Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-05-11 / 19. szám

172 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Május 11. 1882. ságon képzeljük jobbnak. Voltige a nemzeti­ben nagyon roszúl szaladt, e hibáját azonban a Hazafiban egészen helyre igazitá; a kan­eza a távoszloptól kezdve vaióban bámulatos sebességet fejtett is ki, s ha másfél mértföl­dön is fog tudni állani, akkor a Derbyben való jó esélyeit alig lehetne elvitatni. Valóban nagyon szép képet mutatott a Nemzetire felnyergelt nyolez hároméves, midőn a biró-páholy előtt egy ideig körben lépde­gélt; ritkán van év midőn e dijért ily jó, szép és jól sikerült productumokat lehet látni elcanterezni az induló ponthoz, mi legszebb bizonyítéka, miszerint telivértenyésztésünk mily szépen haladt előre. A verseny maga egyike a legsebesebbeknek mondható, úgy­hogy a Grand Buccaneerhez vezetőnek adott Camilla kötelességét alig pár száz meteren birta teljesíteni, pedig ő a sebesebb kanczák közé sorolandó. Az első napi handicapban futott öt ló közül Kisbaba és Ludovica egyenlő kedven­czek voltak, jó emlékben lévén Ludovieának szép és sikeres futásai Bécsben ; legközelebb néki azonban a korterhen felül három kilót kellett adnia Kisbabának, s ezt ő nem birta tenni s igy Kisbabának elég könnyű győzel­me volt felette. Venus nagyon roszszul ment, Borbolya pedig még nagyobb ragadási kedvet mutatott aznap, mint azelőtt bármikor, melynek aztán áldozata is lett; azt hiszszük, miszerint a szemellenzők, melyeket ez alka­lommal először viselt, nagyban előmozditák accidensét. Az asszonyságok dija egyikévé lett a legszebb versenyeknek, mik urlovasok által lovagolva lettek. Monarchiánk legjobb négy urlovasa mérkőzött itt egymással, s hogy a versenyt végtére is, habár a legérdekfeszitőbb küzdés után, mégis Cambusier nyerte meg, azt Baltazzi Arisztid ur mesteri lovaglásának köszönheti. Br. Springer, ki egy gyönyörű emléket viend innen haza az úrnők tisztelet­dijában, mely őt bizonyára soká fogja emlé­keztetni az ez évi pesti meetingre s mintegy kárpótlással fog szolgálni az Economyval való csalódásért. Hogy mennyire jók ez évi 3éve­seink, annak legjobb bizonysága, miszerint a tavalyi legjobb 3éves La Gondola mind Cam­busier, mint Lehetetlen által meg lett verve; határozott kedvencz Lehetetlen volt s ha kissé későbben jön, bizonyára meg is nyeri a versenyt. Az akadályversenyben Trompeter újból bebizonyitá, miszerint őt semmi teher nem zavarja , nyolezvannégy kilo legmagasabb terhe alatt a legkönnyebben nyeré meg a versenyt Marizl és Dora ellenében; talán csak Miss Rowel birta volna őt kissé megzavarni, de a kaneza kitörvén a vizes árok előtt, a versenynyel egészen felhagyott; Dora egy nagyon jó kis vadász-kancza , mely igen szépen ugrik, de ő még sem az a ló, mely egy Trompeterrel menni birna ; az ő tere a Reiter-club-akadályversenyek lesznek, mely téren néki szép jövőt jósolunk, mit már a keddi versenyek alkalmával szép szerencsével meg is kezdett. Kétéveseink ez idei első találkozása Árva könnyű győzelmével kezdődött; mielőtt azon­ban rólok valamit Írnánk, meg akarjuk várni még a május 14-iki versenyt, melyen való­szinűleg még egy pár uj is be fogja mutatni magát; most csak annyit, hogy a mostan ki­hozott kétévesek elég jóknak Ígérkeznek lenni, de alig hiszszük, miszerint közülök egyik is Derby-candidátus lehetne. Budapesti májusi lóversenyek. ELSŐ NAP. Vasárnap 1882 május 7., d. u. 3 órakor. Elnök : Gr. Károlyi Gyula ő exc. — Versenyigazga­tóság : gr. Sztáray János, Blaskovics Miklós úr, ifj. gr. Festetics Tasziló, gr. Hunyady Imre, Beniczky Gábor úr. — Ő Felségeik fogadására : gr. Károlyi Gyula ő exc. — Versenybiró : gr. Nádasdy Ferencz. — Mázsánál: gr. Festetics Pál. — Időmérő: ifj. gr. Almásy Kálmán. — Handicapper : Dráveczky Aurél úr. — Inditó : Mr. Reynolds. — Titkár : Sárkány Já­nos Ferencz úr. I. Handicap. 700 frt. 1200 meter. Tét 50 frt, fele bánat. Gr. Sztáray János 4é sg к Kisbaba a Cambuscan a Crisis 62 V 2 kilo Peasnall 1 Gr. Schlik Ervin 3é p к Ludovica 57'/ 2 kilogr. Metcalf 2 Blaskovics Ernő úr 3é stp к Venus 50 Butters 3 Gr. Batthyány Elemér nev. Blaskovics Miklós úr 3é sg к Borbolya 48 '/, Templeman 0 Gr. Stubenberg József 3é sg ma Kettledrum a Tänzerin 48 Sherrat 0 Kisbánat : Csapodár, Bayonne, Palóma-ért. Visszahuzatott Tarany, Why-not. Midőn az e ver­senyre megmázsált öt ló elcanterezett az induló pont­hoz, Borbolyát Templeman nem bírván megfogni, az meggyőződésünk, kivált ha másfél mértföldön is oly jól fog tudni állani, mint a Nemzeti távolságon, mit bebizonyítani már legközelébb az ezer arany másfél mértföldjén lehetne al­kalma, я ha a versenyt megnyerendi, nem tudjuk akkor, mi volna még, mi őt meg bír­hatná verni a Derbyben. Economy egyike a legszebb kanczáknak, miket versenypályán lehet látni; őt istállójá­ban nagyon magasra becsülik, mit mégnagy­ban növelt az istálló first jockeyjának amaz állítása, miszerint a kaneza bátran adhatott volna Kincsemnek két kilót, midőn az legjobb volt. Eme jó renomméjábó 1, értékéből a kaneza azonban nagyon sokat vesztett ama két kü­lönböző futása következtében, mit legutoljára mutatott, inig a Nemzetiben Gyöngyvirággal erős küzdést birt vivni a második helyért, a Hazafiban már oly rosz formát mutatott, mi­szerint még a hozzá vezetőnek adott Veroni­cától is könnyen meg lett verve; mi nem akar­juk hinni, de nem is látszott a kanczán, hogy őt a versenyben valami accidens érte volna, mit valóban nagyon sajnálnánk, miután még igy is szép carriert volnánk hajlandók neki jósolni a pályán ; de hogy a Derbyben jó esélylyel szaladhasson, azt most még kétségbe kell vonnunk ; ez istállóból inkább At­tilát tartanok Derby candidatusnak. A mén e távolságon nagyon jól is tud állani s ha a versenyben vezető lóval fog birni, bizonyára még jobban is fog menni. Igaz ugyan, misze­rint a báromezer frcos államdijbati Bizarrtól 2Qa kilót kapott, s habár könnyen nyert, de ő is erősen lett hajtva; emez eset azonban nem zárja ki, miszerint о a Derbyben meg­lehetős esélylyel szaladhasson. A Nemzetiben harmadiknak futott Gyöngy­virág, ugyanannak a hűséges lónak bizonyult be újból, mint azt majdnem minden verse­nyében igazolta is. Ama szívósság, melylyel versenyeit szaladja, bámulatos, minek fényes bizonyságát a Hazafi-dijban szolgáltatta, mit meg is nyert, s ebben csak anyja példáját követte, mely szintén Hazafi-dij-nvertes. A kaneza nem sebes, neki a legroszabb távol­ság az egy mértföld s ha e távolságon is oly szép formát tud mutatni, azt hiszszük, a Der­byben is nagyon jó helyen fogjuk őt látni. Perdócz nagyon tetszős mép, melynek szin­tén jövője van még, őt is nagyobb távol­T Á R С Z A. A Betyezát aljáról. 1882. május 5. A retyezáti hegységekből a legelső dürgési jeleket ápril hó 10-ikéD észlelték. Azonban lehetséges — tekintve az alábbi észleleteket — miszerint az idei rendkívüli időjárás foly­tán még márczius hava vége felé már meg­kezdődött, de egyrészt a szokatlan időszak, más részt zord a idő miatt korábban nem men­tek tel embereim szemlélés végett. Közbe jött akadályok miatt csakis áp­ril hó 20-ik indultunk fel a dürgő helyre. Résztvettek gr. T. S., gr. W. F., T. Gy., s alólirott, mint vadászok, továbbá M. V. festő, ki nemcsak az ecsetet, de a fegyvert is kellő jártassággal kezeli, s kinek igen érdekes fest­ményeket s rajzokat köszönhetünk az erdé­lyi vadászéletből. Az erdélyi siketfajd-vadászat sikeréhez okvetlen hó szükséges; ez teljesen hiányoz­ván, igen szerény reményekkel kezdettük meg a vadászatot. Az első két dürgő kakas közül egyet gr. T. elejtvén, az állaton mu­tatkozó jelekből biztosan következtethettünk már egy korábban elkezdett s rendetlenül folytatott dürgés-idény felől. Számitásba kel­lettvennünk még azt a háborgatást is, me­lyet a siketfajdnak egész idő alatt a favágók ál­tal szenvednie kellett, kik a hó hiánya miatt folyton dolgozhattak az erdőségekben. Habár négy dürgő helyet kutattunk ki, a vadászat eredménye csak három siketfajd volt, s egyáltalában igen kevés vadat láttunk. Tekintve az előbbi évek eredményeit, meg­engedhető ama vélemény, miszerint nem any­nyira a vad hiánya, mint annak elszéledése okozhatta kevés számukat. Az egész vadászat igen egyhangúlag folyt le s kevés érdekeltséggel. Kivéve egyet, melyet talán nem lesz érdektelen előadni. — Egy vén kakast ugrottam be nap feljövete­lekor, de több tyúk társaságában, azonban köze­ledésemre egyenkint elrepültek. A kakas is utá­nok akarván menni, egy fára felgalyazott. Ha­bár ágaktól fedve volt, két golyót röpitettem feléje, de csak az ágak hullottak le, a ka­kas elment. Remélve, hogy másnap ott talá­lom, igen korán kimentem, s az éj homályá­ban beugrással megközelitettem; még csak egy pár lépést kellett volna tennem, hogy a közöttünk lévő fenyőt kikerüljem, de egy­szerre a dürgés megszűnik s kevés másod­percz múlva a siketfajd felszáll egy nem messze eső fára, s megint dürög. Noha ma­gaviseletét megmagyarázni nem tudtam, sok időt nem vesztegelhettem a gondolkozással s az uj irányban folytattam a beszökést. Alig lehettem távolabb 15 lépésnél ama fa tövétől, melyen a kakas ült; de egy sűrű bozót ki­kerülése végett meg kellett állanom s tájé­koznom magamat. Ezt annyival is inkább kényelmesebben tehettem, mivel egészen fedve voltam. Eközben a dürgés hirtelen megint megszűnik s a kakas elszáll. Bámulatomban felállók s mint egy kőszobor mozdulatlanul tekintek az elrepülés iránya felé. Egy má­sodpercz alatt agyamban megvillan minden lehetőség, a siketfajd minden szokása, min­den óvatossága. Különös eset«im, melyeket a siketfajd-vadászaton tapasztaltam, mind em­lékembe jönnek, de egy esetet sem találok a rejtély magyarázatára. Alig fordulok meg, hogy utamat hazafelé vegyem, hallok egy ág­töréet, még egyet, utána kőgurulást. Но hó, gondolám magamban, hát igy vagyunk, hát már a maczkó is jár siketfajd után? — A reggeli órákban visszamentem a beugrás he­lyére s onnan mintegy 50 lépésnyire találtam medvenyomokat, s ama köveket, melyeket szaladás közben gördített. — Egy pech soha sem jön magában, a többi után kénytelen egy medve környékemben barangolni, azért hogy a dürgőkakast előlem elűzze s a második ka­kasom elejtésétől visszatartson. Minden jóban van rosz, minden roszban van jó. A rosz vadászidényben a jó volt a gyönyörű idő, mely lehetővé tette nemcsak a völgyben robogó gőzmozdonyok haladását szemlélni, de látható volt fél Erdély hegylán­czaival, havasaival. Szép napfényes időben egy-egy sziklán pihenve elmerengtünk a gyö nyörü tájképen, visszavarázsolva a mult évek eseményeit s elmeséltük egymásnak a kü­lönböző havasokon átélt vadászkalaudokat,

Next

/
Thumbnails
Contents