Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-04 / 1. szám

3 Esterházy Miklósnak ily anyag tenyésztéséhez, s biztosan remélhetjük, miszerint e mén nékie e verseny-idény alatt még sok ölömet fog szerezni. (Folyt, köv.) Körültekintés. Isonomy! — Sterling és Isola Bella e kitűnő ivadéka — Mr. F. Gretton halála folytán, uj év napján Londonban árverezésre került és el is adatott; de — a mint gr. Szápáry Ivánnak aznap feladott táviratából értesülünk — nem a miénk lett! Most már elárulhatjuk, mit értettünk mult évi utolsó számunkban ama nagy horderejű, örvendetes meglepetés alatt, melyet a beköszöntő uj évtől vártunk. Azt reméltük ugyanis, hogy telivértenyésztőinknek újévi ajándékként amaz örömhírrel fogunk kedveskedhetni: ^Isonomy-^Anglia egyik legkitűnőbbjét, gr. Szápáry Iván megvette a kisbéri ménes részére!" Nem úgy történt! E szép reményünk meghiusult; de azért nem búsúlunk, mert nem alaptalan a kilátás arra, hogy a magyer kormány megbízottja, még talán oly „Stalliont" is hozhat Kisbérre, mely, mint már bebizonyult elsőrendű apaló Isonomy-t is árnyékba helyezi. A dolog ugy történt, hogy a lótenyésztési ügyek vezetője Kozma miniszteri tanácsos ur a karácsony előtti héten értekezletet hivott össze a Lovaregylet körében, hol a „Cambuscan" kimuláaa folytán szükségessé vált ménbeszerzés ügye behatóan tárgyalt atván, megállapittatott, miszerint igen előnyös volna az elhalt Mr. Gretton albert-gatei ménesének eladásakor Isonomy megszerzésére kínálkozó alkalmat január 1-én felhasználni. Uj földmüvelésügyi miniszterünk gróf Széchenyi Pál ő excja ez alkalommal is megmutatta, mily erős támaszt nyert benne országos lótenyésztésünk ügye általában, s a telivér és versenyügy különösen, mert az értekezlet javaslatát elfogadva, rögtön folyóvá tette az észszerűen engedélyezhető legmagasabb összeget a ménbeszerzésre. így tehát | nálat folytán a szijazat megnyúlik, ismételve átalakítandó, nem a szépség vagy az egyenlőség kedveért, hanem mert különben a nyergek lefordulnak s a lovak szájából a zabla kihull. A tartaléklovas-század felállítására vonatkozó előadott feltételek csak kivételesen és ritkán lévén biztosithatók, tapasztalatból merítve állithatjuk, hogy képzelődés nélkül, a tartalék lovas századoknak az ellenség elé való hozatalát három hó eltelte előtt, reménylenünk nem lehet. Ha pedig már a tartalék lovasszázadok hadrakelése a jelen viszonyok között csak nehezen és kiválóan kedvező feltételek mellett lehetséges, akkor az osztrák Landwehr-lovasság hadrakelésére már éppen nem gondolhatunk, mert erre valamennyi feltétel hiánvzik. e Nem akarunk közelebbi taglalásba bocsátkozni; a fegyvernemét ismerő lovas bizonyára igazolandja állitásuukat. Kötelességünk azonban óvni az illúzióktól, és biztosan merjük állítani, hogy a jelenlegi szervezés mellett, az utóbb emiitett csapatból háború alkalmával feles számú parancsőrtisztet és lovas lövészeket fogunk láthatni, de Landwehr-lovast lóháton egyetlenegyet sem. Ha tehát a mozgósítás esetén valóban hadrakelő lovasság számát összegezzük, a következő eredményre jutunk: 41 sor-lovas-ezred 6 — 6 századdal = 30,000 lovas, a második vonalból pedig a 10 honvéd-huszár-ezred 4—4 századdal, kerek számban 5000 lovas vagyis összesen 35,000 lovas. Nézetünk szerint a lovasság harczi állománya a következő módon volna emelhető: 1. A háborúban felállítandó négy lovas j megvolt a lehetőség: vagy Isonomy vagy egy I legelső rangú angol ménnek beszerzésére, s csak az volt a kérdés, ki bizassék meg e nagyfontosságú missióval? A lótenyésztési ügyosztály vezetőjének szerencsés választása és felkérése folytán gr. Szápáry Iván fogadta el a megbízást, és részletes, de a szabad mozgást még sem gátló utasításokkal ellátva, már karácsony előtt megindult Angliába. Isonomy úgy vérre, mint versenyeredményeire nézve elsőrangú; testalkata könnyebb, de csupa aczél s elől kissé szétálló (bodenweit) állását leszámitva, teljesen correct ; csikai, mivel ő maga csak 8 éves, még nem futottak, de egybehangzó leirás szerint épen oly rendkívüli racing-like és aczélos alkatúak, mint e tekintetben felülmúlhatatlan apjuk. Ezért esett a választás első sorban e ménre, melyért Szápáry gróf az árverésnél 8800 guineáie; ment, de azután lemondott róla, és Mr. Tatersall kalapácsa azután Mr. Taylor 9000 guineás ajánlatát fogadta el. — Ki rejlik Mr. Taylor mögött, ki mint ismert trainer és ágens mások számára szokott árverezni, azt még nem tudjuk, de aligha nem Amerika vitte el tőlünk e mént ; ezt gyanitjuk legalább a magas ár után. Szápáry gróf, utasításához hiven és bölcs önmérséklettel cselekedett, mert ily erős concurrentia mellett talán még képzelhetlen magasságig verték volna fel a mén árát; oly árig, melyen alul talán még Isonomynál is jobb apalovat lehet szerezni; olyat, melynek esetleg ama nagy előnye lehet az előbbi felett, hogy gyermekei már a versenypályán is jó első rangot biztosítottak apjuknak. A nemes gróf jól tudja, mily ménre van szükségünk; sem fukar pénzutalvány, sem túlságosan szoros utasítás nem köti meg kezeit; s igy most az első elveszett ütközet után a legközelebbi időben folytatni fogja hadjáratát Anglia méneseiben s reméljük, hogy a neki előre kijelölt mének közül, vagy talán azok keretén tul is, olyat talál, melynek megvételével döntő csatát nyerve, az első ütközet elvesztésének még örülni fogunk. Verbena hajdani győztes lovagja nem hadosztály parancsnokságának már békében való szei vezése.

7 2. A honvéd-lovasság czélszerűnek bizonyult szervezetének megfelelő béke-keretek létesítése, a mozgósítás esetén felállítandó minden lovas-csapatok számára. B. A. (A Ludovica Acad. Közi. után.) Egy nap Berlin istállóiban. I. Éles vasúti fütty kelt föl álmaimból. Villanyos lámpákkal kivilágított nagy indóházba hajtunk be. „Hier sind wir im jottvollen Berlin ! " Igy kiált fel nagyralátó porosz utitársunk, ki már az egész uton azt bizouyitotta, hogy „Borussia isten kalapja, és Berlin bokréta rajta." Originális — magával eltelt, és a magáét mindenek felett dicsérő nép az a porosz! Azt hiszem, hogy még a Berlint környező kietlen sik homokvidéket is („Die Mark Brandenburg des heiligen römisch-deutschen Reiches Streusandbüchse") jottvolle Jejend-nek nevezné, és kidicsérné a Garda tó vagy a mi Tátra-Füredünkkel szemben, mert persze az utóbbi ama megbocsáthatlan fogyatkozásban szenved, hogy nem porosz — még csak nem is német! A saját pátriájának magasztalása reá viszi azután pyramidalis füllentésokre; melyeket legjobban jellemez az az ösmert adoma, midőn a porosz junker az osztrák határvámon bőröndje kulcsát elvesztvén, a bőröndöt felvágni készülő fináncznak büszkén oda vágja: „Es ist nichts verzollbares darin sage ich Ihnen, und wenn ein Preuse etwas sagt, das ist so viel, wie ufjeschnitten

!" szokott elcsüggedni, s erre most annál kevesebb oka van, miután, mint értesülünk, mérvadó helyen teljesen helyeslik eddigi eljárását. Majd talán még olyan mént hoz, melynek csikai a mult évben az első rangot biztositó 400O fontnál többet nyertek! Reméljünk ! * * * Versenylovak biztosítása halálos-sérülések esetén ; ez a legújabb théma, melylyel most angol és német sportlapok is foglalkoznak, s mint veszszük észre, Berlinben egy társulat van keletkezőben, mely programmját a „Der deutsche Sportsman " ben szellőzteti. A biztosítás egyelőre csak akadályverseny-lovakra terjedne ki; a számadás igen egyszerű; minden biztosított lótól 10 — 15 márk fizettetnék be, melyért, ha a ló oly sérülést kapna, hogy kivégezni kellene: a tulajdonosnak 2000 márka fizettetnék. Szükséges azonban, hogy ne csak a Németországban, de — mint a nevezett lap hangoztatja — a magyar-osztrák birodalomban szereplő versenylovak is minden évben biztosíttatnának ; igy mintegy 750—800 akadály- és vadász-versenylóra (nagyobbára természetesen lovastisztek tulajdonai) lehetne számitani; — 2000 márka ugyan nem mindig pótolná talán a ló árát, — de annak mégis legnagyobb részét, s a hadseregnél ez eszme megérdemelné a pártolást. (Egyelőre azonban még nincs hirdetve, hogy elfogadnák a biztositást, de majd figyelemmel kisérjük). * * * Mr. Carrington, Theophrastus (ap Solon a Miss Theo) tulajdonosa, panaszt emelt Wyatt jockey ellen, hogy Teophrastussal készakarva vesztette el a Guy-Welter-Platet — Sandown és Wood Reeve ellen; — e hiedelemre az adott okot, mert Theophrastus a mult novemberben, Croydon gyepén igen szépen 3 hoszszal győzött a Grand-National Hurdle Raceben; s azóta nem tudja gondolni, hogy más ló is nyerhessen, ha az övé indul — vélé a kis Wyatt a stewardok előtt, kik a panasz következtében őt kihallgatták ; a stewardok egyelőre nem Ítéltek a dologban, s több tanú kihallgatására várnak ; időközben a jockeyNo de Berlinben vagyunk ! Kiszállok a coupéból, a kijáratnál egy rendőr a markomba nyom egy pléh-bárczát, melyen a sorra kerülő fiáker, azaz pardon: „Droschke" száma rajta van, s igy nem kell kocsi után futkosnom. Ez a minden nagyobb német városban divó rendszer igen czélszerű — és utánzandó volna nálunk is. Biztosítja a rendet! No de már aztán a bérkocsisokból nem kérek! Az igaz, hogy a kocsis libériás, és fekete pléh cylinderjén ragyog a disz-szalag, a kocsi is elég kényelmes, de a lova — az már infamis. Nincs Budapesten az a rosz millimárigebe, mely a berlini, lipcsei vagy drezdai bérkocsi lovaival nem versenyezhetne. Egylovas a bérkocsik legnagyobb része, de azért négy ülése van mindegyiknek. Fáj az ember szive, látva azt, mikor négy jól megtermett némettel megindul a szegény ló, persze „im rasenden Schritt!" E tekintetben különben Páris sem jobb, és régi dolog, hogy oly jó fiakerek, mint Budapesten vagy Bécsben, nincsenek sehol. De nem folytatom igy, mert különben rám pirithatna az én poroszom, dicsekvés miatt. Kedves útitársammal — egy somogymegyei barátommal — együtt oda lépünk a nekünk kijelölt bérkocsihoz s ösztönszerű szokásomhoz hiven, végig fut szemem az eléje fogott gebén, mely otromba alakjával, álmosan lekonyult füleivel és buta, goromba pofájával a ló nevet meg sem érdemelte. „Was ist denn das für ein Pferd?" kérdém a kocsistól. „Das ist ein Araber!" válaszolá ő komoly méltósággal. *