Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-12-14 / 50. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- és VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A .MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 forint A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETT CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 50. sz. Budapest, 1882. deczember 14. XXVI. évfolyam. HIVATALOS. „A Magyar Lovaregylet" f. évi decz. hó 17-kén (vasáanap) d. u. 1 órára kiirt rendes közgyűlését ugyanazon napi délután 3 órára változtatta át. Főtárgyak : Az 1882-dik év eredményének előterjesztése. Küliségvetési előirányzat az 1883-dik évre; ujtagok választása s a választmányi tagok egyharmadának restaurálás. Budapest, 1882. deczember hó 10-en. Megbízásból a Magyar Lovaregylet titkársága Sárkány J. F., s. к. titkár. TELIVEREK és VERSENYEK^ A versenyló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.) VII. Mr. Clark s Buffon gróf észrevételei. - Az idomitó-pálya. — Mire kell ügyelni annak megválasztásánál? — Mily pont választandó az idomitó intézet czéljából ? Miután a conditióra nézve saját nézetünket elmondtuk, uem lesz érdektelen, ha néhány szóval más embereknek erre vonatkozó véleményét is idézzük. Mr. Clark a többi közt ezt mondja : „Nagyon nagy figyelemmel kell eljárni oly lovaknál, a melyek igen kövérek ; mérsékelt, rendes munkába kell azokat fogni, mielőtt nagyobb erőfeszitést kivánnánk tőlök. Kövérségük, lia ily lovak nagyon fölhevülnek, vagy zsirolvadást idéz elő, mi a vérben zavart okoz, s tüdőlob s több másféle baj is következhetik be." Buffon gróf azt állítja, hogy a nagyon nnleg éghajlat megölője a lovaknak, s hogyha mérsékelt égalj alól igen meleg éghajlat alá viszik a lovakat, degenerálódnak. Ebből az a természetes következtetés vonható, hogy a mérsékelt éghajlat a lóra nézve előnyösebb s inkább hideg mint meleg legyen az ; túlságos hidegben azonban, mint Islandból tudjuk, a lovak kicsinyek maradnak, noha igen erősek. Beszéltünk immár arról, mikép gondozandók a beteg lovak ; beszéltünk a conditióról is. Mielőtt azonban a lovak előkészítése felől szólnánk, nem lesz felesleges, ha leírjuk, minőnek kell lenni az idomitó pályának, mert mi sem nélkülözhetlenebb valamely idomitó intézetnél, mint egy jó galoppozó pálya. A pálya nagysága s a talaj felületének s aljzatának minősége nem megvetendő jelentőséggel bir s a hely kiválasztására a legbehatóbb figyelem forditandó. A talajnak sem tiszta homoknak, sem tiszta agyagnak nem szabad lenn

;e, mert ámbár a homok nedves időben igen jó pályát ad, száraz időben nagyon kemény s galoppozásra alkalmatlan. Tiszta agyagtalaj azonban még rosszabb, mert nedves időben nagyon mély, száraz időben pedig oly kemény, mint a tégla s csak ritkán s nagyon rövid ideig használható. Legalkalmasabb talaj a könnyű agyag meszes aljzattal, mely elég nyirkosságiartó erővel bir arra nézve, hogy száraz időben mérsékelten puha és ruganyos maradjon, a nélkül hogy nedves időben föntartsa a vizet és mély talaj okozójává váljék. A pálya nagyságát és szélességét nagy részt a lovaknak a mennyisége határozza meg ; mindenesetre azonban inkább nagyobb legyen, semmint kicsiny, mert az azon való folytonos galoppozás által a talaj nagyon megtaposódván, megkeményedik s e miatt aztán a lovak könnyen megsántulhatnak. Szintén nagy térség szükséges, hogy a lovakat nagyobb távokra elő lehessen késziteni ; azonkívül a galop-pályának és a walking-groundnak el kell kü.lönitve lenni. Szükséges, hogy két-három táv legyen, félmértföldtől háromnegyed mértföldig s olyan, mely ki legyen mérve egy mértföldre, sőt két mértföldre és többre is ; ezek mind szükségesek az előkészítésre. Ha nincs elég terünk, akkor a lovak szenvednek a miatt, mert nem előnyös ezeket folyvást egy, habár nagy körben is, galoppoztatni. Pedestrianek, ha trainingben vannak, munkájok nagyobb részét könnyed lejtőjű térségen végzik; nyilvános bizonysága ez annak, hogy ők ezt a hegyről aláfutásnál többre becsülik. Ugyané rendszer követendő a versenylovaknál is. Lovak idomithatók, ha csak lejtőről lefelé galoppoznak, azonban ezáltal még nem lesznek „fit"-ek. Hullámzatos talajon esetleg való galoppozás ellen nem lehet kifogás ; azonban a gyors munkának, lejtőnek felfelé vagy sik talajon kell történnie? Szükséges, hogy a galoppozó pálya egyenes legyen és éles szögleteket ne képezzen, különben a futam tartama alatt а расе nem lehet egyenletes, mi a trialeknél igen nagy fontossággal bir. A tavaszi versenyekre való előkészülésnél a lovak elrontják a pályát a nyári használatra; ennélfogva szükséges, hogy a tavaszi és nyári munkára külön pályákkal rendelkezhessünk, melyeknek használata azonban inkább az időjárástól, semmint az évszaktól függ, amennyiben az elsőt addig használjuk, mig a meleg és száraz évszak beáll ; akkor átmegyünk a másikra, hogy aztán esetleges időváltozáskor ismét az elsőt vegyük igénybe. A nyári pályákra kiváltképen a legnagyobb gond forditandó. A trialekre minden tekintetben a legalkalmasabb és legjobb helyet kell kiválasztanunk s csupán erre az egyetlenegy czélra tartani fenn, legfölebb rendkivüli alkalmakkor és a sürgős szükség esetében lehet ezt a rendes munkánál használatba venni. Sok idomár, ha idomitópályája a száraz időjárás és sok galoppozás miatt megkeményedett, fölboronáltatja s aztán mogheugerezteti. Utóbbi, kétségkívül javítja a pálya kiilszinét, a mennyiben a talajfoiületet kisimítja; azonban a talaj, az ismételt hengerezések által megkeményedik, a honnan sokkal előnyösebbnek tartjuk, ha a javiiást kézimunkával intézzük s a pázsiton ejtett hepehupákat könnyű betaposások által egyengetjük ki. Korábbi időkben a lovászfiúk használtattak e munkára, mai napság azonban ezek ilyesmire nem vállalkoznak s igy munkásokat kell e dologra fölfogadnunk. Idomitó-intézetek igen gyakran rendeztetnek be csupa kényelmi szempontból oly helyeken, melyeknek talajminősége már eleve kizárja az okszerű munka lehetőségét. Ily trainingek következményei aztán, hogy a legtöbb ló megsántul s az a kevés ló is, melyet ily sors nem ér, csak fél-conditióban megy a starthoz, hogy aztán oly lovak által, melyek minőség tekintetében alább, de conditióra nézve jobban állnak, megveressék. Különösen hosszú távú versenyeknél fordul ez gyakran elé, ahol a conditio- még nagyobb szerepet játszik, mint a többinél. Ezek szerint az alkalmas hely megválasztása a legnagyobb fontossággal bir s ezt legjobb akkor tenni, mikor a talaj legroszszabb állapotban van, t. i. nagyon száraz időjáráskor. Ekkor lehet annak minőségét legjobban megitélni s alkalmas voltát legbiztosabban meghatározni. Valamely hely kiválasztásánál nem szabad felednünk, hogy mindent könyebb megváltoztatni és javitani, mint a talaj mineműségét és alkatrészeit. Rosszúl készült istállókat viszonylag könnyű átalakítani vagy ujraépiteni; de a talaj olyan marad, a minő volt s minőségétől függ, vájjon a lovak tebetnek-e rajta jó munkát, vagy azoknak conditiójára nézve hátrányos-eaz? Idomitó intézetnél tekintetbe veendő valamely nagyvárosnak a távolsága is, kivált azokra a tulajdonosokra nézve fontos ez, a kik nincsenek oly helyzetben, hogy a kiadással nem törődve, tarthassanak versenyistállót, hanem a kik a tetemes költségeknek legalább egyrészét — melyet az istálló okoz —behajtani igyekeznek. Azok, a kik ama kellemes helyzetben vannak, hogy a sportot csupa kedvtelésből űzhetik, a legtöbb esetben valamelyik birtokukon rendezik be idomitóintézetüket vagy pedig lakásuk közelében, hogy azt könnyű szerrel föl-fölkereshessék. A többiek ellenben legjobban teszik, ha nyugalmas és alkalmas pontot választanak, bárhol találják is azt föl, csupán arra ügyelve, hogy a nagyvárosok közeléből távol essék ez, nehogy gyakori alkalmatlan látogatók által a tervszerű munka egy vagy más tekintetben zavartassék. (Folyt, köv.)