Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-06-29 / 26. szám

228 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Festetics Tasziló istállója, ez idő szerint, egészen kint van a formájából, mit Berzencze közepes futása, habár a legnagyobb teher alatt is, a legjobban bizonyít; ugy látszik, a lovak még az angliai fáradalmakat és utat nagyon érzik, s bizonyára hoszszabb idő kell nékiek, mig újra a mutatott jó formájúkat visszanyerhetik. Balatont is megviselte a hamar egymásra következő egy pár erős verseny s ÍDuen magyarázható a Buccaneer-dijban való közepes futása is. Az eddig kihozott kétéveseinkről való állitásunk, ugy látszik, újra megerősítést nyer, mert habár Tartar kétszer egymás után veré is meg ellenfeleit, s másodízben plane 2 és fél kilo tulteherrel, még sem hiszszük, miszerint Derby-ló legyen belőle ; ugy látszik istállójában sem tartják annak, mert alig hiszszük, ba oly sokat tartanának reá, 68 kilo magas teher alatt nyolczszáz forintért érdemesnek tartották volna őt inditani ; azt pedig alig hiszszük, bogy istállójában oly jónak tartották volna őt, miszerint azt hitték volna, hogy e magas teher alatt is könnyen megverheti a vele futott társait. — Ezzel nem akarjuk mi azt állítani, hogy a mostanáig kihozott kétévesek nem lennének elég jók, sőt ellenkezőleg egy pár közülök, minők Albert, a Lanceline-mén, Friseur a Cataclismmén, Engelsburg, Incognito, Arbenne bizonyára még szép szerepet fognak a turf mezején játszani, de azért még sem látszanak oly szabásúaknak lenni, hogy Derby-lovat lehessen belőlök reményleni. Ugy látszik, a gát és akadályverseny terét bárom istálló, a gr. Schlik, a gr. Kinsky és az Ellinger uré uralja, utóbbinak Trompeterje, a minálunk lévő akadályverseny-lovak legkitünőbbike, melyet 84 kilo magas terhe sem akadályoz legkevésbbé is, miszerint versenyeit a legkönnyebb modorban megnyerje, mig a gátverseny-lovak között gr. Schlik Wallenrodja ugyanez állást foglalja el s ő is a legmagasbb terhek alatt is verhetetlen. Nagy érdeket kölcsönzött a nagy akadályverseny kimenetelének Oehlscbliiger ur Illusionjának megjelenése; a kancza azonban rosszul futott, már a felcanterezésnél merevnek és fáradtnak is látszott, a versenybe aztán egy pillanatig sem jött be, mig végre aztán felbukott. Ugy látszik, Baltazzi Hector urat egy idő óta üldözi a végzett ; alig bir lovas két év ótaannyi bukást felszámolni, mint ő, pedig lia valaki tud akadályversenyt korrektül végig lovagolni, akkor bizonyára ő az. Kár hogy Trompetert köhögése akadályozta a versenyben részt venni; ő bizonyára erős szerepet volna hivatva játszani. Silly nagy sze rencsével szaladt, viszont Szalay által nagyon szépen is volt várásra lovagolva, lia azonban Lehet lovasával ama szerencsétlenség nem történik, hogy a kengyeleket elveszti, s ezáltal a jó lovaglásra minden esély el nem vesz; másrészről ha Lori jókorább jön, alig hiszszük, miszerint gr. Kinskynek megadatott volna ama szerencse, hogy e szép dijat most harmadízben nyerje meg. Hibaigazítás. Mult számunkban, „ A'örültekintés

u.ben a második oldal első hasábján alulról kezdve a 17-ik sorban e szavak után „fog sikerülni," egy sor kimaradt, t. i. „mi azonlan ama véleményben vagyunk, hogy az Taurusnak sikerülendf stb. Ménes- és gyepujdonságok. Vojnits Jakab ur alsó-rogladiczai ménesébon, 1882. május 20-án ellett Diamantine telivér kancza egy sárga kancza csikót, melynek ap Exact. A csikó bóka, jobb hátsó lába kesej, és neve : Csilla. — Madame iVoerth (elóbb Ábránd) Exact által fedezve, elvetélt. Verseny-napok. Budapest. (Progr. 1. sz.) 20. Augusztus. Bécs, (Progr. 9. sz.) 8, 10. Szeptember. Soprony, (Pr. 10. sz,) 23, 24, 25. Szeptember. Kolozsvár, Szeptember. Debreczen, Szeptember. Budapest, (Pr. 1. és 7. sz.) 15, 19, 22. Október. Mindenkit, ki lapunkban valamit közölni akar, tisztelettel kérünk, hogy küldeményét legkésőbb kedden délutánig beküldeni szíveskedjék. Távirati tudósítások szerdán délig még értékesíthetők. A Szerk. verseny; más részről talán ba várásra lovagoltatik, az néki előnyösebb lett volna, bár idomárja s egyúttal lovasa Butters a mént jól ismervén, ludta jól, hogy mit csinál; annyi azonban mindeneseire áll, miszerint Pancake ez alkalommal egész más classisú lónak muUtá magát, mint a Derby ben. s épen e két különböző futásából ítélve, volnánk hajlandók ama nézetünknek adni kifejezést, miszerint Pancake megbizbatalan, szeszélyes ló ; a mellett puha és küzdeni nem akar, s igy reá biztosan számítani soha sem lehet; innen magyarázható meg aztán a Henckel-dijban Eco- nomy általi megveretése is, egyenlő teher alatt. A mén nem lud küzdeDi, s hajtva talán inkább visszaesik, mintsem javítana. Ha Pancaket megbízhatatlan lónak tartjuk, annál becsületesebben szalad Aneroid, a telivértenyésztés eme gyöngye ; hogy azonban Pancake mégis meg verte, azt ama hat kilo teherkülönbségnek lehet felróni, mennyivel a kancza többet vitt amannál. Kisbaba és Veronica az utolsó forduló előtt össszeütközvén, ez utóbbi elesett, előbbeni pedig ez által szintén elveszté minden esélyét a nyerhetésre. Szép versenyt szolgáltatott a Buccaneerdij kimenetele, mi Lehetetlennek könnyű győzelmével végződött. Ritkán láttunk fokról tokra szemlátomást jobban javulni, minte mént. Ó ma, lehet mondani, Taurussal egyenlő fokon áll, s bizonyára csak nagyon kevés font különbség lehet küztök ; e versenyben a startnál szintén sokkal nyugodtabb volt, mint a Derby ben, de itt egészen másképen is ment, mint amabban, s ez még jobban megerősíti ama véleményünket, miszerint ba annyi sok záp-inditás nem történik, a Derbyben nem ő megy el Taurus után másodiknak a Derbyben. Ama szép bosszú galop és modor, a mint azt végzi, egy nagy ló benyomását teszi a nézőre, s bizonyára az ; meg vagyunk győződve, tőle még nagyon sok szépet és nagyot láthatni. Grand Buccaneer e dijban nagyon közepesen szaladt; annál szebb formát mutatott azonban Livingstone s ha a távoszlop meghaladása után le nem törik, bizonyára nagyon jó másodiknak futott volna. A gróf T A R С Z A. Barangolások Dél-Afrika legbelsejében. (Szemelvény Selous, nA Hunters Wanderings in Afrika" czimü müvéből.) Augusztus 31-kén tértem vissza J. barátommal kocsinkhoz, miután hat hétig va dásztunk a táborunktól északra esett „légy"vidéken. Minthogy kevés hússal rendelkeztünk, másnap reggel fölnyergeitettem legjobb pony-mat, mely a hosszas szünetelés alatt nagyon meghizott és szilajodott — s kilovagoltam, vad után nézni. Körülbelől egy óráig lovagoltam északnyugoti irányban s az erdőből épen egy széles nyilt völgybe jutottam, midőn mintegy 400 yardnyi távolságra két nagy állatot pillantottam meg egy magánosan álló fa alatt. „Inmpofo ! impofo ! (Elenn, elenn) kiáltának töl kaffer kisérőim, nagy izgatottsággal s már talán a kövér pecsenye látománya lebegett a szemük előttJEz állatok valóban oly nagyok és sötétszürke szinűek voltak, hogy első pillanatban magam is elemieknek néztem azokat; de csakhamar észrevettem tévedésemet. Az egyik állat megpillantott bennünket a mint közelebb értünk ; kilépett a fa árnya alul s meredten bámult ránk. Ekkor árulták el előttem a csigaszerüleg csavarodott szarvak, hogy egy pár véu Koodoo-antilop.\fiva. áll előttem. Ezek ép ugy, mint az elennek, vén korukban kékes szürke szint kapnak, minthogy szőrük annyira megvéknyúl, hogy a sötét bőrszín áttetszik rajta. Kivettem express-riflemet az azt hordó kaffer kezéből s az állatok felé vágtattam, mire ezek rögtön nekiiramodtak s egy közeli erdőövbe menekültek. Nehézkes galopban futottak s gyönyörű szarvaikat csaknem egyenesen föltartották. Azonnal láttam, hogy ezek ritka nagyságú bakok — a legnemesebb vadfaj bámulatra méltó példányai Afrikában — s fogadást tettem, hogy legalább az egyiknek a fejével gazdagítani fogom vadász-tropheumaimat. Gyors poroszkámat a legsebesebb futásra ösztönöztem, hogy az antilopokat lehetőleg megközelíthessem, mielőtt az erdő mélyében menhelyre találnának; azonban az állatok nagy térelőnyben voltak s jóval hamarabb elérték az erdőt, mint én. Rövid időre elvesztettem az antilopokat szemem elől, de ugyanabban az irányban vágtattam, a merre ezek tűntek el s csakhamar láttam, hogy vadjaim egy nagy nyájhoz értek, melynek ezek kétségkívül vezetői voltak s e nyáj a bokrok közt legelészhetett. Ha én nagy nyájat mondok, ezt csak a Koodookra mondom, a melyeknél egy-egy nyáj ritkán több tizenkét darabnál. Itt azonban a két patriárcbán kívül legalább 25 darab volt, többnyire fiatal bakok, melyeknek szarvai két-három lábnyi hosszúak voltak. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy a két vén bak a nyáj közé elegyedett, mert azonnal gondoltam, hogy igy könnyebben lelőhetők, mint ha egyedül volnának. Miután tudtam, hogy az erdő, a melyen vadásztam, nem sok mélységgel bir, nem szorítottam nagyon vadaimat s megelégedtem azzal, ha 150 yardnyira mögöttök maradok, mert elhatároztam magamban, hogy csak akkor lövök, ha a bakok elhagyták a bokrokat s a túlsó oldalon levő nyilt térségre jutnak. Alig hagyták ezek az erdőt el, midőn az előlmenők, melyek valószínűleg még nem tudták, miért zavartattak meg nyugalmukban, megálltak ; a többi is követte példájokat s az egész nyáj megcsöndesedett, figyelmesen tekintgetve vissza az erdő felé. A nagy bakok egyike a nyáj szélén állott, körülbelől száz lépésnyire tőlem. Én még mindig az erdőtől fedezve, leszálltam s ponym mellett lövéshez készültem. Valóban pompás állat volt ez ! Nagy és tagjaiban arányos, s finom feje szintén kicsinynek látszott ama roppant szarvakhoz képest, a melyeket hordozott. Nyakáról hosszú szakái hullámzott alá s hosszú, fehér sörény boritá váll-lapját. Midőn pnskámat fölemeltem, s váll lapjára irányoztam, ugy éreztem, hogy ez állat az enyim lesz. De elképzelhetni boszuságomat, midőn a kakas csattant s a töltény nem röpült ki ! A következő pillanatban a bakok odább áltak és én gyorsan fölvontam a kakast újra s ismét czélba vettem, a mint a nyáj mellett, körülbelől 120 yardnyira tőlem, vágtatott. Lövésem újra sikertelen volt; a puska csötörtököt mondott. Eldobtam a töltényt s hirtelen ujat tolva be helyette, felültem lovamra, hogy a nyájat tovább üldözzem. A két nagy bak egyike egyszerre megvált a nyáj tói s az onnan két mértföldnyire eső folyam felé tartott. Vizsgáltam szarvait s összehasonlítottam a nyájjal maradt másikéival s miután mind a kettő egyelően szépnek látszott, az utóbbit vettem üldözőbe s ezt czéba véve, golyóm bordái mögött hatolt be s jól talált. Azonnal elmaradt a nyájtól s lehajtott szarvakkal megállott egy kis fa alatt. Én hirtelen még egyszer lőttem rá, a váll-lapjára s egyenes szögben visszanyargaltam, abban a reményben, hogy még a másik bakot is föltalálhatom. Gyorsan vágtattam a folyam felé ; de a bakot nem láthattam többé ; még egyszer visz-