Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-02 / 44. szám

400 Ал толI a kérdés : szükségesnek tartja-e, akarja-e as állam Érdéig lótenyésztését régi fénypontjára emelni, коду as legyen Erdély, ami régen volt, a fűvértenyészUs hólesője, honnan elláthassa as országot jó „ Lmsdesbesehtilertkkel ~ ée a hadsereget jó tiszti remondákkal f Vagy azt akarja, hogy lótenyésztésünk végleg összemenjen • hegyi lovaknál itt egyebet ne lehessen találni У amúgy is szűk jövedelmi forrásaink egyikét elzárni, az ország elszegényedését siettetni, adóképtelenségét ne vélni akarja-e? Ha ez utóbbi a czél, akkor követni kell „magyarországi versenyző" tanácsát; az az út leghamarább és legbiztosabban oda vezet. Ama kijelentéssel, hogy ez utolsó szavam ez ügyben, maradtam Zsibó, 1882 október 24 én. Br. Wesselényi Béla. A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.) Ш. Okszerű eljárás az istálló falain kivtil és belől. — Az idomár segédje. — A zab minősége. — A széna minősége. — A zöld takarmány. — A maláta és [árpa. — Minő vizet kell a lovaknak adni? A lábak és paták megvizsgálása. — A bandage használása. Alig kell hangsúlyozni, mily Dagy jelentőségű az etetési órák pontos megtartása s átalában mily fontosság rejlik a szabályszerűség hű követésében. Ezen alapszik nagyrészben a conditió, a melyben versenyló kihozható. A legeszélyesebb bánásmód s a lónak istállón kivüli alkalmazása, nem tehetik jóvá mindazt a hibát, melyet esetleg az istállóban elkövetünk. Sikereket csak olt érhetünk el, ahol ugy az istálló falain kivül, mint belől, egyenlően okszerűen járunk el. Ebből azonban az a szükségesség áll elé, hogy az idomár oly embert tartson maga mellett, ki az istállóügy vezetését magára vállalja és a ki egyszersmind, az idomár távollétében, a lovak munkájára felügyelhet. Oly mulbatatlanul szükséges tehát a sikerre nézve, hogy a lovak olyan egyén felügyelete alatt álljanak, a ki tudja, mennyi ] munkára vau szüksége egyik-másik lónak s melyik mindenikre nézve a legjobb idő, annak igénybevételére? Szintoly szükséges, hogy az istálló-vezetés szakavatott, derék emberre bizassék. Ennek felügyelete alatt kell a lovászoknak állniok, ennek kell gondoskodnia a lovak szükségleteiről ; mi sem igényel nagyobb figyelmet s több gyakorlati ismeretet, mint a lovak etetése és ápolása. Az idomárnak magának lehetetlen az etetést, tisztítást, a munkát és egyéb ezerféle dolgot szemmel tartani; őt el-elvonják némely ügyek, minélfogva egy jói-avaló „head lad"-re van szüksége, a kiben megbizhatik ; mert például, az idomárnak leveleznie kell a különböző versenyegyletekkel a nevezések és bánatok végett s figyelemmel kisérnie a versenybulletineket. Vannak még átalában ezerféle oly dolgok, melyeknek az ő idejét igénybe kell venniök. Igy, nyáron át a verseny-meetingek, melyeknél jelen kell lennie s mely sok időt elrabol tőle, és lia ilyenkor megbízható helyettese nem lenne, kétségkívül nagy zűrzavar támadna az istállóban. Ily segéd tehát nélkülözhetetlen. Az ilyennek nemcsak tapasztalatokkal kell birnia, hanem más tekintetben is megbízhatónak kell lenDie, hogy a legpontosabban érvényesíthesse amaz utasításokat, melyeket az idomártól nyert a lovak munkájára stb. nézve. Mert ő e tekintetben mit sem tehet önfejüleg s az idomár távollétében minden lótól csak az előirt munkát követelheti. Az istállóban pedig tudnia kell, minek kell történnie, csakhogy az etetési és itatási időt az idomárnak kell meghatároznia s ennek előleges tudomása nélkül nem szabad azon változtatni. A szénát is csak a meghatározott órákban kell kiszolgáltatni. Ç, A mi az abrakot illeti, a legjobb minőségű zabot kell beszerezui Nagyon hibás elv volna az abrak bevásárlásánál az árra tekintettel lenni. A jó zab soha sem drága s a rosszat hiába vennők ; Dagyon drága lenne ez, ba ingyen adnák is. A zab minősége mindig a talajtól függ, a melyen az terem, s ezt nem szabad felednünk; legjobb zab az, mely kövér, alluvialis földön vagy jól trágyázott talajon terem, mig a köves talaj rosz, sovány zabot ad. Az ily zab, még ba szépszinű és illatos is, akkor sem kell megvennünk semmi áron, mert az méreg a lovakra nézve. Csatoljuk ide Mr. Clark egy megjegyzését, a ki azt mondja : „Fris szénát sohasem kell oly lovaknak adni, a melyek erős munkát végeznek; legalább is 8—10 hónapos szénát." Ugyanő elitéli a lóherét s előnyt ad az ürczab-szénának (ray-grass) a közönséges réti széna fölött, azt mondván, hogy kevesebb nedvet követel, mint a közönséges széna, keményebb és szilárdabb ennél s ezáltal arra kényszeriti a lovat, hogy azt jobban megrágja, mielőtt lenyelné." Arra nézve, hogy mily idős szénát etessünk, egyetértünk Mr. Clarkkel, de én azt tartom, hogy a réti széna kitűnő még akkor is, ha a lovak teljes munkában vannak. A zöld takarmányra nézve helyesen mondja a többi közt: „Lóhere, bükköny, ám használtassék, ugy fölvágott répa is, télen. A fű tavaszszal nemcsak jó tápszer, de sőt orvosság ; elűzi a férgeket, elősegíti átalában a secretiót s rendkivül jótékony befolyással van az összes szervezetre. A lovakra ép az a hatása van, mint a fris hüvelyesveteménynek és érett gyümölcsnek a tengerészekre, kik a száraz és besózott tápláléktól sűlyt kapnak." Majd alább ezt is mondja : „Némi malatát lehet olykor az abrakba vegyíteni; jóizű az és egészséges. Az árpa hajtószer ; azonban pörkölt állapotban könnyen emészthető s lovaknak, kóresetekben adják, vagy bogy a szorulásnak elejét vegyék; azonban uj zabról és uj szénától minden körülményben gondosan óvakodni kell". Mindezek után, ugy látszik, hogy már a régi időkben is csaknem ugy táplálták a lovakat, mint most, és hogy az árpa s maláta kivételével — a melyeket mai napság a lovaknak csak kóresetekben adják — csaknem ugyanazt a rendszert követték. Miután immár a tápszerről, az etetés módjáról és idejéről beszéltünk, ideje lenne néhány szóval azt is elmondani, milyen vizet kell a lovaknak adni. Az esőviznek minden más viz fölött előnye van, s ott ahol ehez nem mindenkor lehet jutni s azt kádacskákban frisen tartani, állott kutviz is használható, mely ha nagyon kemény, némi kis kréta vagy búzaliszt közévegyitésével lágyittatik. A föntebb idézett Mr. Clark a vizet oly fontosnak tartja a lovak jóllétére nézve, hogy művében tizenöt lapon át folyvást arról értekezik s ez értekezésének főlényege a következőkben pontosul: „Egészségtelen viz könnyen idézhet elé betegséget s orvosok ugyanezt állítják az emberre vonatkozólag is, mert ahol rosz a viz, a betegségek nagyobb mérvben szoktak jelenkezni. Lovaknak nem alkalmas kut- vagy forrásvíz, mert az nekik nagyon kemény ; ezeknek élvezete által, a legtöbb esetben, csakhamar elvesztik fényes szőrüket. A forrásvíz, ha azzal frisében itatunk, ásványi vagy ércztartalommal bir, a szerint a minőkön az átmegy s alkatrészei szerint lesz ártalmas vagy ártalmatlan. A folyóvizről ugyanez mondható, azonban ez lágyabb mint amaz, mely a föld alól szivárog, s ezért inkább használható. A kutviz még rosszabb, mint a forrásvíz, mert keményebb ennél s mentül mélyebb a kut, annál rosszabb a vize. Tóviz, mely alatt minden oly álló vizet értünk, mely esőtől származik, ba fris és tiszta agyagtenékkel bir, nagyon jó ; azonban meleg időben hamar megromlik s élvezhetetlenné válik." Miután Mr. Clark a kádacskákba gyűjtött eső vízről semmi említést uem tesz, azt eejthetjük, hogy azt az ő korában keveset vagy épeu nem használták, mert különben azt nemcsak fölemiitette volna, hanem valószínűleg a legmelegebben ajánlja vala. Hiszen а fődologban mondja 5, hogy a tóviz (mely alatt esővizet ért) lia fris, egészséges, s ezt semmi más vizről nem állítja. Ha már most az esővizet, a mint az a házak tetejéről lecsorog, kádakba és reservoirokba gyüjtjük, természetesen tovább eláll, mint az, mely a napnak ki van téve s még némely tisztátalan anyagokkal vegyül, melyeket a talajból, a melyen áll, magába fölvesz ; ennek következtében aztán az esőviz jobb, minden más viznél. Ezzel a tápszerre és vizre vonatkozó észrevételeinket kimerítve, e fejezetet, mely az istállózás belügyeit tárgyalja, legjobban egy igen fontos tárgygyal végezhetjük be, amely ugyanoda tartozik, ajánlva a lábak ée paták gyakori megvizsgálását s szólva még valamit a baudageok használata felől. E tekinteiben nem lehetünk eléggé gondosak s különösen a lábakat untalanuí szemmel kell tartanunk ; mert ba ez nem történik, akkor egy látszólag tökéletesen egészséges ló némi sérülést szenvedhetett, mi rögtön észrevéve és okszerűleg < rvosolva, semmi komolyabb bajt nem vont volna maga után ; ellenben ba csak egy napig is észre nem veszszük a bajt, az elnézés a ló romlását okozhatja. Mostanában nagyon szokásba jött, a lovak lábait posztódarabokba varrni, mi a lábaknak némi támaszul szolgálna. Bármily előnyös lenne is azonban ez, e használat előnyét semmivé teszi az, bogy a ló lábainak megügyelését lehetetlenné teszi. Az inak némi rándulását vagy csekélyebb szakadását e miatt kikerülheti figyelmünk. A baj egyelőre nem lehet oly jelentékeny, hogy sántulást vonna maga utáD, mielőtt a ló galoppozik; ekkor azonbin föltűnik a baj, mikor többnyire már késő, hogy azon tegiteni lehessen. A patákat is rendesen meg kell vizsgálni, mert az elhanyagolás szintén a legkomolyabb következményű lehet. Hogy mi minden származhatik abból, arról a következő fejezetben fogunk beszélni. (Folyt, köv.) Programm a pardubitzi versenyre 1882. Vasárnap. November 5-én. IV. Eladó akadály-verseny. 500 frt, adva a pardubitzi vadásztársulattól. Minden országbeli lónak. Táv kb. 4000 meter. 4é 60 kilo, 5é 65kilo, 6é és idb 67'/

2 kilo. 1500 frt és azonfeliili dij nyertese 5 kiloval több. A nyertes 500 frton aladó ; minden 100 frtért több eladási dij után 1 kilo több. Tét 20 frt, bánat 10 frt. Nevezés nov. l-ig Capin Hugo titkárnál, (Prága Inselgasse 16.) Kisbánat-jelentések a pardubitzi versenyre 1882. Akadályverseny. Handicap. 1500 frt. Kb. 4000 meter. (12 aláirás.) Bakony II., Good Morning, Nautilus, Thalma, Vesta. (Hibás, nevezés.) Nevezési zárnapok 1882-ben. Deczember. 31. Prága Produce Stakes 1885. Kisbánatj. Jockey Cl. főtitk. Bécs Maximilianstr. 12. Ménes- és gyepujdonságok. Birtokváltozás. A kisbéri magyar kir. állam-ménesből megvette ifj. gr. Festetics Tasziló a sárga mén csikót, ap Verneuil a Miss Ellis (0. G. В., Vol. II. pag. 37) ell. 1881-ben.