Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-04-19 / 16. szám

Márczius 1. 1883. "Vadász- és Verseny-Lap. 131 Hg Esterházy Pál id p k Chére Amic 74'/» kilo Hansi 2 Ellinger Tivadar lovag lé p m Schottländer 6l'/

2 k. (vitt 62/»/» k.) Phillips 3 Capt. George 5é p k Buff Rose 64'/» k Herbert 0 Kisbánat: Etelka-brt; nagybánat: Harponeer, Walrod-b rt. Tremonia vállalkozott a vezetésre ; utána egy hossznyira Schottländer ment, ettől egy hossznyira Buff Rose, és Chére Amié leghátul visszatartva ; az első sövény átugrása után Chére Amié elhagyta Buff Roset és feljött majdnem Sohottliinderhez ; e sorrendben vették a lovak a szemközti oldalon lévő többi akadályt — Az egyenes vonalra befordulva, Chére Amié elhagyta Schottländert is s egy hossznyira feljött Tremonia után. Az utolsó sövényt kissé Tremonia ugrotta előbb s innentől a kancza szép küzdés között jött a nyerpont felé be, melyet végtére is Tremonia fél hoszszal haladt meg az öreg kancza előtt. Versenyérték 700 frt az elsőnek, 85 frt a 2-iknak. Tot. 5:16. VI. Tavaszí akadályverseny. Dij 1600 frt. Belf. és német lovak részére. Táv kb 3600 meter. Tét 60 írt, bánat 15 Irt. (10 aláirás.) Gr. Esterházy Miklós 6é sga h Talán ap Waisenknabe a Mile. Giraud 74 k. (2</» kilo ieeng.) Ellis 1 Ellinger Tivadar lovag 4é p k Aida II. 62«/, k. (2i/

2 k. ieeng.) Phillips 2 Hg Esterházy Pál 5é Sga m Harponeer 70 k. (2'/» kilo Ieeng) Hansi 3 Capt. George 4é p m Freestone 621/» k, (b. 2»/» k. Ieeng.) (vitt 63'/

2 k.) Shannon 0 Jankovich Gyula ur óé p k Brown Maid 70 kilo (bez. 2'/» k. Ieeng.) Woodhouse 0 Gr. Kinsky Okt. nev. gr. Kinsky Rud. 5é pej h Satyr 70 k. (bez. 2'/, k. Ieeng.) Szalay 0 Gr. Waldstein György Oé sga k lady laueret 76'/j k. Baltazzi Hector ur 0 Bánat: Chelsea, Palmyra és Strasidlo-bxx. Aida II. vezetett jó sebes iramban, két hossznyira tőle Freestone s ettől egy hossznyira Harponeer ment, ugy Brown Maid, aztán Talán, s leghátul egészen megkésve Lady Laneret, mely sehogy sem tudott a versenybe belejönni. Az állványnyal szemközti ároknál a vezető Aida II. majdnem elesett, mig Talán, helyzetén javitva, feljött majdnem Harponeerhez. E sorrendben vették a lovak a kőfalat is s jöttek a túlsó oldalon lévő ördög-ároknak, melyet mindnyájan jól ugrottak keresztül. Innentől Talán feljött a vezető Aidához, ezt csakhamar elhagyta, s többé soha be nem érve. tetszés szerint 10 hoszszal ment el a nyerpont előtt mint első; husz hossz a második és harmadik közt. Versenyérték 1000 frt az elsőnek, 295 frt a másodiknak. Tot. 5:13. Prágai lóversenyek 1883. Az ötvenes-hatvaDas években oly nagy jelentőségű prágai gyep, mely ugy a bécsi, mint a pestivel egyenrangúnak volt mondható, s melyen a fentjelzett években az akkori versenylovak first classeja küzdött egymással az ezer-aranyas államdij és más nagyon tekintélyes dijakért, az utóbbi hat-hét hiszem, most már tisztáoan van, Mr. Fang junior! Nem volt már mit tagadni. — Az istenért, lady Scatterton, ne áruljon el ! — Mit nyer vele? — Mit? Azzal hogy titkát birom? Azt hiszi, talán örülök, hogy Mr. Peter Fang junior húgomat veszi el? — Mindenre kérem, lady Scatterton, csendesen, mert beszédünket az egész társaság meghallja. Egy lélóra múlva a lord könyvtárában találkozunk, — ott négy szem között mindent elvégezhetünk, de addig hallgasson. Lady Scatterton beleegyezőleg intve, helyét elhagyá. — Ezt az asszonyt minden áron meg kell vásárolnom! Ha titkomat elárulja, végem van. Percy s lady Scatterton jóval a kikötött idő előtt a könyvtárban találkoztak. — Nos? — mondá az utóbbi egy karszékbe dőlve, — Mr. Fang, mit tesz érttem, ha hallgatok? — Mindenre kérem, e néven ne szólítson ; mások előtt is kicsúszhat ajkain. — Oh attól ne tartson; tudom, hogy most Mr. Fitzclarencenak hívják; de nem azért vagyunk itt, hogy fecsegjünk. — Mit ád, ha titkát megőrzöm? — Mit kiván? — Ön igen jól tudja, hogy viszonyaim nem kedvezők, s pénzt ahol s ahogy csak évben jelentőségéből igen sokat vesztve, mindinkább hanyatlani kezdett. Egyes nagy dijak elvétettek e gyepről, s ezzel együtt a versenyistállók is mind gyérebben küldék oda kandidátusaikat, mig ezelőtt két évvel végtére már majdnem egészen kis provinciális meeting jellegét ölté magára. Mult évben aztán az ottani lovar-egylet egész buzgalommal és erélylyel látott munkájához, miszerint e kies gyepnek régi hirnevét visszaszerezze ; gondoskodott nagy dijakról, s azok propositióit practicusan kiirva, alkalmat és módot nyújtott, miszerint a versenyistállók előszeretettel küldhessék oda lovaikat. E fáradozást természetesen siker is koronázta, mert már a mult évi prágai versenyek igen sikerülteknek voltak mondhatók, ugy érdeklődés, látogatottság, mint az egyes versenyek kimenetelének érdekessége és hordereje tekintetében. És ha a mult évieket már sikerülteknek lehet mondani, ugy az ezéviek valóban azok lettek. Az egyes futamok némelyikében valóban ideget rázó szép küzdelmek,az elég nagy mezőnyök s az érdekeltség ugy a prágai néző-közönség, mint a csehországi arisztokratia részéről, — mely a gyepnek kiválólag igen díszes contingenst szolgáltatott ez évben — nagyban hozzájárultak ez elért sikerhez. Mint örvendetes tényt közölhetjük, miszerint az urlovas-versenysport odaát nagy virágzásnak örvend, s oly szép mezőnyök indultak az egyes tiszteletdijakért, minőket csak Németország pályáin lehet látni; nagy horderejű, s valóban örvendetes tény ez versenyügyünk fejlesztésére, mert fényes bizonyítéka annak, miszerint urainkban a versenysport iránti kedv nemhogy csökkenőben, de valóban emelkedőben van. A versenyeknek, habár hideg (kivált az első napon) de azért szép tiszta idő kedvezett, s a első napokat Rudolf trónörökös ö fensége is megtisztelte jelenlétével. A bécsi jockey-club tagjai szintén nagy számmal voltak jelen, versenyigazgatósági tagjok elnökével hg Esterházy Pállal élükön. A pálya a legkitűnőbbnek volt mondható, s az egyes verseny-istállók lovai is igen jó conditióban lenni látszottak, különösen az oroszvári istálló és Oshom lovai voltak jó conditióban; a neuhofi lovak nemannyira, némelyike még sok munkát igényel, habár ezek közül is egy pár máiegészen késznek látszott. Futása által nagyon lehet, szivesen felveszek. Ez alkalmat el nem mulaszthatom. — Adjon kétezer fontot, én hallgatok, s ön örökre Mr. Fitzclarence marad. — Asszonyom, ennyit nem adhatok! ennyim nincs. — Elő kell teremtenie. — Lehetetlen: ily összeget kölcsön nem kapok. S aztán mi biztosit, hogy végre meg nem csal? — A tolvajok egymásközti becsülete, — feleié lady Scatterton hidegen. — E tételt önre, mylady, nem alkalmazhatom. — Wery well! felét adja meg azonnal, másik felét pedig esküvője után ! — Sajnálom, de ezt sem tehetem, mert nincs, s mint mondám kölcsön sem vehetem. Most kétszáz foDtot adhatok, s ezeret egy hónapra esküvőm után. Meg van ezzel elégedve ? — Csakugyan oly szegény ? Hát atyjának a sok pénze hová lett? — Idősb fivérem kapta. Nekem lovaimnál s néhány száz fontnál egyebem nincs. Lovaimat a vadász-versenyek előtt el nem adhatom; de kétszáz fontot talán felvehetek. — Well! a dolgot ugylátszik ennél előnyösebben nem intézhetem el, — mondá lady Scatterton némi habozás után. — Ám legyen ! A kétszáz fontot mikor adhatja meg ? feltűnt a Przedswit-Formosa-kancza Zora, mely az első napi cladrubi dijat Boceacio II. és Arva ellen igen könnyen nyerte meg, habár Árvától e versenyben négy kilót kapott is ; de eme teherkülönbözetnél sokkal többel verte meg. Egy másik Przedswit-kaneza Hohenau szintén nagy formát mutatott, midőn a másodaapi állam-dijban Tartartól egyenlő teher alatt, csakis igen erős küzdés után egy fejjel lett megverve. Ujmutatás ez, miszerint ménes-tulajdonosaink e már belföldön tenyésztett mént még kellő időben használják ki egészen. Parsifal az ő versenyét elég könnyen nyerte meg Arbenne és Árva ellen; ez utóbbi már a félpályán egészen kiesett versenyébő'; a kancza vagy kevés munkát végzett, vagy egészen kiesett mult évben mutatott kétéves formájából; ő az államdijban ArbennétSl igen könnyen lett megverve a második helyért, mig tavaly még Sopronyban ő e kanczának sok kilót birt adni az ottani megyei dijban ; lehet különben, miszerint a Palmerston-Arro gante-kancza javult a tél folytán oly nagy mértékben, mi e különbözetet e két ló mostsni formája között előidézte, s mi ezt legkevésbbé sem tartjuk meglepőnek, miután ő oly vérből származik (ugy apai mint anyai ágon) hogy ezt méltán lehetett is tőle remélni. — Pierrot Tartartól korteher alatt elég könnyen lett megverve; mi e két mén között legalább is küzdelmet véltünk; ugy látszik azonban, miszerint Pierrot nem nyerte vissza mult tavaszi formáját, vagy talán ő sem végzett kellő munkát. A bároméves Dubia Causa semmi versenyképességet sem mutatott ; különben ezt tőle várni alig lehetett, a legnagyobb mértékben „Inzucht" lévén, ugy apja, mint anyja Buccaneert vallván apjának. — A gr. Henckel Digby Grandjától származó csikók (ugy Digby mint Boceacio II.) nagyon tetszős szép mének, melyektől istállójukban igen sokat remélnek, s kivált Boceacio //-re tartanak igen sokat; de a mén, ugy látszik, nagyon szeszélyes lehet, melynek tanújelét a másodnapi kladrubi dijban is már elárulta, miután az inditó oszlopnál állva maradt. A mindkét napi akadályversenyt urlovasaink legjobbika, Baltazzi Hector ur nyeré meg; első nap igen érdekfeszítő küzdelem után Lumpod Vagabunduson, másodnap pedig Lady Lanereten, a mult évi pardubiczi Asszonyságok dijának nyerője Needle ellenében; e kancza ta— Holnap este, s ezer fontot egy hónapra esküvőm után. — Mindkettőre egyelőre váltót fog kiállítani. — Szivesen, de űrlapom nincs. — Oh van nékem! A nélkül soha sem vagyok ; mert előre nem tudhatom, mikor kell. Itt vannak. De minthogy váltói nem forgathatók, még külön biztosítékot kivánok. — Mit adjak még? — viszonzá Percy türelmetlenül. — írja: „Alólirt elismerem: hogy „James Fang, London, Strand, middlsex-streeti zálogkölcsönző fia, lady Scattertonnak azért vagyok lekötelezve, mert a tényállást közzé nem tette." írja ezt alá; ha második váltóját kifizette, e nyilatkozatot visszakapja. — Nem! soha! ezt nem teszem, — viszonzá Percy székéről felugorva, s a kitöltött váltót összetépvén a kandalló tüzébe dobta. — A nélkül is elég biztositéka van! — Nincs! Véleményem szerint második váltója e nyilatkozat nélkül értéktelen. Gondolja meg, e nyilatkozatot megadni jobb lesz, mint köztünk háborút kelteni. — Legyen háború! — felelt Percy. — Tegyen mylady a mit akar, nem bánom a legrosszabbat! nem törődöm vele! semmi sem lealázóbb, mint hatalmában lenni! — s a szobát gyorsan elhagyá.