Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-08-31 / 35. szám
V ADÁSZ- fis VKBSBNT-DAP. 317 párosítás körül észszerűen iártak el, a siker annál örveodetesebbnek nevezhető. A ménesikók azonban az idén is silányabbak a díjazott 3éves kanczáknál. A díjazás iránt nagy érdeklődést tanúsított a szép számban jelentkezett közönség, s e tömeges megjelenést az ez időben tartott gazd. egyesület gyűlésének is lehet részben köszönni. * * * Ugocsamegye. A Nagy-Szőtlősön tartott díjoszláshoz 27 anyakancza szopóscsikóval, 7 hároméves kancza és 4 kétéves kancza csikó vezettetett elő. A tavalyi dijosztással szemben az ideihez nagyobb számban vezettettek elé dija zásra lovak, a miből a lótenyésztés haladására lehet következtetni, bár a 20 állami és 7 magán méntől származó csikók nem voltak sokkal jobbak a tavalyiaknál. A kanczáknak nagyobb része csontbajokban szenved ; egyátalában több gondot fordíthatnának a tenyésztők lovaikra, különösen a lovak patáira, melyek nagyobb részt elhanyagolt állapotban voltak. * * * Zólyommegyében Nagy-Szalatnán a lóteny. jutalomkiosztás a közönség nagy érdeklődése mellett tartatott. Díjazásra elévezettetett: 35 db anyakancza szopós csikóval, 4 db 3éves kancza csikó, 14 db egy és kétéves kanczacsikó, 9 db egyéves méncsikó. Négy csikó eredete ismeretlen, a többi Pulmoodie, Nonius, El Delemi, Lipus és Pride of England állami ménektől származnak. A vagyonosabb tenyésztők, a nekiek kiosztott aranydijakról a íöldmivelő közönség javára lemondottak. A megye lótenyésztése szép haladásnak örvend, a mint emez eredményt a szegényebb tenyésztő által bemutatott jó karban levő anyakanczák és szép csikók tanúsítják. 4f # A Beregszászon tartott lójutalomdijosztáshoz elővezettetett 38 anyakancza csikóval, 9 hároméves kancza, 2 egyéves mén és 1 kétéves méncsikó. A dijak, minthogy gróf Schönborn és Horthy Gyiila a részökre oda itélt aranyakról lemondtak, földmivelők között osztattak ki. E megyében a lótenyésztés szép haladást tanusit; különösen említésre méltó gróf Schönborn 11 tenyészkanczája, 3 kanczacsikó ja, melyek igen jó állapotban vannak és patáik vasalására és tisztán tartására kellő gond és figyelem fordittatik. A ló megválasztása tenyésztés szempontjából. *) b) A fiivér-tenyésztés. (folytatás.) A Cleveland-pej (Cleveland bay-breed), melyet már inkább erősebb carossiérre emlékeztető külseje után, persze, alig lehet az egészen hidegvérű fajokhoz sorolni, telivérrel vagy nemesebb félvérrel való keresztezésre még az első legalkalmasabb faj lenne. En ezt ama körülményből következtetem, hogy ez a törzs, Demesebb vérrel való keresztezés által, mai napság tulajdonképen tökéletesen átváltozott s a mostani, sokkal nemesebb yorkshirei carossier-fajjá alakult át. Néhány farmer ugyan azt állítja, hogy nekik még van tiszta Cleveland-bay-Race-ök; de a külsejükben mutatkozó csekély különbségből itélve, ez állítás helyessége felett kétkednem kel). Németországban a clevelandi mének, (hogy tisztán tenyésztve-e vagy pedig már hazájokban nemesebb vérr-1 vegyitve, bajos meg*)Lásd a „Vadász- és Versenylap" 32-dik számát . határozni) a legjobb eredményt Oldenburgban tüntették föl, a hol az ottani lápföldeken nekik megfelelő talajra látszottak jutni. Főbefolyásuk van a mai lapályi kocsifaj alkotására Oldenburgban, s ezt tőlük épen nem lehet elvitatni. A hannoverai lápos talajon jó sikerrel alkalmazott mének közt is találhatók volnának, ha talán nem is egészen tiszta vérű clevelandiak. Más talajviszonyok közt s nemesebb kanczaanyagnál, mint pl. a trakehneni és graditzi porosz államménesekben, néhány clevelandival tett kísérletek kevésbbé sikerültek. Egyébiránt a csak 1848 és 1847-ben Trakehnenben alkalmazott King William teljes tökéletes Cleveland-bay volt, a régi erős törzsből. Talán kielégítőbb eredményeket lehetett vo'na elérni, ha ugy kezdenek vala hozzá, mint Angliában, vagyis, ha a párositást Cleveland-kanczák és nemes ménekkel s nem megfordítva kísérlik meg. De, persze, e manipulatiónak Angliában tapasztalt jó sikeréből még épen nem lehet következtetnünk egész bizonyossággal, hogy Németországban is ugyanez ép oly eredményeket mutatott volna föl. A körülbelől 40 évvel ezelőtt egyik keletporoszországi tenyésztő egyesület által eszközölt jelentékeny számú cleveland-kanczáknak importatiója legalább semmi jó eredményre nem vezetett. Legnagyobb részök többé-kevésbbé terméketlen volt s nagyon bajos volna jelenleg keletporoszországi tenyésztések közt ez importatiónak még a nyomára is találni. Mind eme tenyésztési és keresztezési ki- | Bérleteknél, hidegvérű vagy hasonló fajoknál, rendkívül nagy a különbség: vájjon a kísérletek ott tétetnek-e, hol c törzsek eredetiek, vagy pedig, hogy az illető hidegvérű tenyészállatoknak előbb egészen más viszonyok közé kell-e jutniok, a hol nekik egyelőre tömérdek ellenséges áramlatot kell legyőzniök, mi nekik annál nehezebb, miután a hazai talaj tiszta eredeti produktumai s e törzs teny ész anyaga a helyek gyakori változtatásához, még hazájok területén belől is (mint ez a telivértenyésztésnél Angliában megtörténik) nincsenek szokva. Még egy más szempontot is óhajtanék itt, a nagy mértékben heterogen keresztezésű tenyészállatokat illetőleg, logalább pedzeni, noha jól tudom, hogy ezáltal zoologiai darázsfészekbe nyúlok. Tudvalevőleg eddig nem sikerült a ló és szamár csontváz-alkatában oly lényeges különbséget fölfedezni, a mely szerint határozottan meg lehetne dönteni azt az állítást, hogy e két állat csak ugyanegy faj különböző törzse. Az ez ellen rendszerint fölhozott tény, hogy a szamár öt, a ló ellenben hat ágyékgerinczczel bir, nem dönt, a menynyiben, először szamár is található hat ágyékgerinczczel, mig a kis keleti lovaknál igen gyakran, sőt többnyire öt ágyékerinczet észlelhetünk. E szerint a nagyon heterogen lófajok vázai semmi lényegesen nagyobb különbséget nem mutatnak föl, mint a ló és a szamár közt létezőt. Mint tudjuk, e két állat, noha egymás közt nemzésre képesek, de ekkép származott ivadékaik nem, (bár ujabb kísérletek Spanyolországban kivételeket konstatáltak is.) Vájjon nem jő-e az ember önkénytelen I ama gondolatra, bogy bizonyos analógia után, a nagyon heterogen lófajok keresztezési produktumai tenyésztési használhatóságának nem l állanak-e útjába nagyobb nehézségek, mint a homogén nevelt állatokénál? Nézetemet valamely nemes félvérménnek, hidegvérű mének alakjában való heroikus ' erősbitési módját illetőleg, summa summarum akkép foglalom egybe, hogy az ily kísérleteket nem ajánlom. Az első keresztezés nagy mértékben kielégítő lesz; de, hogy ily módon folytonosan használható teny ész anyagot lehes- I seu előállitani, az kivételesen attól függ, minő i kedvező előnyök nyilnak a helyiséget, egész- I séget, a tenyészállatok egyedi képességét illetőleg. A második és harmadik generaiió a processusnak legveszedelmesebb stadiumai. 4. Ménesek alapítása. A ló átalában, a félvér azonban sokkal magasabb mérvben, mint a telivér ló, a rög productuma s ahol ez, a lótenyésztésre nem kedvező, ott a sikertelenség nem fog elmaradni. A kérdés az : mily módon lehet bizonyságot szerezni a lótenyésztési hely minőségére nézve s elméleti szempontból véve, erre nem nehéz a felelet: vizet és réti szénát, jól berendezett kisérlő állomáson, vegytanilag ánalizáltatunk s ba ott semmiféle ártalmas részek nem találhatók föl, akkor habozás nélkül foghatunk a ménes-szervezéshez, föltéve,' hogy a szükséges takarmánynyal rendelkezünk. En egyátalában nem ismerem félre az ily vegytani vizsgálatok becsét, t. i. negativ tekintetben. Ugyanis, ha konstatálják az ártalmas anyagok jelenlétét, vagy a szükséges anyagok hiányát (péld. mész), bizonyára okosan cselekszünk, ha azon a helyiségen lótenyésztéshez nem fogunk. Ellenben még a legbehatóbb analizisek sem óvnak meg minket oly eredménytelenségektől, a melyeknek az oka a nem alkalmas helyiségben rejlik. Itt csak a gyakorlati próba vagy a tapasztalás dönthet, mert csaknem valamennyi külső jel csal. Valóban bámulatos,, midőn két, látszólag egészen hasonló telep közül az egyik pompásan megfelel & kívánalomnak, a másik pedig csak egészségtelen anyagot produkál és megfordítva, mily egészen különböző helyi viszonyok, egylő jó eredményt mutathatnak föl! Leginkább föltűnik ez a telivértenyésztésnél, a hol valamennyiproduktum minden évben nyilvános vizsgálóI dás tárgyát képezi, melynek eredményei teljhiteles alakban jutnak a közönség tudomására. Alig van pl. két, égaljra és egyéb tekintetben is különbözőbb táj, mint Magyarország és a dán szigetek, és mégis, az eredményekből itélve, mindkét vidék kitűnően alkalmasnak látszik a lótenyésztésre. Mowerina,. Alexander és Fenris (az újonnan fölvirágzott dániai telivértenyésztés eme képviselői) tobzódtak gyermekéveikben ama termékeny szigetek terjedelmes legelőin; Kincsem ellenben a hegy és völgy, folyóvíz, bokor és fa nélküli puszta gyermeke, sivár sövény közt nevelve, a legképesebb és egészségesebb lóvá fejlődött a minő valaha vérsenygyepre lépett. Gróf St. Julién alpi ménese, mely a Salzburg melletti hegyek közt fekszik, néhány évvel alapítása után jó hirt szerzett teny észsikerei által. A tökéletesen hasonló stájer hegyek közt fekvő Wolfsberg ellenben oly kevés si-' kert mutatott föl, hogy gróf Henckel elvitte onnan ménesét s Duna melletti lapályra tette át. Gróf Lagrangenak híres dangui ménese látszólag sivár, lápos területeién fekszik, legalább a káka nem tartozik ott a ritkábban előforduló növényzet közé s ilyeténképen Franczia- és Angolországban még számos más példa enged hasonló összehasonlítást tenni. Angliában közelébb amaz állítás kerekedett fölszinre, hogy az erdei bikkfa tenyészése biztos jele annak, hogy az illető terület alkalmas a lótenyésztésre, ellenben a tölgyfa közelségé kerülendő. Hogy ez az észlelet Angliára nézve helyes-e; azt még behatóbb statisztikai tanulmányozások derítenék ki. Az augustencurgi egykori teny észsikerek a bikkfa mellett szólnak. Mindenesetre ismerek azonban Németországban bikkfa-árnyazta helyeket, ahol a lótenyésztés épen nem sikeres. Ám Kelet-Poroszág, mely csak tölgyfáival dicsekedhetik (mert a Passarietől keletre az erdei bikkfa nem fordul elő), miképen juthatna oly egészséges és jövedelmező lótenyésztéshez, ha amaz elmélet helyes volna? Szóval, cn azt hiszem, ama próbakövet még nem találták föl, mely biztosan rámutatna a rögben a hippikus folyadékra. (Vége köv.)
