Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-10-05 / 40. szám
360 V ADÁSZ- ЙЯ VKKRSKNÏ-I-АГ. közvélemény is ugy nyilatkozott ; s hogy Lehetetlen megnyerte volna-e a baden-badeni nagy dijat, ha Traehenberg és Poncaiét baj nem éri, az még nagyon is kétessé válhatott volna. — A németországi pályákat versenylovaink talán még egy évben sem látogatták oly nagy számban meg, mint épen ez évben, s ba Albion, Pancake, Aneroid és Morteratschot, melyeket sajátunkénak (németországi nevelésüek lévén) egyáltalában nem tekinthetünk, lia a még fentinaradt lovak ottani működését tekintetbe veszszük, (habár némelyike egy vagy másik versenyben győzelmeskedett is) azokra büszkék valéban nem lehetünk, s nem alkalmazhatjuk amaz állítást reájok, miszerint „lovaink egyes versenyekben diadalmaskodnak, egyesekben megveretnek," mert a „de különben mindig tisztességesen futnak", megverettetés, sajnálatra, sokkal határozottabb és sokkal gyakoribb volt, mintsem hogy a német lovak fölényeit ne kellene elismernünk mostanában a mieink felett. Ez évi bároméveseink tavaly mint kétévesek odaát még mindent megvertek mi elejökbe került, s midőn ez évben májusban már egymásközti jóságuk némileg tisztázva lett, azok legjobbjai: Taurus, Pierrot, Cam- busier, Bizar, Gyöngyvirág Németországba kimenve, Taurust közülök kivéve, mindegyike ugy Berlinben mint Hamburgban mily siralmas képet nyújtottak, azt a hamburgi Derbyben való futásuk igazolja legjobban, melyben ugy Pierrot mint Cambusier, Gyöngyvirág és Bizar, komolyan egy pillanatig sem voltak a versenyben; s még ama feltevés reményével sem kecsegtethetjük magunkat, miszerint eme verseny nem correctűl lett futva vagy pedig az időben eme lovak nem voltak conditióban; mert hiszen hosszabb pihenő után Frankfurtban és Baden-Badenben csak épen oly rosz lormában futottak, mint előbb Hamburgban; idehaza pedig ez idő szerint egy Gyöngyvirág is majdnem verhetetlen. — Epen az a baj, s a tenyésztésben való visszaesést, vagy lia ezt nein is, de legalább a megállapodást az illustrálja a legjobban, miszerint tenyésztményünk zöme, a jó közép classis, nem állja ki ugy a concur- rençât a német lovak ellenében, mint azt tették az előbbi évjáradékúak. Hogy pedig Baden-Baden valóban Sedan, nem pedig Aspern volt, kétévi évjáradékunkra nézve, telivértenyésztésünkben, azt annál inkább merem állitani, mert a várva várt Wagram Hannoverában reánk valóban Sedanná vált, Veronica, mely még odaát lovaink rosz futását egy pár győzelme által némiképen ellensúlyozni birta, s melyet a mi hároméveseink egyik legjobbjai közé kell soroznunk, ott a St. Legerben egy Marietől is, egy oly lótól, melyet odaát nagyon közép elassisba soroznak, vereséget kellett szenvednie, valóban nagyon szomorú várva várt Wagram ez. Hát fiatalabb évjáradékunk a kétévesek, ezek igazán még gyengébben feleltek meg az odaát való szereplésökhöz kötött várakozásnak mint hároméveseink is, s a németországiakkal a versenyt egyátalában egy pillanatig sem birták kiállani, mindig és mindenütt, hol emezekkel összejöttek, habár még több kilo teher-könnyebbségben részesültek is amazok mellett, meg lettek általok verve akármilyen távolságra, akármilyen körülmények között, — úgyannyira, miszerint legjobb kétévesünk alig birná az ottani közép classisúval előnyösen a küzdést felvenni. Honnan e rohamos túlszárnyalás? vagy talán a szerencse játéka ez csak, — s ama mentegetődzés, miszerint ha megvertek is, azt csak tőlünk importált anyaggal tették, reám nézve, bármennyire óhajtanám is azt, még vigaszul sem szolgálhat, mert amit egyszer kiadtunk, s megengedtük miszerint tőlünk kivigyenek, azt magunkénak többé nem mondhatjuk, az mi reánk elveszett, s habár büszkék lehetünk is reá, miszerint azt mi neveltük, de annál jobban érhet a vád, hogy miért adtunk ily igazi értékű anyagot Lát ki? Igaz hogy a tulajdonosnak nem] lehet megtiltani, miszerint tetszése szerint ne cselekedjék, de viszont vannak közegeink, melyek elég eszközzel rendelkeznek, hogy az ily értékes kivitelt meggátolják; alig hiszem, hogy legyen nálunk oly tenyésztő, ki nem inkább jobban örülne, ba az ily eladásra szánt anyagot habár áldozattal is, idebent tudná értékesíteni. Miért engedtük hát meg, hogy emez anyagok Németországba kivándoroljanak ? alig hiszem, mikép egy Gorse bármely ménes diszére ne lett volna, habár egy Mineral mellett is, Kisasszonyt pedig jó vére ajánlhatta volna, hogy elkövessünk mindont hontartására. Épen ez a német szomszédainknál amaz áldozatkészség, leleményesség, mely- i lyel megragadnak nyomban miuden kellő alkalmat és eszközt, bogy valamit, lia még nem is első classisu az, megszerezhessenek magoknak; igy ez évben is ujra két kanczát vásároltak tőlünk telivértenyésztésöknek, s ezt annyiszor teszik, a mennyiszor alkalmok nyiiik reá. Hogy ez évi kétéves évjáradékunk, levonva a németországiak melletti összehasonlítást is, valóban sokkal hátrább áll, mint az előbbi években neveltek, legjobban kiviláglik legjobb kétévesünk La Roussotte Angliában való szerepléséből, hol valóban igen gyakran nagyon közép classisu versenyanyag mellett előnyös terhek alatt hatszori nyilvános megjelenéseközül csak is egy 100 £ értékű eladóversenyt birt megnyerni, haza kerülve aztán megtud mindent verni, mi eleibe kerül ; pedig az alig tehető fel, miszerint a kancza oly rövid idő alatt, mi angliai és itteni szereplése közé esik, hozzá még a nagy hazajövetelt fárasztó utat is tekintetbe véve: oly nagy javulási processuson ment volna keresztül, mi itthon lévő többi kétévesünk rosz futásának mellette mentségeül szolgálhatna, pedig más években, ha odaát kísérleteket tettünk kétéveseinkkel, azok gyakran nagyon szépen szaladtak s némelykor győzelmeskedtek is, miről Goodwood tehetne bizonyságot legjobban. Ez évben bároméveseinknek zöme, és összes kétéveseink, tehát két évjáradék nem állta ki a concurrentiát a német tenyésztmény ellenében, ama német tenyésztmény ellenében, mely még csak pár év előtt lovaink mellett egyáltalában nem birt megállani, úgyannyira, hogy az ottani sportférfiakat és az illetőket majdnem kétségbe ejté; mit eléggé bizony it ama szomorú hang és szellem,mi újságaikban folytonosan nyilvánult. — Kérdem tehát, csak vakszerencséből történt-e ez, vagy nem inkább az ottani telivértenyésztés túlszárnyalása az a mieinknek. Adja az ég, szivből óhajtom, miszerint az előbbi valósuljon és ne nékem legyen igazam; de aggodalmamat nem oszlathatom el s nem tehetek róla, de eme birteleni túlszárnyalást telivér tenyésztésünk visszaesésének vagy legalább is (mi különben majdnem egyértelmű az előbbenivel) helyben maradásának kell tulajdonitanom, pedig kétévi szünetelés mily hosszú időt igényel, hogy az helyre hozathassék s kipótoltassék. Csak kurta visszapillantás verseny- s gyepkönyveinkbe is meggyőzhet bennünket emez állításomról. Vegyünk csak egy ménest, például a telivér-tenyésztés fejlesztésére alkotott kisbéri államménest szemügyre, mit észlelünk ott; — mig az ott árverésre került egyévesek nagyrésze az előbbi években tekintélyes sőt elsőrangú szerepet játszott, ugy a német mint más pályákon, s mindegyik évjáradék közül vált ki Derby-crack, habár nem is nyerte azt meg, minők csak a legközelebb múltból egy Kisbér, Elemér, Ilona, Isolani, Merény, Vederemo, Landlord s több mások; mi került ki onnan ez évben mini bároméves, mi az előb beniekkel egy elassisba lenne sorolható, talán Cambusier? — A tavaly árverés alákerült 17 csikó közül, melyek 50,000 frton felüli vételárt eredményeztek : mint kétéves mostanáig még egy sem mutatott oly formát, mi őt a fentebb emiitettekkei egy elassisba sorolhatná, még a Laneeline-mén sem ; s igy van ez többi méneseinkkel is, s oly helyekről, honnan egy Kincsem, Purdé, Amarantbus, Van Dick, Harry-Hall kerültek ki azelőtt, utóbbi két évjáradékaik ezekhez hasonlókat nem birtak eredményezni. Nem visszaesés-e ez a tenyésztésben, ha egymásután kiivetkező két évjáradék rosszabb az előbbieknél? Tudom én azt, miszerint roppant nagv akadályokkal kell telivér-tenyésztésünknek minden helyen és minduntalan megküzdeni, melynél a pénzkérdés nagyon gyakran és többnyire a mérvadó factor, s ezért méltánylom és üdvözlöm is a földinivelési ministerium áldozatkészségét, melynek következtében csak egy évben telivér kanczákért 68000 frtot adott ki; — de ezt tennie annál is inkább kellett és lehetett, mert épen az utóbbi évekbeD az árverésen esik ai oly magas árakat értek el, mi mindig nagyon tekintélyes összeget gyűjtött a pénztárba, és alig hiszem, miszerint a legközelebbi években éves csikainak árverésénél oly magas árakat fog elérhetni, mint az utóbbi három évben ért el ; ama három tényező közül, kik a kisbéri árverésen a magas árakat rendszerint előidézték, kettő saját ménest alapitván, alig fog a legközelebbi árverésen ténylegesen részt venui. Hogy telivér-tenyésztésünk hanyatlásának javítása pedig hamar eszközöltethessék, arra alig van mostanában kilátás. Hogy megyünk mi a jövő évi fedeztetési idény elé ? Hasznosnak és jónak kipróbált méneink mindkettője, ugy Buccaneer mint Kettledrum, oly életkort ért már el, melyben sok jó productum eszközlését tőlük várni nem lehet, s ezt mondhatnánk importált kanczáink jobbjairól is; mig ezelőtt Buccaneer Minerallal egy Kisbért birt nemzeni, addig (miután miudketteje öregedett) ez évi egyéves kanezacsikajok már csak egy ponny maradt, egy ponny pedig first class versenylóvá sohasem válbatik. A többi mének psdig, ivadékaikat illető leg, a pályán ugy szólván sötéten állanak, s csak is Waisenknabe és Prsedzwit muta';tak köztük némi eredményeket; a többitől pedig még a jó eredményt várnunk kell ; lehet és valószínű is, hogy a hozzájok kötött reményeknek megfelelendnek, de ha, (mit ne adjon az ég) nem válnak be a telivértenyésztésben jóknak, újból egy pár évjáradékunk fog kárba veszni. És itt vélem én a telivér - anyagunkban mutatkozó hiány egyik okát rejlani, mit csak jó és mentül több telivér anyag importátiójával hozhatunk helyre. .Szükségünk van els'í sorban egy Angliából importált apalóra, mely már ott, ivadékait illetőleg, hasznosnak bizonyult be, s ha az államnak ez alkalomm al nem volna elég eszköz rendelkezésére, hogy ezt ő szerezze meg, talán részvények gyűjtése utján lehetne a szükséglendő pénzt reá beszerezni; szükségünk van mentül több, Angliából Idehozandó jó kanczára, s miután az nagyobb pénzáldozatokat igényel, módot kellene nyújtani az egyes versenyzőknek és tenyésztőknek, azok könnyebb beszerzésére, s e végből meg lehetne nyitni talán egyik vagy másik nagy államdijunkat az osztrák-magya r monarchiában lakó tulajdonos által Angliából importált kanczáknak is; azt hiszem szivesebben ád valaki egy kanczáért Angliában 10— 12 ezer forintot, ha reménysége van véle vételárának nagyrészét kinyerhetni ; az ily kaneza aztán nálunk maradva, mily hasznos szolgálatot tehetne mint tenyészauyag; Gorse is alig jött volna át valaha a canálison, ha nem lettek volna előtte nyitva nagy állanidijaink. Tudom én azt, miszerint a főczél oda irányul, és magam is óhajtom, hogy oly általunk tenyésztett telivér-auyagunk legyen, hogy a tovább nevelést tőlök minden segélyforrás nélkül folytathassuk, anélkül, hogy abban
