Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-07-12 / 28. szám
246 Vadász- és Verseny-Lap. Márczi us 2 9. 1883. Ezt természetesnek találom; mert biztosítom t. Herman Ottó urat, ha a megtámadott czikket ő, vagy maga dr. Brehm irta volna is, én belőle szintén egy árva szót sem hittem volna, s igy én sem veszem rosz néven, ba valaki a czikkemben előadottakat nem hiszi. Egyet mégis tisztelettel megjegyzek ; azt t. i. hogy sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a hirlapolvasó publicum iránt, semhogy azt holmi költött, vagy légből kapott phantasmagorákkal untatni kívánnám. Áttérve a czáfoló czikk egyes pontjaira, hogy „nagy veszteség a tudományra 1 hogy némely döntő körülményre nem emlékszem" stb. Hisz t. Herman Ottó ur teljesen félreismerte ezikkem intenczióját! Eszem ágába sem jutott egy tudományos czikket irni. Én egyszerűen azt irtam le, amit láttam és gróf Esterházy Andor vadásza Sarvaitz József. Nem akartam a madár öngyilkossági kísérletét lélektani szempontból bírálgatni; hanem tettének indokát valami szerencsétlen szerelemből próbáltam kimagyarázni; mit anynyival inkább tehettem, mert kora tavasz lévén, a párosodás idején, vélelmem logikailag indokolható; s valóbbszinű, mintha mondottam volna: „hogy alkalmasint kracholt a madárka, a az „őt körülrepdeső" két társa uzsorás hitelezője, kik csődöt készülnek kérni ellene; szóval az eseményt, mely szemeim előtt lefolyt, s mely engem némileg meghatott, irtam le, minden ornithologikus tudálékosság nélkül, azok számára, kik ily termé szeti próblemák iránt érdekkel viseltetnek. És ha sejtem, hogy t. Herman Ottó ur ennyire érdeklődik ily rejtélyek iránt, szivesen ágastól, mindenestől bekiildöttem volna stiglinczünket neki, s meg vagyok győződve, hogy az előttünk fekvő ügy feletti véleménye hatalmasan megingott volna. A nagy közönség elé pedig vittem az ügyet azért, mert ez abarmadik eset, hol madarat felakasztva találtam. Az első esetleg szinte egy stiglincz volt, egy száraz körtefa nagyon kinyúló ágán ; az állat lószőrön függött; a másik egy kenderike volt, fenyőfán hársfa héj fonalon, mindkét madár már élettelen volt, mikor megtaláltam őket. Ezek tragoediáját én is úgy magyaráztam, mint t. Herman Ottó ur az én stiglinczem akasztását; azért eszembe sem jutott e jelentőségnélküli eseménynyel a nyilvánosság elé lépni. De hát ha e két akasztásnál valami scrupulosus ember mint t. Herman Ottó uram azt kérdezte volna tőlüok, t. i. tőlem és t. Herman Ottó úrtól, kik azt hiszszük magunkról, hogy mi a természeti rejtélyek titkos tárházába belekukkanhatunk, mint Istók bátyánk Debreczenbe, hogyan lehet tehát az, hogy az akasztott madarak épugy és addig moczorogtak a végzetszerű fonallal az ágon, mig a fonal vagy szőrnek ép az egyik vége akadt magától az ágra, a másik vége pedig rátekerődött a nyakára, s miért épen a nyakára, s miért nem valamelyik lábára, vagy szárnyára? Nem tudom, hogyan feleltünk volna meg t. Herman Ottó úrral e kritikus kérdésnek ! Egészen máskép áll a dolog az általam leirt esetnél! Itt láttam, mint hozta a madár a fonalat; a fonallal hittem hogy játszik; hittem, hogy fészket akar épiteni; láttam, hogy a madár hol egyik, hol másik szárnyát kiterjeszti, mintha gymnastikálni akarna; egyszerre látom, hogy a madár ugyanazon a fonalon egészen vízszintesen lég; kényelmetlen helyzetében egy szárny csapást, egy vergődést nem teszen maga megmentésére ; pedig ba ugy keveredik be a fonalba, higyje el t. Herman Ottó ur, hogy hatalmasan fog vergődni, mint a légy, ha pókhálóba akad, önmegadva csüng akkor is, a midőn Sarvaitz József fonalastól leveszi a fáról stb. Ezek már oly körülmények, melyek gondol dóba ejtenék a legnagyobb ornitbologust, anynyival is inkább, miután 5—6 lépésről szemléltük az esemény lefolyását; tehát opticiai csalódásnak sem lehet nevezni észlelésünket. Tehát ezt az eseménykét irtam le első közleményemben, távol tartva magamat — mint felebb is emlitém — minden tudalékosságtól; s a mit akkor állítottam, azt állítom most is, szórja bár ellenem t. Herman Ottó ur az iróniák és sarcasmusok bármennyi nyilait, én mást nem Írhattam, s nem irhatok, mint azt, a mit láttam. Hogy melyik lábával csavarta a kötelet, minő arányban van a stiglincznek agya a test tömegéhez, minő e madár nyakának szervi alkotása, nem tartozik elbeszélésem keretébe; tény az, hogy a madár az általa hozott köte'en lógott, és viszintesen úgy, mintha egy pajzán íiczkó akasztotta volna azt fel. Ha véletlenség lett volna, miért nem akadt bele a fonalba a lába, miért épen a két szárnya? A mi t. Herman Ottó ur czikkének utolsó pontját illeti, hogy t. i. nincs szándéka velem vitatkozásba bocsátkozni, megjegyzem, hogy kár, ha nem teszi; a vitatkozásnak igen hálás tere nyitnék számára : egyszerűen tagadni mindent. Nálam másként áll a dolog ! Én csakugyan nem vitatkozhatom; mert egy sajátszemüleg látott esemény vitatkozás tárgyát nem képezheti. Az ellenem irt czikk enyelgő részére nem felelek; mert tudom, t. Herman Ottó ur sokszor szokott tréfálni, s e közben a stiglinczeknél is keres hátrahagyott iratokat. Ily elraefuttatásokra nincs válaszom ; de irjon ellenfelem bármit akar, én boldogult Pilátussal kijelentem újra : „a mit irtam, megírtam." Sarosd, 1883. Jul. 3-án. Dr. Fekete Izidor. = vadászat es lövészét. Egész évi lőjegyzékek. Gr. Esterházy Antal cseklészi, szempczi, tallósi és hódi vadászterületein lt82-ben lövetett hasznos és kártékony vadakról: Szarvas 2 Róka 37 Szarvas-tehén 1 Nyest 17 Dámvad 54 Görény 349 Őzbak 38 Menyét 1217 Mezei nyul 3326 Kutya, macska 565 Tengeri nyul 161 Sas 2 Fáczány 1821 Héja, kánya 393 Fogoly 2811 Bagoly 435 Fürj 200 Vércse 384 Vadkacsa 74 Szarka, varjú 1653 Erdei szalonka 23 Húros 322 Vidra 1 Összesen: 13886 Cseklész, 1883. márcz. 9-én. Lutter Antal, fővadász. * * * Gróf Haller János hévizi vadászterületén a lefolyt 1882. évi vadászati idényben következő vad ejtetett: Őzbak 7 Róka 5 Sörtevad 1 Szürke kesely 1 Nyul 4 Bagoly 4 Császármadár 3 Héja 3 Tőke kacsa 14 Különfélék 18 Fürj 36 Kóbor-eb 5 Farkaa 3 Összesen: 104 * * * Janlcovics Gyula ur öreglaki uradalmában 1882-ben lőtt vadak kimutatása: Őzbak (6-os) 32 Házimacska 127 Őz-suta 1 Nyest 3 Nyul 801 Görény 39 Fáczány 312 Menyét 142 Fogoly 450 Karvaly 67 Fürj 218 Kánya 66 Erdei szalonka 61 Vércse 205 Vadrécze 63 Bagoly 142 Róka 105 Varjú, szarka 1191 Vadmacska 11 Szarkagábor 59 Kutya 75 Összesen: 4154 Leden, főerdész. Gróf Schönborn Buchheim Ervin munkácsi uradalmában a lefolyt idényben lövetett — és pedig: a) Beregujfalui, izsnyétei, szolyvai, vizniezei és zsdenyovai pagonyokban: Agancsár 20 as 1 Vadsertés (emse) 14 » 18-as 3 „ (süldő) 7 „ 16-os 6 Medve 5 „ 14-es 5 Farkas lg „ 12-es 7 Hiúz 2 „ 10-es 7 Róka 125 „ 8-as 1 Nyest 19 Szarvas-tehén öreg 14 Görény 5 „ „ fiatal 3 Vidra 6 Szarvas-borju 7 Borz 25 Őzbak 18 Vadmacska 7 Nyul 88 Kóbor kutya 26 Vadkacsa 18 Menyét 2 Erdei szalonka 23 Sas 10 Mocsári szalonka 5 Héja 191 Császármadár 93 Keselyű,karvaly 251 Fogoly 3 Varjú, szarka 1202 Vadkan 23 Összeg 2240 b) Gr. Nádasdy Ferencz és Dőry Lajos urak által bérben birt zsdenyovai erdőrészben : Agancsár 16-os 1 Medve 3„ 14-es 1 Farkas 1 „ 12-es 2 Róka g „ 8-as 1 Nyest 10 Szarvas-tehén 1 Vidra 3 Ozbak 2 Borz 2 Nyul 11 Vadmacska 1 Vadlúd 1 Kóbor eb 5 Erdei szalonka 1 Sas 4 Császármadár 107 Héja 13 Vadkan 1 Összesen; 177 c) Gr. Esterházy Mihály és gr. Pálffy József urak által bérelt gyili erdőrészben: Agancsár 16 os 1 * zbak 1 „ 12-es 2 Róka 6 „ 10 es 2 Összesen 12 Lövetett tehát mindössze 2429 drb vad. Nyolcz drb farkas a kimutatottakon kívül hasznave-hetlen állapotban feltaláltatott, s igy az elpusztított farkasok száma 19—(-8=27 drb, — melyből 2 drb fegyverrel, 25 drb méreggel öletett meg. Munkács, 1883. február 12. Polifka Alajos, vadászmester. * * * Gr. Esterházy Andor sárosdi vadászterületén lövetett a mult év folyamán: Túzok 5 Vadgalamb 342 Fáczány 20 Nyul 26 Fogoly 25 Róka 23 Fürj 219 Sas 1 Erdei szalonka 19 Kánya 44 Vizi-szalonka 36 Vércse 43 Vad récze 101 Varjú, szarka 166 Szárcsa 48 Görény 33 Gém, búvár 16 Menyét 89 * * * Gr. Zichy Kázmér uj falui vadászterületén lövetett a mult év folyamán: Nyul 95 Róka 17 Fürj 25 Sólyom 1 Fogoly 21 Szarka 20 Vadkacsa 8 Varjú 6 Szárcsa, gém 60 Kóbor macska 2 Vadgalamb 20 Sas 3 Vizi-szalonka 1 Vércse 44 Halász m. vízityúk 6 Összesen: 329 —y —r. * * * Klobusitzky János ur zsitva-ujfalusi vadászterületén 1882. év folytán lövetett: Őzbak 14 Róka 8 Nyul 472 Kutya 12 Fogoly 231 Macska 7 Fürj 34 Kánya 15 Erdei szalonka 8 Varjú, sz arka 46 Vadgalamb 63 Összesen: 910 A foglyokból mint halljuk sokkal több lövethetett volna, de a vadászúr annak idején beteg volt, s igy csak csekély részüket lövette le.
