Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-09-07 / 36. szám

VADASZ- ES VERSENY-LAP Szerkeztöségi irocUz : Budapesten, Nemz. Casino IX. em. hatvani-utcza Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. Eiöíizetes Egész évre .... 12 frt béltvre ti frt „Vadász- és Versenylap" szerkesztőségébe Budapesten, Nemz. Casino-épiilet intézendők. A „MAGYAR LOVAREGYLET" ÉS VIDÉKI VERSENY-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 36. sz. TELIVÉREK és VERSENYEK. Felelet a Hiób-postákra. Tisztelt Szerkesztő ur ! — Mindenben és mindenkor kárhoztatom az elbizakodást ; ritkán vezet az jóra, s legtöbbnyire bú és késő bánat szokott lenni gyümölcse. — E nézetet tápláltam telivértenyésztésünk kérdésével szemben is, és mindannyiszor ahányszor alkalmam volt s mindenhol ott hová gyenge szavam elhathatott, óva intettem tenyésztőinket, nehogy a siker édes mámorában az elbizakodás ösvényére tévedjenek. Káros és kárhozatos dolog az önhittség és elbizakodás, — csak egy van nála még gonoszabb, s ez a kishitűség, és az első kedvezőtlen pillanat alkalmával már hangoztatott jajveszékelés. Az önhittség az önerőnek túlbecsülése legtöbbnyire ; a kishitűség, a kétségbeesés azonban mindig megbünteti és megveri az embert. Már darab időtől fogva észleltem egy bizonyos csüggeteg hangot becses lapja hasábjain, mignem a tegnap kezembe került 35-dik szám egész kétségbeeséssel ecseteli telivértenyésztésünk vereségét sőt rohamos hanyatlását. Nem szeretem az elbizakodást, de még kevésbbé a kishitüséget. Nézzük tehát a történteket s keressük, hogy hol fedezhető fel a lefolyt eseményekben telivértenyésztésünknek ama siralmas kétségbeeséssel hirdetett visszaesése? Megnyertük az Uniót ; a hamburgi Derbyben Taurus holtversenyt futott Trachenberggel, az előbb emiitett versenyben levert Budapest, 1882. szeptember 7. ellenfelével, de ettől a döntő futásban legyőzetett. — Épen a halálharangot kongató 35. szám közli a frankfurti, valamint az első és másodnapi baden-badeni versenyek eredményét;— mit látunk e közleményből? Lovaink egyes versenyekben diadalmaskodnak, egyesekben megveretnek , de egészben mindig tisztességes formát mutatnak. — Nincs okunk diadalittasan tapsolni, de még kevésbbé van okunk kezeinket tördelni s „elvesztünk

"-et kiáltani. E sorokat ama pillanatban irom, midőn Baden-Badenben talán épen a nagy versenyre nyergelnek ; — nem várom meg az eredményt, mely talán kedvezően is üthet ki reánk nézve, hanem felteszem, hogy e nagy küzdelemben is mostoha sorsunkkal találkozunk, s a babér szomszédjaink zsákmányát fogja képezni. — Elfogadom tehát még e vereséget is, s azt kérdem, hol van telivér-tenyésztésünk Sedan-ja? vagy talán feltétlen megadást jelent az, ha 3—4 versenyt ez idén elveszténk, melyeknek márkáit az utóbbi években megszoktuk zsebre tenni! — a vagy a megsemmisüléssel azonos esemény az is már, midőn lovaink a tutamok fele részét győzelemmel végezték? — Bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy a czikk tisztelt szerzője sokkal hőbben jellemezte volna a helyzetet, ha hasonlatosságul Aspernt és nem Sedant választja. Az események igazolják igen is a felszólalást, igazolják az intést, de egyáltalán nem igazolják az emlékeztetés ama hangját és szellemét, a melylyel a 35 ik szám „Körültekintés" czimű felszólalásában találkozunk. Aspern igen, mert tapasztalnunk kellett, hogy az a „veni, vini, vici" nem oly könnyű dolog, mint a minőnek a szerencsében az ember azt tartani szokta, XXVÍ. évfolyam. — de nem Sedan, bogy kénytelenek volnánk sóhajtva azt mondani „elvérzettünk— Aspernt a wagrami győzelem, Sedant a gyász követte. És a hol megverettünk, minő lovak azok, melyek elragadták versenyző viadoraink elől a borostyánt? talán Németországban nevelt vagy a nagy szakértelemmel és áldozatkészséggel Angliában választott s Németországba bevitt anyag sarjai azok ? — bizonyára nem, mert a hol jelentékenyebb lovaink megverettek, ott velők csók is a mi saját anyagunk sarjai mertek és tudtak megmérkőzni. Kilenez éve körülbelől annak, hogy telivéreink a német pályákat uralni kezdték ; a történtek tanúsítják, hogy ez idő alatt csak Amalie von Edelreich, Pirat és Trachenberg vivták el lovaink elől Németország legjelentékenyebb diját, s ha ez évben is nem Kisasszony, nem Goura, nem Flibustier vagy Grand-Hope csikai verték volna meg lovainkat, ugy talán kérdezhetnők magunktól, vájjon nem leszünk-e maholnap túlszárnyalva szomszédaink által ; de kétségbeesni akkor, midőn szórványos vereségünk is csak saját anyagunk sarjai által történik — nemcsak nem lehet, de nem is szabad. Azonban valamint máskor, ugy ez alkalommal is azt kell mondanom „el ne bízzuk magunkat, s még akkor sem, ba ismét egy Kisbér vagy Kincsem tűnnék is fel tenyésztésünk egén." Törekedjünk mindig a jobbra s törjünk folyvást előre; tegyen meg a kormány, de tegyen meg a hivatott egyes tenyésztő is mindent, mit az ügy érdekében tenni képes lehet ; — ne egyoldalulag csak arra fordítsunk figyelmünket, hogy jó anyagunk legyen,