Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-23 / 8. szám

Február 23. 1882. 16. Csak egy személyt vagy ebet lehet a lelőtt galamb felvételére használni ; e czélra mindentéle más tárgvnak használata tiltatik. "17. lia több galamb egyszerre eresztetik ki, a lövésznek jogában áll, „No bird" mondani és egy másikat kérni. Esetleg mégis lőne, a következéseket tűrnie kell. 18. A lövésznek semmiféle ürügy alatt sem szabad állását a czélból elhagyni, hogy a galambhoz közeledjék, mely nem akar felrepülni. Ép ugy nem szabad visszamennie, ha állását már egyszer elhagyta, bogy a másik csövet kilőhesee. A lövésznek csak az állását jelölő vonal mögött szabad mozogni. 19. A választmányi tagoknak (Stewards) jogukban áll a töltényeket megvizsgálni, ezenkívül minden lövésznek kötelessége, ha lövésztárs által felszólittatik, töltényeit felnyitni, de ha a töltények jóknak találtatnak, a felbivó a felhívottnak 25 forintot fizetni tartozik. 20. Hátultöltő fegyvereket csak a padlón szabad megtölteni, ép ugy, mielőtt a padlóról lelépne, köteles a lövész az el nem használt töltényt kivenni. 21. Sodrony töltények, valamint összpontositók, vagy más a sörét közé kevert anyag használata nincs megengedve. 22. Ha a lövész kisebb távolságból lőne, mint ahogy előírva van, ugy a talált galamb „No bird," az elhibázott pedig elveszettnek tekintetik. 23. 36 gramm sörét minden körülmények közt, a töltés maximuma. Az ausztriai 8-as számú a legöregebb sörét (36 gramm,) a mi megfplel 1 x/

6 unczia franczia mértéknek s egy parányival több mint 1 angol mérték. 24. A galamb csak akkor veendő jónak, ha már fölvétetett vagy apportiroztatott. Ennél korábbi eldöntés nem létezik. 25. Nem tagok az egyleti tag ajánlatára szintén részt vehetnek a lövészeten és pedig közönséges lőnapon 10 frtos napi jegygyei ; La a lövészet magasabb és pedig 100 — bezárólag 400 frtos dijakért történik, 25 frtos — még magasabb dijakért 50 frtos napi jegygyei. Ezenkívül a nemtagok mindenkor kettős tételt fizetnek. A tiszteletdíj kiszámításánál a megrendelési ár irányadó. 26. A rendes öb (Caliber) : XII., a legnagyobb, a mi elfogadtatik : X., a legkisebb a melynek előny adatik: XYI. 27. Ha a lövészet több galambra történik, a második tour befejeztéig mindig léphetnek be lövészek. Ha azonban a lövészet egy galambra foly, csak az első tour befejeztéig lehet belépni; mindkét esetben azonban feltételeztetik, hogy az illető, előbb nem volt kellően értesülve a lövés állapotáról. 28. Egy 100, bezárólag 200 frt értékű verseny nyerője a téteket s egyéb illetményeket is beletudva, tekintet nélkül arra, bogy a verseny tét- (poule) vagy dijlövészet volt : 1 meterrel, 200 frton felüli verseny nyertese 2 meterrel hátrább áll, azonban nem halmozva és csak egy napra értve. A dijlövéezeteknél külön távolság nincs, ha csak a versenyfeltétel határozottan mást nem mond. Nyert magánfogadásokért (match) nem kell hátrább lépni. 29. 30 meter a legnagyobb távolság minden lövészetnél, bezárólag minden külön távolságnál. Szerencsétlenségek kikerülése végett fizet : 50 frtot, a ki felhívás nélkül lőtt ; 50 frtot, a ki a lobogókkal körülzárt téren kivül lő; 50 frtot, a ki a cső öbét a néző közönség felé fordítja ; 10 frtot, a ki tölt mielőtt a padlóra lép; 10 frtot, a ki a töltényt ki nem veszi mielőtt a padlót elhagyja. — A választmányi tagoknak (Stewards) jogukban áll másféle rendetlenségek előfordultával 50 forintig bírságolni. « » ft A „Budapesti Galamb-Lövész-Egylet" választmánya. Elnök: Gr. Esterházy Mihály Ifj. gr. Festetics Tasziló Gr. Nádasdy Ferencz Gr. Zichy Béla Br. Mecklenburg Károly Gr. Esterházy Béla Dőry Lajos. * * * A „Budapesti galamb-lövész-egylet" tagjai az 1882, 1883 és 1884. évekre. Gr. Festetics Tasziló ifj. Dőry Lajos Jankovics Gyula Gr. Esterházy Mihály 5. Gr. Esterházy Béla Kegl István Gr. Zselénszki Róbort Br. Radvánszky Géza Br. Majthényi Izidor 10. Br. Springer Gusztáv Blaskovits Miklós Gr. Batthyány Elemér Br. Mecklenburg Károly Br. Springer Alfréd 15. Br. Podmanczkv Géza Gr. Esterházy Ferencz Gr. Nádasdv Ferencz Gr. Zichy Béla Gr. Teleki Gyula. 20. Br. Jeszenszky István Gr. Zichy Antal Gr. Andrássy Tivadar Simonyi Dénes fhdn. Ivánka Oszkár 25. Gr. Zichy Jenő Br. Révay Gyula Nemeskéri Kiss Pál Meszlényi Pál Gr. Keglevich Gyula 30. Gr. Esterházy Andor Sztánkovánszky János Br. Radvánszky Béla Keczer Miklós Gr. Erdődy Rezső 35. Scbawel Jakab Gr. Erdődv Károly Br. Vay Elemér. A törzskönyv oszlopai. A pointerek. Eme fajta a törzskönyv egyik legnevezetesebb osztályát képezi, mivel a pointerek gyakorlati használata egyenlő módon emeli becsüket ugy a vadász, mint a kiállító szemében, s az alaknak szépsége s a vadászatra való kitűnőség kombinációja egyenlőn szól a pointerek tartása és használata mellett a háztájon ép ugy, mint a mocsarakon. A pointer erőt és kitartást magában egyesitő szép eb — kitartásra csupán a rókakopó baladja felül, telve értelem és feltogási képességgel, s kétségtelen az, hogy egyike ő a tehetségekkel legmegáldottabb fajoknak. Mint jött létre eme faj hazánkban (Angliában,) az nem egészen világos ; eredetijéül a spanyol pointer tartatik. Hogy ismét mért alkalmaztatott ez a szárnyas vadra való vadászatra, az a másik kérdés, mely eddig teljesen kielégitő válaszra nem lelt. Ugy látszik, hogy még nem igen nagy ideje mult annak, hogy a spanyol pointer nálunk elismerésre talált, mint vadászeb. Stubbs képéből ismerjük azt, s eme művész a mult század utolsó felében élt és a Kennel-club Stud-Book, közölve a hírneves Drake családfáját, ötödik generátióbann tesz emlitést a spanyol pointerről, Drake fia lévén Rapnek, ez Donnak, utóbbi Marsnak, ez ismét Pallasnak, mely spanyol pointer volt. Tökéletes meggyőződésünk az, hogy e század elején, ugy 1810 körül volt az, hogy a mai pointer a spanyol pointer és a rókakopó keresztezéséből tenyésztetni kezdett, és az is, bogy e két faj között már elébb létezett némi rokonság, nyilvánvaló abból, hogy mind a „Hound" fajból származott, oda mutatván minden jel, bogy a spanyol pointer a cubai vérebtől vette eredetét, s ennélfogva eme faj összeolvadóbban vegyittethetett a rókakopóval, mint bármely más fajjal a keresztezés utján. A vadmegállási képesség teljességgel nem látszik kevesbítve a rókakopóvér által — a mi nagyon nevezetes, lia tekintjük, mily szembeszökő különbség van e két faj hajlamai között. Hozzánkig érő értesülések szerint a spanyol pointer a legnyugodtabb jellegű vadászeb volt, minden pillanatban óvatosan jelezni kész, oly türelemmel dolgozva a kapott szimaton, akár egy véreb a zsinegen. A rókakopó ellenben teliden teli van nyargalási nyugtalansággal. Ezt nem lehet a szimat nyugodt megállására bírni; szakadatlanul s oly sebességgel, mint semmi más ebfaj, űzi ez ellenségét. Egyetlen hasonlatosság a két faj között az, hogy a szimatra mindkettő felvágja fejét — a legnagyobb tökélylyel ebben az alakban megy tovább, magasan hordva fejét, egyenesen a farkár, szügyig le követve a szimatot ; ez a rókakopó stylusa volt. Eme pontban tér el a róka (foxhound) a kopótól (harrier) s a nyulászeblől (beagle) s épen ezért volt a rókakopó a keresztezésre alkalmasabb a kitűzött czél elérésére, mint bármely más faj. Kézzelfoghatólag ez volt a régi vadászok véleménye, kik a keresztezést bizonyos időközben folytatták, a nélkül hogy ahhoz a fajt változtatták volna, a mire mutat az, hogy poiuterjeink némelyike még közelebb áll a rókakopóhoz, mint mások. A pointer-tenyésztők gyakran tapasztalják, hogy némely kölyökpoiuter tanitásközben, sőt versenyen is, ha egyszer-kétszer teheti, kitör a batáron, hajtja a nyulat, sőt néha rókakopó módjára csahol is. — Mi ennél valami alábbvalót nem ismerünk, habár kétségtelen ujmutatás ez a származás mikéntjére nézve. Előre bocsátva ennyit a pointer származására nézve ; jeles tanúságát birjuk annak, mily magas tökélyre emelhet bármily fajt, a gondos tenyésztés abban, hogy több mint hatvan éve támadt egy hírneves kenQel Knowsleyben, a Lord Derby székhelyén, s sok idő óta az ottani pointerek telivér külsejük s kitűnő minőmüségük által nevezetes hirnévvel birtak — melyet megtartottak napjainkig, ama különbséggel, hogy Sefton-poiutereknek hivják őket. Nagy idő óta oly izmokkal birnak ezek, mint a telivér lovak; nyakuk oly gyönyörű, hogy ez semmiben sem hasonlit a Stubbs képéhez vagy a rókakopóhoz és actiójuk, az olyan, mely semmi mással nein hasonlítható össze, mint a mozdnlat költői bájával. Egyedüli baj az, hogyatulhajtást nem birják. Vájjon feltarthatók-e ily sajátságok a saját vonalukon való tenyésztés által? A legtöbben erre nemmel felelnek s az utóbbi évek ildomossága ama pointerekkel való keresztezéshez nyúlt, melyeket mi nyersebbeknek (coarser) s épen ezért a rókakopóhoz még közelebb állóknak vélünk lenni. Jól van ez igy, mindazonáltal szükséges a