Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-29 / 13. szám

104 Temesvár vidékén márez. 18-án észlelték az elsőt a ligethi erdőben; ugyanott 20 dikán Joanovies Sándor ur lőtt egyet; vadásztársai kettőt elhibáztak, egy pár pedig tovarepült anélkül, hogy rálőhettek volna. Remetén br. Ambróczynál 19-én lőtték az elsőt. Sárszegen Talabér Kálmán 19-én lőtt egy szalonkát; egy másikat is látott, de nem került puskaesőre. A Csepel-szigeten f. hó 26-án lőtte Pr. ismert szenvedélyes vadász az elsőt, — mig a budai hegyekben P. J. ur két nappal megelőzőleg már aggatékra fűzött 1 drbot. Mint érdekes hirt felemiitjük egyúttal, hogy ifj. Kapsz ur, a „Margit-Sziget

u-en ugyanez időtájt két drbot lőtt volna. Somogyban a szalonkázás — nem is kell mondanunk, hogy — sokkal élénkebben és sikeresebben foly. Iháros-Berényben márczius 24-ig 21 dbot lőttek. Tarnóczán márczius 15-dikén látták az első hosszucsőrűeket, s kétnapi vadászaton, márez. 22-ig szintén 22 darabot lőttek. Békésmegyéből írják, hogy id. gr. Almásy K. leeszi erdőterületén f. hó 19-dikén esti búzáson látták az első két szalonkát, 20-kán pedig négyet, de lőtávolon kivül. A szalonkákról híres apatini pagonyban, f. hó 20-dikán esti húzáson látták az első szalonkát, azonban csakis 24-kén ejtettek két darabot. Fehérmegyéből Iszka Szt.-György vidékéről irják, hogy ott T. J. ur e hó 19-dikén lőtte az elsőt, — e hó 24-ig pedig az összesen látott 14 drbból ötöt ejtett el. A szalonkák tehát — bár kis számban — de mindenütt megjelentek már, jeléül annak, hogy utazásuk ideje egészen itt van már; — már Erdélyben is megjelentek, mint azt B. J. ur, n.-szebeni igen tisztelt tudósítónk közli. A Nagy-Szebentől egy órajárásnyira fekvő „Sellenberg" községben ugyanis f. hó 21-kén látták az első hosszuesőrűt. Mocsári szalonkákat márczius 20-ka körül észleltek a Szolnok és Budapest közötti területen ; a kacsák különböző nemeit s a bibiezeket már koránban. Percy a rókát megpillantá, s a falka hangos zenével rohant utána. Halloa, halloa! Destinyt sarkantyúba veszi, s ez utolsó gáton is keresztülszökött. Percy felkiáltása, s a falkának uj élénkséggel felvett hajtása lady Maudot annyira felizgatá, hogy ámbár lova már nagyon habozott, s hogy szélesen felnyilt veres orrlyukaival a szokottnál gyorsabban lélekzett, inkább a falka hangos csaholá-ára, mint az előtte levő veszedelmes akadályra ügyelt. — Merlin, lady Maud kedvencz lova, ép oly izgatott, mint szép úrnője, az akadálynak bátran nekimegy ugvan, de ugrásközben a bokrokkal átszőtt léezekbe ütközik, ezeket áttöri, de felbukik. Percy, ki e pillanatban visszatekint, lady Maudot lova mellett fekve látja; leugorni s odasietni perez művo volt. — Jó isten! talán csak nem halt meg! A pillanatra elájult lady azonban csakhamar magához tért s Percy segítségével felemelkedett. Halálsápadtan, összekarczolt arczezal, törött kalappal, foszlányokra tépett lovagló-ruhában s könyes szemmel tekintett lovára. — Megsértette magát? — Nem! legalább nem hiszem. Kérem, nézzen Merlin után. Időközben ez is feltápászkodott s fájdalomtól merev szemekkel s vérző nagy sebbel állt ott. A hegyes karók egyike ezombjába fúródva tört ki a kerítésből. Vadász- és Verseny-Lap. ATHLETIKA, TESTGYAKORLAT. A bécsi első kard- és törvladalról. Az „Oedenburger Zeitung" f. évi márczius 8. és 9-ik számaiban Szigethy Sándor úrtól — ki a „Magyar athletikai c'ub" jobb vívói között szerepelt — a következő érdekes bírálati ismertetését találjuk a bécsi első rapier és kard-viadaloknak. A kardforgatás nemes, férfias és lovagias gyakorlatát, az utóbbi évtizedben úgy nálunk, miut iajtháutúli szomszédainknál sajnosan elhanyagoltatok, s mig az nálunk előbb, a comme il fant nevelésnek úgyszólván kiegészítő részét képezte, vivó köreinknek ez idő szerint csak ama kisebb számára szorítkozik, a hol eme sportot még mindig kiváló szeretettel ápolják. Nálunk, fájdalom, még mindig tart a visszamaradás. Bécsben azonban, — hol ez idő szerint a legélénkebb sport-mozgalom indult meg — a vívás sportjának általános érdekében, sikeres-n törték meg a közönyt. Az ez irányban való kezdeményezés dicsősége, az „Allgemeine Sport-Zeitung" szerkesztőjét Silberer Viktort illeti meg, Silberer rendezte Bécsben a nemzetközi regatta, kerékparipa-és biliárd versenyeket is. A tőr-és kardvivási viadalokra, egy-egy „Osztrák bajnoki" érmet, az amateurök részére pedig két 30—30 aranyból álló dijat tűzött ki a professionalisták részére. Az első rapier- és kard viadal f. évi márczius 3-án tartatott meg a „Musikverein" termében. A viadal — ha a kezdet nehézségeire tekintünk — teljes sikert aratott, s az amateur pályázók elismerést érdemeltek, kik közül 5 a tőr- és 6 a kard-vivásra jelentkezett. A professionalisták részvétele már gyengébb volt, a mely körülmény a vívómesterek érdekében fekvőnek látszott, mert ők saját köreikben eddig, mint legyőzhetlenek szerepelhettek, s egy nyilvános viadalon kellett most ezt egymás ellenében is bebizonyítani. A közönség részvétele élénk volt, s a Musikverein termei, distinguált publikummal és sok szép nővel telt meg. A tőrvívásra neveztek Adamovits Teodor, Biberhofer Ferencz, Eckstein Frigyes, Wagner Zsigmond és Ernst György amateurök. Miután mindegyik pályázóval meg kellett mérkőzni, 5 nevező között 10 assaut volt; a szúrás a második dijnál, 2 tussal nem számított; azonban tényleg csak 9 menet történt, mert az utolsó assautnál Ernst György a kardvívásra való előkészület miatt kimaradt. Az amateur törvivási osztrák bajnoki czimet, az arany éremmel és a külön tiszteletdíjjal együtt, mint legkorrektebb és elegansabb vivó Bieberhofer Ferencz, az ezüst érmet pedig Wagner Zsigmond nyerték el. A professionalisták közül a tőrvívásra neveztek: Pietro Arnoldo gráczi, Hartl János és Fuchs Sándor bécsi vívómesterek. Győztes Hartl lett. A kardviadalra neveztek: Kufahl H., Spanraft F., Adamovits Th., Wagner S. és Ernst György; s ez utóbbi nyerte el a bajnoki czimet, az arany érem és külön tiszteletdíjjal együtt, mig Adamovits Teodor kénytelen volt mint 2-ik győztes, az eziist éremmel megelégedni. A professionalisták közül a fent megnevezett 3 mester állott ki a kardviadalra és Hartl győzött ezúttal is, tiszteletdíjul egy szépen kidolgozott epée-t és kardot nyervén. A íalka után gyorsan elvágtatott kis társaság közül, a balesetet csak Tibb vette észre; ő is azonnal visszafordult, bogy a lady segítségére lehessen. — Mylady ! lova nagyon rosszul van; szó sincs róla, hogy reá ülhessen; a legközelebbi istállóba kell vezetni. Terhelőit megereszték, s miután Tibb a vérző sebet zsebkendőjével bekötötte, vele a farm felé ballagott; lady Maud megbénult lovát könyezve kiséré s nyakát simogatá; Percy pedig a másik két lovat utánuk vezette. — Szegény Merlin! túlhajtottalak, s elfeledém, hogy kellő conditióban még nem voltál! A legelső házak egyikénél jó istállót találva, Merlint bekötötték. — Mit tegyünk most? — töprengett Percy. — Joscelin-parktól legalább tiz mértföldnyire vagyunk. — Rövid tanácskozás után abban állapodtak még, hogy Tibb baromorvost keres, lady Maud Destinyn haza lovagol, Percy pedig egyelőre Merlinnél marad. Tibb azonnal útnak indult s P-rcy, lovát Lady Maud részére, ki az ajánlatot csak nehezen fogadá el, átnyergelte. — Sajnálom, hogy balesetem miatt a killnél jelen nem lehetett! — s felült, de még egyszer visszafordulván, utolsó szava ez volt: — Szívességét igen-igen köszönöm; — Merlinnek, ugy-e, jól gondját viselik ? — Minden tekintetben meg lehet nyugodva, semmit sem mulasztunk el, s azért, Márczius 29. 1883. Ez volt a sikerült viadalnak eredménye ; mivel azonban az egyúttal a bajnokság elnyerésével is öszszeköttetésben állott, kellő tárgyilagosság mellett részletes bírálatot is kell adnunk. A pályázók „en garde"-ba állottak, anélkül hogy a pengék hegyei keresztezték volna egymást, a ebből egy többé-kevésbbé számításba nem vehető játék következett, széles mozdulatokkal, melyek a tőrvívásnál épen nem szépek Nekem legalább a franczia ,jeu serré határozottabban jobban tetszik. A támadásnál azt vettem észre, hogy a bal lábaknak stabilitása, a kilépéseknek korrektsége, és a védés utáni en garde-ba való visszalépés, valamint a ripostoknak nyugodt megvédése hiáoyoztak, s ezek helyett inkább volt minden attaque egy-egy nekirohanás, melyek mindig corps á corps végződtek. Ilynemű vivási modor mellett, egy combinált szép támadás a lehetetlenséggel határos, mert vagy nagyon közel, vagy nagyon távol állanak egymástól az ellenfelek, hogy kellő egyes mozdulataikat számítással és ,chic"-kel vihessék keresztül. Sima tőrvívásnál erővel dolgozni soha sem szabad, és egyáltalában azt tapasztaltam, hogy Ernst urat kivéve, — mindannyian inkább heveskedés, mint vivási nyugodtsággal léptek fel. A mi az egyes tőrvivékat illeti, Champion Bieberhofer minden esetre jó vivó, szép tartással és sok agil'tással, de csukló-mozdulatai szabálytalanok, s igen sokat árt állása elegántiájának az, ha megfeledkezve magáról, bal karját leereszti. Wagner hasonlóan elegáns vivó, de az attaquenál, midőn náluk a szokásos nekirohanásokat alkalmazzák, s midőn már a test a testet éri, mindig az obligat szúrásnál marad. Ernst sok nyugodtsággal bir, gyors csuklóval, és ió riposztokkal; állásában azonban hanyag és lábaiban lassú. Adamovits Th. igen heves, s a finomság rovására erővel dolgozik ; de még sokat fog haladni. Eckstein nem sorozható, a bajnoki vivók közé. Valóban mesteri és a szó legszorosabb értelmében a bajnoki viadalhoz méltó vivást csak Hartl vívómester produkált. Mintha aczélból lett volna öntve, oly nyugodtsággal várta a sok itáliai élénkséggel támadott ellenfelét Arnoldot; á tempo éledt azonban fel az érez, egyet villámlott kezében a tőr hegye, az attaque parrizva volt, s már „tuché" hangzott az ellenfél oldaláról. Most Arnoldo elővigyázóbb lett s a legszebb csata fejlődött ki köztük, s a czéltudatos Hartlt bámultam. Őt a „vivás lelkének" nevezhetem, ki ép ugy mint a sah játéknál, megtette a saját tervén alapúié húzását, hogy az ellentél az ellenhúzást alkalmázhassa csak azért, hogy aztán annál könnyebben mattá tehesse. Állásában nyugodtság, gyorsaság, számítás és mozdulatainak biztonságában Hartl, saját szakmájában, valóban mesterit produkált. Arnoldo épűgy respektálandó szakember, Je Hartltól mégis messze áll. Fuchs elég jól és gyorsan vezeti tőrét, de néhány szabálytalan és heves mozdulata helyett jobban tenné, ha Hartl-t utánozná. Egyébiránt, a három mester közül ez utóbbi a leggyengébb. Az amateurök kardviadala feltétlenül jobb volt, mint tőrvívásuk, eltekintve Kufahl és Spanraft vívásától, kik még nem állanak a bajnoki vivók niveauján. Egyáltalában jól bántak a karddal, de itt is egy kissé sok hevességgel, a mi sok doubié-ra adott alkalmat. A kardvívás különben is nincs oly határozott szabályoknak alávetve, mint a tőrvívás, és az egyehogy a vadászat végén ott nem voltam, soha se sajnáljon! Lady Maud könnyű canterban távozott, s nemcsak Percy, de a ház népe is gyönyörrel nézett a szép lovasnő után. Az ut kanyarulatánál azonban sem ló, sem lovasnő nem tünt elő; Percy néhány perczig türelmetlenül várt, de hiába. Valaminek történnie kellett, gondolá s izgatottan utána sietett. VII. Percy attól tartván, hogy Destiny tán megbokrosodott vagy a ladyt ledobta, ezer aggodalom között sietett a falun keresztül s minden lépten nő- és gyermek-csoportokkal találkozott, melyek a deli lovasnő által nyújtott szép látványról beszélgettek. Végre az ut kanyarulatához érve, lady Maudot még sápadtabban mint a rajta történt baleset alkalmával, csendesen megállt lovához támaszkodva találta. — Kissé elszédültem, de már jobban vagyok ; segitsen ismét nyeregbe. Percy azonban látva, hogy lady Maud állapota korántsem olyan, hogy veszély nélkül lóra ülhetne, a legközelebbi jobb külsejű parasztházhoz vezette, s a szegényes, de tiszta szobában elhelyezte. — A lady, lord Sewenoaks leánya, — mondá a körülötte ácsorgó nőknek, — bontsák fel ruháit, adjanak néki fris vizet; — s lady Maudot e jószívű, de ügyetlen parasztasszonyok ápolására bízva, a szobából kiment