Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-06-031 / 22. szám

190 Vadász- és Verseny-Lap. Márczius 29. 1883. franczíák nem valami nagyon örülhetnek sa • ját tenyésztésük tekintetéből. Igaz, hogy legerősebb ellenfelének, a franczia nevelésű Farfadelnek, (gr. Lagrange legjobb lovának) baja lett volna, a verseny előtt pár nappal felütvén térdét, — de futott még Mr. Lefévre Regain-jv, (ap Mortemer, a Reine), Mr. Delamarre Vernetje, Mr. Blanc Soukarasja, s egy csomó át meg át franczia ivadék. A verseny azonban csak is a kedvenczek közt végződött, s miután Frontin az ostort nem igen állta, ha e verseny valamivel tovább tart, — kérdés: melyik győz?.. A nyertes ellen keresztezés miatt panasz is emeltetett, de nem lett foganatja, s a Derby értékét, a 117,675frcnyicsinos összeget Frontin vitte haza. * * * A nap főkérdése most már a Derby-k és Oaks-k lefutása után a „Grand prix de ParÍ8" körül forog, mely junius 3-kán fog futtatni, s melyre franczia és angol részről az utolsó időben jó formát mutatott lovak közül még állnak és valószinű indulók: St. Blaise az angol Derby-nyertes. *j

Frontin, a franczia Derby-nyertes. *Farfadet, 2 -dik a franczia Derby ben. *Regain, 3-dik a franczia Derbyben. *Stockholm, 2-dik a Prix de Dianeban. *Malibran, 3 dik a Prix de Dianeban. The Prince Rookery Ladisias Ghibelline (Hg Hatzfeldtől Németország.) A *-gal jelöltek franczia lovak, — VerteBonne, Mr. Delamare kanczája, a Prix de Dianne nyertese, nem áll. — Miután az angol Oaksben a francziák legjobb lovát Malibrant, Bonny Jean oly könnyen verte meg, s ő maga nem megy a Grand prixben, Highland Chief és Galliard som állnak benne, f'őkedvenczül St. Blais választatott, s az epsomi halmokon a bookmakerek mindjárt az Oaks futása után csak 5:4 adtak ellene, The Prince 2:1 kináltatott. — Ghibelline, mely a múltkor oly könnyen nyerte meg a Henckel-Rennent Niclot és Alpenkönig ellen, mint Bécsben hallottuk szintén készül, azonban gyors munkára még csak akkor kerestek számára egy vezető lovat. Igy aligha meg nem késik. Németország 3évesoiről még korai volna ugyan szólni a Henekel-verseny és a Leipziger Stiftungspreis után (amazt hg Hatzfeldt Ghibellinje, emezt a graditzi kir. ménes nyerte Wartburg ménjével igen könnyen Architekt ellen), de miután Mária beteg, Architekt pedig látszat szerint egész formáját elvesztette: ebből azt következtethetni, hogy az idén aligha lesz egy Trachenberghez fogható lovuk. Végezetül még anuyit, hogy nálunk a Baltazzi-Mayer-féle verseny-szövetség feloszlott, s lovaik, midőn e sorokat irjuk (szerdán este) már el is árvereztettek. Valószinű, hogy a javát Baltazzi Arisztid megtartja, — mert mint hallottuk, ő nem hagy fel a versenyzéssel. — Az eredményt jövő számunk hozza. A bécsi Derby-nap. Talán még soha sem volt olyannyira látogatott — ez évről-évre nagyobb népünnepélylyé váló verseny, mint az idén; mert daczára a borús időnek, a vasutakon, gőzösökön s az ezrenkint kifelé siető uri- és bérfogatokon egész népvándorlás hullámzott a Freudenau felé, melynek zöld gyepét ez mindenfelé elözönlé — s nem hiszszük, hogy túloznánk, ha az összes nézők számát 20—25 ezer közt levőnek mondjuk. Uton útfélen, s a Derby előtti este a vendéglők és kávéházakban mindenütt csak a versenyben futandó lovak esélyeiről beszéltek. Nagyban emeli a bécsi versenyek érdekét kétségkívül az udvar, a külföldi követségek, a gazdag aristoeratia és pénzvilág gyönyörű fogatainak megjelenése is; a szép hölgyek, toilettek, lovak, hintók a mindig igen kíváncsi bécsieket ép úgy csalogatják, miűt a versenyek, s mig egy része a futamok közt ezek szemlélésén mulat, másik része a totalisateurök körűi forog, s próbál szerencsét kedvenczein. Lehetetlen volna itt mindazokat felszámlálni, kik a Monarchia minden részéből a Derby-meetingre megjelentek, s csak annyi legyen fölemlítve, hogy magyar részről még a bánáti, tiszántúli és erdélyi vidékek is képviselve voltak, a dunántuli rész természetesen legerősebben. A mi már a versenyeket illeti, azok egy eladóverseny kivételtvei, mind jól megrakott mezőnyökkel indultak, s érdekes küzdelmek közt folytak le. A pálya jó puha volt, mert megelőző éjjel esett. A nap fő futama, a Derby, az idén igen sokat vesztett érdekességéből az által, ho^y a legjobb lovak, melyeknek abban indulni kellett vo'na, s melyekre annyi pénz volt máiév és nap óta togadásokban elhelyezve, különféle szerencsétlenségek folytán, melyek a futás előtt pár nappal érték azokat, kimaradtak a Derbyből; ilyenek voltak Morteratsch, mely intágulásba esett, La Roussotte, mely első aceidenséből fellábadva, már ismét gyors munkát végzett, midőn másik lábán is baja támadt, — továbbá Maria, a tavalyi legjobb kétévesek egyike, s a mindig titokban tartott Milon, melyről azt beszélték, hogy Cambriannál (mely pedig kétségtelenül a legjobb hároméves az idén) 10 kiloval jobb — s melynek orrában egy véredény pattant meg. A nagyok helyett tehát csak egy csomó közepes tehetségű ló versenyzett, úgyhogy a lehető győztes alakját a homályosságban látni nem lehetett . . . Tartar lett volna az egyedüli, mely még mindig hiven futott; de ez oly kis pony-forma ló, hogy mindenki idegenkedett a gondolattól, miszerint azt egy Derby-mezőny élén bejönni láthassa s hogy kurta galoppjával némelyek hosszú strideje el'enében 2400 méterig kitarthasson, — úgy hogy midőn a nyergelésre csengettek, s a takarók a lovakról lehullottak — Viennán, Vitézen és a Fair Star kanczán kivül (ez utóbbi majdnem oly mély és széles, mint Merény, melyre szőrében is teljesen hasonlít), alig lehetett egy lovat látni, mely termetére, tehetségére és conditiójára nézve egy Derby-mezőnyben indulni jogosított lett volna Herold, szép, erős, de inkább cob- mint vacing-horse külsővel bir; Miner egy ménnek egy kissé könnyű; Kortes bágyadtan nézett ki; Frangepánban istállója bizott ugyan, s tulajdonosa Angliából különösen csak arra a czélra utaztatta ide Giles jockeyt (gr. Apponyi pedig Jofferyt\ hogy kedvenczeiket lovagolják ; ámde mind hiába. T A R C Z A. A tribünök mögött. II. A legtöbb s a maga nemében legjobb ló, mintegy 70—80 darab, — ide értve a csekély számú ponnyt is — melyet ez alkalommal láttunk; s melyekben (bátran elmondhatjuk) gyönyörködni szerencsénk volt, — ámbár egy részük (kis coupé-ponny) könnyű phaeton elé volt is fogva, ama csoportba tartozik, mely nálunk „/u/r/cer" név alatt ismeretes, átalánosan kedvelt s a külföld által is itt oly annyira keresett. E lovak tenyésztésénél már igen-igen nagy része van a nálunk széltében elterjedt különböző keleti vérnek, de legalább azoknál a példányoknál, melyeket itt láttunk, mégis a legtöbb esetben az angol túlnyomó befolyása volt észlelhető, ez állatok külleme, mozgása erre vallott. Tetszetős alkat mellett a legszebb, legkönnyebb, legsebesebb járással — a mi e fajnál, a kitartás mellett, mindig a fődolog marad — két vékony, de gyönyörű tiszta csontú, aczélizmú sötét gesztenye-pej birt, mely pár oly gyorsan röpítette a kis hajtókocsit, bogy a felkavart mély homok egyenes uton nem igen ért volna rá alkalmatlankodni a benülőknek. Ezekhez szinre alakra hasonló, de jóval nagyobb (egyik térdén kötéssel) már sokkal lasabbaD, de még mindig igen jól mozgott. — Különben sebességre talán felülmulhatlan volt egy szürke és őzpejből álló fogat, könnyű, félfedelű phaetonban, mely a (mi pedig ilyen lovaknál aránylag ritkán fordul elő) még igen magasan, nagy actióval is járt. Az idei kiállításon méltán feltűnést okozott sötét pej és fekete lipizzai négyes, együtt és kettősben itt is látható volt, s ebben a sokkal jobb társaságban is, mint a mely ott együtt volt, megbámulta az, a ki előtt elrobogott; nagyon kár, hogy a hátulsók, (pedig egyenkint gyönyörűek) nem párosabbak. — A már fentebb emiitett versenyszövetség egy másik tagjának két pár szép, sebes ügetó sárgája, a lehető legválasztékosabb Ízlésre valló kocsi és szerszámmal együtt városszerte ismeretes, a két kisebb épen a versenyek alatt cserélt gazdát, s az utolsó napon már az előbb emiitett két nehéz sárga hintós tulajdonosnője kormányozta őket a gyönyörű deres és sötét pej ponny togat helyett, mely, eltekintve a ritka figyelemmel és szakértelemmel összeállított szerszám és kocsitól, a maga nemében a legszebb két ló, melyet itt régi idő óta láttunk. — Epen nem rosz, de sokkal kevésbbé nemes volt két sötét sárga, egy izben egy sárgára festett nyitott phaeton előtt. Egyébbként e csoportban a számot a szürke szia uralta, mely sokféle változataiban tisztán is mintegy 12—14 párban volt képviselve, ellenük a minőséget illetőleg is alig lehet kifogást tenni, többnyire szép formák s szivósságra, győzősségre mutató ép lábakkal megáldott lovaknak mutatkoznak ezek, melyek jó temperamentum mellett a rájuk sza bott, bizonyára uem könnyű munkát minden baj nélkül végzik. — Köztük alacsonyságuk mellett is sikerült, hatalmas, erős állatok — a magánéletbe vonult nagy államférfiú s passionatus lovas és tenyésztő fiának — valószínűleg a Shagya fajból származott, gömbölyű kis lovai, melyek alkatukból soha nem sejthető sebességgel robognak az általuk vont coupéval; grófi tulajdonosuk unokatestvérének két lova már, nyu lott, karcsú formáit tekintve is, igazi jukker, s nyugodt, nagy tért öle'ő, haladó mozgásuk arra mutat, hogy távolsági hajtásnál a harmadik, negyedik mértföldaél kevés versenytársuk ügetne közel hozzájuk. — Egy pár, hátsó bal ezombjukon „R"-rel bélyegzett, másik pár, melyek közül a nyergesnek inind a négy lába térdig fehér; egy harmadik pár kissé hosszú lábú s darázsderekú — mind megannyi jeles állat, s az itt részletesen fel nem soroltakkal együtt igazoltnak tüntetik fel azt a magyar közmondást, hogy „nem is ló, ha nem szürke." — S ezzel még nem is szűnt meg e szin uralgó szerepe; láttuk azt még más szép jukker fogatoknál is felében, azaz: csak egyik lónál. Igy egy fiatal mágnásunk igen szép, solid fogatánál — fekete párral ; e két nemes, aránylag meglehetős nagy ló együtt igen jól nézett ki, s ha nem is nagyon sebesen, de bizonyosan igen könnyen járják meg a fóthi utat. Égyik pestmegyei ifja gróf (nagybirtokos) kis hajtókocsija előtt egy jó ép lábú fehér, sárgával volt összefogva; — egy a földmivelési minisztérium lótenyésztési osztályánál buzgón hivataloskodó fiatal ur — aránylag kissé vékony csontú és hajlott derekú almásszürkét hajtott egy pej jel, melyeknél azonban sokkal szebb az ugyancsak az ő kocsija előtt látható hatalmas, erős, igen jó, biztos s mellette könnyű járású pej és fekete. — De