Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-12-07 / 49. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- ÉS VERSEHT-LÁP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET », A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYESZBIZOTT.MANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 49. sz. Budapest, 1882. deezember 7. XXVI. évfolyam. HIVATALOS. A „Magyar Lovaregylet" választmánya gyűlést tart f. évi decz. hó 10-én d. u. 1 órakor. Tárgy : Uj tagok választása. Az 1882dik évi számadások előterjesztése. # * „A Magyar Lovaregylet" f. évi decz. hó 17-kén d. u. 1 órakor közgyűlést tart. — Főtárgy az 1882-ki év eredményének és az 1883-ki budget előterjesztése. Budapest, 1882. nov. 22. Elnök ő nméltsga megbizásából a titkárság. Sárkány J. L. TELI VEREK és VERSENYEK. A verseny ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.i VI. A ló szűre. — Lehet-e fényes szűr nélkül valamely ló teljesen „fit"? — A „conditio " Emlitettük már alkalmilag, midőn az istállókban az elegendő levegő és világosság szükségességét hangsúlyoztuk, hogy sok lótulajdonos többre becsüli lovának jó külsejét, mint annak teljes jólétét s annálfogva inkább gyönyörködik riina, fényes szőrében, mit gyakran jogtalanul tekintenek a jól előrehaladott conditio jelének. A szőr fényének és simaságán ak különös vonzereje van ; a tulajdonos meg van elégedve, a tömeg tapsban nyilvánítja tetszését, az idomár örül, midőn látja, hogy lovát leginkább bámulják és csudálják s még a lovászfiú is megleli benne fáradságának a jutalmát. Annyi bizonyos, hogy valamely ló nem rosszabb azért, ha gondot fordítunk tisztítására, csinosgatására, csakhogy a jó külsőt természetes, rendes uton idézzük elő, nem pedig, mint gyakran megtörténik, ártalmas szerek alkalmazása által. A jó természet az állatoknak télre melegebb ruhát ad, mint a minőt nyár idején nyújt, hogy az időjárás szigora ellen védelmezze s nem szükséges természettudósoknak lennünk, hogy tudjuk, mikép a legtöbb állatnak a szőrméje télen át becsesebb, mint nyáron. A lovaknak is, természetesen, hosszabb a szőre télen, ha nem mordhatjuk is azt, hogy ez dÍ3zökre válik. Azonban e tömöttebb öltözékétől nyár előtt megfosztani a lovat, nem egyéb, mint annak kiszámíthatatlan és pótolhatatlan kárt okozni. S mégis ez nagyon gyakran megtörténik, s h°gy egy szeszélynek elégtétessék, mindenféle anomaliához folyamodnak az emberek. Az istállót mértéktelenül melegen tartják, különböző ártalmas szereket s gyakran mirenyt (arsenicum) is alkalmaznak s mindezt csupán abból a czélból, hogy tél derekán meleg öltözékétől megfoszszák s azt a finom nyári szőrrel pótolják. Ki tudná azt megmondani, mennyi ló esik évenkint eme mániának áldozatúl? De azért e helytelenségről nem mondanak le s a legtöbben csak saját keserű tapasztalásuk után szoktak okulni s jobb utatmódot követni. Idézzünk néhány oly lovat, melyek nem látszottak tökéletes conditióban lenni s mindazáltal lehetőleg versenykész állapotban voltak. Lássuk először is Hermit-et és Virágo t. Az első, midőn a Derbyt megnyerte, s utóbbi, mely a City és Suburbant és a Metropolitan Sta- kest a legnagyobb könnyedséggel nyerte, — noha nem ragyogott a szőrök s nem látszottak teljes conditióban leDni, minden versenytársukat legyőzték. — West Australian, mikor a St. Legert megnyerte, csupa csont és bőivolt s szőre oly bosszú és durva, mintha soha sem érintette volna kefe a testét. Ily példákat százával lehetne fölemlíteni. A durva szőr épugy nem bizonyos jele a rosz conditiónak, mint a ragyogó szőr a jónak. Föntidézett eseteknél mit sem mulasztottak el, hogy a lovakat a lehető legnagyobb képességgel vigyék a starthoz. Nagy eredményekhez jutottak velők, holott a szem nem volt megelégedve ama lovak külsejével, a mennyiben hiányzott a szőrök simasága. Az idézett példákból azonban belátható, mennyire okosan cselekedtek az illető idomárok, midőn a kezök alá bizott állatok jólétére nagyobb gondot fordítottak, mint a külszinre. Az istállózásról beszélve, alkalmilag emlékeztünk futólag a conditióról s most helyén lesz ama jelenségeket leirni, a melyek szerint a conditio megítélendő. Alig beszélnek valamely tárgyról annyit összevissza, mint a conditiórol s csaknem mindazok, a kik életökben egyszer versenylovat láttak, vagy olykor egy-egy versenyt megszemléltek, ékes szavakban s keresett frázisokban beszélnek a conditióról, a melyben egyik másik ló az oszlopnál megjelen. Pedig mit sem lehet oly nehezen megítélni, mint ép azt, mert alig lehet két oly lovat találni, melyek legnagyobb versenyképességökben, — mit e szóval „

fitness

" fejezünk ki — egymáshoz szőr, izomzat stb. tekintetében tökéletesen hasonlítanának. Az elmélet, ez egyetlen segédeszközük mindazoknak, a kik az istálló előforduló eseteivel tökéletesen nem ismerősek, nagyon ritkán érvényesül a gyakorlatban s valamely lónak a conditióját csaknem egyedül annak idomárja, ki azt naponkint sőt óránkint látja, Ítélheti meg helyesen. Lehet valamely ló tulajdonosa bármily kitűnő lóismerő is, s lehetnek a leghelye.-ebb nézetei is a lótenyésztésről, a ló külsejéről és tulajdonságairól, de conditiót illető nézete ritkán lesz helyes, mert ő nem látja, mint az idomár, a lovat minden galopjánál, nem látja mily munkát tesz, sem azt, mikép végzi azt, nem a kis, gyakran jelentéktelen előhaladást, a me lyet mutat, sem az esetleges hanyatlást. A tu lajdonos nem látja, vájjon a ló jól eszik-e vagy rosszul s kikerüli figyelmét amaz ezerféle aprólékosság, melynek az összegéből egyedül lehet a ló conditiójáról helyes képet adni. A tulajdonos csak egy-két galopját látja lovának s nélia egy triait, mely nem mindig nyújt biztos próbakövet. Ha már most a tulajdonos sem tud helyes Ítéletet vonni lovának conditiójáról, menynyivel kevésbbé képes arra a közönség, mely egyáltalában nincs informálva. Hogy mily nehéz a conditió megitélése, arra nézve szolgáljon pár példa oly lovakról, melyek a legtökéletesb conditióban voltak s küljelenségükben mégis teljesen külöböztek egymástól. Igy, Cath-émAlive, midőn Newmarketen a Cambridgesbireben megjelent," a turf kritikusai által nagyon húsosnak tartatott s figyelemre sem méltatták ; mindamellett igen jó mezőnyt győzött le. Historian, mikor először lépett föl Goodwoodban a Lavant Stakesben, oly gömbölyű volt, hogy a szakértők előre elitélték; nagyon kövérnek tartották arra, hogy még versenyt lehessen vele futtatni. Pedig könnyen nyert, sőt még azután is több versenyben igen szépen nyert, noha mindig oly gömbölyű volt, mint első izben. E példákkal ellentétben áll La Pique, melyet első fölléptekor szinte boazankodva foga dott a közönség, oly sovány, könnyű és durva szőrű volt ; azt mondták róla, hogy falka után is alig lehetne használni. Pedig e kancza jó és tökéletesen „fit" volt, mit azzal igazolt, hogy egy Selling plateben igen jó mezőnyt vert meg, tulajdonosának szép dijat nyert s nagy fogadásokat biztosiiott neki, mivelhogy senki sem koezkáztatott rá egy fillért sem. A verseny után e kancza oonditiója felől még badarabb észrevételeket tettek, mint előbb. Némelyek azt mondták, nyugalomra van szüksége, mások, hegy erősebb táplálékra, mig az, a ki megvásárolta, Sir Richard Sutton, abban a véleményben volt, hogy nem kell egyéb neki, mint munka, s egy ügyes idomár kezébe adta, kinek azonban az ő utasítása szerint kellett a lóval elbánnia. Az idomár pontosan az utasitás szerint cselekedett, de többé nem nyerhetett versenyt e kanczával. A tulajdonos maga vette át az idomitást s a kanczát bő tápszer és sok nyugalom úttal akarta megjavitani, de esak épen jobb külsőt sikerült neki adnia s végre is túladott rajta, miután egyetlenegy versenyt sem nyert többé vele. Láttunk tebát itt példát oly lóról, mely nagyon húsos volt s olyanról is, mely nagyon is szikár volt egy-egy verseny meguyerhetésére s mégis képes lett arra. Feltűnő eseteket hoztunk föl példákúl, annak igazolására, hogy csaknem lehetetlenség valamely lovat, külseje uiáü, eonditiójára nézve, helyesen megitélni. Oly nehéz dolog ez, hogy a legtapasz-