt bajos kitalálni, miután a kocsik tulajdonképi bejár í helye — mellettök vezet be a lerontott kerités vagy betemetett árkon át. Mindamellett is vannak földhányások és kőfalak, melyek 4—5 láb magasak s igen szélesek; ily akadályoknál természetesen a lónak sok erélyt és ügyességet kell kifejteni, lovassának pedig sok tapintatossággal és szivvel kell bírnia. A lónak annyira össze kell magát húzni, hogy mint egy kecske ugorhassák, s a földsáncz tetejére jusson, ott pár pillanatig balanceozhasson (e végből fejét és nyakát szabadon kell hagyni) s aztán leugorhassék. Miután sem a ló, s gyakran lovasa sem láthatja, mily széles és mély árok van a sáncz túlsó oldalán, ezért szükséges, hogy az ügyes irlandi vadászló a fentebbi módon felugorjék a kőfal vagy sáncz tetejére, s ott balanceozása közben kimérje, hogy átugorja-e az árkot, vagy visszaugorjék a falról, s más helyen kisérelje meg az átkelést. Ez az oka, hogy az irlandiak igen lazán tartják a kantárt, nehogy lovaikat háborítsák ; aztán lassan lovagolnak az akadály ellen, mert nincs lovuk szokásában — akársajátságos stratagemánk e lóval, sikert aratott. Elküldtük Newmarketbe egy eladó-versenyre, hol egyik lovászfiunk lovagolta azt. Utasítottuk őt, hogy legkevésbbé se erőlködjék, csak üljön egészen nyugodtan nyergében, nem tesz semmit, bárhol lesz is helyezve. A mén, vagy száz méternyire a többitől, tökéletesen távolozva lett s miután minden ostor és sarkantyú nélkül volt lovagolva, nem akarták hinni, hogy e ló correctűl volt lovagolva, s a másodiknak beérkezett ló tulajdonosa követelte a mént. A következő tava8zszal e ló több versenyben volt nevezve 30 és 40 kilo teherrel, de soha még az oszlophoz sem érkezett be. A. mi még sajátságosabb, hogy a másik ló hároméves koráig el nem adatván, a Chester Cup-ben kedvenczczé vált, magunk sem tudjuk, miért. Mi azt tanácsoltuk a tulajdonosnak, ne kössön rá fogadásokat, mert e ló bármelyiket sem lesz képes versenytársai közül megverni; de az volt rá a válasz, hogy elvette kezünk alól a lovat; ám soha sem aratván az győzelmet, 20 guineán adta el. íme ily méltatlanságok érik az idomárokat. A mi reánk nézve még sértőbb volt, minket azzal gyanúsítottak némelyek, hogy mi is fogadtunk ama lóra a ChesterCupben; mintha bizony nekünk kidobni való pénzünk volna oly silány állatra, mely még egy szamarat sem képes megverni! Még egy példát ama meggondolatlanságról, melyet némely jó barátok követnek el, kik oly dolgokba avatkoznak, melyek rájok nem tartoznak. Egyszer egy irlandi ur jött megszemlélni barátjának a lovait, utóbbinak engedelmével. Mi sem tetszett az irlandinak; elégületlenűl távozott, noha ugy volt berendezve az egész istálló, a mint csak verseny istállónak lennie kell ; de hát ő nem látott ebez hasonlót szülőföldjén; mit sem okadatolt s egyetlenegyszer, midőn megjegyzést tett, helytelenül okoskodott. A zab — mondá — rosz minőségű. Midőn aztán azt kérdeztük tőle, miért volna az rosz, azt válaszolta, hogy uj zab; holott ekkor april havában voltunk s ugy véljük, ekkor már adhatunk tavalyi zabot a lónak. O azt állította, hogy nála kétéves zab szokott használatba kerülni; mi nem hiszszük, de nem is helyeseljük azt egyátalában. Különben ez az ur nagyon sokat tartott maga felől s az uj zabot a jászolban maradt néhány szemből akarta megitélni. mily tüzesek volnának is — a sebes ugrás, ezzel mintegy időt akarva nyerni a megfon tolásra, hogyan is jussanak föl a néha házfal" magasságú (persze irlandi paraszt-gunyhóka

1 értve) akadályokra. Saját ösztöne (kora ifjú" ságától erre szokva) legjobban vezényli Őt> hogy mennyire és mikor huzza össze magát és rúgja ki, mint egy rugany; a lovas segélye csak hátráltatná, vagy kurtára az árokba döntené őt. Az irlandi vadászló erőlködései, hogy honfiainak eme különleges minőségű akadádályait legyőzze, hasonlítanak a kutyáéhoz, mely egy falon akar átugrani. A ló elő és hátsó lábaival egyszerre ugrik fel a kőfal párkányára, hol alig egy észrevehető időcskéig tétováz, s aztán szök-inaira leülve, egy második szökéssel leugrik s mind a négy lábával egyszerre ér a földre. Minden jó angol fajta vadászló ily ugrásnál visszfelé rúgna ki hátsó lábaival s egész súlya és lovasáé az elő-lábakra nehezednék, s gyakran felbuknék. Az ily sajátosságok azonban nem az égből jönnek. Éllenkezőleg, igen ttrelmes és jól átgondolt leezkékből származnak, mit az irlandi „ training "-nek nevez, s melynél ő sok helyes észjárást mutat lovai képességének és sajátságainak felismerésénél. Némely grófságokban, p. o. Roscommon és Connemarában a csikó anyjával szabadon lót-fut a kiterjedt legelőn ; miután azonban ezt falak, árkok szelik át — ezek azonban