Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-04-19 / 16. szám
M árczi us 1. 1883. "Vadász- és Verseny-Lap. 137 téséről nyilvánit, ép oly határozottan kell állást foglalni a nagyobb tenyésztők lovairól tett megjegyzése ellen. Nem tartanám szükségesnek, ha mindjárt azt e levél még hoszszabra nyújtása nélkül tehetném is, körülményesen fejtegetni, hogy a. nagyobb birtokos a „tájfajtát* tenyészteni nem kénytelen, hogy épen nagy birtokán talál alkalmat és módot, hogy magát a helyi körülményektől, a haszon koczkáztatása nélkül, emanczipálhassa; nem, mert mind ezt szerző később, még munkája ugyanazon fejezetében maga elismeri; csak azt akarom kiemelni, hogy hazánk nagy síksági és dombvidékeinek, azaz ama helyeknek, hol lovat nagyban magánosok egyátalán tenyésztenek: égalji viszonyai vidékenkint egymástól oly kevéssé térnek el, a talaj és ennek folytán a növényzet mindenütt olyan, hogy a kellő felszerelést teltételezve, az a 15 — 15 1/, markos, nagyobb, de azért könnyen mozgó kocsiló, úgynevezett „nobel jukker", a különböző paripa, és a nemes, közép nehézségű hintóló tenyésztésére, egyes, bizonyára igen ritka kivételtől eltekintve, bárhol is alkalmas. Nagy birtokosaink átalánosan épen az ilyen lovat, mely pedig, a mint látjuk, viszonyainknak teljesen megfelel, tenyésztik. Megengedjük, hogy azt még, pedig talán első sorban, azért is teszik, mert az ilyen ló Ízlésünknek is inkább megfelel. De mig ezt egyrészt, mert igyekvésük első sorban saját szükségletük, saját passiójuk kielégítésére irányul, természetesnek találjuk, másrészt ellene, a hasznosságot tekintve sem tehetünk kifogást, mert épen az ilyen fényűzési lovakat keresik a hazai s még inkább külföldi gazdag vevők, ahadseregekjtisztjei s fizetik meg legjobban. S hogy az ily fajta lovaink közül azok, melyek nagyobb tenyésztőink istállóiból kerülnek ki, roszszak lennének s annak a használati módnak, melyre 6zánvák meg nem felelnének, nem tapasztaltuk, mástól sem igen hallottuk; sőt hogy ez nem ugy van, mutatja az az ebsmerés, melylyel lovainknak az egész világ adózik, mutatja az, hogy épen a kis tenyésztők — a kiknek lovaival pedig szerző annyira meg van elégedve — eladó állataik becsének emelésére nagyon ritkán mulasztják el komoly arccal erősiteni, hogy annak anyja vagy apja X. gróf, vagy Y. báró négyes zugjából került hozzájuk, mutatják végre a hadsereg pótlovainak beszerzésénél tapasztalt tények, melyek kétségtelenné teszik, hogy a legtetszetősebb, legkönnyebben idomítható, leggyözösebb paripák a nagyobb ménesekből származnak. Azután baj az, ha ezek a lovak angol vérből származnak? Épen szerző hangsúlyozza, hogy azt az állatot tenyészszük, melyet legjobban fizetnek. Pedig ma, ha csak teheti, mindenki angol lóra ül, ilyet fog kocsijába; természetesen ilyet is vesz meg legnagyobb áron; szóval ez a divat. De ettől eltekintve, ez a legjobb legbiztosabb tenyésztési anyag, melyre eredményeiben legbiztosabban lehet számítani, mely legritkábban esal s mely e mellett a legkülönbözőbb használati lovak előállításánál jól megválasztva, helyesen alkalmazva, nálunk is a legértékesebb egyedeket szolgáltatja. Nagyobb tenyésztőink talán első sorban épen a vér alkalmazásának köszönhetik azon elért eredményeket, melyektől a méltánylást megtagadni akarni igaságtalanság lenne. Hadnagy. (A fentebbiekért fogadja az igen tiszt, beküldő szives köszönetünket az ügy érdekében. Örülünk hogy alkalmunk volt. Valóban hasznos volna, ha rationabilis lótenyésztőink köréből, ily vélemény nyilvánításokat többször nyerhetnénk. Különösen nagy nyereségnek vélnők, ha a földmiv. ministerium azon müvet, melyet — Z. Horváth J. ő excja — a ménesek kezelésére nézve legújabban irt, — a közjóra tekintettel, mielébb közzétenni szíveskednék. A Szerk.) VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Az orsz. vad.-védegyletközelébb tartandó igazgatósági ülésében ápr. 23. a jutalmazásoknál követendő módozatokat is végleg meg fogja állapítani 8 ez alkalommal a beérkezett kérvények is sorra kerü'nek. Legérdekesebb ezeu kérvények között Müller Józsefé, ki mint erd. segéd a ráczkevei kir. családi uradalomhoz tartozó malcádi bérlett terület felügyeletével van megbízva. Müller József, m. évi nov. 19 én ugyanis, Hoffman József sz.-becsei lakos orvvadászt tetten kapván, midőn az illetőt elfogni akarta, Hoffman által meglövetett s hét helyen sebesült meg; a vad orzót azután feljelentésére a budapesti kir. törvényszék 3 évi fogságra és 165 frt pénzbirságra Ítélte. Müller erd. segéd magaviselete elismerésre tarthat igényt, s az „Orsz. magy. vadászati védegylet"-nek egyik legszebb, humanisztikus czélja, a kötelességüket bátran teljesítőket megjutalmazni. A f. évben kiosztandó jutalmazásokra, az egylet 1000 frtot irányzott elő költségvetésében. Mint igen czélszerű intézkedést, előre is jelezhetjük, hogy az egylet, az uj vadászati törvény kivonatos szövegét közelébb több ezer példányban szét fogja küldeni az országban s egyidejűleg a megyéktől a vadász-jegyet váltottak névsorát és lakczimét, továbbá a notórius vadorok névsorát is bekérni fogja. Érdekes az, hogy az „Orsz. m. vadász, védegylet" keletkezése óta mai Dapig körülbelül 50 rendesebb vadász társulat alakult hazánkban, — kétségkívül az országos egylet initiativájából, mely a társadalmi önsegélyt jelöli meg legtöbb biztosítékul, vadászati viszonyaink javulására. Az egyletnek jelenleg 1110 rendes és 9 alapitótagja van; ez utóbbiak közt József főhg, a kir. család holicsi, sassini és ráczkevei uradalmai, gr. Széchenyi Pál miniszter, és id gr. Almássy Kálmán egyenkint 100 írttal, hg Coburg Fülöp, gr. Festetics György, br. Bésán Nep. Jáoos egyenkint 50 írttal. Hazai vadászközönségünk élénk érdeklődése biztosítékul vehető arra, hogy az „Orsz. magy. vadászati védegylet" tagjainak száma f. év végéig 1500-ra fel fog szaporodni. A „Vadász Lap" után. Az idei szalonka-idény a közelmúlt hetekben elég élénk volt; jobbnak bizonyult, mint remélni lehetett, mert várakozáson felül kitartott s tart még ma is. Kétségkivül mérsékelt időjárásunknak lebet köszönni eme kedvező állapotot, a melyhez hasonló — öreg vadászok állítása szerint —• csakis a rég elmúlt 1865-iki tavasz volt. Legsikeresebb szalonkavadászatok, hazánk déli és délkeleti részeiben voltak, — különösen Somogy-, Zala- és Vasmegyékben. A somogymegyei, iharosberényi és tarnóczai szalonkavadászatok évek óta nagy birnévnek örvendenek s hihetőleg a folyó idényben is övék az első hely, mert e hó 8-ig az elsőben 202 darab, a másodikban 268 darab hosszucsőrű került aggatékra; gróf Erdődy István egymaga 73 darabot lőtt Tarnóczán. Dőry Lajos és Jenő dombovári vadászterületén ápril l0-ike körül tartott néhány napi vadászaton 101 dbot lőttek, mire a tavasz elején mutatkozó rosz időjárás miatt nem számitott senki. Jelen voltak : gr. Széchenyi Sándor, gr. Esterházy Andor, Bernrieder László, Sztankovánszky János, Ivégl Pista, br. Jeszenszky István és a házi urak. — A zalamegyei keszthelyi uradalom vágásaiban szintén szép lehet az eredmény, mert már körülbelől két héttel ezelőtt — tehát mindjárt az idény megnyíltával 70 drbig tudták felvinni az elejtett szalonkák számát, — mig Inkey László vécsei erdőségeiben kél vadászat kb. 30 dbot eredményezett; Surdon pedig gr. Zichy Ödön harmadmagával egy nap alatt 25 dbot fűzött aggatékra. A mura melléki hírneves szalonkahelyekről s a vasmegyei Őrségből nem vettünk ugyan hireket, de kétségkivül ott is volt dolga a puskának. — Legutóbbi számunk óta a szalonkászatokról az alábbi tudósításokat vettük: Iharos-Berény, ápril 17. — Az idei Szalonka-idény bevégződvén, van szerencsém a V. és V. lap részére annak eredményét beküldeni. Az első szalonkák már február végével mutatkoztak ugyan, de az éppen nem tavaszi, sőt inkább szibériai hideg időjárás miatt ezek is eltűntek, csak márczius 18-án lövetett az első lesen. A húsvét hetében esett hóig egy néhány gyenge vadászaton összesen 22 lövetett. A tulajdonképeni idény csakis húsvét után kezdődött és igazán meglepő és nem reménylett eredménynyel. Április 13-áig összesen IharosBerényben 230, Sz.-Miklóson pedig 20, igy a Berényben egybegyűlt társaság által 250 db ejtetett el. Részt' vettek: id. gr. Bolza József, gr. Nádasdy Ferencz, Inkey Zsigmond és Antal és alulírott. Még most is vannak, de minthogy Quasimodo geniti, — halt Jäger, jetzt brüten Sie! — már elmúlt, ugy széjjelment a társaság, igen megelégedve az idei eredmény nyel. Inkey István. * * * Bereg felső részéből Zsdenyováról gr. Nádasdy Ferencz azt a tudósítást kapta, hogy a márczius vége felé (húsvét tájáo) hullott 5 lábnyi hó még mind megvan, s lehetetlen csak közeliteni is a siketfajdok által lakott felsőbb regiókhoz; a völgyekben a farkasok garázdálkodnak s rakásra tépik az őzeket, melyek a nagy hóban nem birnak menekülni. * * * Maros-Illyéről kapjuk a szives tudósítást, hogy ott kevés volt a szalonka, s ápril 15-én. még egyes példányok észleltettek. A siketfajd-dürgés sem kezdődött el; miüt értesülünk, br. B. T. f. hó 21-ike körül akar fölrándulni a Retyezátra; — hátha dürögnek oda fent. * * * Árvából Alsó-Kubinból írja D. G. ur ápril 16-ávól, hogy ott aznap hallották az első kakast; ápril 15-én hideg, szeles, zord idő járt, s 4000 láb magasságban a legkevesebb hó sem olvadt, s igy ha az idő változása (mi 16-án kezdődött) tartós és szép lesz is, nem remélhető, hogy ápril vége előtt tel menni lehessen a siketfajdokhoz. * * * Lábod, ápril. 4. — T. Szerkesztőség! Vidékünkön az első erdei szalonka febr. 24-én jelent meg, azonban a márczius elején bekövetkezett zord időben a húzás szünetelt egész 7-éig, s igy a valóságos húzás idejét márczius 8—10-től lehet számitani. Lehetséges, hogy a február hóban látottak még a mult őszről maradtak itt; e mellett bizonyit az is, hogy a deczemberi nyul-vadászatok alkalmával a vágásokban 5 drb lett felrebbentve, s br. Vécsey Sándor egyet lőtt is. Pl., erdész. * * * Kőszeg vidékén Ch. I. igen t. tudósitónk szerint, az első hosszucsőrüek márcz. 19-én jelentek meg, de a rákövetkező zord időre eltűntek s csakis márcz. 28-án jelentek meg újra, a midőn több drb aggatékra is került. A gyepi szalonkák márcz. 21-én jöttek meg, de csak kis számban. * * * Gr. Cziráky Béla lovasberényi erdőségében folyó hó 4-dikén egy kisebb társaság (a tulajdonos gróf és vendégei) 8 szalonkát lőtt. * * * Br. Podtnaniczky Gézánál a kállói erdőben f. hó 5-én vadászott egy társaság szalonkákra s 7 drbot fűztek aggatékra. A hajtásokban szarvas, őz és sertevad is volt. Ugyanitt az emiitett napig 26 db szalonkát lőttek. * * * i i Székudvar vidékén márcz. 18-án látták az első szalonkát; H. A. uradalmi főerdész márcz. hó 25-én egy, ápril 2-án két drbot lőtt.
