Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-04-27 / 17. szám

Április 27. 188? VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 153 A siketfajd lát- és hali-érzékeinek fogyat­kozása dürgés közben. Közli dr. Pelech E. János. A „Vadászlap" mult számában elmon­dott élményemet kiválóan alkalmasnak hit­tem arra, hogy abból a rónaság vadásza, vagy a ki általában még nem állott a dürgő kakas választott fája alatt, s eme vadászat fejedelmi élveit még nem éldelé, helyes s a valónak megfelelő képet alkothasson. — Más­részt kétségtelennek tartom, hogy mindenki melegen érdeklődik ez egyik legmagasabb rangú sport iránt, ha egyáltalán ebhez ér­zéke van. De nemcsak sport-tekintetben érdemel a siketfajd különös ügyeimet, hanem ritka ős egyedisége, s főleg egy, őt minden más szár­nyastól megkülönböztető, szerfelett érdekes élettani sajátsága folytán, — melyszerint dür­gés alatt látó- és halló érzékei többé-kevésbbé felmondják működésűket;— a mi ugy a gondol­kodó természetbarát, mint az avatott ornytho­log, vagy akár a józan laicus előtt kiváló mérvben érdekes. Épen ez okból hiszem, hogy e nemes vadnak beható ismertetése e helyt nagyon is indokolva volna. De mivel ez annyira érdekes madárnak csak némileg is kimerítve adott jellemzése s életnyilvánulásainak ma­gyarázata annyi tért venne lapunknak amúgy is szük hasábjaiból igénybe, a mennyit leg­alább én, saját dolgozataim számára nem mer­nék a tisztelt szerkesztőségtől kérni, én ez­úttal vadunknak csak ama fentjelzett egyetlen sajátságát, —hogy dürgés alatt süket és vak, — kívánom behatóbb szemlélődésünk • tár­gyává tenni. Ezt pedig annyival indokoltabb­nak tartom, mivel azt lapunkban a siketfajd­ról megjelent közleményekben tárgyalva nem találom, mi pedig annyival meglepőbb, mivel épen ez a kérdésbe vett vadnak legislegjeize­tesebb sajátsága, egyes czikkek pedig épen „állatképek" vagy plane „monographia" név­vel jelentek meg a siketfajdról. Általában el van terjedve a hit, hogy a dürgő nagy kakas a köszörülés alatt betű­szerinti értelemben, minden alkalommal süket és vak. — Tekintsük e kérdést közelebbről, mennyire terjed a kérdéses érzék-fogyatkozás és miben találja okát ? Ha már a vadász oly kincséhez, minő a siketfajd, ezerféle kalandos balhiedelem és babona van csatolva, akkor esetünkben eme ferdeségeknek oroszlánrésze épen a vakság és süketség magyarázgatására vonatkozik. — Mi itt a sokféle balga irodalmi- és száj­hagyományt, meg nyakatekert hypothesiseket egyszerűen mellőzzük ; de csodákban sem hi­szünk. — Igyekezni fogunk azonban a kér­dést modern úton, inductiv mód szerint, elfo­gulatlan közvetlen megfigyelés s tárgyilagos tanulmányból nyert adatokból, melyeknek birtokába egyrészt a dürgfa közelében fegy­verrel kezünkben, másrészt tanulmány aszta­lunknál a zoothom bonczkése által jutottunk : boncz-élettani alapokon megfejteni. Routinirt fajdvadászok összhangzó elő­adásából s magunk tapasztalata szerint is tudjuk, hogy mig némelykor a dürgő siket­fajdra közelről 4—5 hibás lövés is történik, anélkül hogy a kakas azt észrevenné, ter­mészetesen feltéve, hogy egyetlen göbecs sem találta: addig gyakorta megesik, hogy a tel­jes hévvel dürgő kakas, bár egészen cor­recte és kedvező viszonyok között kisérlet­tük meg belopását, a köszörülést félben hagyja s hirtelen elrepül, kétségtelen jelét adva an­nak, hogy köszörülés közben észrevett. — Hogy lehessen ez ellentétes jelenségeket értel­mezni, ha áll az, hogy a köszörülő kakas tel­jesen vak és süket ? De menjünk tovább s vegyük figyelembe az időszakos érzék-fogyatkozásra vonatkozó kétségtelen hitelességű észleleti adatokat, kü­lönösen az idősb Brehm, ifjabb Brehm és a jeles Gadamer idevágó megfigyeléseit. — Ez alka­lommal — úgymond idősb Brehm — midőn társam a köszörülő siketfajdot beugrandó egy tisztás kis helyen haladt keresztül, a kakas azon perczben félben hagyta a köszörülést, elrepült és többé nem dürgött, biztos jeléül, hogy a köszörülés tartama alatt a vadászt meglátta. — Más alkalommal a dürgő kakas alatt tűzkövet vertünk s a köszörülő kakas a szikrákat észrevette. Végre egy másik ka­kas azonnal abban hagyta heves köszörülését, midőn dürgfája alatt egy fehér kendőt lobog­tattunk met;. — Gadamer szelid süketfajd ka­kasán a látás és hallás fogyatkozását dür­gés alatt ismételten tanulmányozta, midőn ka­kasa minden tavaszszal szabályosan dürrgött. Nevezett búvár atyjának segédkezése mel­lett végezte észleleteit. Mig maga Gadamer a hévvel dürgő kakast közvetlen közelről észlelte , addig atyja fegyverrel kezében a madártól mintegy 40 lépésnyire távozott s midőn a köszörülés bekövetkezett, fegyverét elsütötte; Gadamer határozottan állitja, hogy valamennyi kisérletnél a dürgő kakas min­dig észrevette a lövést, a leghevesebb köszö­rülés alatt is azonnal a lövés iránya felé for­dítván fejét, biztos jelül, hogy azt hullotta; de hallotta nemcsak a puskalövést, hanem a gyu­tacs elpattanását is, ugyancsak 40 lépés távol­ból. — Ha a köszörülés tető fokán — midőn tehát a madárnak vaknak kellene lenni — Gadamer bármely oldalról a madár feje — vagy épen farka felé nyujtá kezét, a köszö­rülő kakas azonnal mérgesen keze után vágott csőrével. Világos tehát, hogy a hevesen köszö­rülő kakas sem süket sem л ак nem volt. Ezek után más a süketség és vakság mellett szóló két­ségtelen bizonyítékokkal szemben kiséreljük meg emez ellentétes tüneteket összhaugba hozni, azokat helyesen értelmezni. A legújabb időkig az avatott ornytholo­gok, köztük az ifjabb Brehm is ama nézet­ben voltak, hogy a süketfajd időszaki ér­zék-fogyatkozásának egyedüli, kizárólagos oka a dürgő madárnak legmagasabb fokra csigázott nemi izgatottságában fekszik, midőn ugyanis a nemi hevületben önfeledt madár idegiugerülete oly magas fokot ért el, melynél az idegrendszer már egyéb, minden más külbehatás iránt közönbös marad, melynél a fogékonyság min­den más iránt megszűnik. E magyarázat már magában véve sem lehet a gondolkodó ! búvárra nézve kielégítő, de semmi módon sem lehet ez alapon a fent elmondott ellentétes jelenségeket értelmezni. Azért a kérdés élénken foglalkoztatta az elfogulatlan természettudósokat s igaz megfej­tése csak az utolsó években sikerült; s e részben nézetem szerint az osztatlan érdem a kitűnő siketfajdvadászt, s mély belátású természettudóst Wurm W. orvostudort illeti. — О sok éven át szeretettel s komolyan tanulmányozta vadunkat, fáradozásainak gyü­mölcsét pedig a siketfajdról szóló, nemé­ben páratlan becsű, kitűnő monographiájá­ban tette közzé.*) Mi is teljesen elfogadjuk nézetét, mely a siketség és vakság kérdését teljesen megfejti, s az ellenmondásokat megmagyarázza. Ama tényezők, melyek az időszakos ér­zék-fogyatkozásra lényegesen befolynak, kö­vetkezők : 1. Dürgés alatt az összes figyelemnek egy tárgyra való fordítása, pillanatnyi önfeledtség. Tapasztalásból tudjuk, bogy sok állat a párosodás idején sajátszerű hangokban szokta izgalmát, nemi vágyát kifejezni, mi akkor egész lényét elfoglalja. A bőgő szarvas, a búgó ör­vös galamb, vagy a gerle mily ovatosan, mily vizsgaszemmel néz körül, figyel mindenfelé s csak akkor, ha teljes biztonságáról meggyőző­dött, kezd nászdalához;— tudjuk, hogy ilyen­kor aztán, ha e sajátszerű hangokat adja, a külvilág iránt nagy mérvben érzéktelen. A *) Dr. Wurm : Das Auerwild, dessen Naturge­schichte, Hegepun Jagd. Stuttgart. (Jul. Hoffman.) búgó vadgalamb könnyebben bevár s megkö­zelíthető. A siketfajdnál ugyanaz az eset. Jól tudja minden észlelő, mily rendkívüli figyelemmel neszel, szemlélődik a kakas minden egyes dürgés-szak előtt, a pausákat mily gondosan használja fel, hogy biztonságáról ismételve meggyőződjék. Midőn aztán kelepelni és tril­lázni kezd, azt láthatólag oly hévvel, oly szenvedélylye! teszi, hogy önkénytelenül is éreznünk kell, miszerint maga a dürgési actus, maga a nászdal fogja el egész valóját s köti le összes figyelmét. — E pont illustrá­lására találólag hozza fel Wurm amaz est­tét, midőn neje, ki vele szalonkahúzáson volt, férje hibás doublette lövését közvetlen közel­ből nem hallotta, mert az először látott búzó szalonka a nő figyelmét tökéletesen lebilin­cselte, ki a hibázás után is mindig azt kiál­totta férjének: Lőjj már, lőjj már! Im az egy pontra irányzott erős figyelem ! 2. Ennél nyomatékosabb befolyással van az időszaki vakság és süketségre a dürgő kakas egész idegrendszerének heves nemi ingerülete. Hogy a fajd egész tavaszon át, a dürgés idénye alatt szokatlan izgatottságban él, nem szenved kétséget ; verekedésre, nyugtalan ide­oda vonulásra feltűnő hajlamot mutat. Gada­mernek kü'önben elég kezes kakasa minden tavaszszal oly dühös, mérges volt, hogy már a felé közeledésre is egész extásisba jött, tol­lait borzolta, a néző felé vagdalt stb. — De a dürgés alatt való magatartás is a nagyfokú idegizgalomuak félreismerhetlen tüneteit mu­tatja; a dürgő kakas nyugtalanul mozog, fel s alá jár-kel a választott galyon, nyakát ide­gesen mereszti, fejét forgatja, szárnyait gör­csösen feszíti lefelé s azok gyors reszketés­ben vannak stb. Ezenkívül néha csaknem őrült magatartást tanusit. — Wildenegen hitelt ér­demlőleg beszéli, hogy egy nagykakas az alatta fátvágó emberekre vágott le, szárnyával csapkodta, csőrével vagdosta őket. Egy má­sik kakas az erdőszélen szántó parasztnak lovaira vetette magát, ugy hogy azok egészen megvadultak ; egy harmadik pedig minden­kire, ki a dürgfa felé közeledett, azonnal le­csapott. Az id. Brehm egész történetet beszél el ily „Verrückter Auerhahn"-ról. Már a mely állatnál az idegéletnek ily izgatottságá­val találkozunk, ott a pillanatnyi teljes önte­ledtség épen a nászdal tartama alatt nem lesz annyira meglepő. Ezenkivüi ki ne ismerné a tyúkfélék nagyfokú nőszdühét ; gondoljunk csak a vere­kedő, féltékeny házi kakasra, fajdokra, vagy a rokon fürjekre, melyeknek himjei a ró­maiaknál heves, élethalál-harczaik miatt ün­nepélyes mutatványok tárgyait képezték ; — ki ne hallott volna a „fürj-viadalokról" ? De leginkább szól a fajdfélék izgatott nemi élete mellett a sokféle korcsfaj, milyenek a 1 ö­zépfajd, a nyir- és hófajd korcsszülöttje, végre az állítólagos nyir- és császárfajd-korcs. Ki csak egyszer látott hevesen dürgő nagy kakast, az nem táplál semmi kétséget az iránt, hogy annak összes idegrendszere oly rendkivül izgatott állapotban van, mely mel­lett ily pillanatnyi siketség és vakság igen könnyen értelmezhetővé válik. Az eddig elmondottak azonban, mint fe­nebb jeleztük, még nem fejtik meg kellőleg a kérdést. Mert mért szorítkozik a süketség csak épen a köszörülés tartamára; hiszen a madár nemcsak a köszörüléskor, de az egész nászdal tartama alatt s előbb is izgatott álla­potban van. — Hiszen izgatott s vigyázatlan a búgó vadgalamb is; de mennyire messzire áll mégis ettől a siketfajd oly fokú süket­sége, mely az alatta történt lövést sem ve­szi észre. Kell tehát közelebbi oknak is a kérdésre közvetlenebb befolyással birni. — Ez pedig a fül és mellékszervelcnek sajátságos boncz­tani alkotásában fekszik s nézetem s hitem sze­rint egy magában elég az időszakos nagy­fokú süketséget megfejteni.

Next

/
Thumbnails
Contents