Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-02 / 5. szám

42 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Február 2. 1882. Lóárverések. A somogymegyei gazdasági egyesület a megyei lótenyésztést előmozdítani óhajtván, 1882. évi márczius hó 23 án s folytatólag, Kaposvárott, a bonvéd gvakorló-téren lóárverést rendez. (Prg. közölt, e L 3. szb.) A magyar királyi ménesek, коду : kit hit Mezőhegyesen, Kisbéren és Bábolnán. A „Field" decz. 24-ki rzámában a m kir. ménesekről a fenti czim alatt egy érdekes és azok berendezését illetőleg igen kimerítő czikket kö2öl. Elmondhatjuk, hogy külföldi lapban bármely hazai intézményünkről még ilyen jól informált czikket nem olvastunk. Igaz ugyan, hogy a czikkiró informátióinak nagyobb részét ott nyerte az adatokkal együtt, ítélete azonban a dolog lényegére, a különféle fajta lovak megítélésében — felismerhetően önálló ; s ez több mint közönségesen történni szokott, mert akár hány idegen iró fordult meg már hazánkban, hogy az itteni viszonyokat, intézményeket közvetlenül tanulmányozza, s mégis megtörtént, bogy teljesen elferdített vagy téves adatokat gyűjtött és közölt. Jelen czikk Írója, a mint a fenti czimből látható — a három ménes meglátogatására két hetet szentelt. Toimay, budapesti állatgyógyintézeti igazgató úr által az egyes ménesparaDcsnokokhoz ajánló levelekkel ellátva, először is Mezőhegyest látogatta meg. A fogadtatás, figyelem és vendégszeretetről, melyben a ménesparancsnok Pschiboda ezredes és annak tisztikara által részesittetett, nagy köszönettel emlékezik meg, mondván : „Ilyen barátok között csakhamar egészen otthonosan éreztük magunkat. Ugyanigy nyilatkozik Horváth tábornok, Zoest őrnagy kisbéri és a bábolnai parancsnokról ; ez utóbbinak nevét, mint megjegyzi, nagy sajnálatára elfelejtette. íFlögel őrnagy. Szerk.) Az egyes ménesek területét, berendezését és kezelését részletesen ismerteti, elmondja, hogy egyes kiválóbb mének mily áron szereztettek be, figyelmezteti az argol közönséget — hogy emlékezhetik azokra, mint versenylovakra ; egyáltalában a méneskezelést igen dicséri, megemlitvén, bogy a lovak jó kinézése és egészségi állapota a mellet bizonyít, hogy nagy gond és figyelemben részesülnek. A mi magát a ménesekben talált pepiniére-anyag megítélését illeti, Mezőhegyesről elbeszéli a kitűnő Nonius és Gidian ménesek Lágyságát, s ugy találja, hogy az angol félvérek nagyon hasonlítanak a szigetországbeliekhez ; mind arányos növésüek, jól fekvő lapoczkákkal, erős háttal, igen jó lábszárakkal és járással, úgyhogy a legkitűnőbb paripáknak való anyag. — Leginkább meglepte a Gidran ménes — mint mondja; mert abban az arabs ló szépségét az angol félvér erősségével látta párosulva. Igen dicséri Bíbort, melynek már most harmadik évjáratú csikói mutatják, mily jól sikerülnek. Megemlékezik a NoDiusok nagyobb és kisebb törzséről, s ugy véli, hogy a nagyobbikban több jelleg van az eredeti Noniusból, mint a kisebbikben, mely utóbbi többször volt keresztezve angol vérrel, mint épen most is Viharral (ezelőtt Cacolet). A nagyobbik törzs inkább kocsilónak, a kisebbik paripának való. A norfolkiak nem tenyésznek oly jól — mint ő véli vagy ballotta (?)— Mezőbegyesen mint Kisbéren, s kérdés, úgymond, hogy tenyésztik-e tovább is? A bábolnai ménes különösen érdekelte az ottan tenyésztett arabs lovak miatt, és pedig azért, bogy a kisbéri aDgolfaj és azok között összehasonlítást tehessen. Ezen összehasonlítás, természetesen az angol faj javára ütött ki. Ámbár nagyságra nézve folyvást haladás észlelhető, s a nemes fej, az egyenes keresztcsont és erős izomzat a bábolnai arabsoknál nem ritkaság, de a mi a jó paripalónak ioértékét teszi — az hiányzik náluk; ugyanis rosz lapoczkák, alacsony marj, rosz járás tűnnek ki. — A mének nagysága és magasságára nézve azonban megjegyzi, hogy az arabsok (15 egész 15\3 m.) saját hazájukban is ritkán érik el; mindez —úgymond — a gondos kiválasztás, kezelés, jó és elegendő takarmánynak a következménye. A felállított csődörök közül csak Jussuf és Zarif tűnnek föl neki; tudja, hogy az előbbi az 1878. párisi világkiállításon a keleti lovakra kitűzött első-dijat nyerte, és Zarif tündöklő fényű szőrét megcsodálja, de a többiről és anyakanczákról nem talál kiemelni valót. * » * Kisbéren találja magát természetesen legjobban; leirja Buccaneer, Cambuscan, Verneuil, Ostreger, Kalandor stb. méneket, mi volt áruk stb. . . Verneuilrő), illetőleg csikairól a mit mond — hogy oly csontosak, mintha igás és nem versenylótól származnának — hasaját nézete, majd megválik, hogy helyes-e? . . úgy tetszik azonban, hogy erre és Gunnersburyre vonatkozó tapasztalatait csakugyan informatióból szerezte — Bécsben átutaztában. Ismétli továbbá a ménesek czélját, t. i. hogy az ott tenyésztett mének fajnemesités czéljából az ország különböző részeiben levő dépöt-kban mint apalovak helyeztetnek el. A magyar lófajról nem igen elismerően szól, igen rútnak találja; ezen azonban — úgymond — nem lehet csodálkozni, mert a kíméletlen durva bánásmód következtében, melybeD részesülnek, rövid idő alatt öreges kinézésüek lesznek. A ménesek tehát e macska alakú állatok emelésére tartatnak fenn, s valószínűleg vesztességgel. A nagy közönség nyereségé ellenben kiszámithatlan, mert néllcülök a faj még alacsonyabb fokra sülyedne ; s addig mig a lótenyésztés és nevelés nem lesz jobban elterjedve s a parasztság által méltányolva, ily intézmények szükségesek. Oly gazdag országban — mondja továbbá — mint Anglia, a hol oly nagy a jó ló iránti kereslet, és a hol majdnem minden grófságnak megvan a maga mezőgazdasági egyesülete, és a hol a ménekre annyi mindenféle dij létezik, ott ily intézmények talán nem szükségesek. Ez idő szerint azonban szükségesnek tartjuk apalovaink felülvizsgálatát megsürgetni. Az országban utazó incorrect esődörök szama rendkivül nagy; s az angol lovak egészségtelensége (unsoundness) már is közmondásossá vált; ezt orvosolni kell és pedig minden halasztás nélkül. Minden apalónak egy erre qualificált ál latorvos által kiállított engedélylyel kellene birnia, melyben annak egészsége bizonyittatnék, mi kevés fáradságba és igen csekély összegbe kerülne. VADASZAT és LÖVÉSZET. Gróf Erdődy István ő méltósága pusztagyömörői erdeiben (Alsó-Zsolcza környékén) vadászott január 25-ke körül vadsertésekre, s 4 dib közül, mely lövésre jött, 3 drbot lőtt le futtában; az egyiket96 lépésről magos fűben; mindannyi kevés lépésre helyben maradt. — О méltósága egy Kirner-féle express fegyverből lőtt táguló-golyókkal. Egész éves löjegyzékek. Lengyeltótiban 1881. lövetett: Szarvas 13 Vadmacska 2 Dámvad 9 Róka 54 Öz 43 Nyest 3 Nyul 273 Görény 4 Fáczány 156 Menyét 25 Fogoly 22 Ölyv 384 Fürj 43 Szarka és varjó 1717 Szalonka 45 Kutya és macska 87 Vadlúd 2 Kutya és macska Vadlúd 2 Összesen 2880 Lengyeltóti, 1882. jan. 28. Liebus János, főerdész. Tisztelt Szerkesztő Ur! — Bátorkodom az 1881-ik évi hasznos és káros vadak lőjegyzékét beküldeni. Őmltsga gr. Almásy Kálmán sarkadi uradalmában lövetett összes vadak száma. Haszuos vad : Ozbak Nyul Fáczány Fogoly Fürj Vadkacsa Szalonka 18 990 197 27 103 35 7 Összesen 1377 Kártékony vad : Róka 12 Vad-macska 2 Sas 6 Ölyv 41 Kánya 447 Varjú és szarka 956 Menyét 36 Görény 18 Kóbor kutya és macska 86 Összesen 1604 Sarkad, 1882. január 21. Kazik István, erdész. Gróf Berchtold László és báró Révay Gyula nagysurányi és tardoskeddi bérlett vadászterületein az 1881-dik évben lövetett: Hasznos vad : Kártékony vad Nyul 1067 Kutya 60 Fogoly 332 Macska 17 Fáczány 23 Görény 1.2 Fürj 518 Házi nyest 10 Vadkacsa 162 Kánya 5 Különféle 14 Szarka 17 Összesen 2143 Összesen 121 Hasznos és kártékony vadak összege: 2264 darab. (A fentebbi vadászterület, mint biztos forrásból tudjuk, kb. 20000 holdnyi s hat évre béreltetett ki. Szerk.) * « * Devecseri urodalom, sz.-kuti, pormasági, széki, devecseri, sárosfői, istvándi, pulai, hidegkúti és toronyi pagonyaiban 1881. augusztus 15-től január 3l-ig. 7 db agancsár-szarvas 14 frt 70 kr lőbér. 1 л 8-ágú szarvas 1 r 70 я я 1 я 6-ágú szarvas 1 л 60 п я 2 л csapos szarvas 2 л — я я 1 л öreg szai'vas-suta 1 л 20 я я 13 n öreg őzbak 7 л 80 л я 5 л csapos őzbak 2 л 50 Я п 3 V gödölye 1 л 20 Я л 833 л nyul 166 >) 60 я я 101 л vadkacsa 15 » 50 я я 40 л erdei szalonka 16 п — я я 7 л mocsár szalonka — л 70 я я 257 л fogoly 38 я 55 я я 4 л vízityúk — л 40 я я 26 Г) szárcsa 2 л 60 я я 46 л fürj 2 п 76 я л 4 11 haris — л 24 я я 1351 d arab hasznos vad 275 я 70 я я 3 db nyári borz 2 frt 40 kr lőbér. 1 л téli borz — я 80 я я 28 л nyári róka 22 п 40 я я 17 л téli róka 13 я 60 я я 5 л kölyök róka 4 я — я я 3 л vadmacska 2 я 40 я я 20 л menyét 2 я — я л 11 л görény 1 я 10 я я 1 л nyest 1 я — я я 115 л sólyom 17 я 25 я я 33 » héja 4 я 95 я я 10 л keselyű 1 я 50 я я 233 л л varjú 13 л 98 я я 45 л л kóbor eb 18 я — я я 50 и házi macska 10 я — я — j „ - „ „ NB. A vadász személyzet áll : 7 pagonyerdész, 5 alerdész, 2 segéd-erdész és i 8 erdőőrből, összesen 32 személyből, circa 25000 hold vadászterületen. Devecser, 1882. január 31. Bisell Gyula, főerdész.