Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-07-27 / 30. szám
270 V ADÁSZ- ÊS VKRSKNT-LAP. Demes, hibátlan, habár könnyű és nein nagy telivér mént találunk, éa ez nem valami bajos föladat, lia L i. i kanczák, az elólábakat illetőleg, aDnyira megbizLatók, bogy e tekintetben a mén megválasztásánál nem szükséges szerfölött óvatosaknak lentiünk ; mert az előlábak kétségkívül azok, a melyek a telivérnél legritkábban találhatók erőseknek, oly szabályos állátúakuak ésjellegzőknek, hogy ha tályos átörökítésre számítani lehessen. Lén végesen bajosabb föladat egy ellenkező irányban kezelt, vagyis könnyűvé vált és hibákkal megterhelt ménest helyesebb alapra fektetni. Miután valamely ménesnek ily állapota rendesen a sok középszerű telivér-ménuek meggondolatlanul való használásából ered, a viszonylag erős, de közönséges félvér-ménnek a sokkal koiistansabb és nemesebben tenyészett kanczával szemben nincs oly tnagas fokú örökítő ereje, hogy annak tulnyomólagoe hatályára biztosau számítani lehessen;' ennélfogva rendkívül erősnek, a mellett kifejezésteljesnek kell lennie, hogy sikert inutathassonfiil; de hol találhatók föl az ilyen mének ? A kiválóan nemes telivérmén ellenben sokkal könnyebb, semhogy segélyével az erősbitée utján gyorsan lehetne előre baladni. Látom az elméletek férfiait, mily megvetőleg vonnak vállat tudatlanságom fölött, miközben igy gondolkoznak magokbau: Hiszen a dolog nagyon egyszerű: „vegyünk egy erős, szabályos alkatú s a mellett nemesen tenyésztett télvérmént. " Persze! „vegyünk!" notabrne, ha kapunk, vagyis, ha olyannal bírunk, vagy megvásárolni tudunk. Szerencsés az a tenyésztő, a ki egy nemesen tenyésztett, valóban erős, hatályosan ledező félvér ménnel bir, melyben a főfedező mén tulajdonai föllelhetek s melyek a nemes kanezákra legalább oly mérvben átöröklődnek, hogy szabályos állású, valóban erős lábak, túlságos magasság nélkül, képezik a fedezés eredményét. Ily ménnel birni a legnagyobb szerencse, melylyel a sors egy-egy tenyésztőt megáldhat. En legkorábbi ifjúságom óta rajongtam a lótenyésztésért s ama szerencsés helyzetben voltam, hogy azzal folyvást foglalkozhattam ; sok félvér mént is 1 láttam, melyeknek jelensége engem nagy mértékben kielégite ; de teljes életemben csak két első classisú félvér mént tanultam ismerni, melyeknek átörökítését illetőleg a fentebb mondottakat állitani lehet ; de ezek közül is az egyik után olykor nagyon közönséges, ki nem elégítő járómüvei biró ivadék származott, a másik után pedig nem ritkán magaslábúság lett az eredmény ; a Trakehnenben nevelt két főfedező mént értem : 1. Oi ometlon (ell. 1836.) ap J. Driver a Trulla, Trafalg ártól, 182 m. magas, talán a legerősebb mén, mely valaha Trakehnenben fedezett, és 2. Thunderclap (ell. 1840.) ap. Mickle Feli telivér mén, a. Toise, Isarmotól. Valószínűnek tartom, hogy az 1872-ben elletett, most Trakehnenben fedező félvérméu Maltheser (ap Lelio telivér mén, a Maiagamba, Nobelman és Morellától a Autenor) hasonló jó renomménak örvend, mint Thunderclap ; én legalább többre becsülöm ezt valamennyi általam ismert élő félvér-ménnél ; de azt hiszem, hogy ez summa summarum inkább mint mély telivér-mén, semhogy mint kiválóan erős mén fog a ménesre befolyással lenni. Azt én készséggel megengedem, hogy az oly teli vérmének sem gyakoriak, melyeknek a félvérben még évtizedek múlva is dicsérőlcg emiithetik föl első classisú átörökítését ; azonban tekintetbe véve amaz eltünőleg kisobbségi viszonyt, a melyben a teli vél tenyésztés a félvértenyésztéssel szemben áll, ugy rémlik előttem, hogy ama mének, melyeket, a félvértenyésztésre vonatkozólag, első classisúnak nevezhetünk, a telivérben nem oly ritkán fordulnak elé, mint a félvérben. — Németországban olyanok közül, melyek- | nek hatályát mai nap már a távolból, tehát előítéletesség nélkül Ítélhetni meg, a következőket jelölhetném meg ; Mickle Fell, Jung Gomez, Confederate és Lelio. De persze ily mének csak ritkán állnak egv-egy tenyésztőnek rendelkezésére s a magán embernek, ki egy könnyű, finomított félvér-ménest nagyobb töke befektetés nélkül lassankint megjavitan' akar, több kilátása lesz a sikerre, lia igényeit nagyság, nemesség és kitűnő járás tekintetében nein fokozza magasra, mert minden kiváuatos ritkán szokott egyesülve lenni ; hanem először is iparkodjék széles, erős, ismert származású félvér-mént szerezni, melynek lábai különösen oly erősek és jellegzők, bogy az, ba előreláthatólag nem valami túlságos mértékbeli ürökit is, de legalább viszonylag az anyákhoz, az ivadékok lényeges erősbitését előmozdítani ígéri. Nagy átalánosságban ama tapasztalati alapelvet állithatnám föl, hogy — az illető egyednek bizonyos fokú tökélyét e különleges pontban természetesen föltételezve — a test a telivérmének, a lábak a félvérmének által lavithatók leghathatóeabban. Én ennélfogva mint félvértenyészto ép oly kevéssé hevülhetek egy hiányos testalkatú telivér ménért, mint oly félvér ménért, mely kifejezésteljes lábbakkal nem bir, főleg ha ezek nem is sokkal erősebbek, mint egy telivér ménéi. Megjegyzem azonban, hogy én itt a lábjavitásra való félvér-mének alatt nem ismeretlen származású állatokat, vagy épen hidegvérű keresztezéseket értek, hanem belföldi, ismert származású, tenyésztési értelemmel nevelteket. A fentebb emiitett tapasztalás magyarázata nálam abban áll, hogy Angliában, a telivér bölcsejében, a test pointjait és hiányait illetőleg az értelem sokkal általánosabb és kifejlettebb, mint a mi fölfogásunk a lábak alkathibáira nézve. Az angol telivérben annálfogva a jó test gyakoribb s ekkép az örökítésnél constansabb, mint a normális lábak, mig Németország lótenyésztésében, még ama princípiumok befolyása alatt is, a melyek szerint vásárolt folyvást a legnagyobb fogyasztó, a pótlovazási bizottság is, a iáb-alkatra különös figyelem fordíttatott, minélfogva ott, a l.ol nálunk átalában gonddal történt a tenyésztés, legalább a mi nagy méneseinkben, avagy néhány bippologiailag előnyösebb vidékeken a kis magántenyésztésben is, a lábak jó alkata bizonyos constansságig jutott, mig a képességgel kecsegtető testidomok (points) iránt való igényeket illető fogékonyság viszonylag az ujabb időkben származott át Angliából hozzánk. Ha már most a tenyésztő oly mént nevelt vagy kapott, mely mind a két konstans áramlat szerencsés egybeolvadásától eredt, csak akkor nyert tulajdonképen szerencsés szelet, melylyel ő czélja felé evezhet. Mindaddig, mig ily mén hiányzik, a félvértenyésztőnek, mint a hajósnak, félszéllel, csak labodázni kell, nehogy irányát eltéveszsze. E kóválygások, labodázások és idejekorán való elforditások subtilisebb módozataira nézve pontos irányt előre adni alig lehet; csak az fogja azt, adandó esetekben, helyesen megragadni, ki hippologiai tehetséggel bir, értelemmel gyűjtögetni az észleleteket. Lényeges segélyül szolgál, természetesen, lia a családok sajátságait, melyekből a méneket tenyésztésre használjuk, tökéletesen ismerjük ; különösen áll ez az angol telivérekre nézve. Itt az illető individuumot már korábbi éveiben az idomitásban kellene ismernünk, mert én még mindig ugy tapasztaltam, hogy a csikók inkább emlékeztetnek az apákra abból az időből, melyben versenykondicziójukban vojtak, mint jól táplált nyugalmas állapotukban. Evek során át a helyszinéu szüntelen való tájékozódás szükséges, mielőtt némi biztossággal vásárolhatunk Anglia vagy Francziaország telivértenyésztéséböl. Bizonyos telivér-családok tipikus külső jelenségeit illetőleg, a tenyészanyag vásárlásánál támpontul adliatoók például a következőket : 1. A Melbourne-ok erős, bosszú, mély és hibátlan csontalkotmánynyal birnak, uem ritkán nehéz fejjel, bosszú lüllel; ellenben kevés az izomzatuk s nem könuyen táplálkoznak. Szinük rendesen sötét pej. Jegyek a Melbourneoknál nagyon ritkán fordulnak elő. Csak Melbourne legjobb tia West Australian s euuek nemzedéke tér el sok tekintetben a fentebbi leírástól; jele, bogy hires anyja, Mowerina Touchstouetól, sok befolyással volt létreliozásáuál. Neki könnyű előlábai voltak s gyakran örökité át ezeket ugy, mint a sárga szint és jegyet is nem ritkán ivadékaira. 2. A Birdcatcher-ek rövidlábúak, mélyek és erősek, azonban az előlábakbau normalisabbak, mint a hátsó lábtőkben, mely utóbbi hibák névszerint a Daniel O'Rourke ivadékaiban boszautóan constansak. Átla g sárga szőrűek, az aranysárgától a legsötétebb árnyalatokig. 3. A Touchstone-okról, a külsőt illetőleg, alig lehet még mint egy családról beszélni. E mén számtalan ivadékai, különféle elágazásaikban nagyon különböző alakot öltöttek. Touchstonenak mindenesetre még a félvértenyésztésro nézve is megvan a nagy érdeme, mindkét hires fiában Orlandóban és Newminsterben, minden irányban a legszabályosabban alkotott méueket hagyva bátra, a minőket talán az összes telivér- és félvértenyésztés valaha fölmutathatott. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Vizslászaí. A Sportegylet elnöke báró Podmaniczky Géza, továbbá Bárczv István mint a Kennel-bizottság elnöke, Hanvay Zoltán, Tankó János, Szalatsy Sándor urak stb. által folyó ÓV ezeptember 3-án rendezendő vizsla-mezöny-versenyek a Szent-Eodre és Dunakeszi közt fekvő Monostor-szigeten fognak tartatni. A programmokat a Vadászlap 16-iki számában közölte. A nevezési zárnap megváltoztatott és augusztus 20-kára tétetett. * * * A „Vadászlap" ép most megjelent 21-ik száma hozza a Sport-Egyesület ideiglenes vu • dász eb törzsköngvéből a Il-dik kivonatot (a^ I. közlemény a Vadászlap 1881. 1 L-dik számában jelent meg), mely eddig 68 oly telivér pointer és setter pedigreejét tartalmazza, melyek származása összehozható az angol vagy német K. C. St. В. könyvekkel. GralamWö vészét. Bécsi galamblövész-club. (Oszi meeting.) Első nap, szeptember 7-dikén. Sweep stakes, l galamb. 27 meter. Tét 10 frt. I. Szabad kísérleti handicap. 400 frt. 9 galamb. Tét 20 frt. — 300 az elsőnek, 100 frt a másodiknak. A tételek az е1з0, második és harmadik közt osztatnak meg. II. Clubdij. Szabad handicap. 200 frt. 7 galamb. Tét 20 frt. — 150 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak, 50 frt a tétekből u harmadiknak ; a maradványon az első és második osztozik. Második nap. Szeptember 9-én. Sweep-stakes- 1 gaiamb. 27 meter. Tét 10 frt. I. Szabad ószi handicap. 600 frt. 10 galamb. Tét 25 frt. — 500 frt az elsőnek. 100 frt a másodiknak. A téteken az első, második és harmadik osztozik. II. Clubdij. Szabad handicap. 200 fit. 6 galamb. Tét 20 frt. — 150 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak. 50 frt a tételekből a harmadiknak ; a maradváványon az első és második osztozik. A lövészetek mindkét nap félegy órakor kezdődnek. Az 1-ső dij pontban 1 órakor. A szabályzat szerint a lövészek csak a bevégzett második tourig léphatnék be a dijaknál. A lövészetek értéke — pénz tiszteletdíj — a tiszteletdijak minőségétől függ, Br. Mecklenburg.
