Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-06-21 / 25. szám

222 Vadász- és Verstny-Lap. Junius 21. 18Ó3. nagy tömeget ennyi nemességgel, az arabfaj ily szembeötlő jellegével egyesítve látni; de mi nem látjuk mozgásában azt az erélyt, azt a tüzet, a mit ily magasvérű állattól méltán meg lehet kivánni; mégis a főbaj, mely kihasználását az utóbbi időbon igen megszorította, az, hogy csánkján csontizzadmány támadt; igaz, hogy ez már 1 öéves korában történt, de azért az irányadó körök aggodalmában, a fennforgó körülmények között, osztozni bárki is kénytelen. Gazlan minden tekintetben kifogástalan, gyönyörű pej mén; kicsi ugyan, de oly széles és mély, oly hatalmas, tiszta csontokkal, annyi nemességgel bir, hogy rá Lipicza, mely nevelte — büszke lehet; csak az kár, hogy már öreg legény s ide későn került. A félvérek között alakra talán legszebb, legszabályosabb, legtökéletesebb Zarif sárga mén, hasonnevű apa és egy Gidrán kanczából, hozzá még szőre egész testén oly ritka, szemkápráztató érczfényben ragyog, melyet csak a tűzben felolvadt, izzó aranyéhoz lehet hasonlítani, s mindez összevéve oly gyönyörű állattá teszi, melyhez hasonlót Bábolnán, — a szép lovak hazájában sem láttunk; járásáról lapoczkabaja miatt nem lehet véleményt mondani. Siglavy és Samhan szürke mének alakra, szépségre sem sokat engednek az előbbinek s bár nyulottabbak, kevésbbé zártak, zömökök, de egész valójuk sokkal több erélyre, menési képességre és kedvre vall; kár, hogy Samhan nem mutatkozik elég termékenynek, s utána kevés csikó esik. De járásában a szürke Shagia mindezeket nagyban felülmúlja s ritka tűzzel minden menetnemben oly actiót fejt ki, a milyet még erről hires családjában is kevés lónál találunk ; ez és kifogástalan, szilárd, tiszta csontjai, feledtetik velünk, hogy bár külseje minden ízében magán viseli is a tiszta arab jelleget, az még sem olyan szép, mint a milyenhez itt szokva vagyunk, s csak örülhetünk, bogy e kitűnő családot apai ágon is ily mén tartja fenn Bábolnán s ezzel mindenütt az országban, hol kevéssel megelégedő s e mellett hosszú sebes munkára kizárólag alkalmas lovat akarnak tenyészteni. S ha ott időzésünk alatt ismételve, mindig, amikor csak tehettük, a legnagyobb gyönyörrel legeltettük szemeinket a bábolnai ménes törzsménein, a nagyszámú kancza-anyag meg épen bámulatunkat keltette fel ; nem tudjuk eléggé sajnálni, hogy annak egyenkint való elővezetésénél, megbirálásánál jelen nem lehettünk s csak arra vagyunk kénytelenek szorítkozni, a mit szakszerű vezetés nélkül, beható szemlélet után, magunk tapasztaltunk. Eme tenyészanyag ellen már alig tehetne bárki is alapos kifogást; olyan az, melyhez hasonlót e nemben és mennyiségben egy helyen nem hiszszük, hogy a világ felmutathatna. E lovak nagysága 15 — 16 marok között változik s csak 2—3, a régi Zarif méntől származott kanczát vettünk észre, melyek magassága, ha szemmértékünk nem csal, ezt a mértéket is túlhaladja, legnagyobb részük mégis 15Vs markosnak látszik; szine a legtöbbnek szürke; van azonban elég sok pej és sárga s néhány fekete is, de mind megannyi eres, mély, arányos, szabályos alkatú, tiszta csontú s gyönyörű, aczélizmú állat; s a mi legmeglepőbb s ránk a legjobb benyomást tette : egyöntetűek ; bárom—négy szegsárga, a többinél gorombábbnak, de puhább, petyhüdtebbnek is látszó Gidran kivételével, aránylag tekintélyes nagyságuk és tömegük daczára, félreismerhetlenül magukon hordják az Európaszerte oly ritkává vált arab jelleget s az eredeti állatok minden jó tulajdonságát, azok főbb hibái nélkül. A különböző évjáratbeli csikók — a hároméves mének már nyereg alatt járnak — eme kanczákból s a már elősoroltakon kivül, a mint emlékezünk, Amurat, Abdul, Osman és egy az ismertetettnél, hallomás szerint, erősebb, csontosabb Shagia ménektől származnak. A mint ezt ilyen szülők után máskint várni nem is lehet, átalában véve gyönyörű állatok ezek és soha el nem feledjük azt az élvezetet, melyben a vázolt módon történt elővezetésük által részesültünk. Alig láttunk köztük olyat, melynek kifogástalan mar, váll és lapoezka s ezek folytán jó élőláb állása ne lett volna; hibás patáknak, a gondos kezelés folytán, itt-ott csak nyomai mutatkoznak, melyeket ugyan jól szemügyre vegye, a ki meglátni akarja; s a mi arab vérű ménesnél legfeltűnőbb : aránylag kevésnél mutatkozik rosz hát, lágyék és kötés; a lapos bordázat sem gyakori; hogy a farképződés szép és szabályos, hogy az izomzat csupa aczél, azt talán említeni is felesleges; minden hiba között — ugyan ezt sem valami soknál, — de mégis leggyakrabban constatálták a tisztátlan csánkokat, többnyire őzteteraet. De sietünk hozzá tenni, hogy teljesen osztozunk az államménesek vezetőjének — aki azonban ennek daczára a különben legszebb csikót, ha e tekintetben bármily csekély szabálytalanságot lát, irgalmatlanul kimustrálja — ama nézetében, hogy ezek inkább eredeti, születésüktől fogva jelenlevő szabálytalan képződések, mint csontizzadmányok. S hogy ez igy van, ugyancsak ő utalt egy csikós-paripának használt szürke bábolnai próbamén példájára : már egész délután rajta hozta a csikós, közbe igen hirtelen és rövid fordulatokat téve s csikós módjára minden szabály és tartás nélkül, hamisan, össze-vissza vágtatva, a bemutatott csikókat tőlük csak kijelhető sebes iramba s bizony nyomukban maradt; egyszerre egy szikár, setét szürke, kétéves mén csikó a leggyönyörűbben, ugy, hogy a patája sem érintette, átugrik a legalább 5 láb magas korláton, bárom társa jól-rosszul utána; erre egy nagy, erős őrmester, kinek súlya alig járhat meszsze a 90 kilótól, felpattan a próba-mén hátára, üzi, forgatja e szökevényeket őrületes gyorsasággal legalább egy óráig s mikor visszajöttek, a mi tisztátlan csánkú paripánk egy cseppet sem sajnálta őztetemes lábát s oly délezegen lépegetett, hogy minden fáradtság nélkül újra kezdhette volna a tánezot. De e-vélemény mellett harczol az a körülmény is, hogy sem az első lábakon, sem a hátsó szárakon, a négyszáz csikónál, két esetet kivéve, csontkinövést, izzadmányt nem tapasztaltunk. A csikók többnyire nagyok, erősek, egyenlők, gyönyörű szép alakúak, hasonlítanak nemzőikhez, s egész törzset átalában megállapodottnak, az egyes egyedeket jól átörökitőknek lehet mondani. S ha ettől az átalánosságtól eltérés mutatkozik, az ritkábban nyilvánul abban, hogy az ivadék kicsi, vagy vékony, finom csontú marad, mint hogy tul nő, nagyobb tömegű, s ebből folyólag petyhüdtebb lesz, mint az ily lovaknak lenni szabad, mint azt a használati czél, az irány, melyre szánvák, megengedi, s a mi a legnagyobb baj, nagy részben elveszti ez esetben azt a tiszta, arab jelleget, amit kellő nagyság és korrekt alkat mellett fentartani, épen Bábolna feladata ; s ezért, de meg a vérfelfrisités czéljából is csak örömmel lehet üdvözölni az igazgatóságnak ama törekvését, bogy egy, e kívánalomnak megfelelő, lehetőleg eredeti, de jó arab mént idegen forrásból szerezzen be, mely törekvés, bármily nehézséggel járjon is, a kormány áldozatkészsége s az illetők buzgalma mellett lehetetlen, hogy eredményre ne vezessen. Vér, mint minden arab lóban, úgy a bábolnaiakban is a lehető legjobb van, minden mozdulatuk élénk, csupa tűz, s e mellett oly engedelmesek, oly szelídek, bogy a velők való bánás, munkához szoktatásuk alig jár nehézséggel; de a miben a rokon fajbeli többi lovaktól eltérnek : az mpnési módjuk és képességük ; nyúlt lépés, hosszú s e mellett magas, néha igen magas trab-actió, nagy tért ölelő, igen szép vágtatás az, melyet a legtöbb csikónál észleltünk 8 még ez utóbbi igen sebesnek is látszott; de hogy ez valójában milyen és meddig tart ? természetesen csak a minden irányban megejtett pontos kísérlet mutathatná meg, mely kisérlet, minden tényezőt, különösen e lófajnak hosszú, fárasztó munkát tűrő és aránylag szük takarmánynyal megelégedő természetét is latba véve, azt hiszszük, sok körölmény között előnyére ütne ki. Ez állatok tartása, ápolása egyszerűen nem hagy fenn kívánnivalót, s ba e tekintetben valamit kifogásolni lehet, az csak az, hogy különösen a Zarif-esikók, melyeknek, ugylátszik, legjobb az étvágyuk, egészségük és áthasonitó képességük, nagyon is jól néznek ki, tulhizottak; a min talán nem anynyira a tápadag elvonása, mint a bármily időjáráshoz való sok mozgatás által lehetne fejlődésük nagy előnyére segíteni. Legjobban érdekelne bennünket, azt tudni, hogy a tapasztalt nagymennyiségű előnyök s itt-ott mutatkozó hiányok, fogyatkozások létrehozásában, a tenyésztés összes eredményében, a mennyire ezt egyátalán megtudni, kitapasztalni lehet, a szülőknek, minden egyes mén és kanczának mennyi és milyen része van? De ehez nem három-négy nap, hanem arra hivatottnak évek során át folytatott észlelése, megfigyelése, tanulmányozása szükséges s az ez irányban való tapogatódzásainkról, sejtelmeinkről jobbnak tartjuk hallgatni. Azt azonban ki merjük mondani, hogy aki látni akarja, hogy mit lehet az arab vérből öntudatosan vezetett tiszta beltenyésztés utján csinálni; a ki meg akarja érteni, hogy azt a nagy eredményt, haladást, melyet az utóbbi időben országos lótenyésztésünk legelmaradottabb helyein, ott hol a régi, apró keleti faj, elismerjük sok jó tulajdonságával, de nem kevesebb hibájával, legtisztábban van meg, elértünk, mikép, mily eszközökkel értük el ? a ki meg akar arról győződni, hogy az arab vérre népies lótenyésztésünknek ma s még előreláthatólag bosszú ideig égető szüksége van, az jöjjön el Bábolnára, s itt nemcsak ezekkel jő tisztába, de be fogja látni azt is, hogy van igen sok oly természetű nagyobb birtok is hazánkban, mely leginkább a kisebb keleti származású ló tenyésztése, nevelése által volna legelőnyösebben hasznosítható, s ehez a törzs, az itteni számfeletti kanczaauyag beszerzése által, mely most többnyire nem tenyésztő kezeibe jut, megteremthető. S ha Bábolnán ezt találtuk, mily kincset birhat országos lótenyésztésünk Mezőhegyesben, Kisbérben ?! Sch .... J Égető-verseny-propositiók Budapesten, az uj ügető pályán, a Kerepesi-út végén, 1883. ém augusztus hóban, a lótenyésztés emelésére alakult rénzi-társaság által rendezve. Első nap. Augusztus 19., d. u. 3'/

2 órakor. I. Megnyitó-verseny. Kettős fogat, a bécsi vagy budapesti [ályán eddig nem indított lovakkal. Pálya négyszer körül, l-ső dij 500 frank. 2-dik dij 100 frk. 3-dik dij 59 frank. II. Internationalis. Egyes fogat. Pálya hatszor körül. l-ső dij 600 frank. 2-dik dij 100 frank. 3 dik dij 50 frank. III. Totalisa'or-dij. Magyar honpolgár tulajdonában levő kettős fogattal. Pálya négyszer körül, l-ső dij 600 frank. 2-dik dij 100 frank. 3-dik dij 50 frank. IV. Criterium. Egyes fogat, az osztrák magyar monarchiában ellett lóval, pálya egyszer körül; ha a legjobb idejű 1 p 10 napezen alul teszi meg a versenyt, az elsőnek külön 40'J (rank dij. l-ső dij 200 frank. 2-dik dij 100 frank. 3-dik dij 50 frank. V. Internationalis. Kettős fogat. Pálya négyszer körül, l-ső dij 809 frank. 2-dik dij 100 frank. 3-dik dij 50 frank. VI. Eladó-verseny. Egyes fogat pálya négyszer körül, nyerő 500 írtért eladó, minden 100 frt árkülönbözet 25 meter térelőny vagy hátrány, l-ső dij 500 frank. 2-dik dij 100 frank. 3-dik dij 50 frankVII. Fiakker-verseny. Budapesti rendes nyilvános állással biró számozott fiakker-fogatok részére; a már első dijat nyert 100 met. térhátránynyal indul, l-ső dij 100 fórint. 2-dik dij 50 forint. 3-dik dij 10 forint.