Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-04-05 / 14. szám
Márcziu s 1 . 18 83. "Vadász- és Verseny-Lap. 111 szinüség szerint, a kurtább távolságú 2000 frtos kladrubi díjra lesz fentartva. Pierrot Parsifainak erős vetélj társa lehetne, ha a tél folytán tavalyi tavaszi formáját visszanyerte ; de ha nem, akkor sem ő, sem Arienne (ha indul e dijban) Parsifalra veszélyesek nem lehetnek. Az Asszonyságok diját Schottländer és a gr. Larisch valamelyik, Speculumtól származott lova között képzeljük kiküzdve látni; ha azonban Arbennet indítja tulajdonosa, akkor e SZÍVÓS kaneza kiváló lovasa alatt erős ellenállást lesz képes kifejteni. A kladrubi dij, minden valószinüség szerint, Árva és Tartar közti küzdelemmé fejlődik ; Cambriannak tavalyi formája nem elég jó, miszerint ezekkel egy vonalba sorozódhassék, úgyszintén Fides, Sylvia és Zora sem, mig King Arthur, egészen setét ló lévén, még felőle semmit sem szólhatunk. Ha Chimére azonban elküldetik e dijra, ő ott Árva és Tartarnak veszedelmes ellenfelévé válhatik ; a kancza tavaly Angliában egyszer nagyon szépen szaladt, a pesti őszi versenyeken való kétszeri futása pedig jóságára nézve semmi világot sem vethet, miután az első versenyben az indulásDál túlságosan megkésett, másodszor pedig az induláspontnál állva maradt. A nagy akadályversenyben Bakony 11. és Harponeer lenne kedvenczünk, ha előbbi egészen egészségesen indul az induló-ponthoz, s ha az utóbbi jobb ugrási képességet tanu8Ítand, mint tavalyi legutóbbi versenyében a pesti pályán. A másodnapi államdijra Engelsburg és Tartar a favoritunk, habár a jó esélyt, ha e dijra elküldetik, Hohenautól sem lehet elvitatni, épen ugy mint a kladrubi dijat Parsifaltól. Árvának hosszú lesz alkalmasint a távolság, épen ugy Tartart sem tudjuk még, bir-e 2000 méter távolságon állani? A pesti versenyeken a kísérleti versenyt Baroness Sarolta és a Cataclysm-mén fogják egymás közt alkalmasint kikiizdeui, mig az Esterházy-dijat Kisbabától, ha indul benne, nem lehetend Bizza reámnak elvitatni, épen ugy a Welter Stakest sem a gr. Sztáray-istállótól. Természetesen ezek még mind csak puszta feltevések, melyek a verseny eldőltéig, ha részben valósulnának is, még sok változáson mehetnek keresztül. * * * A dcbreczeni versenyek az idén is a nagyvásár hetében, október 7-én és 8 án lesznek. A kolozsvári versenyeket ismét az ottani országos állat-kiállitás idejére teszik, mert mint a tavalyi első kísérlet mutatta, ekkor sokkal nagyobb közönség látogatja azokat. Az állat-kiállitás azonban korábban lesz mint tavaly, mert októberben az esős idők beállta fenyegeti azt, mint tavaly is. Ennélfogva a versenyek augusztus 3l-én és szeptember 2-án lesznek. — Itt egyúttal megemlíthetjük, hogy a mire az erdélyi telivér-tenyésztők oly régen vágytak, hogy t. i. mig telivér-tenyésztésük meg nem erősödik, addig csak maguk közt vívhassák ki versenyeiket — végre teljesedésbe megy. Az állam-dijakért az idén már csak az erdélyi lovak futhatrfak. E kívánság teljesedhetésére a közvetítő, hogy ki volt: azt mindenki gyaníthatja, ki orsz. lótenyésztésünk viszonyait ismeri. Kívánjuk, hogy ez elkülünzés az óhajtott eredményre vezessen, s hogy minél elébb olyan lovakat neveljenek, melyekkel a pesti és bécsi pályán is megjelenhessenek, hol a küzdtér — vendégszeretőig nyitva hagyatott nekik. Egyébiránt, e concessio megnyerése óta tapasztalhatni is, hogy az erdélyi telivér-tenyésztők közt iparkodás állt be, hogy anyanczáikat szaporítsák; egy pár jobb telivér mént is nyertek, mindamellett felhasználhatják a kisbéri apalovakat is, bár ezek productumai azután — kivéve egy újonnan alakított „Fogarasi dijat" (2000 franc arany) — a többi erdélyi államdijaktól felesnének, ha anyáik Kisbéren ellenek meg. # * * Mint már mult számunk táviratában emiitettük, Angliában a lincolnshirei versenyek megtartásáról megnyilt az ottani sikverseny-season is. Mint az odavaló lapok emiitik, nagy volt az érdeklődés és részvét e versenyek iránt, melynek főérdekességét a lincolnshirei 1000 £ értékű handicap képezte. A versenyeknek habár hideg, de szép verőfényes nap kedvezett, s lehet mondani, már kora reggeltől özönlött ki a néző-közönség roppant serege, hogy a versenyek lefolyásának szemtanúi lehessenek. Az utolsó időben a lincolshirei handicap kedvenczei rohamosan váltották fel egymást az elsőségben s mig a versenyek előtt még csak pár nappal az amerikai Aranza (melyről csodadolgokat meséltek, s egy állítólag megtartott trial következtében ugy idomárja, mint az istálló barátai ama véleményben voltak, miszerint a kancza a versenyt még sem vesztheti) és Sulphur voltak a főkedvenczek, addig ezek helyét a verseny előtti órákban már Lowland Chief, Nesscliff és a nyerő Knight of Burghley foglalták el közvetlenül. Carnivalunk öéves fia az igen sebes Scobellnek is sok pártolója akadt, s nagy összegekig lett a fogadásokban véve, de miután neki a nyerőnek nem kevesebb mint egy stone és 3 fontot kellett cedálnia, magas terhe miatt csak a második helyre futhatott fel ; legtöbb pénz azonban Lorillard ur öéves kanczáján Aranzán állott, melyet az amerikai turfmanek a verseny előtt már jóval előbb roppant összegekig vettek. A versenyek lefolyását más helyen közöljük s Aranza e versenyben helyet sem kapott, de hogy nem nyerte volna-e azt meg, ha mindjárt közvetlenül az indulás után Mr. Exley 4éves Greek Maid-jávai össze nem ütközik, melynek következtében Greek Maid elesett és Aranzának hátulsó lábát oly erősen megsértette, miszerint ez egyszerre egészen kiesett a versenyből, melynek következtében aztán az amerikaiak sok pénze a szerencsés angol bookmakerék zsebeibe vándorolt. 1870 óta ez volt a leggyengébb mezőny, mely ez értékes dijért indult; a lovak nagy része, habár némelyikén még a téli szőr volt látható, elég jól nézett ki, mint azt csak egy egészen kész versenylótól kívánni lehet, úgyszintén Lowland Chief is ; a nyerő Knight of Burghleynak még hosszú szőre volt, izomzata egyébiránt már eléggé kidomborodott. Legjobban nézett ki azonban Lefevre ur hatéves Octaveja. A felnyergeléskor leszámosabb nézője Aranzának volt, a kancza azonban már ez alkalommal is nagyon izgatottnak látszott len ni, többszörösen kikirugott a felnyergelés alkalmával, az induló-pontnál aztán az oly sokszori meghiúsított indulás csakis az ő szeszélyessége következtében történt, s ez a kanczából már az indulópontnál oly sokat kivett, miszerint nagyon kétes, ha ama szerencsétlen accidens nem is történik vele, jó esélylyel futhatott volna-e már e versenybea. Midőn aztán az inditó elereszthető a mezőnyt, a vezetést sebes iramban Sulphur vette át, követve Nesscliff, Fetterless, a Chaplet-herélt és a Pein de C"eur-mÓLtől, mig Aranza és Greckmo.id összeütközvén, utóbbi elesett, lovasa F. Barret válpereczét tőré, Aranza pedig harczképtelenné váit. Egy negyedrész mértföld meghaladása után Sulphurtól Nesscliff vette által a vezetést. A befordulónál azonban ugy Nesscliff — Tudja, édes jó papácskám, Wentworth oly üres, majdnem ostoba; — olyan emberrel, ki lónál s vadászatnál egyébről beszélni nem tud, agyou unnám magamat. Wentworth áldott jó ember, de ugy megunnám, hogy végre megszökném tőle. De elég erről; ne folytassuk inkább a „Nineteenth century" czíkkét ? A fagy beálltával a vadászatok is megszűntek s a társas élet is elcsöndesedvén, lady Maud is inkább szellemi élvezetekkel s kis huga nevelésének felügyelésével foglalkozott. Az ismerősök közül Joscelyn-park gyakori vendégének csak Percy maradt, s minthogy nemcsak politikai s közügyi, de gazdasági tárgyak megvitatásánál mindenkor alaposan helyt állt, de az öreg ur levelezéseit is gyorsan s ügyesen végzé, mind szivesbben látott vendége, majdnem házitárssá vált. Lord Algernon a tél nagy részét Londonban töltvéD, ha némelykor hazatekintett, bosszúsan vette észre, hogy Percy, ámbár ebédre csak elvétve maradt, atyja házánál otthon van s nemcsak levelezéseit s egyéb apró ügyeit végzi, de testvérével is igen bizalmas lábon áll, s azzal, ha rendesen komolyabb tárgyakról vagy művészetről is, de gyakran társalog. Percy iránti ellenszenvének, testvérével négyszemközt, gyakran éles kifejezést is adva, Maud, ki Percyről különben nem igen beszélt, ilyenkor csak azt viszonzá: — Algy! ne légy igazságtalan; hisz nincs mondá az öreg lord, Fielding barátjának; — ki hitte volna, hogy egy londoni uracs a gazdasághoz is oly alaposan ért? A gentlemanek lord Sewenoaks dohányzó-szobájába mentek, Wentworth azonban tőlükjelmaradván, a szalon ajtaját behajtá utánuk. — Hogy van Maud ? remélem, jól érzi magát ? — Köszönöm, jól! — s karszékébe viszszadőlt; — csak egy kissé fáradt vagyok. — Remélem, nem oly fáradt, hogy meg ne hallgatna? — Attól függ, hogy mit akar mondani. — A mit kérdezni akarok, nem uj dolog, Maud ; megmondhatja-e, mit reméljek a mit határozott? Lady Maud hallgatott. — Maholnap esztendeje lesz, hogy megkértem, de válaszát mindig elodázta. Most végre talán mégis megmondhatja, mikor lesz ön az enyim? Lady Maud tagadólag intett fejével. — Hisz tudja, egybekelésünkbe atyja is beleegyezett s esküvőnket csak elhatározásától tette függővé. — Igen ! határoztam, — viszonzá Maud. — A tavaszsza), ugy-e? — suttogá WeDtworth, Maud kezét gyengéden megszorítva. — Nem ! Captain Wentworth! sem tavaszszal, sem máskor, — sohasem! Szándékom megváltozott, mert érzem, hogy önt boldoggá nem tehetem. — E felett inkább én Ítélhetnék! — Nem, Capt. Wentworth ! ítélete elfogult lenne. — Erős meggyőződésem, hogy önt nem boldogíthatom. — Talán mást szeret? — kérdé Wentworth, hosszú hajszát harapdálva. — Ezt kérdezni joga alig van! — viszonzá Maud némi habozással. — Senkit sem szeretek ; de ez a dolgon nem változtat. — S ez utolsó szava? És szándékát semmi szín alatt sem változtatja meg? — Nem! E tárgyról többé ne is szóljunk ! Good night! — s lady Maud gyorsan távozott. IX. A vadászatok egyre folytak. Percy Kismetet a vadász-versenyek akadály-versenyére idomítani kezdé. Lady Maud a fielden csak ritkán jelent meg s akkor is jobbára atyjának valamelyik csendes park lovát lovagolta. Wentworth pedig néhány nappal a reá nézve döntő párbeszéd után Joscelyn-parkból elutazott. Lord Sewenoaks gyanitá, hogy valami történt, s azt hivé, hogy leányának valaki futólagosan megtetszett ugyan, s hogy ez ép oly gyorsan el is mosódik; de tudni szerette volna, hogy Maud és Wentworth mit beszéltek. Lady Maud nyíltan megmondá atyjának, ho gy Wentworthot tiszteli s becsüli, de neje nem lehet.
