Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-23 / 8. szám

Február 23. 1882. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 63 nüség — bogy kipróbált kanczából egy nagy dijt nyerő csikót nevelhetünk — sokkal nagyobb, mint a próbálatlan kanczáknál. * * * Sokszor lehet hallani, hogy a telivértenyésztés csak akkor lehetne a közönséges lótenyésztésnek igazán hasznára, ha keresztülvitetnék az, hogy egyetlen átöröklőhibával biró mént vagy kanczát se volna szabad továbbtenyésztésre használni. Ámbár méltányos volna, hogy a kik ez elvet leginkább hangoztatják, t. i. a télvértenyésztők, jó példát mutatnának, (mi azonban csak ritkán történik) mégis elfogadnám szivesen ez elvet a telivérre nézve is, csak azt tudnák megmondani, hogy mit számúnak mindent az öröklési hibák közé. — En a legkönnyebben átörökölhető hibának az egészségtelenebbet tartom ; és nem tagadom, hogy a telivért is csak akkor látnám amaz ideális magasságon, melyen én látni szeretném, ha egyetlen egészségtelen kanczát sem volna szabad tovább-tenyésztésre használni.**) Az egyetlen helyes próba azonban az egészségnek kitudására (mind a végtagokban, mind a gyomorban, idegek- és vérmérsékben) pedig lesz és volt — mig csak helyesebb fel nem találtatik — a nyilványos próba a versenypályán. Az olyan kancza, mely 2 és bároméves korában teljesen kiállta a traininget és láthatólag jól érezve magát — több izben fellép a versenypályán, s becsületesen küzd, ha csak mérséklett eredménynyel is — nagyon valószínű, hogy egészséges ; — már pedig egészséges kanczáktól — egészséges csikókat is várhatni. Természetes, hogy néha itt is vannak kivételek, azaz olyan kanczák, melyek mint 2 és 3évesek igen jól kiállották a traininget és a pályázást, s utóbb még is egészségtelen anyák lettek; azaz csikaik egészségtelenek, kivált ha sok ideig hagyták őket pályázni. (Folyt, köv.) Programm, a Sport-Egyesület által GyöDgyösön 188'2 márczius 23-án rendezendő lóversenyekre. I. Akadályverseny. „Pesztonka" dija, 500 frc. aranyban (a tavalyi nyerőtői), és tiszteletdíj a lovasnak a Sport-Egyesülettől. — Futhat egyleti tagnak magyaroszt. monarchiában nevelt félvér lova, mely még nyilvános pályán akadályversenyt nem nyert. Távolság körülbelől 3000 meter, az akadályok 2'/

2 méternél nem szélesebbek és 75 centimeternél nem magasabbak. Teher: 4é 70 kilogramm id 77>/

2 kilogr. Lovarnak ki még nyilvános versenyben nem indult, 2

1/, kilgr. kevesebb. Urlovarok szinekben vagy egyenruhában. Tét 10 frt. f. v. f. A téteken és bánatokon az első és második osztozik. II. Aláirási-dij, akad.-verseny, kapcsolatban Asszonyságok tiszteletdijával a nyertesnek, és külön tiszteletdíj (ostor) a Sportegylettől a győztes lovaknak. — Futhat egyleti tagnak a magy. osztr. monarchiában nevelt lova, mely legalább 3 hónapja nyilv. idomitóintézetben nem volt. Távolság kb, 4000 meter. Akadályok 3 meternél nem szélesebbek. 1 m. nem magasabbak. Teher: 4é 70 klgr., 5é és id. 77</

2 kilgr. Telivér 5 kgr. több. Lovas, ki nyilvános versenyben még nem indult, 2V

2 klgr. kevesebb. Urlovarok szinekben vagy egyenruhában. Tét 20 frt, bánat 10 írt. A tételek, és bánatokban az első és második osztozik. III. Ügetö-verseny. Tiszteletdíj 50 frt értékben a Lótenyésztés emel. al. társulattól. Kettős fogatok, 4-kerekű kocsival. Távolság körülbelől 3600 meter, Tét és bánat 5 frt. Az első és 2-dik osztoznak a téteken és bánatokon. Ugyanakkor lókiállitás, melyen a legszebb juckerlogatot a Lótenyésztési társulat egy tiszteletdíjjal tünteti ki, s esetleg eladásra hozott lovakból bevásárlásokat is teend. **) Ez ellen nálunk is történik vétkezés ; kanczák, melyek betegeskedés és gyengélkedés miatt nem állhatták ki a traininget, mégis a ménesbe adattak s miután a drága fedezési ár megfizettetett értök — csikaikkal elvetéltek, vagy ezek oly nyomorékok lettek, hogy nem sokára kimúltak. — De ilyen az ember ! — az ily traininget ki nem tartott, de különben szép lovat sajnál magtalanitani (ez egy uj állatgyógyászati vivmány) — hanem beadja a ménesbe, s -enyészt utána, s ha az első csikó megdöglik, próbál egy másikat és harmadikat — és az alatt — tartja öt-hat esztendeig a kanczát ; eteti a drága zabot, és fizeti a 300—500 frt hágatási pénzt esztendőnkint, végre odadobja a haszonvehetlen állatot pár száz forintért a a vásárnak ; a helyett hogy mindjárt kiadta volna paripának, vagy kocsiba. Valószínű, hogy még egy vadászlovak és egy ponyk versenye is leend. Nevezési zárnap a három versenyre április 1-je ; a bejelentések a „Vadászlap" szerkesztőséghez (Budapest, Nemz. Casino II. em.) intézendők. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Az »Influenza.» Magyarország lóállománya a mult év folyama alatt igen nagy mérvben szenvedett a betegségek ama csoportja által, melyet „infiuenzá

u-nak neveznek; úgyhogy alig volt ménes, melyet meg nem keresett. Eme járványos kór oly különféle alakban jelentkezett országszerte, hogy igen gyakran még a szakértő teDyésztő sem tudta, mi baja csikainak vagy anyakanczáinak ; sőt nem egy kisebb képzettségű vidéki állatorvos is kétségben volt s igy a betegséget fel nem ösmerhetvén, kellőleg nem is gyógyíthatta. — Különben még a legtudósabb orvosi facultások sincsenek teljesen tisztában az influenza okai, lényege és orvoslása iránt, ugy hogy minden nagyobb mérvű szakszerű megfigyelés részletes előadása a kór által veszélyeztetett lótenyésztés ügyének csak hasznára lehet. Állami méneseinkben és a méntelepekben is kisebb-nagyobb mérvben uralkodott e járvány. Legerősebben azonban Mezőhegyest látogatta meg, hol százakra ment az influenzás lovak száma. Eme ménes érdemdús főállatorvosa Neumann Sebestyén, — ki rendkívüli orvosi vocatión kivül 41 évi ménes-praxissal rendelkezvén, az ország egyik legtapasztaltabb állatorvosának nevezhető, — az alája rendelt orvosi karral egyetemben igen szorgos megfigyelés tárgyává tette a járványt; s erről az alábbi részletes jelentést gyakorlati értékű tartalmát tenyésztőink figyelmébe ajánljuk. * * * „A mezőhegyesi ménes 1881-ben általános járvány által támadtatott meg, mely mindennemű fajú és korú lovakat egyaránt szenvedésbe vont, s uralgásával csak akkor kezdett szűnni, midőn nem volt már ménesosztály, mely e járványon át ne esett volna. A járvány május elején mutatkozott, s eleintén csak szórványosan, de később tömegesen léptek fel a megbetegedések, a melyek mindanynyian ama kórnak charakterisztikus symptomáival birtak, melyet, nem tudom helyesen-e, — „Influenzádnak neveznek. Eme betegség, 52 év óta kímélte meg ménesünket ; mert tudtommal 1829-ben az akkori katonai ménesekben, Mezőhegyest sem véve ki, már uralgott volt. Azóta azonban — a mint azt a pontosan feljegyzett betegségi kimutatások adatai tanúsítják — nem fordult itt elő e járványos betegség. Hogy mért lőn ménesünk lóállománya ily hosszú időn át megkímélve eme kórtól, azt hiszem, csak is annak köszönheti, hogy fekvése elszigetelt és nagyobb közlekedési pontoktól távol eső. Okát tekintve a betegség kifejlődésének, azt állítja, ugyan az e téren elismert kapaczitások egyrésze, hogy az kedvezőtlen időjárás és helyi hygienikus viszonyok folytán támad, mig mások pedig ama nézeten vannak, hogy e betegség eredetét fertőzésnek köszönheti, és csakis ragályozás által válik járványnyá. Én ez utóbbiaknak nézetét vagyok hajlandó elismerni, miután az idei nagymérvű tapasztalataim e betegség fejlődésénél és lefolyásánál mind e véleményemet erősiték meg. Bizonyitékúl szolgál ama tény, mely az itt feliépő járványt megelőzte és mely csak egyedül a kór kitörésének okául tekinthető és ez a következő : Április hóban vagy 30 darab lèves csődör csikó vásároltatott az ország különféle részén, ezek május elején Mezőhegyesre érkezve, már is többnél hurutos állapotok voltak jelen, a melyek azonnal is gyógykezelés alá vétettek. Ezek közül azonban azok, a melyek a 14-napi vesztegzárt látszólag egészségesen kiállották, a saját nevelésű lèves mén csikaink osztályába bocsáttattak, mint ez más években is történni szokott. Néhány napra reá fordultak elő az első megbetegedések és pedig ugy a vásárolt, mint a saját nevelésű lèves mén csikók osztályára szorítkozott. Május végével és junius elején azonban már tömegesen szaporodtak ez osztályból a betegek és a járványnak tiszta képét tüntették fel. Erről meggyőződve, nagy gonddal és elővigyázattal a legszigorúbb óveljárások tétettek, mi nemcsak rendőri intézkedésekből, hanem a ménes összes létszámának napontai tüzetes megvizsgálásából állott, hogy e nagyszámú lóállományban a járvány rohamos terjedése meggá'oltassék. De hasztalan volt mindeD, miután junius 19-én már az lèves kancza csikók között, 22-én a mindkét nembeli választott csikók közt, 24-én pedig a kis Nonius-ménes közt is fellépett a járvány. így folyton tovább és tovább terjedve egyik ménest a másik után támadá meg, és pedig julius 15-én a Gfidran-ménest, 27-én a 2éves méneket, augusztus közepe felé a központi használati lovakat, ugyané hó 17-én a szomszédságban felállított, 3éves méneket és több igában használt anyakanczát, október 14-én az aDgol félvér-ménest és a nagy Nonius-ménest, október 26-án több próba- és törzsmént, és végre november elején a 2éves kanczákat, melyek közül kezdetben csak egyesek betegedtek meg, miután tömeges megbetegedésük deczember hóra esik. Nem képeztek kivételt sem a méneseknél használt nyerges lovak, sem pedig a gazdasági használati lovak. Az elsők ama ménesnélszenvedtek, hol beosztva voltak, az utóbbiak pedig az egész invasió alatt szórványosan betegedtek meg. A mint ebből látható, a járvány sem egy ménest, sem egy osztályt meg nem kiméit és ez szolgáltatta nagy részben a ménesben a mult év folyamában összesen előfordúlt 721 darab belső megbetegedési esetet, valamint okozója is volt az idei aránylagosan nagyobb veszteségeknek az anyakanczák és választott csikók közt. (Mezőhegyesen ugyanis a mult évben elhullott összesen 60 db ló és csikó). Hogy sem kor, sem származás, sem pedig táplálkozása az állatnak ki nem zárja e betegségből, ezt az idén tett tapasztalatok bőven bizonyítják, miután azt láttuk, hogy e tényezők csak is befolyását módosítják a kornak. Hogy, a mint fönnebb is emlitém, az anyakancza és választott csikók között a veszteségek aránylag nagyobbak voltak a másnemű és korú állatokéinál, ez onnan eredt, hogy a választott csikóknál a szervezet még nem birt elég visszahatási erővel a betegségnek ellent állni, mig a hasas kanczák pedig, különösen a már előrehaladtak, szintén kevesebb erővel rendelkeztek, mintsem e betegséggel szemben, kitartóan erélyes visszahatást fejthettek volna ki, miután szervezetük a fejlődő magzat által amúgy is nagy mértékben igénybe vétetett. Okát tekintve e betegségnek, azt hiszem, mint már fent is emlitém, hogy a légköri hatányok, a hévmérséknek rögtöni változása, nedves meleg és hideg légáram, szelek, magas vagy nagyon alacsony légnyomás, nagyfokú meleg vagy hideg, nagyobb mérvű megerőltetések vagy túlságos nyugalom mind oly hatányok, melyek bár az állatot más betegségek iránt fogékonynyá teszik, de eme járványos kór fejlődését a legkevésbbé sem befolyásolják. Bizonyitékáúl szolgál — hogy a metorrológiai hatányok e betegség fejlődésére a legkisebb befolyással sem birnak, ama körülmény, hogy sem az augusztusi 40°C. meleg, sem pedig a november 8°C. hideg nem változtatták lényegében a járványt. Ugy hiszem, hogy ha eme fentemiitett