Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-04-26 / 17. szám

148 Vadász- és Verseny-Lap. Márczius 29. 1883. Traber-csödőrök. Almas orosz ügető fajbeli sg m Daruvárott Tüköry Lajos urnái. Cupid p m Dessewffy Alajos urnái, Nyíregyháza mellett Puszta-Dessewffyn. Gr. Esterházy Miklósnál Tatán is lesz egy. Ezeken kivül, úgy hiszszük, Iílobusitzky J. urnái is lesz egy pár amaz orosz csődörökből, melyeket tavaly behozott. Egyveleg az ügetőversenyekre. A lótenyésztési társaság ügetőverseny dijaira gr. Esterházy Miklós 500 Irt, br. Üchtritz Zsigmond 500 frtot a]ándékozntt. Az őszi lókiállitáshoc Kodolits Alfons tábornok a legszebb uégyes fogatra 500 frankot, s ha eme négyes fogatot egy urkocsis szépen előrehajtja, Kodolits-He ne bárónő egy tiszteletdijat volt szives felajánlani, a párisi Concours Hippique mintájára, hol a sportot kedvelő bárónő többször megjelent s gyönyörködött a szépen kiállított s előrehajtott fogatokban. Remény van ahoz, hogy az őszi ügetőversenyekhez több budapesti előkelő társaság hasonlóan dijakat tűz ki; a főváros hatósága is, ha a tavaszi ügető-versenyek jól sikerülnek és sok külföldi ügeti jelen meg, a főváros élénkségének szempontjából, a többi külföldi város példájára egy internationalis dijat tűz ki. A bécsi ügető-club az őszre, a jövő évi nagy 3000 forintos ügető-Derby bevezetéseül 3% éves csikóknak egy 1500 frtos dijat tűz ki ; valószínű, hogy a budapesti is fog valamit ez irányban tenni. A bécsi és budapesti ügető gyep közös érdekei megállapítására, különösen ügetőanyag beszerzésére, a versenynapok és propositiók megállapitására, a mint hallatszik, egy bizottság lenne lciküldendő ; a budapesti pálya részéről gr. Esterházy Miklós, br. Üchtritz Zsigmond, Baltazzi Arisztid, Kodolits Alfons urak. Miután az idei ügető-versenyek alatt színekben fognak hajtani, a versenyzők jól teszik, ba színeik bejelentésével sietnek, s dressjeiket elkészítik. Gr. Esterházy Miklós által Tatába küldött ügető apaló egy 16 markon felül levő erős veresszürke olasz ló, mely az olasz pályákon több dijat nyert; Iliess ur Kőbányán egy orosz szürke apalovat Berbenez hasonlóan állit fel. Amint halljuk egy elsőrendű, a pályán letört üge ő „Retischok" söt. pej lOéves lßVa markos orosz apaló Hazay urnái Bátorkeszin lesz felállítva, legjobb ideje '2750 meter 5'1"; nagyon sok dijat nyert Berlinben és Bécsben. Ähnelt trainer hozott magával Berlinből egy öéves orosz ügető pej kanczát, mely Tábor orosz elsőrendű mén után a napokban a budapesti tattersallban egy kancza csikót ellett, igy már belföldi el lés levén, sok előnyben fog részesülni. — Eladó. Az ügető jelentkezők egyre szaporodnak; gr. Pallavicini, br. Lipthay, Sárközy és Szi lasy urak ujabban jelentkeztek, Schosberger Nándor ur is egy hatalmas Highflyer csikót adott át Ahneltnek. A bécsiek is akarnak egy nyilvános ügető trainert; a mint beszélik, Giddinget szeretnék Amerikából megDyerni, aki azonban valószínűleg azon fogja kezdeni : hozassanak Amerikából előbb lovakat. A f. évi május 5—7 én tartandó lókiál litásra az uj helyiségbe szokatlanul sok előleges bejelentés történt, királyné ő felsége dija, a bábolnai csikó, ugy az egyéb szép értékos dijak nagy vonzerővel vannak; Blaskovics Ernő ur hátas lovai, s Jankovich Elemér ur 4 fekete kocsilova meg fogja nehezileni azok küzdelmét, a kik első dijat akarnak nyerni. * * * A napokban folyt le Saint-Germainbeu az ügető verseny. I-ső dijat Prigosni 1' 44", második dijat Bigevay 1' 45" per kilometer nyerte, mindkettő van jelentve a budapesti nemzetközi versenyhez; ugy Bolognában Paschetnyi mén nyerte az első dijat, mely hasonlóan van nevezve a budapesti gyepre. Valószínű, bogy dr. Carver, vagy Gidding Amerikából, aki Hamburgban az ügetőversenyekben most a napokban hét lóval részt vett, de nem sok szerencsével, hasonlóan látható lesz nálunk. * * . .* Lőrintén Iliász Lajos birtokosnál kisebbszerű lótenyésztés űzetik. Czélja a tenyésztésnek — közép hintós lovat, mely egyúttal az erŐ8ebb nyerges szolgálatra ib alkalmas, nevelni. E czél elérésére a tulajdonos angol félvér apát használ, kiválóan a Mezőhegyesen nevelt Furioso-Nortstar törzsből. A Lőrintén nevelt csikók balról a nyereg alatt I. L. betűkkel, telette 5 águ koronával bélyegeztetnek. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának legutóbbi számában „Jószágaink rendezésének fontosabb kérdéseiről" czimű munkámról „Hadnagy" úr volt szives megemlékzzni. Ez alkalommal nagyobb lótenyésztőink iránt való „igazságtalansággal" vádol, s ám bár megjegyzé, hogy ez „tévedésemből" ered; de a vád ennek daczára is annyira súlyos marad, hogy már e miatt is merem reméuyleni, hogy kegyes lesz lehetőleg rövidre szabott felvilágosításomnak tért engedni, melyből, azt hiszem, kitűnik, hogy „tévedés" nem az én részemről forog fenn, s az ellenem emelt vád abptalan Először is én idézettt munkámban a nagyobb tenyésztők lovait nem a nép es, hanem az állam lótenyésztésével tettem párhuzamba, s ezzel kapcsolatban irtain, hogy azt a dicséretet, a mit az állam lovairól mondtam „a többi nagyobb tenyésztőről átalában nem mondhatom el." Továbbá ugyancsak a nagyobb tenyésztők lovairól szólva jegyzém meg". „kétségte-_ len, hogy akad náluk, még pedig szép számmal akad, — angol telivér versenylovainkról, melyek legjobbjai a a világ első paripáival sikerrel küzdöttek és küzdenek, de ide közvetlenül nem, csak közvetve, mint nélkÜlÖZhetlen neme itö anyag tartoznak, bővebben nem is emlékezve — jó paripa-, hintó-, kocsiés gazdasági igavonó-ló, de a legtöbb az elhibázott, czélttévesztett" btb. a mint czikkiró idézi. Igaz, hogy ez nem apotheozis, nem is dicsének a szóban forgó tenyésztési ág felett, — a mit különben sem szükségesnek, sem hasznosnak, sőt még csak az ügyhöz méltónak sem tarthatnék — de nem is „igazságtalanság," nem különösen, ha egyrészt meggondoljuk, hogy az államménesek anyaga mily kitűnő, másrészt meg ha figyelemmel tekintünk körül, még nagyobb méneseikben is, és szomorúan vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy például egy 17 markon felüli Noniusméunek párositása 14 és fél markos vékony dongáiu jukkerral, egy hosszú lábú, sodrott inu, mustra angol versenylónak egy goromba, tagbaszakadt muraközi igás-kanczával, s ezekhez hasonló eljárás nem tartorik épen a ritkaságok közé ; hogy a tenyészkanczák létszámában szerepel akárhány kehes, pókos vén bútor, melynek az az egyedüli érdeme, hogy akkor, mikor még valahogy menni tudott, a nemesi birtok „nagyságos kisasszonyát" kegyes volt hátáról le nem dobni, vagy a „papa" hintaját ezelőtt busz évvel, gyeplős korában fel nem borítani, hogy ezek folytán számos „landauer" előtt látunk itt a fővárosban, a Sugáruton jobb ügyhöz méltó buzgalommal erőlködni, szaporán tipegni lovat, mely keskeny, csupa láb és nyakból álló alkatával inkább volna helyén az állatkerti zsirafházban, mint uri istállóban, hajtókocsiban robogni állatot, mely elől arabs telivér, hátul dupla-farú henezló. Hogy „túlnyomó nagy számban az angol vért tenyésztik!" azt csak constatáltam, de „bajnak" világért sem tartom; sőt ellenkezőleg ! méltóztassék figyelembe venni, a mit e vérről munkámban fentebb ritkított, betűkkel idéztem. Egyébkint szívesen aláírom mindazt, amit e tárgyban Hadnagy úr mond, s a mire bővebben kiterjeszkednem, dolgozatom szűk kerete s meghatározott táraya. miatt nem le betett; csak egyet engedjen megjegyeznem, hogy, hogy jó angol, különösen munkában kipróbált és öröklő hibáktól ment maradt angol telivért értsünk, mert, szerény véleményem szerint, méneseinkben semmi sem tett oly irtózatos pusztítást, mint a rosz angol telivér, mely azonban természetesen „olcsók Véghetlenűl sajnálnám, ha az „igazságtalanság" vádja, melyet ha másban akármiben, de e tárgyban igazán meg nem érdemeltem, még az előadottak után is rajtam száradna. Schmidt József. (Mi nem véljük ezt, mert ámbár HadDagy urnák megjegyzése annyiban helyes volt, hogy a tisztelt szerző — a nagyobb tenyésztőket igaztalanul vádolja következetlenséggel a tenyész-irányban, midőn azt mondja, hogy czélt tévesztve nevelnek s anyagjuk sem használatra sem eladásra nem való; holott mint H. úr, — ki maga is tenyésztő, — igen helyesen jegyzé meg, hogy a nagyobb lónevelő tenyészt, mire magának passiója és szüksége van, 8 melyet — mint a tapasztalat mutatja — nemcsak hogy eladni tud, de melyből nem is tudunk eleget tenyészteni. A mit Schmidt ur az angol telivérről mond — arra nézve a fentebbi nyilatkozatában előfordult magyarázatot — mely szerint a munkában kipróbált (verseny) és öröklő hibáktól ment angol telivért ő is a legjobb regenerátornak tartja, igy Hadnagy ur nézetével is megegyez — teljesen kielégítőnek tartjuk. Szerk.) A kirgiz sivatagról érdekes levelet közöl a „Magyar Föld" egy orosz gazdasági lap után — mely az ottani télről és a ménesek kiteleléséről szól. A levél az orosz birodalom délkeleti sarkából, az astrachani kormányzóságból jötr, hol az oroszok a kirgizekkel vegyesen laknak. „Nehezen várjuk, — igy szól — a tél végét. Itt a ménesek egész esztendőben künn legelnek, csak a szarvasmarha szokott 2—3 hónapig istállón lenni. Azért nagyon kevés szénát készitenek, a mi ha elfogy, a marhákat s különösen a juhokat a szomszédos volgamenti he'yekre hajtják, a hol mindig lehet szénát kapni, rosszat ugyan, de olcsón. Itt a tél nagyon kemény; pár napra lanyha idő állott be, s a hó felül olvadni kezdett, de másnapra jégkéreggé fagyott. Ez nagy baj a ménesekre, melyek künn legelhetnek a legnagyobb, két arsinnyi (másfél méter!!) hóban is, ha a fü egyenesen áll a hó alatt, azonban a jégkérget nem képesek patáikkal betörni. S igy a kirgizek, kiknek minden gazdaságuk a ménesököen van, nagyon meg vannak akadva. A kirgizek, kik eddig az egész telet sátraikban szokták kihúzni, most földkunyhókat vájtak maguknak s jó korán beköltöztek. Előre lehetett tudni a kemény telet a farkasok borzasztó elszaporodásáról s merészségéről, és arról, hogy a marha ugyancsak nem volt válogatós az őszszel. Gabonát sem igen mertek vetni a kirgizek, nehogy kifagyjon, a mi nem is csoda, ha megtörténik az ő eljárásuk mellett. Oszszel megboronálják a földet keresztben és hosszában, azután elszórják rajta a magoc, s végighajtják néhányszor a ménest vagy a juhnyájat a földön. Az orosz parasztok már jobban gazdálkodnak." Eddig a levél, mely ezután gazdasági tárgyakra megy át. — A ménesek ilynemű teleléséből keletkezhetik aztán az ilyen sohasem álmodott olasz és franczia tanítók utján az olyan hir, hogy Ázsiában még vad lovak csordái léteznek.