Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-12-07 / 49. szám

Deczember 7. 1882. VADÁSZ- ÉS VEBSENY-LAP. 445 ra), Csillag és Erzsi után mének „ Chilbam, ' El.-peth és Merry-go-rouDd után pedig kanczacsikók. Verneuilnelc van 4 méncsikaja : Orange, Altona, Dahlia és Miss Ellis után. Kisbér öcscse 3 ivadékkal szerepel u. m. Babér és Villám után mének, s Impératrice után egy kaneza csikó. Harry Halinak 3 méncsikaja van Cataclysm, Misstigris és Dsception után. Kalandornak egy méncsikaja New-Victoriától. Gunnersburynak egy méncsikaja Bimbótól és egy kanczacsiksja Moonlighttól. Vég e 4 Scottish Chief, 1 Petrarch, 1 Rosicrucian és 1 King Alfred csikó; Peffar, Maria Theresa, Scythian-Princess, Rub-a Dub, Themis, Nova és Apollinaris — tavaly és ez idén Angliából importált kanczákból. Összesen tehát 26 drb egyéves telivércsikó vár a jövő évi árverésre, s ha tovább oly szépen egészségesen és egyenletesen fejlődnek, mint eddig, ugy valóban minden telivértenyésztő gyönyörűséggel fogja a májusi árverés alkalmával e felállítást megtekinthetni. — Hogyan állunk? Mindig azt ballom, hogy a lótenyésztés Magyarországon rendkívüli haladást tesz; hogy mi lótenyésztők az állam által különös pártfogásban részesittetünk; — hogy a lefolyt 15 év alatt egyetlenegy más gazdasági ág sem részesült a törvényhozásnak oly bőkezű figyelmében, mint épen az országos lótenyésztés ; hogy a tenyésztők ma már vidéken találhatnak kitüuő állami méneket; — hogy a tenyésztők, kik alkalmas apalovat bocsátanak a közönség rendelkezésére, az állam részéről ezért subven'iót kapnak; — hogy a rosz falusi monyasokat kiheréltetik s helyettük Mezőbegyesről jó méneket osztogatnak; h ogy csikaink jó felnevelbetésére közös legelők alakítását segélyezi az állam ; egyszóval, hogy a magyar lótenyésztőnek tejjel mézzel foly a világa. Hallom mindezt, — de nem tapasztalom; mert legalább itt a mi vidékünkön mi lótenyésztők ugyancsak nem uszunk az áldásban, sőt mondhatom ebül vagyunk. Van a megye területén, ha jól emlékszem, mintegy 20,000 ló, e között legalább 5—6 ezer tenyésztésre alkalmas kaneza, s ezzel szemben volt nálunk ez évben összesen 14 állami mén felállitva: jó községi vagy magán mén a megye területén alig van több mint legfeljebb 10 — 15 db s igy hát még ha 60 kanczát is számitunk egy ménre, legfeljebb 1500—1800 kaneza juthat jó ménhez, a többit pedig fedezi holmi rongyos, vak, pókos, kaptás, vagy gyenge alkatú mén, melyet mind ki kelle herélni, vagy pedig idétlen kétéves méncsikók. Tudok községet, mely szívesen venne jó mént, de nem tudja honnan, vagy pedig ha talál is elvétve jót valamely nagyobb ménesben, azt oly drágán tartják, hogy a módosabb község sem birja megvenni. Hol marad itt a sokat pengetett állami segély ? Volt itt szomszédomban egy jobb módú gazdának egy igen szép 4éves pej ménje, melyet a vidéki gazdáknak rendelkezésére bocsátott, kérvén minden kaneza után 6 forintot. Nem hoztak az egész idény alatt csak 10 kanczát, mert sokalták a dijat, nem tudták megfizetni. A jövő évben 3 forint dij mellett tedezett e mén 40 kanczát, de tulajdonosa ily csekély fedeztetési dij mellett egyáltalán nem találván meg számadását, a jövő évben a mént kiheréltette s jó pénzért eladta a losonczi vásáron. Ha e mén tulajdonosa az állam részéről kapott volna vagy 150 évi méntartási subventiót, a mint Ausztriában is teszik, — ugy bizonyosan megtartotta volna a jó apalovat, mely ennek hiányában a tenyésztésre elveszett. Hol mar.idt itt az állami gyámolitás ? A megyében szerte fedez a sok rosz mén, senki sem tiltja el, senki sem heréitett hol marad itt az állami ellenőrzés ? Nem messze tőlem van egy állami fedeztetési állomás 2 ménnel. Ezek az idén is fedeztek vagy 120 kanczát, s mégsem birunk még csak harmadikat sem kapni, pedig április s májusban minden nap 15—20 sárló kanczát vezetnek hiába az állomásra, mert a mének már aznap fedeztek. Elkelne ezen az állomáson 6 mén is, és egygyel sem kapunk többet; hát hol marad itt az állam bőkezű istápolása?! A kisebb gazdák kénytelenek istállóban nevelni fel csikaikat sok vidéken ; ;mert nincs legelőjük; milyen jó voba, ha valamely jó füves vidékén a megyének közös legelő alakíttatnék, a hol mérsékelt dij fizetése mellett buja legelőre, védő szárnyékra, jó pa takvizre, gondos ápolásra és szükség esetében orvosi kezelésre találna a jó csikó, mely mindezek hiján az istállóban megromlik. De hol segélyezte megyénk területén ily közlegelő létrejöttét az állam ? Sehol ! ! Ily viszonyok között hogyan lehet azt állítani : hogy a lótenyésztők bőségesen részesülnek Magyarországon az állami gyámolitásban ? Osmerek ugyan más megyét, mely nem áll olyan mostohán, mint mi, de olyan megyét egyet sem ösmerek, hol a tenyésztő azzal dicsekedhetnék : „Megkaptunk mindent a mire szükségünk van, jól állunk!" A mi pedig a mi megyénket illeti, itt csakugyan elmondhatjuk mi lótenyésztők ; „kuruczúl roszúl állunk" ! Hol van hát a hiba ? Bizonyosan hiányzik a „nervus rerum" a pénz arra, hogy az állam részéről kellőképen gyámolittatbassék a lótenyésztés. Pedig ennek nem szabadna hiányozni, ha országos lótenyésztésünket ama fokra emelni akarjuk, mely azt ugy közgazdasági, mint honvédelmi szempontból megilleti. Olvasom, hogy most készülnek odafent a honatyák a budget tárgyalásához ! Jó lenne meggondolni ez alkalommal, hogy nekünk lótenyésztőknek nagyobb figyelemre volna jussunk ; mert — rosszúl állunk. Egy nógrádmegyei lótenyésztő. azt sem szabad felednünk, hogy nem könnyű do'og, alkalmas segédlovat találni az ügetőhöz, azonkivül sokkal több bajjal jár ilyenkor az ügetőt kellő menetnemben tartani, mint a szokott egy fogatúnál. — Körülbelől 15 évvel ezelőtt volt az első ilynemű ügetőverseny Amerikában díjazás mellett, noha azt már elébb is alkalmazták, többnyire az ügetők idomitásánál. Midőn akkor Ethan Allen, Lanterne ellen való versenyében (mindakettő running matevel) egy mértföldet 2 p. 15 mp. alatt ügetett be, eme képességet rendkívülinek tartották, azt bivén, hogy ez a gyorsaság felülmúlhatatlan. Persze mai napság ez rég túlhaladott álláspont, a mennyiben az óta 8 ló részint elérte, részint túlhaladta e gyorsaságot, mígnem most Yellow Dock annyira lenyomta ama recordot, hogy képességét csupán Maud S. multa felül. A mi azonban a Yellow Dock képességének kiváló érdeket kö'csönöz, ama körülmény, hogy e verseny, ló ló ellen volt intézve, mi még eddig, előtte egy ügetőnek sem sikerült, a mennyiben Maud S.-nek recordjai: 2:10% és 2:10

s/

4 — az egyetlen recordok, melyek az övét túlszárnyalják — idő ellen volt intézve, épugy mint St. Julian nagyszerű itgetései. A Yellow Dock és Billy D. közti match annál nagyobb érdekeltséget ébresztett, mivel utóbbinak recordja (2:14%) eddig az ilynemű versenyben a legjobb volt. Sok ezer néző is volt jelen s a fogadások ezúttal jelentékenyek voltak. A verseny három beatben volt megállapítva. Yellow Dock-ot John Murphy s Billy D.-t Dan Mace vezényelte. Az első beatben Yel- low Dock 2:16% alatt érkezett be elsőnek, jóval versenytársa előtt. — Egy óra múlva következett a második beat, melyben a kaneza 2:18 alatt mint könnyű győztes két hoszszal érkezett be elsőnek. A harmadik beatet, a beállott szürkület miatt másnapra halasztották, a midőn Billy D.-t Tommy Forster vezényelte. Yellow Dock ezúttal pompás speed- del indult. A negyed mértföldet 32% тр., а a félmértföldet 1:4% alatt ügette be, mig Billy D., mely galoppozás miatt sok tért vesztett, már negyedmértföldnél föltartatott. A kaneza azalatt a háromnegyed mértföldet 1:38% alatt érte el — s a czélhoz, roppant éljenzéeek közt, 2:11 alatt jutott el. Az idei legjobb ügető Amerikában. Az amerikai ügető versenyidény végszakában, az ottani ügető sport férfiainak átalános meglepetésére, az idei legjobb recordot egy ujabb tünemény háttérbe szorította. Ugyanis mult hó 2-án Providenceben (Rhode Island) egy 2000 dolláros match alkalmával, mely Mr. J. B. Barnaby Billy D. sárga heréitje és Mr. Aden Alexander sárga kanczája közt jött létre, utóbbi az 1 mértfóldet 2 p. 11 mp. alatt végezte. Mindenik ló kisérő lóval (running-mate) végezte ügetését. Minthogy olvasóink nem mindegyike ismeri a „running-mate"-vei való versenyzést, alkalmat veszünk, azt néhány sorban megismertetni. A running-mate az ügető lónak galopban való kísérője, ugy, hogy mindegyik ló ugyanegy kocsiba van fogva, de oly módoD, hogy a galopozó ló egyedül húzza a kocsi és kocsis terhét, mig az ügető csaknem szabadon fut mellette s csak a gyeplő által akadályoztatik a fölvágásban, máskülönben egész erejét az ügetésre fordithatja, mit sem levén szükséges abból a teherre adnia. Jóllehet az kétségtelen, hogy oly ügető képessege többre becsülendő, melynek a kocsi és kocsis terhét is kell vonnia, mint azé, mely a munka egy részét segédtársára háríthatja, másrészről azonban az sem tagadható, hogy a running-mate-vel való ügetés nagy becscsel bir, mint a gyorsaság tiszta mérléje, melylyel egyes ügető bir ; a mellett Irodalom, festészet. „Hajózás a világ körül a Sunbeam hajón" czimmel Lipcsébet), Hirt F. és fia czégnél, rendkivül érdekes olvasmány jelent meg. A szerző egy nő, ki családjával tizenegy hónapig utazott Southamptontól Madeirán át, a Magellan-uton keresztül Haitiba s aztán a japáni és khinai vizeken át, a vöröstengeren és a suezi csatornán keresztül utazva tért vissza Angliába. A mű napló-alakban van irva. A háromárboezos gőzyacht „ Sunbeam

1

1 az angol kéjutazási hajók egyik legszebbike. E könyv Angliában már nyolezadik kiadást ért, s a feDtebb emiitett czég Lipcsében német fordításban adta ki s gyönyörrel olvashatják ugy a sportsmanek, mint a laikus olvasók. Hírharang. Király ő felsége, a trónörökös ö fensége s a toskanai nagyherczeg kíséretében, e bó második felébea Neubergbe utazik, az ott évenkint tartatni szokott szarvas-vadászatra, melyet az idén korábban tartanak meg, mint azt előbbi években. * * Evelyn Boscave ezredes, Falmouth iord fia, birtokába kerített« ama pompás szürke arab mént, melyet Tel-el-Kebimél az angolok zsákmányul ejtettek s mely Arabi pasának szolgált csataló gyanánt. * * * Óriási jávorszarvast ejtett el British-Colnmbiában egy indián, ki három napig nyomozta a gyönyörű vadat, mig lövésre keríthette. Ez óriás állat súlya több mint 1000 fontot nyomott s agancsa öt láb hosszú volt.