Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-27 / 4. szám

JANUÁR 27. 1881 secy, ugyanazon napra esnek, holott aug. 21 semmi cupféle versenyt nem tartalmaz. De ily apró fogyatkozásokon, melyek egyébiránt emberi műnek elkerülhetlen kisérci, sokat segíthet még egy kis pallérozás, köszörülés. Mindenesetre nagy köszönettel tartozik a versenykedvelő és a fővárosi közönség a pesti verseny-igazgatóságnak, ama szakértelme és munkásságáról tanúskodó rendszeres műért, melylyel kegyeltjét az uj pályát, a fővároshoz és keletkezési eszméjének fájdalom elhunyt nemes kezdeményezőjéhez, br. \V enckheim Béla emlékéhez méltó jelentőségre emelni törekszik. r Anyakanczák tenyésztése Angliában. Alig mult harmincz éve, hogy Mr. Wil- liam Blenkiron első telivér lovát vásárolta meg, és Glance nevű pej csikójától, melyet George Bentinck lord nevelt, származott amaz óriási anyakanczatelep Middle Parkban, Elthamban, mely tulajdonosa halála után 1871-ben két fiára szállott és ezek idősebbike folytatta ebbeli üzletét. Ez a telep igen valószínűleg sok időre meg fog szűnni, az lenni, mi eddig volt, t. i. a hatalmas és világhírű Derby és Oaks versenylovak születési helye. Anglia majdnem két század óta hires anyakanczái tenyésztéséről, de ama liirt, melylyel jelenleg bir, csak Blenkironnak köszönheti. Blenkiron nem mindig volt lótenyésztő, sőt nagyon valószinű, hogy még akkor, midőn Woodstreetben (Cheapsedi szomszédjában) kis boltjában harisnyákat és nyakkendőket adottéi, alig értett valamit amaz üzlethez,melyet hiressé tett. Csak midőn emez üzletével felhagyott, mivel abban megbukott, akkor vásárolta meg Glancét és azt kis dalstoni házába vitte, s eme csikó megvásárlásával kezdette meg ama nagy üzletet, mely a főváros környezetében az utolsó 20 évben a leghíresebb lótenyésztési intézetté nőtte ki magát a világon. Igaz ugyan, hogy már sokkal elébb, mikor még hire sem volt a middleparki anyakancza-telepnek, léteztek már egyes külvárosi tenyésztők, kik anyakanczáikat vagy szabad kézből vagy árverés utján adták el. Ide nem értve a királyi anyakancza-telepet Hampton-Courtban, nem szabad elhallgatnunk Theobald stockwelli telepjét, mely az utolsó 30 évben Angliának a legjelesebb futó lovakat adta, sem Mr. Phillipsét, kinek istállóiból került ki Harkaway,Flatcatcher, Libel, Pyrrhus és ama hires belgráviai kanezák, melyekre még mindenki emlékszik Angliában, ki lótenyésztéssel foglalkozott. Mindazonáltal csak Blenkiron volt az, ki lendületet adott amaz üzletnek, mely oly virágzóvá lett és minden évben bizonyos napon árverés alá bocsátotta az általa nevelt egyéves csikókat; az ő üzlete teremtette meg a mostani részvénytársaságot ugyanez üzletre nézve. Mint emiitettük, Blenkiron Glanceal kezdé meg 1849-ben üzletét Dalstonban és innen tette azt át 1853 ban Middle Parkba, valamint első ménjét KingstoDt is, melyet utóbb 3000 guiueáért meg is vett, ide hozta. Már 1854-ben a Middle Park bérlője annyi vagyonnal birt, hogy még amaz évben leg jobb üzletet kezdhetett az által, hogy olcsó áron vásárolt meg több anyakanczát, melyeket Winchesterben adott el neki Mr. Wa- ters. Ezek közt volt Defenceless, Caractacus anyja, Triangle Problem anyja, Odessa Flax anyia és Empress Autocrat anyja. Nem sokára kisült, bogy Mr. Blenkiron több izbeli csalódások után végre még is rá akadt valóságos hivatására, és hogy őt a sors ama kis faluban Richmond közelségében Yorks-hirében arra teremtette, hogy ama grófságban, mely annyira hires lótenyésztésben, képessé legyen amaz üzletben szerencsét csinálni, melyhez később fordult. 1856. év junius havában történt meg Middle Parkból az első egyéves csikók eladása Tattersallban, midőn 13 darab bocsátatott árverés alá és jó nyereséget adott. Ez első siker által felbátorítva, Blenkiron rövid idő alatt több anyakanczát vásárolt meg és az 1857-ben eladott egyéves csikók száma már 23-ra ment fel és igy növelte azok számát évről évre, ugy hogy 1861-ben már 37 darabot adott el, melyekérc átlag 260 guineát kapott darabonkint. Azonban a middle parki telep csak 1866ban érte el amaz óriási nagyságot és keltette fel a sportvilág figyelmét, nemcsak Britaniában, hanem mindenütt, hol telivér lovak becsben állanak. Az utóbb emiitett évben az egyéves csikók száma már sokkal nagyobb volt, semhogy azokat egy napon el lehetett volna adni, és Mr. Tattersallnak erre két napot kellett szánni. Ekkor tehát, két nap lefolyta alatt 64 egyéves csikó adatott el, még pedig oly roppant árakon, minő még példátlan volt Anglia vásáraiban, darabja egyremásra 404 guineán kelt el. 1867-ben ugyanott 77 egyéves csikó adatott el még magasabb áron, darabja 431 guineárt egyre-másra. 1869-ben pedig 90 drb, — a legnagyobb szám, mely valaha árverés alá esett, 232 guineával egyre másra. Az a rendkivüli jó üzlet melyet Mr. Blenkiron 1866-ban és 1867 ben tett, több versenyző lótenyésztőt bátorított fel és több hasonló telep állíttatott fel, mint azt Roseberry lord lóbizottsága előtt a boldogult Peel tábornok jelentette ki, akkor azt a véleményét fejezve ki, hogy e versenyzők által a telivér lovak tenyésztése csak roszabbá lett. Nem akarjuk vitatni ez állítás valóságát, de annyi bizonyos, bogy a middleparki intézet 1868-ban érte el legmagasabb fokát, de akkor igen sok vásárló ama meggyőződésre jutott, hogy a vásárolt csikók nem feleltek meg a várakozásnak. Igy jelesül Hamilton berezeg nagyon pórul járt akkor, midőn Angusért 2500 guineát adott, két évvel később Mr. Chaplinnak épp oly kevés oka volt elégedettnek lenni, midőn St. Rouanért 2200 guineát adott. Pedagogue és a sipoló Governess, a Cradletől született csikók is, tul voltak fizetve 1800 guineával. És tagadhatatlan, hogy a vásárlók, ezek közt igen kevés számú nyertes lovakra tettek szert. Caractacuson kívül Mr. Blenkiron csak egy Derby-nyerterst nevelt (Hermitet), és egyetlen Oaks nyertese volt, a később megbizhatlanná és mérsékeltté vált Gamos. Mindazonáltal minden évben történt nyereségei arra birták őt, bogy egy versenydijat álapitson meg, mely meg fogja örökíteni nevét mindaddig, mig a futtatások virágozni fognak Angliában. A middle-parki dijra nézve Rous tengernagy igen helyesen azt jegyezte meg, hogy „azok a roppant nagy árak, melyeket jókülsejű egyéves csikók behoznak, buzdításul szolgálnak több ilynemű telep megalapítására és a vásárlók többsége mégis sokat nyer azokon, de, kivévén Middle Park bérlőjét, a többi lótenyésztőknek egyike sem képes és nem hajlandó a maga nyereségéből nagy nemzeti dijat alapítani." A Middle Park telep megalapítója nem élt oly sokáig, hogy tanúja lehetett volna ezintézet hanyatlásának és midőnő 1871-ben meghalt, a divat a világ minden részéből oda csőT A R С Z A. A lo szabadon idomítása. (Folytatás.) IV. A megállás. Hogy a ló egy jelre, vagy szóra megálljon (parírozzon rra következőképen szoktathatjuk. Fogjuk m g jobb kézzel kantárjánál — mint a Ill-dik leczke alatt, s vezessük szintén lépésben balra körűi, de pórázt fűzve az orrfékre ; aztán tegyük félre egyelőre a hosszú ostort, s vegyük bal kézbe a lovagló ostort, párhuzamosan és vízszintesen tartva a lóval, s gombjával előre. Miután a pálya felét meghaladtuk a lóval, lépjünk bal lábbal egy nagyot előre a ló fejéig, з huzzuk mellé gyorsan a jobbik lábat is. Ugyan-e pillanatban emeljük fel bal karunkat az ostor gombjával egész a lófej közepéig, ugy hogy hegye függőlegesen a föld felé álljon. E jelre a ló meghökken, s lia mindjárt meg nem áll, tegyünk egy kis rántást a pórázzal; pár pereznyi nyugodt állás után vezényeljük aztán ismét „előre" szóval a továbbmenésre, menjünk vele egy-egy fél pályát, s ismételjük a megállási leczkéket. Ha veszszük észre, hogy a ló megérti mit akarunk, ugy ismételjük ugyanazon módon ügetésben; ha e menetnemben is eltanulta a megállást egy egyszerű jelre, akkor ereszszük el kantárát, lépjünk vissza két-három lépésnyire, és ismételjük a gyakorlatot, de a meddig a lónak állni kell, addig tartsuk az ostort is a fentebb leirt függőleges helyzetben ; ha azonban tovább akarjuk menetni a lovat, s az „előre!" szót kimondjuk, akkor egyúttal az ostort is vízszintes helyzetbe vegyük. Ha a vezényszóra nem rögtön lépne ki a ló, (miközben magunknak is vele kell lépni), úgy a hosszú ostorral — melyet e távolabb állásnál ismét jobb kézbe vettünk, hátulról kissé legyintsük meg. A ló csakhamar reá fog szokni e közép állásból is a jelzéshez, mire a körönd központjára lépünk, s innen folytatjuk gyakorlatainkat, lépés, ügetés és vágtatásban ; eleinte még pórázon tartva, később ezt is levéve — egészen szabadon, és mind két kézre. E leczke igen fontos a lóra, mert a lovagló ostor fekvésének szoktatásával egy részt a különböző gyorsaságú menetnemekből a lassúbbakba lehet őt átmeneszteni ; más részt ez egyszerű jelből több, a circusokban s a laikus publicum szemeiben megfoghatatlan produktiókat lehet kiképezni a lóban, mikről később; s harmadszor, mert ez képezi az átmenetet a következő leczkére. V. A hátralépés. Ha a lovat a hátralépésre akarjuk tanítani, ugy először a lépésből megállást vezényelünk, azután jobbra megfordulunk, arczunkkal hátra felé, s a balkezünkben levő ostort függőlegesen a ló feje előtt tartjuk, gombjával fölfelé, épen ugy, mint a parirozásnál. Azután a „hátra" szóra vagy vezénylésre az ostorhegygyei kissé orra felé legyintünk, az orrféken (a pórázzal) egyet rándítunk, s feléje lépünk. A tanitó ez állásban előre és a ló hátrafelé lép, mert már lassankint megszokta, hogy a legkisebb jelre is figyeljen, s igy utá nozni fogja visszalépésünket. Ismételjük ezt kétszer-háromszor, de ne hamarkodva, s fokozatosan, mig a ló reászokik, s a „hátra ! " szóra működni kezd, csak néha-néha legyintvén a függőleges ostorral — de tőle pár lépésnyire a levegőben — orra hegye felé. Ha eléggé visszaléptettük, ugy az „elég!" vezényszó után forduljunk balra át, álljunk nyugodtan, s tartsuk ostorunkat mint a megállásnál orra előtt fölfelé. — Ha már most azt akarjuk, bogy a ló meginduljon,» ugy az „előre" szót hangoztatjuk, az ostort vizirányos helyzetbe veszszük, s lia szükséges a hosszú ostorral előre hajtjuk ; mindezt némely lovaknál hosszabb dressura után egyszerűen a hosszú ostor segéiyîvel végez. KI