Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-09-21 / 38. szám
340 V ADÁSZ- ÊS VKKRSKSÏ-LAP. bzeptember 21. 1882. mint kétévee nagyon la*»u ; pedig bogy e dij megnyerésére c»»k i érni kilátással birbasson is, akkor kell, miszerint sebes is legyen, miutáu a verseny bizonyára nagyon sebesen lesz megfutva. Ha a fogadási táblázat szerint Ítélnénk meg az egves crackok esélyeit, Mortcratch után legtöbb esélvlyel La KousoUeu&k kellene bírnia; a kancza ellen most már nein lebet többet kétszeres pénznél kapni, de esélyei valóban nagyon is nagyok, s lia visszaemlékezünk Bécsben való futására Albion ellen, hol igazán oly nagy szívósságot sebességgel párosítva, épen a Bolgárok dija távolságán lejtett ki, hozzá condiiióját is latba véve e kanczának, oly nagy esélyei vannak с dij megnyerésére, mint talán egvíknek sem a többiek közül. Л Lanceline men és Kortes minden valószinüség mellett szintén nagyon szépen fognak felfutni ; Kortesrol szintén azt hallottuk, miszerint az 1200 méter távolság néki szintén előnyösebb az 1000 méternél ; igy a feritemlitett csikóktól nagyon szép versenyt vélünk futva látni, s a melyik közülök Morteratschot meg fogja bírni verni, az lesz egyúttal a nyerő is s mi azt 1л Boussotteben képzeljük rejleni. Az első napi kancza dijra nevezett kilencz kancza közül, ba a báró Springer két kanczája nem lenne kint Németországban éopen ez időben, e dijat tőlök elvitatni alig lehetne; Mascotte П-ról pedig ugy tudjuk, miszerint az Allamdijra Kolozsvárra megy, melyben oly nagj' és jó esélyei vannak, miszerint majdnem biztos nyerőnek lehet őt tartani; igy valószínűleg csak bárom kancza: Voltige, Luilowica és Despina fognak egymással mérkőzni; közülük kedvencziink Luclowica lenne, daczára e hosszú távolságnak is, ő mégis sokkal sebesebb mint Despina, akár ez idő szerint Voltige is, mely egyáltalán nagyon visszaesett ama kis formától is, a mit a tavaszszal mutatott. A kétezer, francos Államdij rarsifal és Gyöngyvirág között lesz kiviva, hacsak Parsifalt tulajdonosa nem inkább az Esterházydij ban fogja inditani A nagy államdijban Theoristnek volnának a legnagyobb esélyei, s hozzá a legközelebb Gyöngyvirágot képzeljük felfutni. Hogy a handicapokban mi marad állva, azt ínég ez ideig nem tudhatjuk, s igy ahhoz hozzá sem szólunk; azt azonban hallottuk, miszerint a Széchenyi dijban Baroness Saroltáink lennének a legnagyobb esélyei a nyerésre, nékünk azonban a kancza alig lenne kedvencziink, s a győztest inkább a magasabb teiliűek között volnánk hajlandók keresni.— Hogy csalódtunk-e számításunkban : azt a legközelebbi jövő meg fogja mutatni ; hogy azonban szép versenyek futtatnak Sopronyban, arról tökéleteseu meg vagyunk győződve. * * * Hogy a muhheti doncasteri versenyek alatt a 2 és 3éves lőkedvt>nc».ek megverettek a Champagne Stakesben és a St-Legerben, ez a legváratlanabb meglepetés volt már régóta — mondja a „Sportsman". Dutch Oven győzelméről a Legerben azt tartják, hogy az egészen correct volt; mert mind Geheimniss, mmd Shotower jól futottak ; — váratlan csak az volt, hogy a tavaszszal ugy látszott, miszerint Dutch Oven a tavaly 2éves korában mutatott nagy tehetséget elvesztette ; ugyan akkor hire járt, hogy „sipol" ; idomárja azonban azt inoüdja, hogy a kancza mindig nehezen léblzett (tbik winded) de tulajdonképp „hörgő" roarer nem volt; Vigilant még azt is akarja kitalálni, hogy a St-Leger-nyertesek mindig a legjobb 2évesekből kerülnek ki, s hogy Dutch Oven is ama kanczák közé tartozik, melyek őszre kelve niindig jobb erőben vannak, mint tavaszszal. — Vigilantnak igaza lehet, s ugy látszik nálunk is ily természetű változás készül beállni ama tavalyi legjobb 2éveseink javára (Gyöngyvirág, Л eronica) melyek a tavaszszal mintha elvesztették volna tehetségüket, s melyekről mostanában ismét az a bir, hogy a pesti St.Legerre Gyöngyvirágnak, a hannoveri St Legerre Veronicának volna legtöbb kilátáea. Meglehet ; csakhogy itt is, és Németországban is a legjobb 3évesek (Taurus és Tracheuberg) letörvén, nem fognak velők mérkőzhetni. — Dutch Oven váratlan győzelmével a bookmakerek roppaDt összegeket nyertek; egy ismeretes amerikai űzér, Walton, 3000 fontot vesztett Geheimnissen, egy másik 1000 fontot, ezenkívül ő—6 duezat 100 font rakatott reá és Shotowerre, csak amit tudnak. Archer remekül lovagolt ismét. Mint mondjak, egyik csodálója a verseny előtt 1000 fontot ajánlott neki, lia Dutch Oveut lovagolja és győz, s egy majmot (Monkey = 50 font st.) lia „helyre" lovagolja a kanczát. — Mr. Daw- son, Dutch Oven trainerje, két izben tett reá 100—100 fontot, mint Vigilant hallá; ugy beszélik azonban, jegyzi meg, bogy e fogadások még májusban tétettek volna, s a goodwoodi vereség óta (a Sussex Stakesben) Dawsonnak nem lehetett tuladui e kötelezettségén ; egy pár yorkshirei ember is hasonló váratlan szerencsét csinált. — A doncasteri bét másik meglepetése volt, hogy а 2évesek legjelentékenyebb versenyében а Champagne Stakesben, Mr. Crawfurd Macheatje, lord Falmouth Galliardja, és The Princeje megverettek Mr. Letévre Hauteur csikaja által. — Alább részletesen olvashatók a meeting nevezetesb futamai. * * # A St.-Leger után most az őszi handicapek két classicus drbja, a Cesarevitch (2 mfd, 2 furlong, 28 yard, 104 nevezés), és a Cam- bridgeshire (1 mfd, 240 yard, 137 nevezés) foglalják el a gyep és fogadó világ figyelmét. Az előbbi okt. lO-kén, az utóbbi okt. 24-én futtatik. Mind kettőnek kendvenczei már több bét óta jegyeztetnek; az előbbire Geheimniss volt a kiválasztott, mig a St.-Legerben meg nem bukott; most Shrewsbury és Chippen- dale foglalták el helyét; az utóbbira egyideig Bruce (Buccaneerünk unokája), mely mióta a párisi Grand Prixt megnyerte, még nem futott. Alább közöljük az e két futamra nevezett és bandicapezett összes lovakat, s pedig oly összeállításban egymás mellett — hogy a teher-skála szerint tehetségeikre következtetni lehessen ; ez által az angliai leghasználhatóbb lovaknak egymáshoz állásáról találó képet nyerve. Ép ugy, közöljük a franczia Cesarevitchet s a párisi Omnium handicapet is. Versenylovak és versenypálya. Ily czim alatt a „Sporn" legutóbbi száma egy u agy o n figyelemre méltó czikket hoz, oly eszméket ujitva föl, melyek az utóbbi években gyakran képezték az elmélkedés tárgyát, a nélkül hogy a gyakorlatban eldöntve lettek volna. „Jól lehet — úgymond a nevezett lap — gyakran elmondott dolgot kell ismételnünk, mindamellett a fentebbi théma megbeszélését azzal kell kezdenünk, hogy megállapítsuk, miszerint a verseny, mint próbaköve a telivérlovak képességének, különböző leszármazásaikban, szükséges. Ekkorig még semmi más ép oly biztos módot nem találtak föl arra, hogy a különböző lovak értékét egymással szemben kipuhatolják s e szerint kénytelenek vagyunk, ha a versenyekből előnyt akarunk vonni, ama hátrányokat is figyelembe venni, melyeket a versenyüzem mutat. Azt hiszszük azonban, hogy az előnyök évről-évre csökkennek s a hátrányok szaporodnak, s ép azért hivatvák alábbi sorok arra, hogy az érdekelt körök figyelmét ez aránytalanságra irányitsák. Első sorban nagy hátránynak tűnik föl előttünk, hogy csaknem valamennyi verseny ló, legalább azok, a melyek kiválóbb versenyképességet mutathatnak föl, ha egészen le nem törnek is, mégis megrokkanva (intágulással (angeknackst) hagyják oda a versenypályát. Itt az a kérdés merül föl: vájjon oly rendszer, mely ily áldozatot kövelel, helyos-e ? Mit mondanánk például ahoz, ha a legjobb tisz tek a hadseregben, a szolgálat vagy hadgyakorlatok miatt, szolgálati idejök első éveiben használhatatlanokká válnának, vagy pedig lia az egyetemek valamennyi tanára, — a tőlök mogkivánt munka következtében, — már az első félévben aszkóros lenne, avagy ha valamennyi énekes, a tőle a színpadon megkövetelt képesség-kifejtés miatt hangját örökre tönkre tenné? Bizonyára följajdulnánk s a liadgyakorlati rendszert a hadseregnél, az előadásit az egyet meknél, s a hangvételt a zenemüveknél, mindenesetre megváltoztatnék. Ép igy van ez a verseuyüzeminel is. Az ügy nagyon n túlzásig élére van állítva, tehát módosítanunk kell, lia nem akarunk a legrövidebb idő alatt oda jutni, hogy az értékéé anyagok korai romlása a versemüzemet annyira megdrágitja, mikép, már gazdasági szempontból is, senki sem akar ez ügygyei foglalkozni. Vegyünk csak a száz meg száz példából csupán egyet, valóban nincs értelme, bogy a viszonyok hatalma vagy egyéb a versenyüzem természetében rejlő okok miatt, a jobb lovak, melyeknek a jelen évi próba zárkövo gyanánt a badeni nagy dijban kellett volna mérkőzniük, letörés miatt a pályától megválnak. Ezáltal a verseny czélja, az egyes lovak képességének megítélésére nézve, inégis tökéletesen elveszett, lia a kijelölt uton még tovább haladunk s a most uralgó rendszert következményeiben paródiázni akarjuk, odajutunk, hogy az a gebe fogja a badeni nagy dijt megnyerni, mely épen nem volt idomitva s ezért lábai egészségesek maradtak, mig a többi más jó versenyló az előbb végzett verseuy-campagne és beható idoinitás miatt letört. Ali, amaz okokat, melyek véleményünk szerint az idézett bajokat részben előidézik, lcét kategóriába osztjuk, melyeknek elseje az idomítás rendszerére, a másodika pedig a versenymunka talajára vonatkozik. Kényes dolog, az idomítás fölött határozott elveket állapítani meg. Mi ama munkát, a minő nálunk történik, nem akarjuk különleges kritika alá vonni. Mert az idomitó pályák, személyzetükkel s a vadászterepek a vadászokkal közösek abban, hogy az úgynevezett alapelveknek, melyek ott mérvadók, bárom negyedrésze hagyományokon és előítéletességen nyugszik, s hogy mindenik azt, a mit elődjét utánozva végzett, az egyetlen s kizárólag egyedül helyesnek tekinti s magát mindig okosabbnak tartja kollegáinál, ki aztán az által boszúlja magát meg, hogy valamennyinek a Dézetét és munkáját kikacagja, kigúnyolja. Nyilvános tanszék az idomitásra még nem nyittatott. Mindamellett az idomitás, kétségkivül a legnehezebb foglalkozások egyike, a minő átalában létezhetik, mihez oly tömérdek értelem, tanulmány és munka szükséges, s igy alig lehet érteni, miszerint oly sok lovászlegényből idomárrá előléptetett szakember, a válíalt munkát oly türhetőleg végzi. Hogy vájjon nem volna-e tanácsos, hogy az állatorvosi iskolák a lónevelés ez ágát tantárgygyá fogadnák él s legalább egy tanfolyamot nyitnának a téli hónapok alatt : a lóbonctan tanítására, vonatkozással az idegek tartósságára s a tápszernek az izomzatra való befolyására ezúttal, mellőzzük; csak azt az észrevételünket vagyunk bátrak koczkáztatni, hogy a munkában a túlságos mindenesetre rossz, és hogy mi ugy látszik, már e túlságos" fokra futottunk. Véleményünk szerint, valamely ló nem lehet több, mint fit ; hogy azonban azokat a szegény állatokat, melyek a klasszikus versenyekre preparáltatnak, még egy külön, rendkívüli preparáczió alá veszik, hogy azokat extra fil-fé tegyék, elhibázott dolognak látszik előttünk. A ló, köztudomás sze-