Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-05-04 / 18. szám

166 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Május 4. 1882. A speculativ emberi észnek mintegy ön­kénytelenül kellett egy oly járműnek feltalá­lásán töprenkednie, mely lehetővé tegye, hogy mellőzve minden állati erőt, p. о. a ló fenn­tartásának, gondozásának költségeit és fára­dozását, mentve az állat szeszélyeinek eshe­tőségeitől, lehetőleg táját testi erejével képes legyen kénye és kedve szerint oly távolságokat meghaladni, melyeket különben csak lóháton vagy gőzerővel tehet meg. A velocipédet úgy tekinthetjük, mint ily irányú vizsgálódásnak eredményét; ennek nagy­mérvű tökélyesbitése a bicycle, mely csaknem rég keletkezett s már is óriási népszerűségre tett szert. Vannak ugyan itt-ott ellene kifo­gások, de ez nem csoda ; új találmánynak ez a sorsa ideig-óráig. A sport-közönséget leginkább aggasztja ama gáncs, mintha a bicycle használata ár­talmas lenne az egészségre, amennyiben a testmozgás aránytalanul csakis bizonyos vég­tagokra (lábakra) szorítkozik. Állithatom, hogy a velocipednek szabályszerű hajtásánál nem keletkezik oly testmozgás, mely bármely más testrész hátrányára válnék ; bizonyit e mellett a gyakorlati élet, hol számos máson kivűl sa­ját személyem rá élő példa, miután majdnem egész Angliát és Skócziát bicyclen beutaztam,ké­sőbb 21 napon át egyhuzamban való bicycle utazás után közvetlenül ép иду mint most — hála az égnelc — tel­jes és ép testi erőnek örvendezek. De kérdem, mely sport-nem lenne az, mely egyidejűleg minden testrészt egyaránt fejleszt? Én nem ismerem. Minden testrész arányos fejlesztésére több sportuem váltakozó gyakorlása okvetlen szük­séges. Más kérdés az, bir-e a velocipéd hasz­navehetóséggel a gyakorlati életben ? s erre határozott igennel felelhetek ; mert hiszen Angliában, és névszerint Londonban és kör­nyékén a velocipéd mint fölötte czélszerű jármű használtatik, még pedig idő- és pénz megta­karitás cziljából. Angliábsn a fiatalság velocipéden nyar­gal be a közeli városi iskolába és haza; és rendez társas kirándulásokat, mintegy lóháton nyargalva be a vidéket; a kör-orvos veloci­pédre ül, hogy betegeit a közel falvakban lá­togathassa ; a lelkész velocipéden hajt a szom­széd fiókegyházba, hory isten igéjét hirdesse s meggazdálkodja a lótartás költségét ; hát még Londonban ! A Londonon kivűl szabadban, pár órányira lakó tisztviselő, hivatalnok, ke­reskedő, a könyvelő, ügynök velocipéden haj­tanak a gyárba, üzletbe, irodába, miáltal le­hetségessé válik nekik fizetéseikhez és kere­setükhöz képest a vidéken egészséges, olcsó lakást tartani. Ez az aczél-paripa nem kér enni ; rit­kán beteg; minden sarokban elfér; akárhol csendesen eláll, s alig egy harmad ára mint a lónak. A velocipéden már annyi javítás történt és illetőleg az már annyiféle, hogy „velocipéd" alatt egy gyűjtő nevet, _ egy igen általános fo­galmat kell értenünk. Általában, mint ez idő­ben kiváló tökéletességűnek, el kell fogad­nunk a bicyclet. Előnyeit abban találom, hogy a rajta való hajtást legkönnyebben meg lehet ta­nulni ; hogy kezelése kényelmes; hogy legke­vesebb erő-megfeszités nélkül használható ; hogy vele a legnagyobb gyorsaságot el­érhetni, t. i. minimum két magyar mértföldet (10 an­gol mfd) eyy órányi idő alatt. Persze van egy akadály, mely hazánk­ban való gyors és általános elterjedését egye­lőre nehezíti, de ki nem zárja ; t. i. nem min­denütt jók az utaink. Utainh meg nem felelnek a modern for­galom igényeinek ; azonban látjuk mindenfelé az üdvös nyüzsgést-pezsgést, folytonos elvi harczot e téren is, mely javítani, használni vágy ; s majd megtermi eme törekvés is ál­dásos gyümölcsét. Hinni akarjuk, hogy sza­kítva az avitikus miseriával, nyerünk oly út­építkezést, mely azokat egy színvonalra he­lyezendi a külföldiekkel. Addig is — nincs oly hely, hol alkal­milag használni nem lehetne az utakat ; gya­korlótér pedig mindenütt található. — Külö­nösen Budapesten a városligeti mellékutak pompásak, úgyszintén hosszabb kirándulásokra a váczi és kerepesi út. Ajvelocipéd versenyre kitűzött határidő (má­' jus vége vagy junius eleje) még mindig bő alkalmat engedhet arra, hogy kellő előkészü­\ lés mellett bárki elismerést arathasson. Nem hivatkozom messze földre, csak Ausztriára, hol napról napra keletkező félben vannak a velocipéd-clubok ; igy a bécsi ba­sonnemű club már kiváló előmenetelt és si­kert tud felmutatni. Azonban, nem ajánlanám, hogymi is külön külön velocipéd-clubot ala­kítsunk és igy erőnket szétforgácsoljuk. A M. A. C. hivatva van arra, hogy a bicyele-sportnak lendületet adjon, előbb saját tagjai által azt gyakoroltassa, később a mű­kedvelőket is annak megnyerje s igy azt a haza vidékein tovább terjeszsze. Hiszem, hogy eme szép és nemes hivatás elől tisztelt tagtársaim kitérni nem fognak, hanem a küzdtéren való számos megjelenésük és kiváló készültségük által a magyar névnek becsületet szerzendenek, mihez szilárd akarat­nál egyéb nem kell. Addig is ajánlom t. tagtársaimnak a köl­csönös buzdítást és gyakorlatot. Viszontlátásra a gyepen ! Szeniczén, 1882. ápril hóban. Zmertych Iván, a M. A. C. tagja. (Tisztelt barátunk május 15 re megérke­zik a fővárosba ; addig is kérnénk mindazo­kat, kik a velociped-sport barátai, s vele be­szélni ohajtnak, jelentkezzenek a M. Athl. Club titkárságánál. Szerk.) Irodalom, festészet. A rákosi róka vadászatok-íé\e ismeretes nagy színezett kép utolsó pár példánya még kap­ható — szerkesztőségünknél. Ismételve figyelmeztetjük m. t. olvasóiu­kat a Lóisme czimü munkára, mely a legjobb ilynemű magyar müvek egyike. Irta Dászkál György m. kir. k. főállatorvos. Sajnosan kell hallanunk, miszerint annak nincs oly kelete, mintegy lótenyésztő-országban várni lehetne, pedig úgy is szegény szakirodalmukban ily jeles müvet már csak méltányosságból is meg kellene rendelni. Honnan vegyen az iró és a kiadó jövőre kedvet ilyesmivel foglalkozni, ha az egy évtizedben egyszer megjelenőre is fá­radtságot és pénzt hiába dobott ki. — Rész­letek e műről, mai számuk hirdetési rovatá­ban olvashatók. Pozsony, május 4. A mai lóversenyek eredménye : az Engeraui dijban (1000 frt, 1600 meter) győzött gr. Zichy Béla 3é p к Kilty és pedig canterben három hoszszal; gr. Henckel 5éves Surema kanczája 2 dik, ugyanannak 4éves Dombrowája 3-dik, Briczi 4-dik. — Az Oroszwári 1000 frtos dijat (2400 meter) Mayer Arthur úr 3é Bengali ménje vitte el egy hoszszal — Mascotte II. ellenében. — Az 1000 frtos Pozsonyi han­dicapben (2400 meter) gr. Esterházy Miklós 3é Lehe­tetlen ménje (53 kilo) könnyen győzött egy hoszszal, 2-dik gr. Henckel Hugó id pej ménje Lauffeuer (59.) — Az Asszonyságok dijáért (akadályverseny) 100 ar.-ért tiszteletdíj) vetélytárs hiján gr. Kinsky Zdenko öéves ménje Pista egyedül járt körül. — A Császár-dij aka­dályversenyben gr. Esterházy Miklós 5é veres d. kan­czája Marizl győzött küzdés után fél hoszszal Dőry Lajos ór id sg kanczája Lori ellen ; a branganzai hg 5é Eva nevű sg kanczája rosz harmadik. Hírharang. Ö Felségeik Budapesten levén, a legna­gyobb valószínűséggel remélhetjük, hogy a májusi versenyeken megjelennek, legalább az udvari hivatal erre czélzó tudakozódásokat tett a pesti Lovaregylet titkárságánál. * * * Szalabéri Horváth János, ő felsége által al­tábornagygyá neveztetett ki. Magyarországon minden tenyésztő ismeri ő excellentiája kiváló érdemeit a lótenyésztés körül, s igy a kirá­lyi kitüntetés általános örömet fog okozui. * * * A pesti nagy hét sport-programmját szerkesz­tőségünk összeállítása szerint a napi lapok­nak küldtük meg — hely szűke miatt, hol az szükséges is lesz. * *. * A franczia hivatalos versenylap, a „Bul­letin offie. des Courses des Chevaux" leg­újabb száma közli a baden-badeni lóverse­nyek programmjának ama számait, melyekre még nevezhetni. Tudtunkra ez most történik 10 év óta először. * * * Nádosy Sándor vezérőrnagy meghalt a mult hó 23 án szélhüdésben. E közkedvelt­ségben állolt derék tábornokkal ismét keve­sebb egygyel ama hippologok száma, kik úgy­szólván egész életüket kizárólag a hippelo­giai szakmának szentelik. Nádosy már kora fiatalságában kitűnt mint lovas, ki egyszers­mind kiváló előszeretet tanusitott a lovak iránt s a tudásvágy arra készté, hogy a lo­vat minden ízében tanulmányozza, minélfogva Bécsben az állatorvosi tanfolyamot 1833-tól 35-ig hallgatta ; mint lovas azonban a salz­burgi központi equitatióban nyerte teljes ki­képeztetését. 1839-tŐl 47-ig ő maga is equitatio-pa­rancsnok volt a 11-dik huszárezrednél, mely állásában általános elismerést vivott ki, s hol szolgált Menyhárt Antal úrral, aNemz. Casino jelenlegi titkárjával. 1848-ban Nádosy a ma­gyar honv. minisztériumban mint titkár mű­ködött ezredesi ranggal, azután visszalépett, festészettel, hírlapírással foglalkozott, később Bécsbe ment, hol 1850-ben gr. Grünne aján­latára a tüzérséghez osztatott be, a tiszti lo­vagló iskola tanára lett. 1852-ben őrnagygyá, 1854-ben alezredessé s 1857-ben ezredessé neveztett ki, folyvást előbbi alkalmaztatásá­ban maradva. Ez idő alatt szervezte ő a bécsi központi tüzérségi equitatiót s tizenkét tü­zérségi hasonló intézetet, melyek egyikében e sorok irója is tanitványa volt. 1859 ben gr. Grünne az udvari istálló­nak első lovászmesteri funkczióival bizta meg, s egyszersmind a spanyol-lovaglóiskola főnö­kévé is kineveztetett s e hivatását 1866-ig teljesité, midőn a kitört porosz háborúban az északi hadsereg szekerészeiének főparancsno­kává neveztetett ki, sitt tett szolgálataiért czim­zetes tábornok lett. Áttólfogva mint a pótlo­vazási bizottság elnöke működött, mig 1868­ban az osztrák földmivelési minisztériumban a ménesügyet vezette. Ez állásában 1870-ben valóságos vezérőrnagy lett s maradt 1872-ig, a mikot, saját kérelmére nyugalomba helyez­tetett. 1873-ban a bécsi világtárlatnál mint császári biztos alkalmaztatott s ő felségétől ekkor kapta a lipótrend lovagkeresztjét. Az ausztriai Jockey-Club helyiségeiben — mely­nek ő életfogytig való tagja volt — a leg­szívesebben látott egyének közé tartozott sze­retetreméltó modora és jó humora folytáu. Évekig választmányi tag volt a clubnál s a bécsi lóversenyek alkalmával a mázsálónál működött, mig szívbaja onnan el nem szólitá. Még halála napján is küntvolt a Freudenau­ban a futamokban gyönyörködni s innen ba­zakocsiztakor lepte meg a halál, életének 72­dik évében. Béke hamvaira !

Next

/
Thumbnails
Contents