Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-16 / 46. szám

­MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN VADÁSZ- ÉS VERSEHT-LAP EGVSZERSMIXD AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A cMAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLE­TEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMANYOK " HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kúsztál sc 1 [uni Lilt ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO H. EMELET) KÜLDENDŐ. 46. SZ. Kopó-falka vadászatok. Szent Hubert napja Parnón. Andrássy Géza grófnak parnói birtokán — melyet nem régen vett át atyjától .andrássy Manó gróftól — ritka szép ünnepélyességgel folyt le a vadászok védszentjének, Hubertus­nak napja. Előleges megállapodás szerint Sztáray Antal grófnak — ki a vidék nagy örömére kiváló kedvelője e sportnak — fal­k á.) a egyesittetett e napra a Nádasdy Ferencz gróftól átvett falkával, mely mint tudva van, a legszebbek közé számitható az országban. Nem csoda tehát, ha már a villásreggelinél megjelent a vidék minden parforce-vadásza, köztük : Sztáray Antal gr., Hohenlohe Egon hg, Jósika, Vécsey József hárók, utóbbi két leányá­val (jó lovasnők), 7örök József, Andrássy Sán­dor, ifj. Andrássy Gyula grófok, Odescalchi Géza hg, Szirmay Gyula, Kaunitz Vilmos gr., Nemty Ödön, Batthyány Béla és Géza grófok, Gradl ezredes, több katonatiszt, Andrássy Manó és Géza grófok, és a kit legelői kellett volna felemlí­tenem, a párját ritkitó lovasnő: Andrássy Irma grófnő. Indulás előtt ritka szép látványt nyúj­tott a fényes öltözetű lovas társaság kitűnő paripáikon, a góth Ízlésben épült remekművű kastély parkjában. Az urak zöld frakkban jelentek meg, Andrássy Irma grófnő vörös frakkot viselt, és kitűnő lovát Carousselt lo­vagolta. Megszólalván a jelt adó kürt, a lova­sok megindultak, követve több négyes fogat által, melyben a közkedveltségű fiatal házi­asszony : Andrássy­Kaunitz Eleonora grófnő, And­rássy Katinka grbfnő, gr. Kaunitz Albrechtné (a háziasszony anyja), gr. Andrássy Manbné, gr. Andrássy Aladárné, Odescalchi Etelka herczegnő, br. Vécseyné, br. Fischer Gusztáv és neje, továbbá e családok ifjabb tagjai ültek. A tálkát mis­ter Meddőn falkavezető két felügyelővel ve­zette a bosniczai batárba, mely majdnem egészen réttalajt képezvén, kiválóan alkalmas a lovas sportra. Egy nyúlnak megjelenése a láthatáron csakhamar elválasztotta a kocsikat a lovasoktól, s 23 percznyi ritka szép futam után a nyul zsákmányul ejtetett. Rövid ideig tartó keresés után a „tally­ho !" újra megszólalt, s egy róka lett az ül­dözés tárgya; ennek azonban nagyon kedve­zett szent Hubertus, mert vele együtt két nyul is a kutyák elé került s ellenirányban szaladva, két részre választották az üldöző­ket; az e közben támadt zavart aztán a róka-koma jól fel tudta a maga előnyére használni, s ép bőrrel elmenekült. Ezután újra nyúlra történt egy jó iram, szép aka­dályokkal, mely után a társaság hazafelé vette útját. A kastélyban nagy lakoma várt a vendégekre, melyen szent Hubertus vad­jainak minden fajtája — diszes jelvényekkel felékitve, s a szakácsművészet mindenféle procedúráján keresztül járatva, jelent meg az asztalon, füszereztetve alkalmi pohárköszönté­sekkel. Lakoma után, az ebédlő előtti téren, igen sikerült tűzijáték folyt le, melyben szt. Budapest, 1882. november 16. XXVI. évfolyam. Hubert szarvasa (kereszttel szarvai között) ügyesen képezte a tűzijáték központját (ame­rikai nagy vapiti szarvak képezték a diszit­ményt.) Majd ezután a kastély körül elhelye­zett Zápolya és Bebek-féle ágyúk szólaltak meg az ünnepély tiszteletére s tánczmulatság vette kezdetét. — Igy folyt le szent Hubert napja Parnón, a jelenlevők közmegelégedé­sére ; baj nem történt, mindössze is a kocsi­kon kivonuló társaságnak voltak itt-ott na­gyobb küzdelmei a vendégmarasztó sárral. K. * * * Ugyané tárgyról a következő, igen élénk leírást kaptuk : Etomonna, 1882. nov. 10. A nagy-mihály-parnói falkának kedvező­nek mutatkozott szt. Hubertus napja. Péntekre esvén a vadászok védszentjének évfordulója, Parnónak jutott a dicsőség, ezt megünnepelni. A 16 pár kopó (agárdi) gr. Andrássy Géza parnói falkanagy által vezetve, borongós me­leg időben indult a bosniczai átjáróhoz, az Ondava és Toplya közt elterülő széleken akarván hubertusi nyulat, esetleg rókát fogni. Rövid keresés után, a kutyák fölugrasz­tottak egy nyulat, mely egyenesen egy ku­koricza-földnek vette irányát. A talaj oly mély volt, hogy a lovaglást majdnem kínos­nak lehetett nevezni, az ember szinte érezte, mikép erőlködött a szegény ló alatta, hogy a lábát a sárból kiránthassa. A tengeriben gyö­nyörűen falytatták a hajtást, midőn egy óriási „tally bo" ballatszik ; de nem oly könnyű do­log 32 kopót leverni egy nyúlról, melyet csak a török-buzaszárak végett nem hajta­nak szemre ; addig is az egész társaság 3 kopóval a rókát kezdé hajszolni. Erre-arra carrieroztunk, hogy szemre kaphassuk ; lát­tuk is párszor, mikor kidugta hosszú orrát egyik vagy másik bokorból, mely a számtalan erek partjait födi, de a faikát nem tudván idejekorán előkapni, elvesztettük. Javában jajgattunk a szép róka elvesztése fölött, midőn szt. Hubertus egy nyulat vezetett utunkba, melyet 3 vagy 4 nyolczas alakú kör csinálása után elfogtunk. A nyul megvolt ugyan, de a run, ámbár elég hosszú, még sem volt igen szép, feljebb emiitett okok miatt. A kill után a társaság nagyobb része haza indult ; a master kifejezvén óhaját még egy nyulat fogatni, Andrássy Irma grófnő, Batthyány Géza és Béla, valamint itj. And­rássy Gyula és Andiássy Sándor grófok hűk maradtak hozzá; de meg is lettek jutalmazva egy 25 perczig tartó, vonal-egyenes, check nélküli runnel, melynek paceje ritka sebes volt, csak az kár, hogy a futam végén nem kill várt, hanem egy teljesen elveszett nyul, melyet sehogy sem tudtunk megtalálni. 5 órakor végeztük be a vadászatot. Parnón a kedves fiatal masterné várt mindenféle fölmelegítő és étvágy - esilapító szerek közt, a többi hölgyekkel, kik a vadá­szaton csak kocsin vettek részt. A többi közt, a mint э négy kocsi követte a vadá­I szatot, egy nagy és mély érhez jöttek ; nz első kocsi szerencsésen átjutott, azonban a másik kocsi lovai részben fáradságból, rész­ben makacsságból a viz kellő közepén fel­mondták a szolgálatot; nem segitett sem ostor sem jó szó; végre a kocsis leszáll a bakjáról, karjaiba veszi br. V. J.-nét és szerencsésen a szárazra teszi ; a fele meg volt ; ekkor gr. A. A.-néra jött a sor; bizva a kocsis ere­jében, vitette magát a grófné a part felé, mi­dőn egy siralmas „nem birom tovább" után beleállitotta a térden fölül érő vizbe, sárba. Szerencsére, hogy a hideg lábtürdőnek nem lett semmi rosz következménye. A vadászaton, a fentebb emiitetteken ki­vül, a nagy-mihályi falkanagy gr. Sztáray Antal, br. Vécsey József két leányával Ester és Máriával, gr. Török József és Gradl ez redes vettek részt. 7 órakor este fényes ebéd volt, melyen gr. Sztáray, gr. Andrássy Géza és br. Vécsey József velős felköszöntéseket mondtak. Épen szivarra akartunk gyújtani, midőn egy hatalmas ágyúdörgés fölugrasz­tott helyeinkről ; az ablakokhoz futva, sze­meinket gyönyörű meglepetés érte ; előt­tünk állt szt. Hubertus a szarvas előtt tér­delve, pompás bengáli tüzekkel világitva ; az ezt követő tűzijáték alatt, franczia Chor de chasseről (Louis XV.) vadásznótákat harsog­tak a masterek. A napot vig tánczmulateággal czigányzene mellett végezte az ifjúság, mely késő éjsza­káig tartott. * * * Az 1882-iki idény legnagyobb hibája az irtóztató mély föld ; vannak egyes táblák, ve­tések, rétek, melyeken lehetetlen keresztül­hatolni, vagy a „full cry" közepette, midőn a kopók majdnem agár-gyorsasággal haladnak, kénytelen az ember, pár száz ölön, lépést menni; ehhez járul még a temérdek akadály, a parnói dupla árkok és kanálisok, a nagy­mihályi vizvezető árkok, melyek nagyon elő­veszik a lovakat. Nyul csinosan vao, és igen erősek, nagy segítségökre van a sok viztócsa, melyben pár perczig megfeküsznek, hogy uj erővel futhassanak odább. Gr. Andrássy Sándor. Gyéres-Szt-Király 1882. Nov. 6. Nov. 1-én a Lóna és Gerend közötti sík tér volt ismét a kopászat szinhelye. A társa­ság újonnan szaporodott, a kitűnő lovas, sport­kedvelő és kedélyes társalgású egyén Sényi Sándor századossal. Többen vettek részt ko­csikon is, a kedves élvezetet igérő mulatsá­gon. — Csakhamar, amint keresni kezdettünk, felugrattunk egy nyulat, mely azonban nem általunk kiszemelt téren, de a lónai malom szomszédságában levő gyönyörű sik réten hivta fel versenyre a még reggeli üdült erő­ben és kedvben levő társaságot, s mikor ott reggeli enyelgő kommoczióját ugy 40—50 perez között megtette a füles, ekkor keresz­lülfutván as országúton, a Lóna falu végén Melléklet DEIKER vadász-album képsorozata.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents