Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-26 / 4. szám

VADÁSZ- ÊS VERSEN-Y-I.AP. Január 26. 1882. Észak-német Derby 1882 6 : 1 Gyöngyvirág 12 : 1 Günter 6 : 1 Trachenberg 12 : 1 Schwartzkünstler 8 : 1 Michel Angelo 12 : 1 Brachen 12 : 1 Taurus 15 : 1 Bujdos 12 : 1 Economy 15 : 1 Valerius Más lovakra, s más versenyekre 1883-ban, külön egyezkedés szeiint. Ménes- és gyepujdonságok. Kimúlt. Paprika 1881-ik évi csikaja Palmerston után — Kisbéren gr. Stubenberg József tulajdonában. * * * Elnevezések A Blaskovics Miklós, gr. Károlyi Gyula és gr. liatt hány Elemér-féle szövetség : Kettledrum Dahlia 1881-ben elletett sga mén csikaja Királyfi ; Buccaneer-Csalogány 1881-ben ell. söt pej kancza csikaja'/è

/иег-й nevet kaptak. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A lótenyésztés emelésére alakult társulat jövője. Miután a társaskocsi- istállók (omnibustelep) a hozzájuk tartozó telekkel együtt megszűntek eddigi rendeltetésükben felhasználtatni, a lótenyésztés emelésére alakult társulat kénytelen lesz, más helyiségekbe átköltözködni. E változással valószínűleg egyidejűleg, a táreulat eddigi alapszabályai is fognak némileg módosíttatni. E feltevés arra a reményre jogosít fel bennünket, miszerint ama kérdés megbeszélésében, vájjon mily módon felelne meg a jövőben legjobban a társulat magasztos feladatának ? tenyésztőink minél nagyobb számban fognak részt venni s véleményük nyilt kifejezése mellett oda igyekeznek, hogy az esetleg tapasztalt hiányok a jövőben mellőztessenek. Hogy a társulat létezése à szükségnek megfelelt, már ama tényből is kitűnik, hogy a sport és lótenyésztés első tekintélyei által lett életbeléptetve, kik is emez intézmény alapítása által, a magyar lovat (tenyésztményt) szélesebb körökben a monarchia határain túl megismertetni, részére keresletet, s ez által a lókivitel emelését biztosítani, versenyzés által a tenyésztőknek magasabb árakat szerezni s közvetve ez által, — valamint lóvásárok és kiállítások megtartása, nemkülönben kitűnő állatok dijazása, végre az ügető-sport támogatása által, a lótenyésztés lendítéséhez közvetlenül hozzájárulni akartak. Szégyenünkre be kell vallanunk, hogy egész lókereskedésünk, különösen pedig a mi saját, valamint az idegen hadseregek részére való lószállitást illeti, az ötvenes évek elejétől kezdve a hatvanas évek végéig egy Brachfeld nevű egyén, később pedig a Deutschliinder és Cohner czimű társaság által rnonopolizáltatott, s kisebb tenyésztők, különösen pedig a földmivelő osztály, csak alárendelt szállítói valának e társulatnak, s a haszon, a szorgalom, a fáradozás gyümölcsei, az állam által tett nagyszerű áldozatok csakis e társulat javára szolgáltak, illetőleg ettől a legkíméletlenebb módon aknáztattak ki. Különösen bosszantó a dolognál, hogy ez emberek minden tőke nélkül, sőt a társuiat egyes tagjai minden lóismeret nélkül, a lóüzletet megkezdték, vállalatuk sikerét csupáma lakosság tudatlanságára, egyesek szorult anyagi viszonyaira s a versenyzés hiányára alapítván. Hogy о szomorú helyzetnek, körülményeknek vége vettessék, néhány hazafi arra határozta el magát, hogy fenemiitett társulat alapítása által életképes versenyzés alkottassák, mi részben el is éretett. A társulat büszke megelégedéssel tekinthet vissza eddigi működésére, az összes lótenyésztők elismerésére, hálájára számithat ; az érdem, az eddigi siker, nemcsak a nemes lelkű, áldozatkész alapitókat, a társulat igazgatóit és összes tisztikarát, de különösen Pest városának hazafias érzelmű tanácsát illeti, mely áthatva az országos lótenyésztés emelésének fontosságától, a lóvásári jog méltányos átengedése által a társulat fenállását lehetővé tette. — Hogy a magyar lónak már is oly ára van, melylyel a tenyésztő megelégedhetik, az részben e társulatnak köszönhető. Igaz, hogy vannak, lesznek tenyésztők, kik nem ugy vélekednek ; ennek azonban maguk az okai, minthogy nem íigyelvéD a lókiállitások czéljára, oly anyagot küldtek utóbbiakra, melyek közönséges lóvásárokon sem keltek volna el; — igen hamis felfogás, a társulattól követelni, hogy hibás tenyésztményt értékesítsen; ezt nem teheti, sőt alapelveinél fogva tenni nem is szabad. A társulat csak ép, egészséges, correct és használatra alkalmas lovakat fogadhat istállóiba, renomméját nem koczkáztathatja egyesekért. Az is tagadhatatlan, hogy a társulat feladatának magaslatán még ina nem áll; — minden kezdet nehéz s rögtön tökéletest alkotni nem lehet; erre tapasztalatok szükségesek, javításokat csak ezek hozhatnak létre. Hogy a társulat nem ugy fejtette ki tevékenysegét, mint ezt tőle többen feltételezték és megvárták, nem róhatja fel hibájául ; ennek oka részint az alapszabályokban, részint a fenálló körülményekben rejlett, melyekkel e társulatnak számolnia kellett. Határozott alapelve az volt, hogy a társulat czélja nem nyerészkedés, s hogy nem ez elven alapszik. Ez elv nem gyakorlati és teljesen helytelen : mert ha az áll, — hogy a kezelés ne legyen összekötve nyereséggel, okvetlen meg kell buknia a társaságnak ; — honnan akarja a társulat ily esetben a tenyésztők felserkentésére megkívántató kellő díjazásokra és egyéb kiadásokra szükséges tőkét beszerezni ? — A vásári álláspénz, a beiratási dijak a lókiállitásokhoz sat., már ugy is felette mzgasak lévén, inkább visszariasztják a tenyésztőket, mintsem vonzerőt gyakorolnának reájuk, és mind a mellett, hogy igen magasak, még is csak kevés hasznot hajtanak. — A sorsjegyek árusitása sok fáradsággal jár, azonkívül roppant százalék engedményeket tesz szükségessé, hogy fiók-árusitó találkozzék. Árész vény-kamatok nem jöhetnek tekintetbe, és az sem kívántató, hogy a részvényesek nemcsak hogy osztalékot nem kapnak, de még évenkint anyagi áldozatokat is hozzanak. A nagyobb hatáskör jnegteremtéséhez szükséges anyagi eszközöket tehát csak is hasznos, szilárd és helyes üzérkedés utján lehet megszorozni. Ezen az uton kellett volna elejétől fogva haladni, csak ezen az uton működhetik a társulat hasznosan, válhatik a tenyésztők jóltevőjévé, és felelhet meg magasztos feladatának. A társulatnak gazdagnak, vagyonosnak kell lenni ; pénz nélkül nem tehet semmit ; hogy akar másokon segiteni, a lótenyésztésnek uj lendületet adni, mikor saját fentartására is hiányzik a lehetőség? A társulat nyerészkedjék — ne bocsátkozzék merész, bizonytalan üzletekbe, az szükségtelen; vállaljon el lószállitásokat, saját hadseregünk, valamint a külföldi hadseregek részére; elvállalhat továbbá eladásra (megfelelő provizió mellett) egész ménesek termékeit, évi felállításait, közvetíthet, ugy, mint a Deutschländer czég teszi, mindenféle lovak bevásárlását és eladását. Már eleve nagy hiba volt, megengedni, hogy a Deutschländer czég magát a társulat helyiségeibe befészkelje, — a társulat e czéget ugy szólván saját keblén nevelte fel, és saját kárára a legjobb vevőket neki szerezte meg. Nem tagadható, hogy a nagy bér, melyet e czég fizet, a társulatra, tekintve annak csekély vagyonát, nagy csáberővel birt ; de a jövőben jobban fog cselekedni, ha saját helyiségeiben semmi néven nevezendő társulatot nem fog tűrni, mely csak arra való, hogy saját kárára versenyezzen vele. Továbbá igyekezzék a társulat, uj helyiségeiben egy födött lovardát épiteni, — a főváros igényeit a nemzeti lovarda egymaga többé nem elégíti ki. Budapesten még egy lovarda nagyon szükséges, s e lovarda a társulatnak a következő czélokra is szolgálhatna, u. m. : 1. Lovaglás tanítására dij mellett. 2. Idegen lovak jártatására és lovaglására dij mellett. 3. A társulat ama helyzetben lenne, bizonyos számú nyerges lovakat készletben tartani, ez által másoknak istálló-személyzetet, lovászokat nevelhetne, — a tandíjakból s eme lovak értékesitéséből a költségek mindenkor nemcsak fedezhetők lennének, de még nyereség is maradna. 4. Hátas lovaknak alkalmas, nem idomított lovak mindenkor olcsóbban megszerezhetők s a betanítás ezeknek értékét megkétszerezné, miből ismét a társulat hasznot húzhatna. 5. A társulat néhány vadász-paripát is tarthatna készletben s azokat a vadászati idény alatt haszonnal bérbe adhatná, minek folytán oly vidéki urak, kik csak néhány napra utaztak a fővárosba, a vadászatokon részt vehetnének. 6. Végre az állat-gyógyintézet növendékei is nyerhetnének a lovaglásban, lóidomitásban gyakorlatilag és elméletileg oktatást államköltségen. Az állam érdekében fekszik, hogy az állatorvos urak ne csak a beteg, de az ép lovakkal való bánásmódot, annak használatát, idomitását ismerjék, ez által az állat-gyógyintézet képzett lovászmestereket, idomitókat is nevelhetne a hazának. Még számos oly okot tudnánk felsorolni, melyek e lovarda életbeléptetésének szükségességét bizonyítják ; mi ezt azonban ama tisztelt urakra bizzuk, kiknek, emiitett lovardának felépítése még inkább érdekükben van, mint ez a fővárostól távollakókra nézve áll. Kelebia, 1882. jan. 14-én. Bányafy Frigyes. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Egész éves löjegyzékek. A böhönyei uradalomban 1881—82-ki vadász-idény alatt tartott erdei és mezei vadászatok alatt lövetett: Nyári cserkészet és szarvasbőgéskor 15 szarvas-bika. Szalonka 79 Fogoly 82 Őzbak 20 Fürj 24 Róka 10 Nyul 1033 Szarvastehén 25 * * * Báró Vécsey József és Miklós vadászterületén Sárközön, a lefolyt év folyamán lövetett: Hasznos vad : Kártékony vad : Szarvas-bika 18 Farkas 3 Szarvas-tehén 12 Róka 32 Vaddisznó 4 Nyest 13 Ozbak (hatos) 32 Vadmacska Oz-suta 4 Görény 13 Nyul 13 Sas 21 Császármadár 1 Kánya 70 Vadkacsa 72 Vércse 14 Vadlúd 1 Vidra l Erdei szalonka 15 Borz 2 Összesen: 172 Össszesen: 174 * * * Gróf Schönborn Ervin január 9-én érkezett Munkácsra vendégeivel (gr. Füntkirchen, gr. Hoyos József és gr. Trauttmans-