Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-23 / 8. szám

Február 23. 1882. serdülő Llewlyn-setteremet is kipróbálni, mely a kontinensen ez idő szerint még páratlan te­nyésztésből gr. K. Tibor is szerzett egy pup­pyt, br. P. Géza a következő alomra levén előjegyezve. A nagy I I hajtásokban nemcsak az egyes lövők helyei voltak számozva s a leg­jobb helyek — többnyire a sarkok válto­gatva kiosztva a jobb lövőknek, hanem a bosszú csikókban vonuló lőjáratok egyes póz­nákkal jelölve, hogy senki irányt ne tévesz­szen. A falak mindenkor jó eleve voltak fel­állitva, a hajtók között lovasok ügyeltek a rendre s a körök zárulása legtöbbnyire kifo­gástalan vala. A közlött lőjegyzékre csak egy a kér­désem: hogyan van az, hogy ily kitűnő re­vierben, hol a fáczányos, például, nagyrész­ben költséges kultúrával s nagyszerű csator­názással mocsárból viruló éger- és kőrisfa­ligetekké változott, hol a gyönyörű vágások, a puha talaj és a vizes rétek az erdei és sár­szalonka eldoradója lehetnének, e vadfajok­ból egész éven át semmi sem ejtetett? Ámde mig e kérdés agyamban fogan­zott, a hajtások véget értek. Előáll a kocsik hosszú sora, köztük egy gyönyörű ponnyfo­gat, melyet úrnője majd megsirat, hogy a Dagy lovakkal versenyt kell ily nagy utat teDnie s ime berobogunk újra a vendéglátó kas­tély nagy udvarára. Itt kiterül a háromnapi vadászat több mint másfélezernyi zsákmánya s mire mindenki toilettjében is újra civilizált emberré válik, megnyílnak újonnan a salon s az ebédlő fényes termei és habzó pohár mellett fölcsendül a szivélyes toast, mely a házi urat és családját, a bájoló nőket s a vi­ruló trónörököst üdvözli és élteti ; a háziúr hí­res érmelléki riezlingje pedig nem egy vete­rán vadásznak okoz nehéz küzdelmet, hogy viharedzett életében ezúttal be ne adj a a kulcsot. Este szellemes társalgás közben, mely­ben a vendégek különféle nemzetisége szerint a domináló magyaron kivűl angol, német meg franczia szó váltakoznak, a társaság egy ré­sze a whist-asztalhoz ül, s más része teké­zik, mig egy ügyes kis halászjáték mellől — nevét nem tudtam megjegyezni — fel­hangzik a nők vigcsengésű kaczagása. Végűi körűijár a punch s a kik több idővel nem rendelkeznek, ott búcsúznak el a szeretetreméltó főúri családtól, hogy a vasút­hoz röppentve, álmélkodjanak minden jónak múlandóságán, mert: „Die schöne Tage von Aronjuez" . . stb. mondja a vasárnapi puskás. Falka vadászatok. Ibolyaillat terjeng az erdőkből, s künn a szabadban; a zöldülő mezőkön újra felhang­zik a falkavadász „Tally ho !"-ja. — Göding­ről irják lapunknak f. hó 17-ről, hogy gr. Es­terházy Miklós aznap egy nagyszerűen si­került próbavadászatot tartott, mely З 1^ órai hajtás után szarvas-hallalival végződött. A levél következőleg hangzik : „A szép idő be­álltával gr. Esterházy Miklós mai nap d. u. i órakor érkezett ide a bécsi vasúton, s lóra ülve, a vasúthoz rendelt falkával (mintegy 10 pár szarvaskopóval) és ostoi ászaival egyenest a gödingi erdőkbe lovagolt át, próba-vadá­szatot tartani. — Alig lovagoltunk pár száz lépést az erdőben, midőn a gróf a közeli tisz­táson egy derék 10-ágas szarvast megpillantva „Tally ho!"-t kiáltott, és a falkát a sebesen tovaszökellő szarvas nyomára bocsáttatá. — Jól kellett lovagolnunk, hogy nyomában ma­radhassunk, mi az erdő fái és vágásai közt, bol a vadszarvas sokáig bújósdit játszott, vi­gyázatra intett; — a tele hanggal hajtó ko­pók infernalis zenéje nagyszerű élvezet volt a viszhangot verő hegyes-völgyes vidéken. Közel ötnegyed óráig hajtottuk már a szarvast, midőn a sűrűséget elhagyva, a sik­VADÁSZ- ÉS VEKSENY-LAP. ságra kimenekült és néhány nagy vizes ár­kon és szakadásokon át Mutovitz felé veze­tett. Kopóink hosszú szalagban utána. A vadászat már jó másfél órája tartott, s a szarvas ismét erdőbe ment, hol a hosszú alleekon át nyilsebesen száguldott, hol egy, hol más irány­ban ; közben vágásokon, tisztásokon és több határon át; de kopóink igen jól tartották ma­gukat. Már sötétedett és a sűrű vágások igen megneheziték a hajtást — midőn végre este 6 óra 10 perczkor, Towrow falu közelében, az erdőben lefogták a kopók. A sötétség miatt sem a szarvasról a kopókat leostorozni, sem ezeket összeszedni nem lehetett, s magunk is csak nagy baj és hosszas lovaglás után este órakor érkeztünk haza GödiDgre. Febr. 18-án ismét kilovagolt a gróf egy más falkával, de olyan erős szél volt, hogy eredmény nélkül kerestetett. Febr. 21-ére várják ő felsége vadász­lovait ; a nassaui herczeg, Prince Berghes, Dreher ur stb. lovai már 18-kán megér­keztek. * * * О felsége a királyné mult héten a ches­hirei, staffordi kopók és Sir Watkyn falkája után vadászott. Az elsőnél igen kevés lovag­lás után kill lett. A staffordi kopók az első rókát 40 percznyi run után elfogták, egy második rókát azonban — mely másfél órai jó lovaglást adott — elszalasztották. — Sir Watkin Wyn kopóinak mult szombaton igen nebéz dolguk volt, valamint az egész field­nek — a nagy szél, és havas eső miatt, mely­ben egészen átáztak. Több covert üresen találva , végre egy rókára akadtak, mely mintegy 30 perczig tartó igen sebes runt adott, sövényeken, vizes árkokon és vasúti töltéseken át, miközben sok bukás történt, többi közt Mr. Tallemache, a nyugat-cbes­hirei kerület orsz. képviselője is oly szeren­csétlenül bukott el egy kerités átugrásánál, hogy lova reáesvén — nagy zuzódásokat szen­vedett. A szimatot egészen tönkretevő rosz időben a róka megmenekült. Mindenki örült, irja aSportman, midőn a vadászatnak vége lett. t Hivatalos. A „Budapesti galamb-lövész-egylet" tag­jai tisztelettel felkéretnek, miszerint tagdijai­kat (50 frt), melyek az alapszabályok 3. §-sa értelmében minden év február l-ig befízeten­dők, az egylet titkárságához mielőbb bekül­deni szíveskedjenek. Budapest, hatvani-utcza, nemzeti Casino 1882. febr. 20. Elnöki megbizásból : a titkárság. * * * A „Budapesti galamb-lövész-egylet" tag­jai közé ujabban gróf Erdődy Károly és br. Vay Elemér léptek be s igy az egyletnek mai nap 37 tagja van. A „Budapesti Galamb-Lövész-Egylet" lö-szabályai, a Hurlingham club löszabályai szerint. 1. A biró Ítélete határozónak tekintendő. Szabadságában áll azonban a bírónak, saját véleménye után, két választmányi tagot felkérni, kétes esetek eldöntésénél, vagy pe­dig a már kimondott birói Ítéletet a helyszí­nén azonnal visszavonni. 2. A fegyvert nem szabad mindaddig váll­hoz emelni, mig a lövész „Pullt"-t nem mond. A fegyver-agynak a hónalj alatt kell lenni, ellenkező esetben köteles a biró „No bird" mondani, ha esetleg a galamb találva van; ha 67 pedig hibázott a lövész, rosznak veendő a galamb. 3. A el nem sülés nem számíttatik lövés­nek, feltéve, hogy a fegyver töltve és fel­húzva volt. 4. Ha a fegyver első csöve nem sül el, és a lövész a második esőt használva hibáz, ez esetben a galamb rosz. 5. Ha a lövész az első csővel hibázott és a második csöve el nem sült: más galambot kap, de ez esetben köteles a teljes lőpor-töl­ténynyel töltött első csövet a repülő galambra kilőni, mielőtt a második csövet használja. A lövésznek nem szabad egyszerre mind a két ravaszt elnyomni. 6. Minden körülmények közt tiltva van a két csövet egyszerre kilőni ; előforduló eset­ben a talált galamb „No bird", az elhibá­zott rosz. 7. A lövésznek a távolságot jelző vonal mögött kell állni, mig a fegyver ki lett lőve. Ha a biró nézete az, hogy a lövész, ellenfele, néző, gépész vagy más esemény, vagy vala­mely külső befolyás által zavarva lett, ugy jogában áll másik galambot adni. 8. Ha a lövész állásán lövésre készen áll, akkora gépésznek oda kiállt: „AreYou ready," és aztán „Pull". Ha azonban a csapda ki­nyilt, mielőtt a vezényszó kimondatott volna, a lövésztől függ a galambnak el vagy el nem fogadása. Ha mégis lő, ugy saját veszélyére teszi. 9. Ha a csapda kinyittatott, de a galamb nem repült föl, szabadságban áll a lövésznek azt el, vaey el nem fogadni. Ha nem fogadja el, „No bird" mond. Ha a jelzés után mégis lőne, ugy az sem javára sem terhére nem számíttatik. 10. Minden galamb a keritésen belül föl­veendő, ellenkező esetben elveszettnek tekin­tetik az. 11. Ha egy galamb, a melyre lövetett, a kerités vagy az épület valamely részére vagy pedig valamely magasabb helyre ül vagy ga­lyaz fel, mint a kerítés, elveszettnek tekin­tendő. Ülés alatt értendő, ha a galamb szár­nyait zárja. 12. Oly galamb, mely már a keritésen kivül volt és visszatérve a körbe leesik, elveszett­nek tekintetik. 13. Ha a lövész állására lép és a csapdát felnyitni hagyta, de a repülő galambra nem lő, vagy fegyvere nincs kellőleg töltve, vagy pedig saját hanyagsága folytán nem sül el : a galamb elveszettnek tekintetik. 14. Ha a galamb, a melyre már lövetett, to­va száll és egy néző ugyanarra lőne, ugy, hogy még a körön belül esik le: a bírónak jogában áll, ha abban a nézetben van, mi­szerint a galamb nem a lövész lövése folytám esett le, ezt mint elveszettet beszámítani; vagy pedig, ba ama nézetben van, hogy úgyis leesett volna, jónak is számithatja. Kételke­dés esetén egy másik galambra is lövethet a lövészszel. 15. Az első lövéssel ültében lőtt és talált ga­lamb „No bird," a másodikkal szabad ülté­ben is lőni, ha az első lövés röptében hasz­náltatott a galambra. Ha a lövész az ültében levő galambot az első lövéssel elhibázza, de a másodikkal találja : „No bird."

Next

/
Thumbnails
Contents