Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-07-06 / 27. szám
VADÁSZ- ЕЕ V KKRSKNY-ПАГ . Julius 6. 1882. lentékeny befolyást gyakorolt Cambuscan azÓU az ausztria magyarországi telivértenyésztéare. 1879-ben Verneuil-i vásárolta Cavaliero 8 a következő évben Gunnersbury t, mindkettőt Kisbér számára. A Cavaliero által Ausztria-Magyarország számára behozott kanczák száma 150 darabnál többre rug. Az ujabb időkben vásárolt kanczák közül felemlítjük Amarát, a Derbygyőztes Amarantbus anyját, The Juwel-t, a Przedzwit anyját, és Minerait, mely utóbbi „Kisbér u-nek"adoti léteit; továbbá Impératrice I i Trompeter anyját) Curieuse-l (Berzencze anyját) Twelfth Calcet (Donna Christine any.,) Tri- pazray-t Economy anyját és Chilhamet, (mely utóbbitól eredt Taurus,) stb. A mult évben a többi közt a magyar kormány megbízásából Peffar-t vásárolta, ama Sweet Bread anyját, mely • A Koyal Huut Cup nyertese volt. 1868-tól 1882 januárig Mr. Cavaliero az osztrák Jockey-Club versenyügyi titkárja volt s azonkívül majdnem minden ausztria-magyarországi versenytéren inditó és teherhatározó. Nagy buzgalommal és pontossággal felelt meg mindig hivatásának, mig tava'y egy vadászat alkalmával meghűlésből származott lobos betegség őt az ernyedetlen tevékenység teréről el nem vonta. Néhány hét múlva fölUdült ugyan látszólag, de az óta folyást gyöngélkedett, mignem a halál vetett véget szen- ! vedésének. A mily pontos volt Mr. Cavaliero hivatali ügyeiben, ép oly szeretetreméltó mint magán ember. Mi is hosszú évi szives barátságában osztoztunk s bánatos érzés hatja meg lelkünket halála fölött. Temetése mult hó 28-án ment végbe Bécsben a dorottya-utczai evangelikus templomban. Koporsója koszorúkkal volt elborítva, s a Bécsben időző arisztokracziából s a JockeyClub tagjai közül nagy számmal jelentek meg a végtisztesség megadására. Derék, tevékeny, közhasznú életet oltott ki benne a halál. Áldás, béke hamvaira ! TELI VÉREK és VERSENYEK. Körültekintés. Lapunk zártáig részletes tudósítást az e bó első, második és harmadikán lefolyt hannoveri versenyekről nem kaphatván, e számunkban csak a távirati tudósításokat közölhetjük. Lovaink azokon, különben, csak nagyon kis számban vehettek részt, miután azok részére csak is a nagy handicap, a nagy dij és a Bult-dij van nyitva. A Bult-dijat br. Oppenheim 3éves pej ménje Fliegender Hollän- der (ap Dutch Skater any Sweet Cmalingale) nyerte meg a graditzi ménes 2éves pej kanczája Glocke és gr. Ilenckel Carolina ellenében igen könnyen egy hoszszal. Carolusnak ez volt első debutje, я harmadik helyre futása (habár még más négyet maga után hagyott), Glocke ellenében, mely a hamburgi Criteriumban nagyon rosz formát mutatott, nem valami dicsérő ajánlat. — E napon gr. Henckelt még egy más nagyobb vereség is ért, mert az államdijban a 3éves Pancake, mely minálunk legjobb 3éveseink nagy részét megverte, a graditzi ménes pej ménje Schwartzkünstler (apja Plebeian, any Scottish-Queen) által veretett meg; ama Schwartzkünstler által, mely pár héttel előbb még a berlini versenyek alkalmával a ÍOUOO márkás ezüst paizs dijban Trcichenberg által ugy megveretett, hogy ez amazt majdnem távolozta. A nagy handicapben hét ló vett részt, és azt báró Loe 3é pej kanczája Goldene 110 nyerte meg 48 kilo könnyű teher alatt. E kancza már a hamburgi versenyek alkalmával nagyon szép formát mutatott, midőn 68 1/ 2 kilo teher alatt a Hammonia dijat birta megnyerni a 4éves Lord Melbourne ellenében. Hogy a nagy handicapben futott-e Cambusier, mely abban állva maradt, ez ideig nem tudhattuk meg ; azt hiszszük azonban, hogy Dem ; különben ugy sem birt volna jó esélylyel a nyerésre ama magas teher alatt, mit vinnie kellett. Lovaink Németországban, habár ott több vereséget kell is szenvedniük, minek fényes bizonysága a legközelebb lefolyt hamburgi Derby kimenetele volt, még is nagyon magasra lesznek ott becsülve. Tarany, Lehetetlen, Doinbrowa és Bengali mind oly magasan lettek handicappelve a boroszlói versenyekre, mely által ugy szólván minden esélyűket elveszték a nyerbetéere. Edehlame, Németország legjobb idősb lova, Taranynak, ama Taranvuak, mely inináluuk nagyon közepes társaságban alig bírt vagy egyszer helyre futni is, a nemet is bele számítva, csak négy kilót ad s ba a köztök lévő évet leszámítjuk, ал ottani scala szerint eme teher egy ós fél kilóra redukálódik. Trachenberg, a Derby-nyerő, melv után legjobb lovaiuk ugy szólván nowhere voltak, Lehetetlennek, mely Pierrottól a béesi Derby ben két hoszszal veretett meg, csak öt fontot ád ; e közt és Bengali közt pedig ugyanez a teherkülönbözet; Bengali pedig sok kiloval rosszabb formát mutatott, mintsem őt öt kilo a repülő Trachenberggel összehozhatná, — s igy tovább. A másodnapi állvány-dijban belföldi kétéveseknek, gr. Henckel Moteratschja újra csak a harmadik helyre futhatott, br. Oppenheim Agamemnonja és a graditzi Glocke ellenében ; igaz bogv e versenyben Morteratsch a másik két 2évesnek 6 1/ a kilót adott, mi oly magas teherkülönbség, miszerint valóban nem lehet csodálni a mén megveretését. Morteratsch, Agamemnont Berlinben, a mének kisérloti versenyében, egy kilo magasb teherkülönbséggel könnyen meg birta verni, itt az 5 1/ a kilo még nagyobb terhet azonban már nem birta ellenében érvényesíteni; lehet, miszerint Agamemnon Berlin óta sokat javult is. Az utolsó nap azonban gr. Henckel fényesen kárpótlá magát az első két napon volt vereségeiért, mert sikerült nékie Pancakekel a nagy dijat Hartzburg és Flatterer ellenében megnyerni. * # . * Hogy a lovak odaát gyakran oly változatosan futnak, az nagy részben az ottani pályák különféleségének tulajdonítható, némelyikén pedig közülök a kivívott eredmények csalékonyak, s ugyanazon lovak más talajú s más fekvésű pályán bizonyára más eredményt nyújtottak volna. Mi a hamburgi pályát szintén az olyanok közé volnánk hajT A R С Z A. Barangolások Dél-Afrika legbelsejében. (Szemelvény Selous, „ A Hunters Wanderings in Afrika u czimü müvéből.) (Vége.) Nem sokára aztán egy oribi-antilopot láttam, mely széles, nyilt völgyben hevert. Körülbelől 150 yardnyira onnan, abol ez az élénk kis állat feküdt, magános tüskebokor állt, mely mögött leszálltam lovamról. Az állat ezalatt egész nyugodtan maradt. Fegyveremet a tüskebokorra fektetve, akartam lőni, de a szél azt nagyon ingatta s én elhibáztam a lövést. A kis antilop fülugrott s tovairamodott, c(e csakhamar megállott s visszanézett rám. Fn épen ujabb töltényt tettem puskámba, ismét lőttem s ezúttal csipején találtam az állatot. Noha az expanziós golyó a csontot apró szilánkokra zúzta s egészen a belekig hatolt, a gyöngének látszó kis állat még mintegy 300 yardnyira futott, mig kaffereim utóiérhették s leszúrhatták. Átalában valamennyi afrikai antilop-fajnál bámulatra méltó szívósságot tapasztaltam. Miután az épen lelőtt ez antilop-faj bőrére gyűjteményemben szükség volt, lenyergeltem s a legnagyobb műgonddal fejtettem le zsákmányomat. Aztán tanyám felé indultam, minthogy az uralgott hőség a vadászatot e napra szintén lehetetlenné tette. Mintegy 4 mértföldnyire tanyánktól, egy strucz-párt pillantottam meg, himet és nőstényt, a mint kb. fél mértföldnyire tőlem kedélyeson futkostak. Minthogy itt a vidék semmi fedezetet nem nyújtott s az én expressrifle em, mint a legtöbb ily fegyver, ürgolyóval 300 yardon túl nem talált biztosan, alig hittem, hogy lövéshez juthassak; de mert egy szép him strucznak a tollai mindig megérnek 20 font sterlinget, elhatároztam magamban, hogy kísérletet fogok tenni. A strucz-pár, midőn engem megpillantott, saját irányomhoz egyenes szögben futott; én tehát rézsut irányban nyargaltam feléje s nagy csodálkozásomra ugy tapasztaltam, hogy e madarak, közeledtemkor, épen nem gyorsították futásukat. Mikor őket 300 yardnyira megközebtém, azonnal megtudtam ennek az okát, mert láttam, hogy egész csapat fiókstrucz van velők, melyeket ők nyilván nem akartak cserben hagyni. Miután itt a fű le volt égve, tisztán láthattam a fiókokat ; bámulatos volt, mily gyorsan tudtak a kis teremtmények futni. A vén him sokkal bátrabb volt, mint a nőstény s közelebb tartózkodott apróságaikhoz. Még hat töltény volt nálam s elkezdtem a himre lövöldözni. Első öt lövésemmel hibáztam, a mennyiben mindig fölötte lőttem el. Hatodik lövésemmel azonban találtam az önfeláldozó madarat, mely lövöldözéseim daczára sem akart fiaitól eltávozni. Ép a nyakán fúródott át a golyó s rögtön kimúlt. Semmi kétségem abban, bogy e madár az ő nemes érzületének lett áldozata, mely, hogy engem meg nem hatott s folyvást lövöldöztem rá, épen nem mondható sportsmanlike cselekedetnek s az eredmény e tekintetben nem is elégített ki. Azonban 20 font sterlingnek az egész világon 20 font sterling az értéke ; s én azt hiszem, még elégületlenebb vagyok, ha e madarat meg nem kapom. Mikor a himet elejtettem, a fiókok ép oly helynek a szélén voltak, a hol a fű nem perzselődött le ; a legtöbb be is futott a nagy fűbe s többé nem is lehetett látni. Három azonban künt maradt, leguggolt s nyakát elrejteni igyekezett. Ügyeltem rájok mig kaffereim odaérkeztek s őket hatalmukba ejthették. Kettő a fiókok közül még akkor éjjel kimúlt a hideg miatt, miután szükségleteiket nem ismertem s nem takartam be meleg terítővel. A harmadik több hónapig élt, de ekkor valamely szerencsétlenség érte s le kellett ölni. A vén him, a melyet lőttem, gyönyörű madár volt, de sajnos, a költés ideje alatt fehér és legértekesebb tollainak a hegye letört és beszennyeződött. A fekete és farktollak azonban igen szépek voltak. Ha e madarat három hóval előbb lövöm le, legalább 25 font sterlinget ért volna meg. Igy, a mint volt, 18 fontot kaptam érte. Szeptember 4-dikén korán kilovagoltam ismét s két homoki antilopot ejtettem el, melyeknek egyike igen szép bak volt s gyönyörűen csavarodott szarvait 42 hüvelyk hoszszúaknak találtam. Minthogy a tanyán meglehetős mennyiségű hus volt készletbeD, J. és én elhatároztuk, kirándulást tenni a Lomagondi kral jához, mely kb. 50 mértföldnyi
