Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-26 / 4. szám

Január 26. 1882. futott lovakat, természetesen mindjárt is first favorite lett a Derbyre, s a bizalom oly erősen fokozódott is irányában, miszerint a fogadási piaczon csak a legkurtább oddsokkal volt kapható, a totalisateur pedig, nyeresége után, csakis duplapénzt fizetett ki. A Derbyvereenyt aztán nagyon szépen is futá végig a mén, de fiten is hozatott ki reá s idomárját Chapmant a legnagyobb elismerés illeti meg e valóban sikerült coupért ; lehet mondani, hogy ő napra, talán órára lett elkészítve, és soha többé eme formáját, melyet e versenyben mutatott, vissza nem nyeré. Igaz, hogy jöttek hozzá olyan körülmények is, mint például La Gondola fáradsága, melyek neki e verseny megnyerését kissé megkönnyiték. Vederemonak másodszori találkozása La Gondolával, már vereséggel végződött, úgyszintén a hamburgi Derbyben sem tudott eredményt felmutatni, és abban Flatterer után csak meglehetős negyediknek érkezett be. Hamburgi utja ntán Vederemo egészen a pesti augusztusi versenyekig, pihent, hol aztán az Állványdijban kisérlett szerencsét, de ebbeD is csak a második helyig birta magát felküzdeni, Miss Pleydelltől könnyen megveretve, erős küzdést vivott abban Bayonnal, mely

u az ő előnyére egy nyakhoszszal végződött. Ö már e versenyben erős jelét kezdé adni rough-ságának ; a mint küzdésre kerül a dolog, füleit hátraszegzi, a felhívásnak nem felel meg, és a versenyből egészen visszaesik ; kár, hogy egészen elveszté szivét, mert a nélkül bizonyára egészen más eredményeket birt volna felmutatni későbbi futásaiban. Megkisérlették őt aztán a pesti októberi futása alkalmával a Cassino-dijban szemellenzőkkel futtatni, de bizony eme kisérlet sem sikerűit, s e versenyben már annyira elveszté kedvét és a jóakaratot a versenyzéstől, miszerint a kis Theorist és Balaton után, abban mint nagyon rosz harmadik, félig felpullolva, érkezett be a nyerőponiboz. Lebet, bogy téli pihenése elfeledteti véle eme rosz szokását, s amaz esetben ez évben még nagy szerepet játszhatnék a turf mezején. Ha Vederemonak nines szive és jó akarata a küzdésre: annál erősebb, lehetne mondani oroszlán-szivvel van megáldva istállótársa, a szép kis Theorist. E PalmerstonTheobalda-mén egyike a legszimpatikusabb lovaknak. Tetőtől talpig korrektül alkotva, versenyló ő minden ízében. Ama szép hosszú, T Á R С Z A. Yegor a medve-nyomozó. (A „Chasse IIlustrée"-ből.) Rég ohajtottam már megismerni Oroszországot, hol családomnak néhány tagja lakott. Abban az időben még kevésbbé ismerte a világ ezt az országot. Némely arczátlan utazók és a hírlapok beszéltek róla különféle, egymással homlokegyenest ellenkező dolgokat, melyek nemhogy megvilágították volna, de még nagyobb ködbe boritották az orosz nép politikai és társadalmi viszonyait, e népét, mely a modern polgárisultságot csak most kezdte megízlelni. Némelyek szerint barbár országnak állíttatik ez, hol az emberek szörnyű vadul élnek. Mások szerint, ép ellenkezőleg, mesés gazdag jövőnek elemeit rejti sz magában, s oly anyagi erőt, melylyel Európának, mint a jövőre nézve fenyegető veszélylyel, szükségkép foglalkoznia kell. Egy küldetésben kellett Oroszországba utaznom s noha több évig nem remélhettem visszatérni Francziaországba, föltétlenül elfogadtam e küldetést. Mikor Párisból elutaztam, hogy az Ural hegységet és a Volga partjait fölkeressem, az utasnak csak kétféle utazási mód állott rendelkezésére, t. i. a vitorlás hajó, Havretől Kronstandtig, a német őrhajó és a postaegyenletes galopp, melyben versenyeit szokta futni, lehet mondani, lelánczolja a szemlélőt, és ama szívósság, melylyel e mén birni látszik, ámulatba ejt mindenkit. Nagybátyját Daniel O'Rourkeot, képzeltük ily formában szaladni a maga idejében. Kár hogy e mén ily kicsiny maradt, mert ha egy marokkal magasabb lenne, bizonyára nagy klasszisú versenylovat birnánk benne ; de daczára eme kicsiségének is, versenycarrierjének bevógpztével értékes apalovat fog képezni bizonyára s egy cseppet sem csodálkoznánk, őt idővel Ausztria egyik nagyobb állami ménesében felállítva látni. Ez évben nyolczszor indíttatva, három győzelemmel számolt be tulajdonosainak, melyek között oly nagy és értékes két verseny volt, mir.ő a freudenaui nagy handicap és a pesti Casino handicap, és igy nyereményeinek összege, a hamburgi Renard-versenyben a második helyet is belé számítva, 8377 forint tekintélyes összegre rug. Első versenye Pesten májusban az Asszonyságokdija volt; itt azonban a versenybe nem tudott beleszólni. Pár napra reá aztán megnyerte a Pestváros handicap-diját a már e tájban szép formát mutatott Dagmar ellenében, egészen könnyen két hoszszal. Igaz, hogy a kanczánál tizenegy kiloval vitt kevesebbet e versenyben. Második győzelme a bécsi freudenaui handicapban volt, mely versenyben Orienttől csak két kilót kapva, egy hoszszal birá megverni az azutáni bei'lini Union Club nyertesét. A versenyt Theorist eleitől végig vezetve futotta meg s midőn a távoszlopon belől lovasától Peasnalltól fel lett hiva, bámulatos erőt és kitartást birt a nyerpontig kifejteni. Pár napra reá a harmadosztályú államdijban való találkozása e ménnek Donna Christine és Dombrowával azonban reá nézve rosszul ütött ki : a kétezer meter távolság neki kissé rövid volt, s valószínűleg nem is pihente még kellőleg ki a pár nappal előbb tett erős futást, s igy abban, e két kancza után, csak mint közepes harmadik érkezett be. A nyár folytán aztán a mén, Vederemo kíséretében, Hamburgba ment ki, és ott a Renard-dijban indíttatott; de ugy látszik, hogy az az erős munka, mit a tavasz és nyár folytán e ménnel végeztettek (istállójában őt használták vorgaloppernekó utóvégre is fárasztólag hatott reá, mert a versenyben már egészen rosszul futott, s lehet mondani összes futásai között ez volt a leggyöngébb. Az ősz / kocsi. En ez utóbbit választottam. Ha kéthárom Ínyemre való, derék és érdeklődő uti társat találok vala, bizonyára gyalogjában teszem meg ezt az utat, mint Cothrane lord, ki Londonból útra kelve, egész Szibéria belsejéig gyalogolt, körülbelől báromezer mértföld távolságot lépkedve meg ! Eluta zásom barmineznegyedik napján a postakocsin szerencsésen megérkeztem à czárok városába s a Newsky-Perspectiven szálltam le, Szent-Pétervárnak ez egyetlen boulevardján. El voltam lankadva, törődve. Útközben áthaladtam Németországon is, e különös országon, egyik végétől a másikig, különféle tapasztalatokat szerezve ott. Alighogy kipihentem magamat az utazás fáradalmai után, egy reggel kisétáltam a Newsky-Perspectivre, hol az előkelő világ sürög-forog. Egyszerre valaki oly bizalmasan ragadta meg karomat, a minőt épen nem vártam itt; mert mindazok, a kiket ón, mint ismerőseimet, fölkeresni szándékoztam, részint Moszkvában, részint Kazanban laktak, Pétervárott pedig senkit sem ismertem. — Jó napot, édes Frédé ! — szólalt meg egy hang, melynek csengése megrezzentett. — Petrovitsch Iván ! — kiáltók föl. — Testestűl-lelkestűl az vagyok. De mit csinál ön itt Pétervárott? — Mint láthatja ön, bámulom székesegyházukat, a Boldogasszony templomát s a folytán a mén még négyszer indult, részint Bécs, Pest és Sopronyban, de csak a harmadik és egyszer a második helyre birt felfutni, természetesen mindig erős versenyt küzave megverőivel, mig aztán utolsó versenyét, a pesti őszi meeting alatt, a Casino-dijat, oly fényesen nyeré meg Balaton, Vederemo és Surema ellenében. E szép nyerése után Palmerstonnak e derék ivadéka téli nyugvóhelyére, Káposztás-Megyerre ment, hogy ott végleg kipihenje ama fárasztó munkát, mit e verseny-saison alatt tennie kellett ; istállója benne nagyon használható erőt bir, mely az ez évi versenyidény alatt, Landlord társaságában, még nagy szerepeket lesz hivatva játszani. Ritkán történt training alatt és a versenyen való kihasználásban nagyobb tévedés, mint az Baltazzi Arisztid ur Scottish Chief-Affinityménjével Orienttel történt; kurta távolságokra idomítva s ilyen versenyekben indíttatva a tavasz kezdetén, sehogy sem birá magát értékesíteni, s csakis későn, a Freudenau-handicapban való szép futása után jött idomárja a tévedés nyomára, és e hatalmas nagy mén aztán Berlinben, az Unionban való futása alkalmával, meg is mutatá, hogy mily jó ló ő nagyobb távolságú versenyekben. Orient egyik legnagyobb és legerősebbike tavalyi hároméveseinknek; tulajdonosa által a kisbéri árverésen mérsékelt áron vásárolva mint kétéves, bár félig sem készen, a sopronyi versenyek alkalmával a Polgár-dijban csinos formát mutatott és a versenyben, Vederemo után, meglehetős negyediknek érkezett be, mi tulajdonosát méltán a legkecsegtetőbb reményekre jogosithatá, annál is inkább, mert e mén ama kétévesek közé tartozott, melyek mint kétévesek fiten ki nem hozhatók, s daczára ennek, mégis oly szép formát tudott mutatni. A tavalyi verseny-campagne alatt azonban e mén, egyikében sem indíttatott nagyobb versenyeinknek. Első versenye Bécsben, április 18-án, a megnyitó-verseny ben volt, és ez egy mértföld távolságú dijban Cavaliero és Csillár után nagyon jó harmadiknak érkezett be, pedig az évért ettől csak öt kilót kapott. Második versenye a Krieaui dijban volt, melynek másodszori futásánál a mén azonban már nem vett részt. April 28 án aztán a 986 meterű Rondeau-dijban futott; de itt szintén csak a második helylyel kellett megelégednie, Donna Christine után ; maga után hagyta két muszka bőst, kik piedestaljaikon római öltözetben vesztegelnek oly éghajlat alatt, hol nyolez hónapig uralkodik a bavas tél. — Önnek sokkal jobb izlése van, — viszonzá Iván, — semhogy kissé ne kételkedném lelkesültségének őszintesége fölött. Nem is emlitem ez emlékszobor architektúráját, ezt a szörnyű karrikaturát, melynek kicsinyben a római Szent Péter szobrához kellene hasonlítania. Ez undorító, groteszk. Ez „építményt" egy nagy ur fantáziájának köszönhetjük, ki épen nem vette figyelembe a mi — többnyire zord — éghajlatunkat; azonban, bog}' valami nemzetiest is láthasson ön, majd mutatok egy „mosco-perso-bizauti stylt, az egyetlent, mely égaljunknak megfelel. Tovább haladtunk. — Valami ügyben jött ön Pétervárra, vagy csak kíváncsiságból ? — Ide, csupán kíváncsiságból ; de egy hét múlva már elhagyom Pétervárát, hogy egy eléggé kényes küldetésemnek tehessek eleget a Volga partjain. Megmagyaráztam hajdani tauulótársamnak megbízatásom mivoltját, a mely miatt az ő kormányzósági kerületüket meg kell látogatnom s melyet készséggel fogadtam el, az uralkodó pestis és kolera daczára is. — Mindenelótt, — mondá — én cice roue-jául ajánlkozom önnek. Aztán, lia elutazik, néhány ajánlólevéllel és utasítással is szolgálok, melyeknek nagy hasznát veheti ön