Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-04-27 / 17. szám

Április 27. 188? VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 153 A siketfajd lát- és hali-érzékeinek fogyatkozása dürgés közben. Közli dr. Pelech E. János. A „Vadászlap" mult számában elmondott élményemet kiválóan alkalmasnak hittem arra, hogy abból a rónaság vadásza, vagy a ki általában még nem állott a dürgő kakas választott fája alatt, s eme vadászat fejedelmi élveit még nem éldelé, helyes s a valónak megfelelő képet alkothasson. — Másrészt kétségtelennek tartom, hogy mindenki melegen érdeklődik ez egyik legmagasabb rangú sport iránt, ha egyáltalán ebhez érzéke van. De nemcsak sport-tekintetben érdemel a siketfajd különös ügyeimet, hanem ritka ős egyedisége, s főleg egy, őt minden más szárnyastól megkülönböztető, szerfelett érdekes élettani sajátsága folytán, — melyszerint dürgés alatt látó- és halló érzékei többé-kevésbbé felmondják működésűket;— a mi ugy a gondolkodó természetbarát, mint az avatott ornytholog, vagy akár a józan laicus előtt kiváló mérvben érdekes. Épen ez okból hiszem, hogy e nemes vadnak beható ismertetése e helyt nagyon is indokolva volna. De mivel ez annyira érdekes madárnak csak némileg is kimerítve adott jellemzése s életnyilvánulásainak magyarázata annyi tért venne lapunknak amúgy is szük hasábjaiból igénybe, a mennyit legalább én, saját dolgozataim számára nem mernék a tisztelt szerkesztőségtől kérni, én ezúttal vadunknak csak ama fentjelzett egyetlen sajátságát, —hogy dürgés alatt süket és vak, — kívánom behatóbb szemlélődésünk • tárgyává tenni. Ezt pedig annyival indokoltabbnak tartom, mivel azt lapunkban a siketfajdról megjelent közleményekben tárgyalva nem találom, mi pedig annyival meglepőbb, mivel épen ez a kérdésbe vett vadnak legislegjeizetesebb sajátsága, egyes czikkek pedig épen „állatképek" vagy plane „monographia" névvel jelentek meg a siketfajdról. Általában el van terjedve a hit, hogy a dürgő nagy kakas a köszörülés alatt betűszerinti értelemben, minden alkalommal süket és vak. — Tekintsük e kérdést közelebbről, mennyire terjed a kérdéses érzék-fogyatkozás és miben találja okát ? Ha már a vadász oly kincséhez, minő a siketfajd, ezerféle kalandos balhiedelem és babona van csatolva, akkor esetünkben eme ferdeségeknek oroszlánrésze épen a vakság és süketség magyarázgatására vonatkozik. — Mi itt a sokféle balga irodalmi- és szájhagyományt, meg nyakatekert hypothesiseket egyszerűen mellőzzük ; de csodákban sem hiszünk. — Igyekezni fogunk azonban a kérdést modern úton, inductiv mód szerint, elfogulatlan közvetlen megfigyelés s tárgyilagos tanulmányból nyert adatokból, melyeknek birtokába egyrészt a dürgfa közelében fegyverrel kezünkben, másrészt tanulmány asztalunknál a zoothom bonczkése által jutottunk : boncz-élettani alapokon megfejteni. Routinirt fajdvadászok összhangzó előadásából s magunk tapasztalata szerint is tudjuk, hogy mig némelykor a dürgő siketfajdra közelről 4—5 hibás lövés is történik, anélkül hogy a kakas azt észrevenné, természetesen feltéve, hogy egyetlen göbecs sem találta: addig gyakorta megesik, hogy a teljes hévvel dürgő kakas, bár egészen correcte és kedvező viszonyok között kisérlettük meg belopását, a köszörülést félben hagyja s hirtelen elrepül, kétségtelen jelét adva annak, hogy köszörülés közben észrevett. — Hogy lehessen ez ellentétes jelenségeket értelmezni, ha áll az, hogy a köszörülő kakas teljesen vak és süket ? De menjünk tovább s vegyük figyelembe az időszakos érzék-fogyatkozásra vonatkozó kétségtelen hitelességű észleleti adatokat, különösen az idősb Brehm, ifjabb Brehm és a jeles Gadamer idevágó megfigyeléseit. — Ez alkalommal — úgymond idősb Brehm — midőn társam a köszörülő siketfajdot beugrandó egy tisztás kis helyen haladt keresztül, a kakas azon perczben félben hagyta a köszörülést, elrepült és többé nem dürgött, biztos jeléül, hogy a köszörülés tartama alatt a vadászt meglátta. — Más alkalommal a dürgő kakas alatt tűzkövet vertünk s a köszörülő kakas a szikrákat észrevette. Végre egy másik kakas azonnal abban hagyta heves köszörülését, midőn dürgfája alatt egy fehér kendőt lobogtattunk met;. — Gadamer szelid süketfajd kakasán a látás és hallás fogyatkozását dürgés alatt ismételten tanulmányozta, midőn kakasa minden tavaszszal szabályosan dürrgött. Nevezett búvár atyjának segédkezése mellett végezte észleleteit. Mig maga Gadamer a hévvel dürgő kakast közvetlen közelről észlelte , addig atyja fegyverrel kezében a madártól mintegy 40 lépésnyire távozott s midőn a köszörülés bekövetkezett, fegyverét elsütötte; Gadamer határozottan állitja, hogy valamennyi kisérletnél a dürgő kakas mindig észrevette a lövést, a leghevesebb köszörülés alatt is azonnal a lövés iránya felé fordítván fejét, biztos jelül, hogy azt hullotta; de hallotta nemcsak a puskalövést, hanem a gyutacs elpattanását is, ugyancsak 40 lépés távolból. — Ha a köszörülés tető fokán — midőn tehát a madárnak vaknak kellene lenni — Gadamer bármely oldalról a madár feje — vagy épen farka felé nyujtá kezét, a köszörülő kakas azonnal mérgesen keze után vágott csőrével. Világos tehát, hogy a hevesen köszörülő kakas sem süket sem л ак nem volt. Ezek után más a süketség és vakság mellett szóló kétségtelen bizonyítékokkal szemben kiséreljük meg emez ellentétes tüneteket összhaugba hozni, azokat helyesen értelmezni. A legújabb időkig az avatott ornythologok, köztük az ifjabb Brehm is ama nézetben voltak, hogy a süketfajd időszaki érzék-fogyatkozásának egyedüli, kizárólagos oka a dürgő madárnak legmagasabb fokra csigázott nemi izgatottságában fekszik, midőn ugyanis a nemi hevületben önfeledt madár idegiugerülete oly magas fokot ért el, melynél az idegrendszer már egyéb, minden más külbehatás iránt közönbös marad, melynél a fogékonyság minden más iránt megszűnik. E magyarázat már magában véve sem lehet a gondolkodó ! búvárra nézve kielégítő, de semmi módon sem lehet ez alapon a fent elmondott ellentétes jelenségeket értelmezni. Azért a kérdés élénken foglalkoztatta az elfogulatlan természettudósokat s igaz megfejtése csak az utolsó években sikerült; s e részben nézetem szerint az osztatlan érdem a kitűnő siketfajdvadászt, s mély belátású természettudóst Wurm W. orvostudort illeti. — О sok éven át szeretettel s komolyan tanulmányozta vadunkat, fáradozásainak gyümölcsét pedig a siketfajdról szóló, nemében páratlan becsű, kitűnő monographiájában tette közzé.*) Mi is teljesen elfogadjuk nézetét, mely a siketség és vakság kérdését teljesen megfejti, s az ellenmondásokat megmagyarázza. Ama tényezők, melyek az időszakos érzék-fogyatkozásra lényegesen befolynak, következők : 1. Dürgés alatt az összes figyelemnek egy tárgyra való fordítása, pillanatnyi önfeledtség. Tapasztalásból tudjuk, bogy sok állat a párosodás idején sajátszerű hangokban szokta izgalmát, nemi vágyát kifejezni, mi akkor egész lényét elfoglalja. A bőgő szarvas, a búgó örvös galamb, vagy a gerle mily ovatosan, mily vizsgaszemmel néz körül, figyel mindenfelé s csak akkor, ha teljes biztonságáról meggyőződött, kezd nászdalához;— tudjuk, hogy ilyenkor aztán, ha e sajátszerű hangokat adja, a külvilág iránt nagy mérvben érzéktelen. A *) Dr. Wurm : Das Auerwild, dessen Naturgeschichte, Hegepun Jagd. Stuttgart. (Jul. Hoffman.) búgó vadgalamb könnyebben bevár s megközelíthető. A siketfajdnál ugyanaz az eset. Jól tudja minden észlelő, mily rendkívüli figyelemmel neszel, szemlélődik a kakas minden egyes dürgés-szak előtt, a pausákat mily gondosan használja fel, hogy biztonságáról ismételve meggyőződjék. Midőn aztán kelepelni és trillázni kezd, azt láthatólag oly hévvel, oly szenvedélylye! teszi, hogy önkénytelenül is éreznünk kell, miszerint maga a dürgési actus, maga a nászdal fogja el egész valóját s köti le összes figyelmét. — E pont illustrálására találólag hozza fel Wurm amaz esttét, midőn neje, ki vele szalonkahúzáson volt, férje hibás doublette lövését közvetlen közelből nem hallotta, mert az először látott búzó szalonka a nő figyelmét tökéletesen lebilincselte, ki a hibázás után is mindig azt kiáltotta férjének: Lőjj már, lőjj már! Im az egy pontra irányzott erős figyelem ! 2. Ennél nyomatékosabb befolyással van az időszaki vakság és süketségre a dürgő kakas egész idegrendszerének heves nemi ingerülete. Hogy a fajd egész tavaszon át, a dürgés idénye alatt szokatlan izgatottságban él, nem szenved kétséget ; verekedésre, nyugtalan ideoda vonulásra feltűnő hajlamot mutat. Gadamernek kü'önben elég kezes kakasa minden tavaszszal oly dühös, mérges volt, hogy már a felé közeledésre is egész extásisba jött, tollait borzolta, a néző felé vagdalt stb. — De a dürgés alatt való magatartás is a nagyfokú idegizgalomuak félreismerhetlen tüneteit mutatja; a dürgő kakas nyugtalanul mozog, fel s alá jár-kel a választott galyon, nyakát idegesen mereszti, fejét forgatja, szárnyait görcsösen feszíti lefelé s azok gyors reszketésben vannak stb. Ezenkívül néha csaknem őrült magatartást tanusit. — Wildenegen hitelt érdemlőleg beszéli, hogy egy nagykakas az alatta fátvágó emberekre vágott le, szárnyával csapkodta, csőrével vagdosta őket. Egy másik kakas az erdőszélen szántó parasztnak lovaira vetette magát, ugy hogy azok egészen megvadultak ; egy harmadik pedig mindenkire, ki a dürgfa felé közeledett, azonnal lecsapott. Az id. Brehm egész történetet beszél el ily „Verrückter Auerhahn"-ról. Már a mely állatnál az idegéletnek ily izgatottságával találkozunk, ott a pillanatnyi teljes önteledtség épen a nászdal tartama alatt nem lesz annyira meglepő. Ezenkivüi ki ne ismerné a tyúkfélék nagyfokú nőszdühét ; gondoljunk csak a verekedő, féltékeny házi kakasra, fajdokra, vagy a rokon fürjekre, melyeknek himjei a rómaiaknál heves, élethalál-harczaik miatt ünnepélyes mutatványok tárgyait képezték ; — ki ne hallott volna a „fürj-viadalokról" ? De leginkább szól a fajdfélék izgatott nemi élete mellett a sokféle korcsfaj, milyenek a 1 özépfajd, a nyir- és hófajd korcsszülöttje, végre az állítólagos nyir- és császárfajd-korcs. Ki csak egyszer látott hevesen dürgő nagy kakast, az nem táplál semmi kétséget az iránt, hogy annak összes idegrendszere oly rendkivül izgatott állapotban van, mely mellett ily pillanatnyi siketség és vakság igen könnyen értelmezhetővé válik. Az eddig elmondottak azonban, mint fenebb jeleztük, még nem fejtik meg kellőleg a kérdést. Mert mért szorítkozik a süketség csak épen a köszörülés tartamára; hiszen a madár nemcsak a köszörüléskor, de az egész nászdal tartama alatt s előbb is izgatott állapotban van. — Hiszen izgatott s vigyázatlan a búgó vadgalamb is; de mennyire messzire áll mégis ettől a siketfajd oly fokú süketsége, mely az alatta történt lövést sem veszi észre. Kell tehát közelebbi oknak is a kérdésre közvetlenebb befolyással birni. — Ez pedig a fül és mellékszervelcnek sajátságos boncztani alkotásában fekszik s nézetem s hitem szerint egy magában elég az időszakos nagyfokú süketséget megfejteni.