Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-08-17 / 33. szám

29« VADÁSZ- ÊS VKBSEKY-LAP. Augusztus 17. 1882. Valóban az osztrák-magyar állam mindéi) igaz barátja csak gratulálhat ez államnak, a lótenyésztésben tanúsított meglepő el6haladásaért. Hová tűntek amaz idők — hiszen még nem oly régen volt — mikor a ma gyar ÍCldmivelőnél mindent inkább lehetett találni, csak használható lovat nem: lovai oly aprók voltak s a rosz gondozás és korai tulerőltetés miatt annyira elnyomorodtak, növésük ben annyira hátramaradtak, hogy nagyon helytelenül nevezték azokat lovaknak. Az országos lótenyésztés jelenlegi vezetői a kielégített büszkeség érzetével tekinthetnek vissza működésükre. Ok rövid idő leforgása alatt szinte hihetetlen dolgot vittek véghez. Kz állitásom sem nem túlzott, sem hízelgés nein akar lenni, de igen is szigorú meggyőződése egy 68 éves embernek, ki egész életén át a legkülönbözőbb tenyésztési elveket tanulmányozta, ki élénk figyelemmel kisérte a kontinens lótenyésztésének ugy előliaiadását, mint hanyatlását s ennélfogva sajátmagának túlbecsülése nélkül merhet ítéletet vonni. Mindenki, a ki valamely országos lótenyésztés viszonyaival ismeretes, s mindama nehézségek és gátló akadályok felől tudomással bir, a melyek a határozott tenyésztési elvek merev föntartásának ellenállnak, jól tudhatja, hogy egy egész ország lótenyésztésének befolyásolása és vezetése sokkal bajosabb dolog, mint egyes, bármily nagy ménesé is ; tudja, hogy csupán a hajlithatatlan akarat, párosulva szakismeret és ügyszeretottel, érhet el határozott sikereket; tudja, hogy valamely ország lótenyésztésének megitélésénél nem a ménesek száma, de igen is a földmivelő rendelkezése alatt álló anyag a mérvadó, mert általánosan elismert tény, hogy a földmivelő osztály fiai nemcsak a hadsereg magvát képezik, hanem az általok lovagolt lovak nagy többségét is adják, sőt azonkiviil még a hadsereg vontató lovait, továbbá azokat, a melyek a földmiveléshez s az ipar és kereskedem forgalmához szükségesek, több nyire a paraszt tenyésztők szolgáltatják. Ausztria-Magyarország tehát nem lehet eléggé bálás ama kitiinő férfiak iránt, mert csak ezek tehették lehetővé, hogy a hadsereg, lószükségletére nézve, magát a külföldtől emancipálja, úgyhogy az állam jelenleg, mozgósítás esetén valamennyi szomszéd államot — még < Iroszországot sem véve ki — megelőzhet, mert lószüségletét itthon fedezheti, sőt oly államok mozgósítását, melyek lószükségletőket Magyarországról fedezik, idejekorán való határzárlat ált al jelentékenyen késleltethetik. Ha Mr. George Wilkes azt mondja, hogy az a hajó, mely a hires Messengert-mént az amerikai partokon kitette, az Egyesült Államok nemzeti vagyonát 100 milliónyi értékkel gyarapította, akkor e tényleg igazolt állítás alkalmazható ama férfiakra is, a kik 1867. óta a magyar lótenyésztés élén állottak. E kiváló szakemberek hazájoknak kiszámíthatatlan hasznot tettek s a nemzeti vagyonnak roppant tőkét biztosítottak* A jó lótenyésztés előnyei most már évről-évre mindinkább mutatkoznak az országban s a befolyó milliók a népnek a javára szolgálnak. A hol a lótenyésztés virágzásban van, föltalálható a jólét is ; szegénység és jó lótenyésztés nem férnek össze. Az, hogy a magyar földmives néha egy-egy jó lovat olcsón ad ti, még nem a szegénység jele, hanem, — mint Bányafi ur engem erről fölvilágosított — annak, hogy a magyar földművesnek nincs felesleges készpénze; hogy tehát az állam iránti kötelezettségét teljesíthesse, kénytelen gyakran a jó lovát éitékén alól is eladni. További bajt képezik még a vásárok, melyeken semmi rend sincs; a lovak összezsufolvák s a vevőnek nincs áttekintése. Magyar lóvásáron alkuszok közvetítése nélkül alig lehet lovat vonni. A vevő ugyan borsos árt fizet, de a hasznot mindig az alkusz rakja zsebre : a tenyésztő meg lehet elégedve, ha fblnevílési költségeit megkapja. Egyszerű alkuszból consortiumok alakultak. Oly emberek, kik néhány évvel ezelőtt még egyezei ű „handlé

u-k voltak, a tenyésztők verítékével százezreket raktak élre. Mai napság a paraszt lótenyésztők még mindig efféle consortiumok subliferánsai. Vajba valahára с bajon segitve lenne, a vásárok rendeztetnének, az alkuszok közvetitése ezabályoztatnék s fáradságukért megállapított, nem általuk megszabott dijak fizettetnének, s a pótlovazásnál a tenyésztő közvetlen értékesíthetné a produetumait. Akkor aztán a magyar lótenyésztés még nagyobb virágzásnak örvendhetne. Bárcsak mielébb eljönne ez az idő ; mert minden tenyésztő megérdemli fáradságáért, gondozásáéit a teljes jutalmat, annyival is inkább, mert azáltal az állam is jelentékeny hasznot búz s • gy jó országos lótenyésztés egy-egy állam véderejének kiválóan javára válik. D' Elver Vilmos, lovag s kir. kamarás (Vége köv.) VARASZAT és LÖVÉSZÉT. Reichenhallból nyerjük a következő tudósítást szívességből : „Itt vau a vadász El- dorado. Br. Karg, kinek nagy vadászterülete van, majd minden nap cserkészik s nagy szerencsével ; igy például auguszt. 9-én maga egy délelőtt 7 Őzet és két szarvas-bikát lőtt. Nagy-Szaláncz. 1882. Tisztelt Szerkesztő Ur! aug. 12. Amily csöndesen folyt le tavaly a szarvasbőgés, épp oly zajtalanul tartották az őzek idei üzekedésöket, minek okát a napokénti esőzésekben s hűvös, szeles időben vélem találni; ugyanis a bakok ép a csöndes s meleg napokon tizekednek legtüzesebben. A suták jól borjaztak, több alatt kettősöket észleltem s mint curiozumot fölemlitem, hogy 2 egész fekete s egy sötét hamvas szürke borjut ismerek ; ha nem állnának egész külön, egy bak ivadékának tartanám őket, de egyikök a szarvaskertben, a másik kettő pedig külön pagonyban áll; fehér őzet már láttam, ugyanis br. Vécsey Miklós sárköz-újlaki pagonyában több éven keresztül ismertünk egy hófehér sutát, melynek ivadékai többé-kevésbbé szintén fehérek voltak, esett is közülök 1878-ban egy bak, de feketékről még eddig nálunk mit sem hallottam. Meyerinek említi, hogy Hannoverben s az Altmarkban régebben előfordultak volna, ugy szintén Dom browsky mint igen nagy ritkaságot sorolja fel a fekete őzet; annál különösebb tehát, hogy ez idén egyszerre három ily példány tűnik fel egy helyen. Ad vocem Dombrowsky ! Ki nem kisérte volna vadásztársaim közül feszült figyelemmel a két autoritás, Dombrowsky és dr, Quistorp közt a Jagdzeitungban pár évvel ezelőtt folytatott „EiDschuss-Ausschuss" tollharezot? Akkoriban alig levén alkalmam go lyóval lőni, pár lövésemből itélve nem lehetett egyikök pártjára sem állnom ; most azonban többször jutván hozzá, a golyós fegyvert használnom, pontos jegyzéket vezetek lövéseimről, t. i. feljegyzem a vadat, hol talált a golyó, s mint feküdt, valamint a fegyvert is ; az eredmény oly különös, hogy közlöm a számokat. Lőttem pedig 1880 aug. 25-től 1881 november 23-ig egy Scott és Son-féle 400-as express rifleből 43 darab vadat, ezekből feküdt azon az oldalon, hová a golyó becsapott, 33, az ellenkezőn 5, s öt darabnál nem volt constalálható, részint mert vagy szügylövést kaptak, részint pedig összerogyásuk után a meredeken alágurultak; — lőttem ismét 1881 decz. 8-tól máig egy Kirner féle 9mra. übű expressből 21 darabot, ezekből feküdt 3 azon az oldalon, melyet a golyó először talált, az ellenkezőn 14 db s 4 darabnál ismét nem volt constatálható ; a számok után itélve furcsa conlcusióra jönne az ember. Hogy mily jól telelt át a vad, bizonyítja az is, hogy már kora tavaszszal feltűnően sok veiekedő bakot észleltünk s kettőt leltünk is, mely a szenvedély áldozata lett; az egyiket lört nyakcsigával még azon melegen leltük meg, a másikat pedig egyik erdőőröm fogta meg az erdő szélén legelésző juhnyáj között s élve be is hozta : mint mondá, a bak egész ugy viselte magát, mint egy kergeségben sínylődő juh ; — itthon látván, bogy a bak csakugyan nem életre való, leszuratott, de mint hallom, a legcsekélyebb sérülés nyoma sem látszott rajta; előttem mindaddig hihetetlennek látszott az eset, miglen a kifőtt koponyát nem vettem kezeimhez; ez megfejtett mindent;ugyanis homlokcsontjában egy másik baknak beletört szemágát leltem meg, mely a vastag csontot átütve, még 16 mm. mélyen hatolt be az agy velőbe s persze oda is tört: dühös lehetett a harcz, mert az elesettnek is el van ám törve egy ága; — hogy ily nagy sérüléssel helybon nem maradt a bak, csak is ugy magyaráznám meg, hogy a szemág az u. n. kis agyvelőbe fúródott s esetleg az agyvelő burka, engedve a döfésnek, nem szakadt át, de az ággal együtt benyomódva gyakarolta ama nagy nyomást az agy velőre, mely oly magánkivüli állapotba helyezte a bakot. Ozállományunk gyarapodásának lőkellékeiil tekintem az elvénült bakolcnalc az üzekedés előtti lelövését s ebből kiindulva, nem helyeselhetem az április és májusDak legközelebb javasolt tilalmi időszakba való fölvételét, *) minden correct vadászról föltételezem, hogy ösmeri állományát s lelőhető bakjainak számát is; lőjje le most ezeket április vagy májusban, azzal állományának ártani bizton nom fog, sőt használni, lia a tulvénült gáncsoskodó s verekedő agglegényeket az üzekedés előtt sikerül neki kikapni, mert biztosítja ezáltal magát, hogy nem fog lépten-nyomon meddő sutákkal találkozni pagonyában. Április és május elzárásával maradna még junius mint egyedüli hónap eme czélra, ezt pedig egy gondos lelövésre nem tartom elegendőnek, (ismerek honunk lapályaiban őzvadban gazdag pagonyokat, melyekben csakis emiitett két hónapban lebetségesaz őzvadászat ; nyálban ugyanis a vegetátió oly buja, a sűrűség oly nagy s áthatolhatlan, hogy a vadászat lehetetlenné válik ; mi maradna tehát ezek tulajdonosainak hátra, mint hogy lőjjék télben, midőn a bak legszebb díszétől megfosztva oly nehezen különböztethető meg, vájjon fiatal-e vagy vén ? Kerül is ám ilyenkor több fiatal s gyenge bak teritékre, mely jövő nemzedékek feltartására lett volna hivatva, mintsem őz állományunk gyarapodása szükséglené; s végre is alig hiszem, hogy szenvedélyes és correct vadászaink bármelyikének nagy örömet okozna az agancsnélküli bakokat halomra lőni. Lőjjük tel iát bakjainkat addig, mig délezegeu fejükön hordják agancsaikat, mely épp ugy védi a gyöngét a lelövés elől, mint elárulja a vén agglegényt s mindig fogjuk tudni, hogy mit lőttünk ! A tárgy oly fontos, hogy kívánatos volna lia hazánk mentül több tapasztalt vadásza hozzá szólna. Woodman. Ez a „Vadászlapnak" szól, melyben egy védegyleti tag javasolta", hogy miutánj márezius és aprilisben részint vedlésben van a vad, s igy csuhája nem értékes, részint a bögöly miatt ebben elcsenevészett, s ritkán van jó húsban s igy a konyhára sem érdemes — tétessék tilalom alá e Két hónap, s a lelövés ideje mint az ausztriai tartományokban — kezdődjék juDius elejével. Szerk. Mindenkit, ki lapunkban valamit közölni akar, tisztelettel leérünk, коду küldeményét ley később kedden délutánig beküldeni szíveskedjék. Távirati tudósítások szerdán délig méy értékesíthetők. A Szerk.